Menekülés a vadonba 2.

A történet csak akkor érthető és teljes, ha elolvassátok a Menekülés a vadonba 1-et. Ez annak a folytatása.

– Hát az őrületbe akar kergetni ez a nő? Nem bírom, oda kell mennem! Óh, milyen gyönyörű! S az indián olyant tett, amit ifjú korában tett utoljára, magához nyúlt. Nem bírta tovább. Muszáj volt könnyítenie fájó, lüktető férfiasságán, mert az a felrobbanás határán volt. Könnyedén, lassan húzogatni kezdte a bőrt, s közben a lányt bámulta. Érezte, hiába híres önuralma, már nem bírja sokáig. – Csak nem fogok a kezembe sülni, mint egy kerge gyerek! – gondolta. – Odamegyek. Lesz, ami lesz. Levetette ruháit a bokorban, s könnyű léptekkel, hangtalanul a lány mögé lopózott. Kyra annyira el volt foglalva álmaival, hogy nem is halotta mikor az indián a vízben mögé lépett. Megállt, s pár centiről csodálta a lányt. Nem merte megérinteni. Félt, elriasztja. Már bánta, hogy meztelenre vetkőzött, hisz a lány így biztos megijed tőle, s elszalad. De már tudta, nem fogja hagyni, hogy elfusson. Ez a nő kell neki. Itt és most és örökké…

Kyrát valami kizökkentette az álmodozásból. Csalódott volt, hogy vissza kellett jönnie a valóságba. S ekkor a vízben maga előtt egy árnyékot fedezett fel. Talán egy faág nyúlik a víz fölé? Nem. Hátán bizsergett bőre, mintha égetné a nap. Érezte. Valaki áll mögötte. – Édes Istenem, talán egy rabló, vagy egy vad indián, aki meg akarja erőszakolni? S akkor a háta mögül megszólalt egy mély, megnyugtató hang…

– Észrevett! Valamit tennem kell! – gondolta a félvér, s megszólalt. – Kisasszony, kérem, ne féljen tőlem. Nem akarom bántani. Tudom, hogy fél, de kérem, ne fusson el. Én…. már egy ideje nézem Önt, és bocsásson meg, de maga olyan gyönyörű. Nem bírtam ki, hogy csak csendben figyeljem. Tudom, nem lett volna szabad leskelődnöm, de nem tudtam ellenállni a csábításnak. Maga … olyan mint egy angyal. Egy gyönyörű, kívánatos angyal, aki csak arra vár, hogy az égbe röpítsék! Szeretnék Önnek segíteni. Ne ijedjen meg, nem bántom, csak szeretni akarom! Engedje meg! Engedd meg, hogy szeresselek!

A lány úgy fordult meg lassan, mint akit megbabonáztak. A férfi duruzsoló, mély hangja megnyugtatta zilált idegeit, s megborzongatta a bőrét. Egy tejeskávé színű indián állt mögötte. Álmaiban sem látott még ehhez fogható férfit. Magas volt, izmos, éjfekete haja a válláig ért. Olvadt csokoládé szemei voltak, s úgy nézett, hogy abba beleborzongott. Nem félt, inkább kíváncsiság lett úrrá rajta, ahogy észrevette, hogy a férfi is meztelen, akárcsak ő. Szemével mérte végig a férfit, s pillantása vissza-visszatért annak combjai tövéhez, ahol férfiassága ágaskodott. Nem hitt a szemének. Ilyen közelről még sohasem látott ilyent, s késztetést érzett hogy kezével is tapintsa azt, megbabonázta a látvány. Felé nyúlt, de a férfi ellépett. – Nem babám, eszedbe se jusson! – mondta némileg feszült hangon az indián. – Ezt most nem szabad! A lány megijedt saját bátorságától, s megalázva is érezte magát.

Most már kezdte szégyellni meztelenségét. Zavarta, hogy ruhátlanul áll egy idegen vadember előtt, de nem félt. – Szépségem, ha most hozzám érsz, nem tudok uralkodni magamon. És én azt akarom, hogy neked jó legyen. Engedd, hogy én irányítsak. Engedd, hogy én érintselek. A lány felé nyúlt. Közelebb húzta, de nem annyira, hogy érzékeny férfiassága a lány bőréhez érjen. Kezei felfedezőútra indultak a lány testén. Végigsimította melleit, csak könnyedén súrolva a mellbimbókat, majd kezei a hasára vándoroltak, onnan a combjára. A lány akaratlanul szétterpesztette lábait, kívánta, hogy a férfi ott is megérintse, de az indián nem nyúlt oda. Kézen fogta a lányt, s kivette a vízből. Lefektette a fűbe, s mellé heveredett. A lágy szél megborzongatta vizes testüket. Az indián felkönyökölt, árnyékot vetve a nő melleire, melyet aztán előbb a kezével masszírozott, majd végtelen puha ajkai közé fogta a rózsálló mellbimbókat, s szopogatni kezdte. A lány szaporán szedte a levegőt, s nyögdécselt kínjában.

Nem tudta mi történik vele. Lábai között égő viszketést érzett, kezei lábai önmaguktól mozogtak, csípője vonaglott. Igen, erre várt, erre a felséges, minden elsöprő érzésre. Ekkor még nem is tudta, hogy ez csak a kezdet. A férfi óvatos kis harapásokkal borította el a mell puha húsát, miközben szabad keze egyre lejjebb vándorolt. Simogatta a lány hasát, lassú, körkörös mozdulatokkal, majd a combja érzékeny belső felét, a csípőjét. Kyra nekifeszítette testét a férfi kezének, aki viszont elengedte őt. Hosszú haja kibomlott, s csiklandozta a lány bőrét. A férfi szája felemelkedett a melléről, s a szájára csapott. Édes, nedves nyelvét a lány fogai közé dugta, azután szája Kyra nyakán hagyott nedves nyomot, amitől a lány gerincén végigfutott a hideg. Mellén át eljutott a köldökéig, majd végre a már nedvességtől csillogó háromszöghöz.

Először csak forró leheletét érezte a lány, aztán csókját ott, ahol még férfi nem érintette. Nem tudott parancsolni a tagjainak. Dobálta csípőjét, s emelte a férfi szájához, minél közelebb, minél forróban, lábait már teljesen szétterpesztette. A férfi nyelvével játszott a lány szeméremajkain, csiklóján, majd lejjebb, a szűk kis nyílásba dugta a nyelvét, mire Kyrán görcsös rángás futott át, fejében megannyi csillag robbant, felfeszítette csípőjét, izmai összerándultak. Csodálatos érzés volt, semmihez sem fogható. Felnézett, s látta az indián feszült, barna arcát. Örömöt és hálát érzett iránta és valami más, újonnan felfedezett érzést, vágyat. Bár minden tagja zsibbadt, mégis égett a bőre ott, ahol az indián barna bőre az övéhez ért. Látta a férfi vágyának konkrét bizonyítékát, s érezte a férfiben egyre gyűlő feszültséget. Érezte, hogy ő el tudná simítani az indián arcát szelő ráncokat. Felült, s megtette azt, amit már a vízben is akart.

Kezével először óvatosan, majd bátrabban megsimogatta a nagy lüktető falloszt. Másik kezével a férfi izmos mellkasát simogatta, majd markáns arcát, száját, mire a férfi elkapta a kezét, s belecsókolt a tenyerébe. Majd lehúzta kezét, s megmutatta, hogy morzsolgassa herezacskóit. Izgalmas volt látni, ahogy a nagy, erős indiánon most már ő uralkodik. Az érzés nem tartott sokáig, mert a férfi újra átvette az irányítást, s először kezdte amit az előbb már megmutatott. A lány ismét izgalomba jött, s érezte lába között azt a csiklandós, csúszós érzést, izmaiban a várakozást. A férfi lenyomta a földre, s fölékerült. Újra szájával izgatta a lányt, aki alig kapott levegőt. A férfi a lába közé térdelt. A lány felnézett, megijedt attól, ami rá várt, de teljesen megbízott a férfiban. Az lassan, de határozott mozdulattal bevezette magát a lány szűk résébe. Mennyei érzés volt számára, ahogy Kyra szűk, forró puncija körbezárta most már nagyon érzékeny falosszát. A lány felsikkantott, a férfi megállt egy pillanatra, simogatta, becézte a lányt, gyönyörűmnek, kedvesemnek nevezte őt búgó hangján. A lány megnyugodott.

Az első kellemetlenül feszítő érzés enyhült, most már csak azt érezte, hogy a férfi kitölti őt. S akkor az indián tovább mozgott. Lassan, kis mozdulatokkal, majd ahogy látta, érezte, hogy a lány ismét teljesen átadja magát a szenvedélynek, nagyobb, mélyebb mozdulatokkal. A lányon újra rángás futott át, fejében milliónyi csillag lobbant, s ebben a pillanatban a férfi sem bírta tovább. Farkával kilövellt a mag, a feszítő, forró érzés ellobbant, minden megszűnt létezni. Csak két ember maradt a semmi közepén fáklyázó csillagok között, szeretve egymást.

Vége (egyelőre)