Megérdemelt jutalom

Már legalább tíz perce bíbelődtem azzal az átkozott lakáskulccsal, míg végre, nagy nehezen sikerült beletalálnom a zárba. Hajnali háromkor persze, a kivilágítatlan udvar mélységes sötétjének kellős közepén, ittas állapotban, remegő kézzel nehéz az embernek felülkerekednie a saját bénaságán. Az más kérdés, hogy fényes nappal, színjózan állapotban sem mindig sikerül két suta kezemnek uralnia a helyzetet…A legnagyobb ballépés persze nem az, ha kiejtek valamit a kezemből, hanem ha egyáltalán meg merik tenni, hogy a kezembe adjanak bármit is…Ügyetlenségemhez rendszerint hozzájárul még a béka segge alatt leledző önbizalmam is, s olyankor aztán én vagyok maga a két lábon járó szerencsétlenség.
Kicsit elkalandoztam, azt hiszem, ideje lenne a lényegre térnem. Tehát, éppen sikerült kinyitnom a lakásom ajtaját, beperdültem az előszobába, s az első mozdulattal rúgtam is le a lábamról azt a fránya magas sarkú cipellőt. Repült is a sarokba, annak rendje, s módja szerint. A cipőszekrénybe természetesen már semmi kedvem nem volt berakni, ehelyett betántorogtam a konyhába, majd enyhe túlzással élve jóízűen kiittam az egész csapot. Rettenetesen ki voltam száradva, az előző éjszaka elfogyasztott alkoholmennyiség dacára. Vagy talán éppen azért.

Ezt követően a fürdőszobába battyogtam, ledobtam magamról füstszagú ruháimat, és már meg is rohamoztam a hálószobát. Elégedetten ugrottam be a meleg, puha franciaágyba, bevackoltam magam a takaró alá, s már vártam is az álommanót. Természetesen álommanóra nem sokat kellett várnom, jött az pár percen belül. Úgy leragadtak a szemeim, mint a bélyeg. Már éppen kezdtem a hetedik mennyországban érezni magamat, amikor váratlanul megcsörrent a mobilom. Az a fránya mobil, itthon hagytam megint, hiszen a buliban úgysem hallottam volna meg, ha hívnak. Így hát most ott figyelt az éjjeliszekrényen, s azon mesterkedett, hogy minden áron megzavarja a nyugalmamat. Nagyot sóhajtottam, s úgy az ötödik hangjelzés után hajlandó voltam végre felvenni. Rekedt hangon csak ennyit nyögtem a telefonba:
- Tessék!
- Szia Életem, beszélhetnénk? Ráérsz most? - a vonal túloldalán régi kedves barátom hangja csendült fel. Akivel történetesen éjszaka, a buliban összefutottam, s néhány szót váltottam vele.
- Ne haragudj, de most olyan vagyok, mint a mosott…nem részletezném - motyogtam kissé ingerülten.
- Ne haragudj, hogy felébresztettelek. Gondoltam, most érhettél haza, és beszélni szerettem volna veled. . Fontos lenne, Kicsim! Ööö… Betti!
- Figyelj, nagyon fáradt vagyok, meg az ital is fejbevágott egy kicsit. Láthattad Te is. Különben is, mi ez a ”Kicsim“? - fakadtam ki hirtelen, ám közben azért kezdtem magamhoz térni, és széles mosollyal nyugtáztam barátom közvetlenségét. Titkon talán még tetszett is a dolog. Na igen, elkérte a számom, most meg, úgy cirka három órával később felhív, hogy találkozzunk. Az volt a gyanúm, a csávó igencsak ki van már éhezve egy egyéjszakás, röpke kis kalandra. Hmm… valahogy könnyűvérűnek kezdtem érezni magamat, hogy egyáltalán felizgat a gondolat.
- Figyelj, Kicsim, találkozzunk, most!
- Beszélgethettünk volna a buliban is… Most akarsz találkozni?! Mikor már éppen aludni készültem? - picit húzogattam az orra előtt a mézesmadzagot. Mostmár határozottan éreztem, hogy nincs ellenemre váratlan közeledése. Bár kissé ellentmondásos volt az egész szitu, hiszen furcsán hatott, hogy csak most jut eszébe „társalogni“ velem.
- Ott és akkor nem lehetett normálisan beszélgetni. Az a sok ismerős, tudod. Meg az a förtelmes zaj. . meg gyáva voltam… Nah, mi legyen?
- Ha idejössz hozzám, semmi akadálya, de én egy lépést sem teszek érted - csicseregtem mostmár egészen jókedvűen. Tudta jól , hogy mindig is tetszett nekem. Barátságnál több azonban soha nem volt közöttünk. Maximum forró flörtök, és elejtett célzások. Most azonban a helyzet megváltozott. Megtette a lépést, amitől talán mindig is félt. Én szintén előrángattam a lelkem mélyéről bujábbik, vadabbik énemet. Nem tagadom, azért ehhez az alkohol is hozzájárult valamelyest. A lényeg azonban, hogy a tabuk leomlottak. Már nem volt akadály. Nem volt barát, vagy barátnő. Két egyedülálló fiatal megkívánta egymást.
- Gyere, várlak, csak igyekezz! Addig is szia! - meg sem vártam a választ, már nyomtam is ki a telefont. Pár percig még vigyorogva, bambán bámultam magam elé, majd kimásztam az ágyból. Egy gyors arcmosás, fogmosás, fésülködés, kis dezodor, szexi fehérnemű, csini egyberuha, és már készen is álltam. Éppen sikerült mindennel végeznem, amikor megszólalt a csengő. Régi kedves barátom, Dani, igencsak zavarban volt, amikor belépett a lakásba. Mivel soha nem járt még nálam, fürkésző tekintetét gondoan végigjáratta kis fészkemen. Én meg egy szót sem szóltam, csak mosolyogtam, s szintén kissé lányos zavarba jöttem. Idegességemben néhány hajtincsemet kezdtem tekergetni, és valószínűleg el is pirultam egy picit.
- Sejtem, miért jöttél ide, de nem bánom, az az igazság - nyögtem ki hosszas hallgatás után.
- Tetszik, hogy nem játszod meg magad! - válaszolta félszeg mosoly kíséretében.
- Kerülj beljebb- invitáltam a hálószobába. Lehuppantunk az ágyra, s csak ekkor jutott eszembe, hogy pocsék vendéglátó vagyok.
- Innál valamit?
- Beérem egy nagy pohár hideg vízzel is. Tudod, az alkohol rengeteg vizet von el a szervezettől. Ilyenkor, nyáron meg aztán. Amilyen hőség van most, főleg - ha zavarban volt, mindig összevissza fecsegett.

Amikor visszatértem a konyhából, és a vizet nyújtottam neki, láthatóan oldódott a zavara, és elkapta a karomat. A szeme felcsillant, és alig láthatóan megnyalta a szája szélét. Hirtelen jelentőségét vesztette mindaz, amit mondani akart nekem.
- Látom, cserepes a szád! Megnedvesítsem? - kérdeztem kacéran. Merészségemen magam is meglepődtem. Meg is bántam kicsit, amit mondtam, ő azonban ahelyett, hogy kiosztott volna a viselkedésemért, az ölébe húzott, és szájon csókolt. Ennyire jól még életem 25 éve alatt semmi sem esett. Ott ültem a férfi karjaiban, aki titkon erotikus álmaim gyakori főszereplője volt. Most beteljesülni látszottak eddig mélyen elfojtott vágyaim. Pedig nekem általában semmi sem sikerült. Elérkezett azonban a perc, hogy megkapjam a Sorstól jól megérdemelt jutalmamat. Pár perc múlva ujjai már a lenge nyári ruha alatt matattak, keresve a melleimet. Bimbóim már ekkor megmerevedtek, mellemben jóleső feszülést éreztem. Halk sóhajokkal adtam tudtára, mennyire jólesik, amit csinál. Gyengéd, apró simogatásai egyre jobban felizgattak. Kissé visszavett magából, és inkább a combjaim felé orientálódott. A combjaimtól lassan elért a melleimhez, azokat kezdte masszírozni.
- Levehetem a ruhádat? - kérdezte kisfiús félszegséggel.
- A kezedbe adom az irányítást!- bíztattam mosolyogva.
Egy perc múlva már meztelen melleimet boríthatta csókokkal.
- Ilyen szép melleket még sosem láttam! - búgta.

A mellbimbóimat kezdte szívogatni, harapdálni. Ujjaival is megcirógatta őket. Aztán a nyakam következett. Az apró, finom harapdálások, és puszik után ajkaink ismét forró nyelves csókban forrtak össze. Csókcsatánk annyira izgatóan hatott mindkettőnkre, hogy végül szabályosan rádöntött az ágyra, és bevadult. Én pedig rettenetesen élveztem a helyzetet. Közben az is eszembe jutott, hogy valamiről beszélnünk kellett volna, aztán beugrott, hogy az egész csak ürügy volt a szexre. Azonban nem bántam egy kicsit sem, mert jól esett annyi magányos hónap után egy férfi kényeztetése. - Gyönyörű vagy!- suttogta rekedten. Megőrjített, ahogy újra meg újra belecsókolt a nyakamba, közben a hajamat símogatta, fél kézzel pedig szorosan ölelt. A fenekemet is alaposan megmarkolászta, és fennhangon dicsérte. Rövidgatyáján keresztül éreztem ágaskodó szerszámát, ahogy hozzám ért. Itt volt az ideje levenni a pólóját, hát megszabadítottam tőle, meg az alsógatyájától is. Közben elégedetten szemlélte, ahogy hosszú, barna hajam a hasát cirógatja. Aztán fölémhajolt, fejét befúrta lábaim közé, és vadul nyalni kezdett.

Némán álltam minden mozdulatát, de hallgatásunk beszédesebb volt bármilyen hangos sikolynál, vagy elcsépelt szóvirágnál. Érette a dolgát, nyelve huncutul mocorgott egyre nedvesebb vájatomban. Hosszú percekig kényezetett így, majd franciázni kezdtünk. Istenien nyalt, én pedig élvezettel szopogattam a dorongját. - Isteni a segged- lihegte, majd kéjesen kóstolgatni kezdte. Ezt bizony jó darabig élveztük, majd leszállt rólam, én pedig fölé kerekedtem. Ráültem, és elkezdtem meglovagolni. Nem lassan, óvatos mozdulatokkal, hanem vadul és szenvedélyesen. A tempó egyre gyorsult. Sós izzadságcseppek gördültek le homlokomról, hajam összeragadt, ő pedig bele- beletúrt csapzott hajzuhatagomba. Már hallhatóan cuppogtam a nedvességtől. Egyszercsak ujjazni kezdett, tovább fokozva az élvezeteket. Ahogy ágyékom a bőréhez súrlódott, éreztem, mennyire forró. Szinte sistergett… én pedig egyre gyorsabban, ütemesebben mozogtam rajta, s igen hamar elérkezett a gyönyör csúcspontja. Suttogva közöltem vele, hogy orgazmusom volt. Ő megsimogatta az arcomat, elmosolyodott, majd gyengéden letolt a hasáról, és a hátamra fektetett. Most a misszionárius póz következett. Arcom már egészen kipirosodott, patakokban folyt a homlokomról a veríték, de még bírtam szusszal.

- Már csak néhány perc kitartást kérek tőled! - búgta lágyan a fülembe, szinte kitalálva a gondolataimat. Azzal belém helyezte lüktető, nem túl nagy, ám vaskos rúdját, és alaposan megadta nekem a jussomat. Miközben gyorsan mozgott bennem, agyamat teljesen elöntötte a mámor, s rámtört a kéj újabb hulláma. Néhány percig tartott az egész, de ezalatt a néhány perc alatt újra eljutottam a csúcsig, s újdonsült szeretőm is elérte az orgazmus határát. Némán, eltorzult arccal élvezett belém. Pihegve szállt le rólam, mellém feküdt, s bebújtunk a takaró alá.
- Mit is szerettél volna nekem mondani? - kérdeztem pajkosan.
- Már mindent elmondtam, amit akartam- felelte csillogó szemmel, s apró csókot lehelt a homlokomra.