Medvebocs

A gimnáziumi létem első napjai maradandó élményekkel kezdődtek. A vegyes osztályban sokkal több volt a lány, amit nagyon nem bántam, és még viszonylag visszahúzódó létemre is mindenki kereste a társaságomat. Ekkor még nem is annyira a testük érdekelt, mint a személyiségük. Hiába voltak a vágyaim kibontakozóban, mégis az első heteket szerény puhatolózással töltöttem. Vesztemre. Szép lassan kialakultak a klikkek, amikből én, tanulásra és tudásra hajtó, rendre kimaradtam. Egy idő után sem a fiúk, sem a lányok nem fogadtak be a saját kis világaikba.
Annyi fiatal között magányos maradtam, és ha néha el is lehetett némelyikükkel beszélgetni, többnyire hamar egyedül hagytak, mert nem számítottam megfelelő partnernek az ő felfogásukban. Nekik a buli és a hülyeség számított, míg én eminens tanulóként az élet fontosabb dolgaira koncentráltam.
A lányokkal egyébként is hadilábon álltam, mert szabályosan ok nélkül féltem tőlük. Ráadásul volt egy nagyon rossz tulajdonságom, hogy ha zavarba jöttem, mindig vigyorogtam. Lehet, ez volt az oka, hogy nem is vettek soha komolyan. Jó voltam, ha segíteni kellett a matekban, vagy ha odaadtam lemásolni a házifeladatot, de más időkben figyelemre sem nagyon méltattak. Bezzeg a nagyképű, nagydumás srácokra ragadtak az osztálytársaim, ami bosszantott és irigységgel töltötte meg a lelkemet. Ezek voltak az okok, hogy itt is, mint az általánosban egy idő után magamba zárkóztam, nem kerestem senki társaságát.

A második félév kezdetén kaptunk egy új osztálytársat. Mindenki csak nézett, amikor az igazgatónő behozta a terembe, mert a csaj legalább annyira kilógott a sorból külsőleg, mint amennyire én sem tartoztam a csapathoz szellemileg. Példátlanul magas volt, szerintem közel a százkilencvenhez, mivel a pedagógusok és a magasabb fiúk között is lazán elnézett bárki feje fölött. Ezt még alaposan megtetézte a testtömege, ugyanis szemmértékre lazán verte a mázsát. Igazi óriás volt. Nem túl kövér, de jócskán meghaladta a molettséget. Mindennek ellenére nem volt szétfolyva a teste. Olyan masszív formákkal megáldott, oroszos típusba soroltam volna. Az arca viszont szép volt, de kicsit idétlen, fiúsan rövidre vágott barna haja még tovább rontott az összképen. Feszülő farmerben , zárt sportcipőben és lezser felsőben érkezett. Természetes, vastag szemöldöke érdekes kontrasztot mutatott a meleg, sötétbarna szemeivel.

Félszegen nézett körül a kíváncsi tekintetek között. Azonnal megállapítottam, hogy az önbizalom nála is a padló szintje alatt keresendő, és ennek megfelelően is viselkedett. Még majdnem meg is sajnáltam, ahogy az elkövetkező napokban milyen barátságosan próbált közeledni a lányokhoz, akik kicsit ellenségesen, félvállról kezelték, a fiúk meg kutyába sem vették szegénykét.
Velem, a százhetvenkét centis kívülállóval még csak nem is próbálkozott. Szünetekben gyakran azt néztem, milyen magányosan csapódik barátnőt keresve egyik lánytól a másikig. Persze ezek a próbálkozások eleve kudarcra voltak ítélve, mindenhol lepattintották a nagydarab medvebocsot, mert így csúfolták szegényt a háta mögött. Napról napra jobban sajnáltam, aztán úgy a tízedik nap után, mikor egyértelművé vált, hogy ő is magányosan egy másik sarokba vonul, elszántam magam.
- Szia Napsugár! - szólítottam meg a közelébe érve.
- Helló! Attila? - mosolyodott el, ahogy felém fordult és lenézett. A sötétbarna szemeiben valami érdekes fény csillant meg. Valami reménysugár, gondoltam talán örül, hogy szólhat valakihez.
- Igen, de szólíthatsz strébernek, mint a többiek, nem haragszom meg. - ütöttem el tréfával a kezdeti nehézségeket okozó lányos zavaromat.
- A méreteimből olvastad ki, hogy ok nélkül baszogatnálak? - kérdezte kicsit sértődötten.
- Nekem nem számít a méreted, sőt örömmel nézek fel rád, tetszik, hogy ilyen magas vagy! Csak látom, a többiek nem fogadnak maguk közé, te sem illesz a csapatba.
- Nem vagyok egy ideál. - rántott a vállán bizonytalanul, és valószínűleg el sem tudta képzelni, mit akarhatok.
- Én sem. Ráadásul én másképpen gondolkodom, mint ők. Nincs értelme erőltetni a dolgot, majd idővel ők is rájönnek, hogy a társas kapcsolatok másképpen működnek.
Napsugár leguggolt a hátát a falnak támasztva és maga mellé invitált. Már ketten szemléltük a körülöttünk kavargó, hangosan zsibongó tinédzsereket. Nem bántam meg, hogy mellé szegődtem, igazán kellemes pillanatokat szerzett. Okos volt, remek beszélgetőpartner és ő is rendszeresen falta a könyveket. Az első benyomás nagyon pozitív lett.

A következő szünetben már ő jött előbb hozzám, hogy ott folytassuk az ismerkedést, ahol röviddel azelőtt abbahagytuk. Örültem, hogy végre szert tettem valakire, akivel mélyebb eszmecseréket lehetett folytatni. Nem csak a flegma, föld felett járó széplányok stílusában, hanem akárhogyan. Vele bármiről tudtam társalogni, és ha nem is voltunk mindig egy hullámhosszon, soha nem éreztem, hogy egy jóízű vitán kívül bármi is közénk állhatott volna. Imádtam, hogy még a csillagászat sem volt tőle idegen. Sok dologban meg egyenesen felnéztem rá, hogy milyen felnőttesen, milyen hozzáértéssel tud megnyilvánulni.

Az osztálytársaim nem nézték valami jó szemmel, hogy annyira közvetlen lett a kapcsolatunk. Mindenféle gúnyos megjegyzésekkel illettek és a hátunk mögött szabályosan kinevettek, de ez egyikünket sem érdekelte. A lány társasága ettől sokkal, de sokkal többet jelentett a magányos lelkemnek. Igazi barátra leltem, aki kedves volt a szívemnek, és ő sem éreztette velem soha, hogy kevesebbet jelentenék neki a húsz centi mínuszom miatt.
Hónapokig beszélgettünk, ismerkedtünk egymás gondolataival. Tetszett, hogy mindenre van válasza, mindenről van véleménye és kíváncsian figyel minden szavamra. Már az sem okozott gondot, hogy időnként tréfából, vagy csak egyszerű kedvességből megfogjam a kezét, esetleg az oldalát megcsiklandozzam. Játékosan, könnyedén ment bele az ilyen szituációkba.

Egy májusvégi osztálykirándulás alkalmával az ofi meghívta az osztályt egy közös főzőcskézésre a városon átfolyó Bodrog partjára. Mi tagadás, a gasztronómia nem nagyon érdekelt, mint ahogyan a többséget sem, így a csapat szétszéledt. Néhányan a bogrács mellett maradtak, mások meg kisebb csoportokba verődve felfedező körútra indultak a folyóparti erdő árnyas rejtekébe.
Jómagam Sugival felmásztunk a töltés tetejére, tisztes távolságba mind a főzőcskéző csapattól, mind a vagányságot mutató fiú- lány vegyespárosoktól. A magas fűben egymás mellett ülve néztük végig, hogyan bomlanak a társaságok kétszemélyes szerelmespárokra, hogy a többiektől külön válva elmélyülhessenek egymásban.
Így, felülről nézve egészen izgalmas volt a panoráma. A magas fűből három különböző párt is akadálytalanul megfigyelhettünk az erdőcske szélén.
Orsi nevű osztálytársunk a Bélával hempergett, de a ruhán keresztüli tapizáson nem jutottak messzebbre. Az egyes számú Erika viszont nagyon jól helyezkedett. Világosan láttuk, hogy a kutyának becézett Vince karja ütemesen mozog a szemben ülő lány szoknyája alatt vad smárolás közben. A kettes számú Erika meg minden teketória nélkül vágatta magát hanyatt az osztály legellenszenvesebb köcsögével. Náluk nem volt olyan látványos a tényleges szex, csak a csávó hátsó felének ütemes mozgása és a lány lábainak a kapálózása látszott messziről.
- Szívesen megkérdezném, hogy mit érzel! - lökött rajtam méretes vállával Sugi, hogy majdnem elvesztettem az egyensúlyomat.
- Szerinted mit érzek? Vágyat, kielégületlenséget, sóvárgást, meg izgalmat. - suttogtam.
- Melyikük kellene? - mutogatott a lányokra.
- Per pillanat egyikük sem. Erika pedig tetszett, de egy hét után kiábrándultam belőle. - mutattam az egyes számúra.
- De azért szívesen megkúrnád, vagy nem? - erőltette tovább a témát kicsit gúnyos kételkedéssel.
- Akkor inkább már téged! - vágtam vissza tréfásan, hogy leszálljon rólam a kényes kérdéseivel.
Odalenn a kettes számú Erika kivégeztetett.  Már csak feküdtek egymáson és pihegtek, míg az egyes számúnál csere történt, most a lány kényeztette kézzel a Kutya kicsomagolt farkát. Éreztem, hogy a látvány odavonzza a tekintetemet, de annál inkább nyomorultul éreztem magamat egy meleget adó női test közvetlen hiánya miatt.

- Baszunk? - ütötte meg a fülemet a Sugi visszafojtott kérdése.
- Tessék? - néztem rá, mert azt hittem, nem jól értettem, amit mondott. A fülig vörösödött képe viszont meggyőzött, hogy nem a hallásommal van a probléma. Sugi érdekes, várakozó arckifejezése a frászt hozta rám egy pillanatra.
- Mégis, hogy képzeled? - fakadtam ki ijedten.
- Azt akarom, hogy vedd el a szüzességem! - közölte, egy pillanatra sem véve le rólam az őzikebarna szemeit.
- Várhatnál vele.... - próbálkoztam kibújni a felelősség alól.
- Nézz már rám! Te vagy az egyetlen barátom, kinek kellenék, ha még neked sem! - fordította el a fejét, amiből megérintett a szomorúsága.
- Ok, ne haragudj, beszartam egy pillanatra. Úgy tudtam, egy nőnek fontos az érzelmi háttér, és védekeznünk is kellene... - nyújtottam az arcához a kezem, és éreztem, hogy a tenyeremhez nyomja a kikerekedett képét, mielőtt ismét a szemembe nézne.
- Az érzelmi háttér megvan, és erre is gondoltam! - húzott elő szemérmesen vigyorogva egy három darabos gumióvszer szettet a farmerja zsebéből.
- Nagyon készültél! - húztam fel a szemöldököm szabályosan berezelve a felkínált lehetőségtől. Annyira váratlanul ért minden. Már eleve az, hogy tetszem neki annyira, hogy nekem adja magát elsőnek, és persze nem így terveztem a szüzességem elvesztését sem.

Sugi reménykedve kapott az arcától visszahúzódó kezem után, hogy a sajátjai közé zárva szavak nélkül győzzön meg. És igaza volt. Már régen éreztem, hogy egyszerű barátnál sokkal többre tart engem. Visszagondolva az eseményeket, néha küldött felém apró jeleket, amiket nem akartam észrevenni, vagyis addig a pontig nem voltak számomra egyértelműek.  Az igazat megvallva a szívem mélyén én is szerettem, ha nem is szerelemmel. Előfordult persze, hogy végignézve a jócskán telt idomain megpróbáltam beépíteni őt az erotikus fantáziámba, de ez volt minden, sohasem közeledtem hozzá testileg. Egyszer régebben szóba is került, és én igyekeztem nagyon kedvesen értésére adni, hogy nekem a vékony lányok tetszenek.

Hezitálva néztem körül, de a bensőmben egyre erősebb vágyat éreztem, hogy végre én is felnőtt lehessek. Hízelgett a lány kérése, és igazából végig sem gondoltam, mivel járhat a kapcsolatunk ilyen irányú kiterjesztése. Forró fejjel nem tudtam semmi másra gondolni, csak a lánytól kapható szexuális lehetőségek tolakodtak minden más gondolat elé a képzeletemben.
- Van ott távolabb egy kis szénaboglya. - intettem a fejemmel a töltés távolabbi része felé, és már álltam is fel segítve Suginak talpra állni, hogy velem jöhessen.
Érdekes érzés volt a lány puha kezét fogni. Az én tenyerem szabályosan izzadt a közelgő megmérettetés miatti félelemtől, a szívem pedig a torkomban dobogva hangosan zakatolva majd ki ugrott a helyéről.
Sugi tudta, hogy én is szűz vagyok. Valószínűleg ez volt az oka, hogy némi szégyenlős egymásra vigyorgás után kezdtük csak lehámozni magunkról a nadrágot. Egymástól viszonylag távol vetkőztünk, mindketten a másikra tekingetve, erőt merítve egymás bátorságából. A lány kibújt a bugyijából is, csak a felsője maradt rajta. Sötétbarna, sűrű szeméremszőrzete jól rejtette a kényesebb helyeket, de a látványa erőt adott, hogy letoljam a boxeromat. Zavartan néztem a mosolygó szemeibe. Tapasztalatlan eszemmel azt vártam, hogy majd megjegyzéseket tesz a méreteimre, de ő csak kényelmes helyet keresett a szénába fekve, és türelmesen, egy gumival a kezében várt az érkezésemre.
Nem erőltetett semmit. Kedvesen hagyta, hogy a derék vastagságú combjai közé térdeljek és a kezembe nyomta az óvszert, hogy minél kevésbé hozzon zavarba. Pedig nagyon abban voltam. Azon rágódtam, hogy mennyire lehet majd jó, hogy minden előjáték nélkül egyszerűen csak magamévá teszem, de a helyzet valahogy úgy hozta, hogy nem ez volt a legnagyobb probléma. Tettem hát azt, amit vélhetőleg a lány elvárt tőlem. A gumit könnyedén sikerült az izgalomtól lüktetve meredező péniszemre gurítani, viszont annál furcsább élmény volt a lány fölé hajolni, hogy az ágyékához férkőzzek. Bíztató szempár követte minden tettemet és puha, forró kezek simogattak a pólómon keresztül. Furcsa melegséget éreztem, ahogyan a lány jócskán kipárnázott, forró bőre közvetlenül érintkezett a csípőmmel. Meg is mosolyogtatott az érzés, ugyanakkor elbűvölten kapaszkodtam a dús idomokkal megáldott vaskos, de mégis feszes combjába. Elképesztően jó érzés volt megtapasztalni, hogy a makkom a lány rejtett ágyékához nyomódott, és magamban büszkeséggel töltött el, hogy minden kézi segítség nélkül megtaláltam a megfelelő behatolási pontot.
- Biztos, hogy akarod? - tettem fel megkomolyodva az utolsó kérdésem.
- Egészen biztos! - kacsintott vissza és átszellemült arccal várta az aktus megkezdését.
Határozottan mozdultam előre. Éreztem a lány összerándulását és a felszisszenését, amikor belé hatoltam, aztán vártam pár pillanatig, hogy lássam, minden rendben van-e nála. Boldog mosoly futott végig a kerek arcán és lebiggyesztette a húsos ajkát. Ezzel párhuzamosan a lábaival átölelt és a kezei is közelebb próbáltak húzni magukhoz. Mennyei forróság futott rajtam végig. Éreztem, hogy szétárad bennem a kéj, és bármennyire igyekeztem, néhány mozdulat után nem bírtam annyira ellazulni, hogy idejekorán el ne élvezzek.

Sugi csak nevetett az igyekezetemen, hogy a bocsánatát kérjem.
- Semmi baj, anyukám mondta, hogy az első nem fog sokáig tartani, de majd a második...
- Még jó, hogy ilyen felvilágosult vagy! - fordultam hátra megkönnyebbülve, hogy ne lássa, amint a gumit lehúzom a farkamról.
- De ugye akarsz másodikat? - jelent meg egy kéz egy papírzsebkendővel az oldalamnál, és éreztem, hogy a hátamhoz hajtja a fejét.
- Igen, szeretnék…
- Menjünk hozzám, anya ma estig dolgozik, üres a ház. Ez a hülye széna szúrja a seggemet. - indítványozta a hátamra fújva forró leheletét.
Két gyűrött papírzsepi maradt csak a széna tövében emlékül. Az egyik vércseppekkel átitatva hirdette, hogy mennyire egyszerűen váltunk néhány perc alatt mindketten felnőtté.


Napsugár anyukája katonatiszt volt. Még sosem találkoztam vele, csak a lány elbeszéléseiből ismertem. Harminchetedik évét taposó, fiatalos és felvilágosult nőre kellett gondolnom.  A másfél szobás, bérelt lakás viszont tényleg nagyon katonás rendben volt. A barátnőm mesélte, hogy ott minden az eredeti tulajdonosé, nekik maguknak csak a ruhák a sajátjuk, mert folyamatos költözködésben vannak a katonatság miatt. A Sugié volt a nagyobb szoba, rosszindulatú gondolatként képzeltem el magamban, hogy biztosan a hatalmas franciaágy miatt, pedig eszemben sem volt megbántani a lányt a méreteiért. Az tény, hogy kapóra jött a terebélyes ágy. A lány lakásáig ugyanúgy sétáltunk, mint azelőtt. Semmi kézfogás, semmi közvetlenség, csak lépkedtünk egymás mellett és halkan beszélgettünk. Mindketten éreztük, hogy valami megváltozott. Nem beszéltünk ugyan a szénaboglyában történtekről, mégis egészen más szemmel néztem a lányra, és ő is minden korábbinál kedvesebb volt. Nemhiába ajánlotta a második lehetőséget, már tudtam, hogy valamiféle szerelemmel szeret. Megmutatkozott minden hozzám intézett szavában és a ragyogó pillantásaiban. Eszembe sem jutott kifogásokat keresni, vagy a dolgok végső kimenetelén gondolkodni. Nem érdekelt már, hogy mi lehet a vége, csak egyszerűen vágytam a lány testére és lelkére. Csöppet sem zavartak a méretei sem. Sem a magassága, sem a súlya nem befolyásolta az érzelmeimet.

Alig bírtam kivárni, hogy a bérház ajtaja becsukódjon mögöttünk. Sugi előttem indult fel a keskeny lépcsőn az első emeleti lakáshoz, én meg már ott a lépcsőházban elkezdtem tapizni a bőséges gömbölyűséggel megáldott tomporát. Semmi ellenállás, semmi beszólás, csak halk kacaj volt a válasz. Kicsit idétlenül éreztem magam, mikor a kulcsot forgató lányt megpróbáltam magamhoz ölelni, mert csak a homlokommal értem a szája magasságába, és átkarolni is szinte lehetetlen vállalkozásnak tűnt. Vastag dereka masszívan ellenállt a próbálkozásaimnak.  Mégis, ez a játék nagyon fontosnak tűnt a feszültség oldására.

Az ajtó bezárása után levettem a cipőmet, és mint férfikorba lépett hős szerelmes, odahajoltam a cipőfűzővel bajlódó lányhoz, és megcsókoltam az ajkait. Meglepődött, de a második csókomnál már gyengéden viszonozta a játékomat. A széles arca még kerekebbre húzódott a képén átfutó mosolygástól. Segítettem neki felállni, és mivel türelmetlennek gondolhatott, hogy így letámadtam, sietősen, kézenfogva vezetett a szobájába.

A nagy ágy a sarokban várta, hogy elhelyezkedjünk rajta. Valahogy nem is volt olyan sürgős a vetkőztetés, a csókokra sokkal jobban koncentráltam. Nagyon érzékien használta a húsos ajkait, és a kezeivel végtelen gyengédséggel tudta simogatni az arcomat és a tarkómat.
Lágyan cirógattam végig a hanyatt fekvő ifjú hölgy testét a pólón keresztül. Kitapogattam a gömbölyded idomokat, a melltartó tömör kosarát és a feszülő pántokat, amit szerintem csak azért hordott, hogy felnőttesebbnek tűnjön. Sugi mellei a méretéhez képest viszonylag kicsik voltak. Smárolás közben azon gondolkodtam, hogy a póló alá nyúlva megsimogatom a melleket, de az izgalmam sokkal lejjebb kényszerítette a kezemet. A hatalmas farmernadrág gombja alig akart kiakadni, az idegesen remegő mancsommal többször is próbálkoznom kellett. Felcsigázva, reszkető ujjakkal nyúltam a bugyiba. A sűrű bozonttal védett vénuszdomb puha melege csak tovább fokozta a vágyaimat, és forró katlanba tévedt a kezem a lány szétnyíló combjai között. Sugi hatalmasat sóhajtott, amikor a középső ujjam elérte a vagina bejáratát, majd utat szántva végigsiklott a szeméremajkak között, kiszabadítva a szőrszálak kuszaságából.
Kellemesen nedves volt és sikamlós. Ez volt az első alkalom, hogy puncit simogattam. A képzeletemet messze felülmúlta a hús-vér test közvetlen érintése, és nagyon kellemes érzéseket ébresztett a lány bajos mimikája. Feszülten figyeltem Sugi minden rezdülését, és boldog voltam, hogy végre barátnőm van. Nem a szépsége számított, hanem az egész lénye. Kiélveztem a másodperceket, odafigyeltem az egyre szaporodó lélegzetvételeire és az ujjaim megállás nélkül szánkóztak az egyre nedvesebb, csodálatos szeméremajkak között.
Napsugár első, általam okozott orgazmusa csendesen, de hosszú másodpercekig tartott. A lány összeszorította a combjait, hogy az érzékennyé váló punci érintése ne legyen kellemetlen, és csak az össze- összeránduló teste beszélt helyette. Nekem legalább annyira örömet szerzett az akció, mint a partneremnek. Próbáltam minden mozzanatát az eszembe vésni, hiszen csodásabb érzés volt ez, mint amit valaha is alkalmam volt egy lánnyal átélni.
Tiszteltem benne a hölgyet, és mosolyogva vártam ki, hogy a szemeit rám emelje. Csak pár másodperc volt csupán, hogy magához térjen, aztán valami hihetetlen elszántsággal és lendülettel vetette rám magát. Megállíthatatlanul hengerelt le, és szenvedélyes csókjaival préselt maga alá nagy igyekezetében.  A magam hatvan kilójával ámulattal és jóleső érzésekkel tűrtem a lány buzgóságát és a rám nehezedő rendkívül édes terhet.

Végtelenül romantikus csókjai és hosszú nyelve újabb különleges élményben részesítettek, de a lány nem elégedett meg ennyivel, fél kézzel már az első punciérintés óta meredező péniszemet kezdte gyengéden simogatni a nadrágomon keresztül, aztán ez sem volt elég, benyúlt a lehúzott sliccemen, és óvatosan a forró markába zárta a legnemesebb testrészem. Majdnem olyan meleget éreztem, mint korábban a szénaboglya tövében, mikor elmerültem a puncijában. Sugi kuncogva gyúrt rá még jobban az érintés okozta rándulásaimra.

- Nem bántad meg, hogy lefeküdtél velem? - kérdezte olyan gyengédséggel, ami a nőiesség minden báját és érzékiségét magában hordozta.
- Nem, sőt, nagyon boldog vagyok, hogy megkérdeztél. Én sosem mertem volna...
- És nem ítélsz el miatta?
- Azért, hogy csúnyán kérdezted, vagy azért, mert felajánlkoztál? - tréfálkoztam kihívóan.
- Mindkettő... - mosolyodott el.
- Végiggondoltam a dolgokat, már észre kellett volna vennem korábban, hogy kedvelsz engem, ezért nekem kellene a bocsánatodat kérnem, hogy nem vettelek komolyan. Másrészt meg most hogy így a kezedben van a farkam, kedvem lenne mocskosúl a füledbe sugdosni, hogy baszni akarlak! Tök aranyos volt, ahogy belőled kibuggyant, csak rendesen rám ijesztettél. - emelgettem meg a csípőmet a lehetőségekhez képest, hogy fokozzam a kéjt, amit a forró tenyere okozott.
Napsugár vigyorgott egyet, aztán még szenvedélyesebben csókolt meg, és a keze apró szorításokkal jelezte, hogy tetszett neki, amit feleltem. Én sem voltam tétlen, igyekeztem a lány nadrágját minél hamarabb eltávolítani, de hát csak ügyetlenkedtem az ágynak paszírozva, míg meg nem szánt és magától le nem vette a bugyijával együtt.

Már csak a gumira volt gondja, mielőtt kezében az óvszerrel hanyatt vetette volna magát mellettem.
- Én akarom felhúzni a farkadra! - csillogtatta meg az ablakon beszűrődő napfényben a nedvesen csillogó óvszert, és erotikus mozdulatokkal végigsimított a combjai belső felén, majd enyhén széthúzta a vagináját, hogy kivillantak a rózsaszín szeméremajkai. Nagyot nyelve kúsztam közelebb térden csúszva a lábai közé, hogy ha kicsit gyakorlatlanul is, de az óvszert felküzdhesse a péniszemre. Már a térdemig lecsúszó nadrágommal sem volt kedvem törődni.
- Aranyos farkad van, és olyan jó a kezembe fogni! - hajtotta oldalra a fejét, nyomatékot adva a mondandója tartalmának egy bájos kacsintás kíséretében.
Neked meg olyan nagy szád van, eddig nem mertél így beszélni! - vigyorogtam vissza, és közelebb tolakodtam, hogy az egyik kezével az ágyékomat is megsimogathassa és marokra foghassa a golyóimat.
- Olyan megkönnyebbült és felszabadult vagyok! És szerelmes... - adott egyértelmű magyarázatot - Gyere dugj meg! - követelte hangosan kimondva, és a szemeiben ott tükröződött a vágy sóvárgó érzése.
- Mindig tudtam, hogy nagyszerű csaj vagy! - hatoltam be a lány forró puncijába, amitől hatalmasat sóhajtott, aztán lassan, kitanulmányozva a lehetőségeket és megtapasztalva az új érzéseket mozgásba kezdtem. Sokkal több örömet okozott, mint az első alkalom, mert egy kicsit nyugodtabb voltam, és mindenre volt időm odafigyelni. Zene volt füleimnek a lány lihegése, és varázslat volt aktus közben egymás szemébe bámulni.
- Sosem gondoltam, hogy ilyen jó a szex! - élveztem ki a helyzetet, és mivel nem értem el az ajkait, csók helyett szövegeltem.
- Ne dumálj, csak csináld! - markolta meg két kézzel a fenekem, és szenvedéllyel teli mozdulatokkal húzott magába, amikor megriasztott minket a bejárati ajtó zárjában forduló kulcs hangos csörgése.


A lány a méreteihez képest hihetetlen sebességgel pattintott le magáról, és a bugyit az ágy alá rúgva igyekezett magára rángatni a farmerját. Én jobb helyzetben voltam, csak a meredező péniszem elrejtése okozott nehézséget, de pillanatok alatt sikerült normális külsőt öltenem. Sugi arca bíbor színben pompázott, és szerintem az enyém sem lehetett valami hófehér, amikor az ajtóban megjelent egy szőke fej.
- Szia kicsim! - nézett a nő körbe, hogy a lányát a szemével megkeresse, aki az utolsó pillanatban ült mellém az ágyra felöltözve, mezítlábasan.
- Szia anya! - válaszolt Sugi ijedten.
- Kezét csókolom! - préseltem ki én is egy gyermeteg köszönést, amire nem lehettem valami büszke.
A nő erre meglepődve lépett a szobába, hogy engem is szemügyre vegyen. Határozott léptekkel közeledett, csinos, katonai egyenruhában, nőies, rövid szoknyás öltözékben.  Nagyon elegáns volt, sőt kimondottan szexi. Rövid, szőke haja szálanként igazítva meredezett az égnek, de még így sem volt tőlem magasabb, amikor szembeálltam vele, hogy a férfias kéznyújtását viszonozzam. Azonnal elgondolkodtam, hogy Sugi kitől örökölte a magasságát és a hatalmas testét.
- Szia, Klári vagyok, és javíts ki, ha tévednék, te vagy az Attila! - nyújtotta a kezét barátságosan mosolyogva, és rögtön kiszúrtam, hogy körülnéz a szobában és a gyűrött takarón megáll egy pillanatra a szeme.
Meglepetten fogtam meg a kemény kezet. A nő sportos alakja és energikus megjelenése ellenére fel volt szerelve minden nőies finomsággal. Nem kellett festenie magát, hogy szép legyen. Pompásan tündökölt a maga természetességében. És amilyen okos volt, azonnal kiszúrta, hogy rosszban sántikálunk.
- Úgy látom, rosszkor jöttem, de most el kell rabolnom Sugit tőled, van egy kis elintéznivalónk! - mondta mosolyogva, miután mindketten zabszemmel a seggünkben hallgattunk, mint a kuka.
- Persze, persze...  nyögtem ki a váratlan helyzetből feleszmélve. Még mindig azon járt az eszem, mit érzékelhetett a nő az imént történtekből.
- Anya! - jajdult fel Napsugár kérlelő hangja, hogy a nőbe fojtsa a további kellemetlen feltételezéseket.
Klári felnevetett.
- Jól van, megyek már a dolgomra! - és nevetgélve kisietett a szobából.
- Kikísérsz? - lett rögtön sietős dolgom, hogy így rám pirítottak.
Sugi lekísért a földszint csöndes folyosójára, és mielőtt eltűnhettem volna, érzelmes búcsúzóul bevetette hosszú nyelvét és szeretettel ölelt magához. Nekem sem kellett több, hogy a magányunkat kihasználva megmarkolásszam a hatalmas tomporát, aztán két csók között a puncijára markoljak.
- Szombaton délelőtt eljönnél hozzám? - kérdezte halkan.
- Mindenképpen! Addig meg találkozunk a suliban!
- Na menj, mert az anyám vár rám. - indított útnak.
- Jól gondolom, hogy már hírből ismer engem? - kérdeztem vigyorogva, mert visszagondoltam, hogy minden bemutatkozás nélkül rögtön tudta a nevem, pedig sohasem találkoztunk korábban.
- Már meséltem rólad... - mosolygott sejtelmesen.
- Nem tudok elmenni, nem tudom elengedni a puncidat! - csókoltam meg még egyszer.
- Olyan hülye vagy... szombaton el fogsz menni ígérem, de most menj, mielőtt visszarángatlak! kacagott visszafojtva és méretes idomaival nagyot taszított rajtam.


És eljött a szombat. Nem voltam soha hétalvó, és aznap különösen korán felkeltem, mert zsongott a fejem. Mióta lefeküdtem a lánnyal, csak őrá tudtam gondolni, és gyakran éjszaka is csak álmodoztam a plafont nézegetve. Bizsergett mindenem. Valami lehetetlen öröm és jókedv költözött belém, addig ismeretlen érzések töltöttek el. Úgy éreztem magam, mint aki legyőzhetetlen, és minden úgy is alakult körülöttem. Egyetlen negatívuma volt csak a dolognak, hogy Sugi nem engedte, hogy a suliban is megcsókoljam. Azt mondta, ne adjunk okot a többieknek a csúfolódásra. Ettől függetlenül még egy- egy röpke pillanatra meg- megsimogattam, ha senki sem láthatta.

Délelőtt kilenckor kopogtattam a Napsugárék ajtaján. Klári nyitott ajtót szürke köntösben, enyhén karikás szemekkel, mint aki abban a percben ébredt. Széles mosollyal fogadta a köszönésemet és kedvesen invitált beljebb.
- De korán keltél ma! - jegyezte meg huncutul felhúzva a szemöldökét.
- Sugi már ébren van?
- Szerintem még nincs, de menj be hozzá, ismered az utat. - mutatott a nagyobbik szoba ajtajára.
- Nem akarok zavarni, már így is kellemetlen, hogy önt felébresztettem. - mentegetőztem végignézve a nőn, aki valóban az ágyból ugrott ki miattam.
- Semmi baj, menj nyugodtam, és tegeződjünk, ha lehet! - nyújtotta ismét a kezét, majd közelebb lépett kiosztva két puszit a képemre, aztán tolni kezdett a Sugi szobája felé.
- Visszajöhetek később is! - próbáltam még egyszer kibújni a kellemetlennek látszó szituációból.
Klári megállt és maga felé fordított. Mélyen a szemembe nézett, de egy pillanatra sem tűnt el az arcáról a cinkos mosoly.
- Ne légy gyerek, te egy okos srác vagy. Tudom, hogy lefeküdtetek. Nincs semmi kifogásom ellene, csak annyit kérek, hogy a biztonságra ügyeljetek.
Elsápadtam. Kiszaladt a vér a fejemből, pedig sejtettem, hogy a nő minden tudhat. Klári még jobban megmosolyogta a szánalmas ábrázatomat, aztán határozottan vezetett az ajtóhoz.
- Nem fogok zavarni! - kacsintott, és halkan felnevetett. Még megvárta, míg kicsit visszatér belém az élet, aztán megsimogatta a képem és magamra hagyott.


Hiába kopogtam, semmi válasz nem érkezett, hát benyitottam. Sugi betakarózva feküdt az ágyon, csak az egyik felhúzott, térde lógott ki a paplan alól és a két karja volt összefonva a takaró felett. Álmosan pislogott, de a szeme sarkában láttam megcsillanni az örömet.
- Mindent hallottam! - kuncogott rám és a kezét nyújtva felém jelezte, hogy menjek hozzá közelebb.
- Szia édes! - hajoltam hozzá egy csókra, aztán levettem a pulóveremet, mert a szobában kellemes meleg fogadott, csak aztán huppantam az ágy szélére, közvetlen a lány kilógó térde mellett.
- Késő éjszakáig beszélgettünk anyával, azért tud mindent. - vigyorgott a képembe.
- Nem baj, talán jobb is, hogy tisztáztuk a helyzetet. - fogtam meg a forró térdét, hogy megsimogassam. Már napok óta vártam, hogy megérinthessem, ezért most duplán jól esett a sima bőrön tapizni. Nem is álltam meg a térdkalácsnál, vigyorogva araszoltam a combján egyre feljebb.
- Úgy látom, valamire készülsz! - pirult el a kedvesem.
- Igen, meg akarlak érinteni... - mondtam sejtelmesen.
- Már megérintettél, hol akarsz még? - incselkedett tovább, de semmi jelét nem adta, hogy ellenére volna a közeledésem.
- Miért akarsz zavarba hozni? Most mondjam azt, hogy meg akarom simogatni a pinádat? - kérdeztem elcsukló hangon kicsit szégyellve magam a közönséges megnyilvánulásomtól.
- Nem mered nevén nevezni a dolgokat? Pedig engem nagyon izgat és élvezem, ha határozott vagy! Mindenre nyitott vagyok! - csillantotta meg előttem ragyogó fehér fogsorát.
- Bármire? - kérdeztem vissza kétkedve.
- Még a végén azt kell hinnem, rossz a felfogó képességed, vagy a füled!  - nevetett fel.
Lassan az ujjaim hegye elérte a comb hajlatát.  Bebarangoltam a combtő érzékeny részét, és csak akkor simítottam végig a szeméremdombon, amikor a lány szeme az izgalomtól lecsukódott. Meglepetés várt. A sűrű bozont helyett csak félcentis rövid kis szőrpamacsot érintettem a szeméremcsont felett. Sugi kedvesen rám nézett, és még feljebb húzta a térdét, hogy a combjai közé is beférhessen a felfedezésre induló kezem. Középen minden más volt, mint napokkal korábban. Minden puha, makulátlanul sima, és lejjebb a szeméremajkak között lehetetlenül forró és nedves.
A lány meztelen feküdt a paplan alatt. Semmi kétség, várt rám. Határozottan készült, hogy ott és akkor megérintem, mert nem semmiért fazonigazította a női vonalakat.  Ha már azt mondta, hogy legyek határozott, akkor éltem is rögtön a lehetőséggel, és egyszerűen lehúztam róla a paplant. Feltárult a Rubensi szépsége. Még a felesleges kilók sem mutattak rosszul a kitakart női testen. Örömmel gusztáltam végig az addig nem látott kicsi melleken, és izgulva gyönyörködtem a punci csodálatos formájában. Azonnal birtokba akartam venni, a középső ujjam máris óvatosan siklott a lány még szűknek tűnő hüvelyébe. Sugi megajándékozott a legszebb mosollyal, amit addig kaptam tőle, aztán lecsukta a szemét, és átadta magát a finoman munkálkodó ujjaimnak.
Egyszerre minden olyan fülledt lett. Ha tehettem volna, azonnal meztelenre vetkőzök, de egy pillanatra sem akartam Sugi egyre csak táguló hüvelyéből kihúzni az ujjamat. Kábán néztem végig a lány testén. Lenyűgöztek a kicsi, de rugalmas mellei, és ámulatba ejtett a lány puncijában érzett nedves forróság. Szabad kezemmel azonnal meg kellett tapasztalnom a cicik keménységét, és a bimbókat körbesimogatva legszívesebben ráhajoltam volna a lágyan ringatózó halmokra, hogy pólyáskorom után végre egy formás női mell kerülhessen az ajkaim közé.

Napsugár már szaporán szedte a levegőt. Mélyeket sóhajtva kezdett hullámzani, amikor váratlanul eltolta a kezem, és sietős mozdulatokkal nekem esett, hogy levetkőztessen. Nem először tapasztaltam már a hevességét, röhögcsélve engedelmeskedtem a felizgult nőnek. Bánta a fene, hogy magához ragadta a kezdeményezést, örültem és jót mulattam a felhevült igyekezetén. Rájöttem, hogy nem akarja, hogy megint egyoldalú legyen az öröme, azért akart bevonni egy meztelen szeretkezésbe. Hiába képzeltem el már ezerszer, még nagyon sokat kellett tanulnom a női lélek csodálatos rejtelmeiről.

Elkapott valami hév, és vadul fordítottam a lányt a hasára. Feltett szándékom volt, hogy hátulról belé hatoljak, de szégyen, vagy sem, az átlagos méretemmel nem értem el a lány punciját a hatalmas fenekétől. Meggyőződésem volt, hogy ez zavarta, mert sajnálkozó képpel fordult felém. Maga mellé húzott, és a mellkasomra hajtotta a fejét, úgy simogatta a farkamat.
- Ne haragudj, olyan ügyetlen vagyok, ráadásul egy kövér disznó! - lihegte kicsit lemondóan.
- Nem vagy kövér, csak van mit fogni rajtad. Úgyhogy ezt ne halljam még egyszer! Jól érzem magam veled, annyira édes vagy, és élvezem a tested minden négyzetcentiméterét! Különben én sem tudok többet a szexről, mint te, csak próbálkozom... - akartam meggyőzni a lányt, hogy a sikertelenségnek nem ő volt az oka.
- Akkor is…, szerettem volna, ha velem együtt élvezel el! - erősködött tovább.
- Én meg szeretném látni, hogy mit csinálsz velem! - húztam a mellkasomról a fejét a vállamhoz, és megcsókoltam.  Sugi halkan kuncogott. Ez után tulajdonképpen együtt figyeltük, ahogyan a párnázott keze le- föl szánkázik a farkamon. Időnként lenyúlt, és megemelte a golyóimat, végigsimított az ágyékomon, aztán újra visszatért, megmarkolt a fitymám alatt és folytatta a húzogatást határozott mozdulatokkal. Annyira jól csinálta, hogy egy idő után emelgetni kezdtem a csípőmet.
- Mindjárt elélvezek! - suttogtam a lány fülébe, aki erre elvigyorodott, és még szaporábban verte a péniszem.
- Érzem, hogy milyen kemény lett..., ez kurva jó! - örvendezett visszafojtott hangon, én meg nagyot löktem a fenekemmel, és az első spricc a saját arcomon landolva hatalmas erővel kitört belőlem. Sugi meglepődött egy pillanatra, elkapta a vállamról a fejét, aztán hangos röhögéssel préselte ki belőlem a következő lövést, ami a mellkasomon és a hasamon nagy foltokat hagyott. Éreztem, ahogyan a saját spermám a szemem alól lecsordul a nyakamig, de nem lehetett nevetés nélkül megállni a történteket, Sugi páratlan öröme bennem is röhögőgörcsöt gerjesztett.
A csaj újra és újra feltörő kacagással törölgette már a második papírzsepivel a hasam. 
- Azt hittem, undorodni fogok, de semmi ellenérzést nem váltott ki belőlem, viszont nagyon jót nevettem! - rötyögte időnként rám mosolyogva.
- Még jó, csak adj egy zsepit nekem is, hogy töröljem le a képem! - fordítottam oldalra a fejem, hogy ne cseppenjen az ágyra.
- Mit kapok érte? - hajolt közelebb, és mielőtt meggondolhattam volna, szájon csókolt, aztán lassan, húzva az időt és az idegeimet végig puszilgatta a spermás képem.
Szerelmesen nézett a szemembe. A csillogó szembogarak szebben már nem is ragyoghattak volna. A szája apró redőin még ott fánylett a sperma maradéka. A lány arra várt, hogy eldöntsem, megcsókolom-e, vagy sem. Nem akartam csalódást okozni, hát szenvedélyesen tapadtam az ajkaira, és olyan kellemes volt az érzéki csókja, hogy beleborzongtam.


- Beléd szerettem... suttogtam később Napsugárnak, aki szemezésben világbajnoknak bizonyult.
- Napok óta érzem, olyan vagy, mint akit kicseréltek. Lelőhetetlen vagy és a vidámság árad belőled. El sem hiszem, hogy ez miattam van! - mosolygott bűbájosan.
- Hát még ha éreznéd, milyen bizsergést érzek melletted... -
- Hmmm, én most is úgy izgulok, mint a legelső alkalommal! És boldog vagyok! - csókolt meg ismét azzal az elszántsággal, amit nőben soha életemben még nem tapasztaltam. A nyálas csókjai pillanatok alatt hatottak az ingereimre és felül kerekedtem.  Sugi doromboló kiscicaként tűrte, hogy a feje búbjától lefelé haladva minden létező helyen megpuszilgassam. Még fordult is, ha kellett, hogy a nyakához is jobban hozzáférjek, majd a melleit csócsálhassam körbe. Élvezte, és én nemkülönben. A vágy űzött egyre lejjebb, egészen a vénuszdomb párnás szőrpamacsáig.
- Ki akarlak nyalni! - néztem vissza a lány tűzben izzó szemébe. Sugi lábai szétnyíltak, és a combjai közé engedett. Már akkor megremegtek a lábai, mikor megérezte a szétnyíló szeméremajkain a forró leheletem. A kéjes sóhajok visszafojtásával sem törődve hangosan élvezte az ajkam érintését. Az apró csikló és a piciny szeméremajkak különös selymességgel engedték végigsiklani rajtuk a nyelvemet. Először éreztem a furcsa, barack illatot és először ízleltem női nemiszervet. Felhevülten, minden finnyásságomat félretéve nyaltam bele a lány puha puncijába. Különleges élménynek bizonyult. Valamiért nagyon jó érzés töltött el, és egyre intenzívebb szenvedéllyel ízlelgettem az érzékeny testrész minden zugát.  Sugi sóhajai csak fokozták a vágyat, hogy a mindent bevessek annak érdekében, hogy a lány minél kellemesebben érezhesse magát. A vállamba markoló kezek pedig meghatottak, amikor az imádott nő görcsösen igyekezett szabadulni az orgazmusa alatti nyelveléstől. Nem engedtem, az utolsó pillanatig küzdöttem, hogy ne kelljen elhagynom a lány ölét, de Sugi hirtelen felült, és férfias erővel magához rántott. Szinte fájt, ahogyan megcsókolt és beleharapott az ajkamba, majd egyazon lendülettel visszadőlt engem is magára rántva.
- Bassz meg! - szólított fel félig önkívületi állapotban.
- Gumi nélkül... - tétováztam.
- Nem érdekel, csak vigyázz, amikor elélvezel! - suttogta átszellemült arccal, és hogy tovább ne akadékoskodjak, újabb fájdalmas csókot nyomott a számra, amitől az ajkam később kicsit fel is dagadt.


Délben Klári diszkréten kopogtatva hívott ebédelni. Nem lehetett leolvasni az arcáról, hogy kinevet bennünket, vagy csak kedveskedni akar a folyamatos vigyorgásával. Mindenesetre gondos és ügyes háziasszony módjára terelt bennünket a gőzölgő ebédhez. Sugi szorosan mellém ült, el sem akarta engedni a kezemet, amin az anyukája csak még jobban derült.
Ez a nő nagyon rendes volt. Annak ellenére, hogy korábban nem ismertük egymást. Teljesen közvetlenül beszélgetett velem, nem éreztetve a korkülönbséget, és teljesen felnőttként kezelt. Biztosan sokat számított, hogy a lányától már tudott rólam dolgokat. Mikor az asztalhoz ültünk, közénk hajolt, és kedves ismerős módjára közelebb húzott magához, cuppanós puszikat osztott mindkettőnknek. Aztán meg is jegyezte, hogy meg kellene fürödnöm, mert érdekes illatok keverednek a képemen, de valahogy olyan vidáman közölte, hogy csöppnyi gúnyt sem találtam benne. Sőt, cinkos kacsintással még meg is tetézte a kedvességét. A remekül sikerült aktus után még a nő is elnyerte a maximális rokonszenvemet. Beszélgettünk. Természetesen szóba került, hogy hangosak voltunk, és a vékony falakon áthallatszott minden. Érdekes melegséggel kezelte a történteket. Nem szidott, nem kifogásolt semmit sem, inkább arról mesélt, hogy ő még Napsugártól is korábban kezdte a nemi életet, és mesélt a lány apjáról is néhány pikáns részletet. Nekem, aki nem volt szokva a családon belül ilyen mértékű bizalmaskodáshoz, nagyon varázslatosnak hatott a közvetlensége. Lenyűgözött a szókimondó, értelmes egyéniségével, később, amikor már kezdett jobban megismerni, lazán viccelődött akár pajzán kijelentésekkel is. Sugi meg bújt hozzám folyamatosan, és ez még jobban emelte a nap fényét.

Csodálatos évvége következett. Klári egyetlen kérése az volt, hogy első legyen a tanulás, aztán jöhet a szex. Még jót is tett nekünk, bármennyire is nehezünkre esett mellőzni az érintéseket, délutánonként együtt töltve az időt segítettük egymást, amiben csak lehetett. Esténként kiéhezetten estünk egymásnak a Klári által felajánlott gumikat sűrűn pazarolva. A nő mit sem változott, csak fokozatosan még kedvesebb lett velem. Külön örült, hogy a lánya sokat javított a jegyein az év végére. Mondta is gyakran, hogy megtartana örökre, ha lehetne.


Az idill azonban nem tarthatott sokáig. Június végén Klári rosszkedvűen közölte, hogy megint tovább kell állniuk, új helyre vezényelték. Sugi nagyon sírt, de semmit sem tehetett. Az anyukája magához ölelve nyugtatgatta, és közben próbálta vigasztalni, hogy biztosan jó lesz. Varsóba kellett költöznie, és Napsugárt nem hagyhatta magára, még velem sem. Én magam mindent kitaláltam, hátha van kibúvó az elválás elől, de Klári nem engedett, hiszen Sugi még kiskorú volt, mint ahogyan én is.
Július elsejével el is költöztek. Katonai jármű jött értük, hogy a csomagjaikkal elvigye őket a Ferihegyi repülőtérre. Csak álltam ott, bambán bámulva, mint egy faszent. Magamat sajnáltam, Persze Sugit is, és egy kicsit a Klárit, de mégis csak önző módon magamat a legjobban. Kivel fogok most együtt szórakozni, beszélgetni, és persze kivel fogok szeretkezni. Úgy éreztem, Sugi pótolhatatlan.
Klári nagyon kedvesen megölelt, mintha a saját fia lennék, és szeretetteljes puszikkal búcsúzott el. A barátnőm meg zokogva kapaszkodott belém az utolsó pillanatig, és ezerszer is megígértette velem, hogy tartjuk a kapcsolatot levélben, amíg újra nem találkozunk. Nagyon megviselt a búcsúzás, szívszorító érzésekkel néztem az autó után. Nem maradt más utánuk, mint a nyomasztó magány, és a lelkem mélyén valami elképesztő ürességet éreztem. Sosem fájt még ennyire valakinek a hiánya.

Két nappal a kényszerű elválás után megkaptam az első levelet Napsugártól. Izgatottan bontottam fel, hátha valami jó hírrel szolgál, és nagyon reménykedtem, hogy visszajönnek, de csak a képzeletem játszott velem, mert semmi ilyenről nem volt szó. Teljesen szokványos szerelmeslevél volt, teli érzelmekkel, sikamlós és pajzán ígéretekkel. Sugi mesterien bánt a szavakkal, csöppet sem hatotta meg, hogy nevén nevezze a dolgokat, és én beleborzongtam a képzeletbeli lehetőségekbe. Annyira fel tudott csigázni, hogy azonnal nekiültem, és hosszú válaszlevelet körmöltem a kedvesemnek. Feldobott kicsit a letargiámból. Magamat is megmosolyogtam, amikor elpirulva leírtam én is az általam eltervezett dolgokat. Nem féltem, hogy a kedvesem megharagszik. Ezt a szókimondó stílust tőle tanultam, és ha máshol nem is használtam, ezeken az alkalmakon kiélveztem a fantáziánk adta lehetőségeket.
Gyakran váltottunk levelet. Eleinte szinte naponta érkeztek a szerelmes, rúzsos csókkal megpecsételt borítékok, és majd ki leveleztem, míg a posta nélküli hétvége eltelt. Közel két évig tartott ez a szoros kapcsolat, aztán a levelek kezdtek elmaradozni és én sem igyekeztem már annyira minden nap válaszolni. Hiába az egymás iránt érzett szerelem, a távolság lassan felőrölte bennünk a ragaszkodást, és egyre ritkábbak lettek az írogatások. Vagy három hónappal a levelezés végleges beszüntetése előtt kaptam egy szép fényképet is Napsugártól. Meglepődtem, mennyire más volt, mint amire emlékeztem. Az arca vékonyabb lett, a Kleopátrás frizurája sötétbarnán lógott a szemébe, és valahogy minden vonása megváltozott. Sajnáltam, hogy csak az arca látszott a képen, de a lényeg mégis ez volt, és az, hogy sokkal szebb lett, mióta nem láttam. A vonásait imádtam, a teste csak másodlagos volt.
Én is hibás voltam, hogy hosszú ideig halogattam a levélírást, de Sugi az utolsó levelemre már nem válaszolt. Lemondtam róla, hogy valaha is még találkozhatunk. Picit meg is könnyebbültem, hogy a levelezős szerelem helyett majd más lányok után nézhetek, mégis mindig ott maradt bennem valami kellemetlen érzés, a Sugi hiánya.

Két komoly kapcsolatom volt érettségi után. Az egyik egy két hónapos rövidségű még az egyetem előtti nyáron. Bori aranyos volt, de hamar felbosszantott, hogy mindenkit leszólt, ha kellett, ha nem. Ezt a tulajdonságát nem volt hajlandó levetkőzni az én kedvemért sem. Többször is összevesztünk miatta, és jobbnak láttam a dolgot hanyagolni. A másik lány Államvizsga után került a képbe. Gizivel rövid ismeretség után ugrottunk fejest a házasság intézményébe, és hét évig egészen jól is éltünk, de nem született gyerekünk, pedig én nagyon szerettem volna. Ez végül konfliktusokhoz és váláshoz vezetett. Aztán Gizi egy év múlva gyereket szült az új barátjának, én pedig ettem a kefét, csalódottan vettem tudomásul, hogy valami mégsem működött rendben közöttünk. Az igaz, hogy magamnak is alig mertem bevallani, hogy mindkét kapcsolatban a Sugit kerestem, de ettől függetlenül a volt nejemet nagyon szerettem, és igyekeztem mindent megtenni a házasságunk érdekében. Ezek szerint ő nem érezte irántam ugyanezt.

Már harmadik évemet tapostam egyedül, amikor egyszer, augusztus elején egy budapesti előadássorozatra voltam hivatalos. Az egy órás ebédszünetben a Déli pályaudvar mellett kerestem normális éttermet, de csak kínai ételekre csábító kicsi kurnyikok fogadtak nem túl messze egymás mellett. Sosem rajongtam a kinaiért, bosszúsan néztem végig az egyik ilyen üzlet falán lógó menü kínálatát, mivel az éhség és az idő nem hagyott túl sok fontolgatni valót. Már arra gondoltam, majd betérek egy boltba, valami szendvicsféleségért, amikor a menüben találtam egy szimpatikusnak tűnő ajánlatot. Kacsasült, és nincs beborítva mindenféle szósszal és ismeretlen, folyékony valamivel. Lesz, ami lesz alapon beléptem a helységbe.

Tényleg nagyon kicsinek bizonyult. Mindössze kettő darab négyszemélyes asztal fért el benne a pult mögött, ahol egy apró termetű, vágottszemű hölgy meleg mosollyal és hangos, idegen akcentussal kiejtett köszönéssel fogadott. Egyetlen vendég volt csupán a kis étkezdében. Egy nő! Egy nem hivalkodó, hosszú, fehér, zárt ruhában, aminek a magas felvágásából csodálatos combok villantak ki. Szintén fehér topánkája ütemesen ringatózott a kecses bokán. A szép lábak miatt azonnal kíváncsi lettem a nőre. Egy pillanatra összevillant a tekintetünk, aztán a hölgy ismét lesütötte a szemeit, és nekem volt egy kis időm, hogy alaposabban megnézzem. A hosszú arca nagyon megtetszett. Nem festette magát, csak a haja vöröslött izgalmas tűzvörös színben pompázva, csurkába szorosan összefonva, lelógva majdnem a derekáig. Így, kicsit oldalról nézve is királynői jelenség volt. Egyenes derékkal ült. Határozott, tekintélyt parancsoló, de fenségesen elegáns tartása, és szép, nőies arcéle, magas homloka azon nyomban rabul ejtett. Láttam már szép nőket, de ő mégsem a szépségével tűnt ki a többi nő közül, hanem a megjelenésével. Végignézve a nőn arra a következtetésre jutottam, hogy az agyonfogyókúrázott arc és a ruhából kidudorodó izmok ellenére ez a nő nagyon bejönne nekem. Az biztos, hogy sportolt. Alig volt hasa, és a széles vállai, karjai és formás lábai is mind- mind tiszta erőről és energiáról árulkodtak. Anatómiaórán mutogatni lehetett volna az egymástól különálló izomkötegeket.
Picit talán le is lassítottam, hogy jól megnézzem ezt a csodálatos hölgyet, amikor a nő váratlanul visszanézett. Valami különös rándulás után az arca a komolyságból bájos mosolyra húzódott, és el nem engedte volna a tekintetemet. Még utánam is nézett, amikor zavarodottan, kicsit szégyenkezve a kinai nőhöz fordultam leadni a rendelést. Különös bizsergés járt át. Háttal állva is éreztem, hogy a nő engem figyel, hát óvatosan visszanéztem. Nem csalódtam, tényleg kedves arc mosolygott rám, mint régi ismerősre. Minden jel arra mutatott, hogy itt és most ismerkedés lesz.

Úgy vettem át a kínai nőtől a kacsasültet, hogy közben hátra- hátra nézegettem. Éreztem, hogy az arcomból kifut a vér, és megremegtek a térdeim. Nem tudom, miért féltem. Előjöttek a régi félelmek, és kicsit bárgyún nézhettem a nőre, aki percről percre egyre kedvesebben nézett a szemembe. Két lépés volt csupán, és mellé is értem. A hölgy a szemével intett, hogy vele szemben foglaljak helyet, és én szorongva fogadtam el a hívását, mintha bármitől is félnem kellene.
- Szia! Hogy kerülsz ide? - fogadott felderült képpel. Meg voltam győződve, hogy összetéveszt valakivel.
- Szia. A közelben vagyok hivatalos bizonyos előadásokra, és ebédelni jöttem. Bár jobban örültem volna egy magyaros étteremnek. - húztam félre a szám, és a nőt, aki fülig érő szájjal szemezett velem, egyszerűen visszategeztem.
- Ne haragudj, ismerjük egymást?  Bevallom őszintén, nem emlékszem rád... - kezdtem mentegetőzésbe.
A nő leküzdött egy halk nevetést, majd sejtelmesen megjegyezte:
- Az számít, hogy most itt vagy, és én örülök neked!
- Igen, ez igaz, és látszik is messzire! - vigyorogtam el rövid gondolkodás után. A nő szemei úgy cikáztak rajtam, mintha minden négyzetcentimétert alaposan felmérne a képemen. Nem értettem, mire a rajongás, belül még meg is mosolyogtatott a dolog, de ha mát ott volt előttem, illett bemutatkoznom.
- Attila! - nyújtottam a mancsom, mire egy erős kéz, lehetetlen hosszú ujjakkal megragadott, és hosszú másodpercekig parolázott velem. Az érintése nyomán újabb gyengeség fogott el. Csak néztem az arcot, és próbáltam kutatni az emlékeimben. A szeme! Úr isten, a szeme teljesen olyan, mint a Sziráki Napsugáré. Bár a lány arcán annak idején semmi egyedi nem akadt, sem egy anyajegy, sem egy heg, vagy kirívó folt, de a szemei az emlékeimben érdekes módon maradandónak bizonyultak. Suginak egyedül a bal fenekén volt három apró anyajegy libasorban, de a nőtől mégsem kérhettem, hogy ugyan bizony nézzem már meg a hátsófelét meztelenül.
Az nem lehet! Sugi sokkal, de sokkal erősebb volt testileg. Igaz, hogy ennek már tizennégy éve, de ez a nő, szinte már sovány és a bőr rá van kicsit hűlve a képére. Sehol egy párna, sehol egy gömbölyded idom, ami Sugin természetesnek mutatkozott. Elvetettem a lehetőséget, de a nő arcának összes részletét igyekeztem összehasonlítani a volt barátnőmmel. Hiába, a szemein kívül minden vékonyabb volt, és felismerhetetlen. Egyetlen jel utalt még a volt barátnőmre, hogy a nő magasnak tűnt, még ülve is érezhető volt a sudár termete. És a hangja is teljesen más volt. A vörös hajú nő mély, kissé rekedtes, de nagyon szexi hangon szólalt meg, megdöntve még egy figyelemreméltó támpontot. 
Az ismeretlen hölgy megérezhette a gondolataimat, mert kis idő múlva megszólalt.
- Szólíts Mariannak! - az arcán végigsuhanó elnyomott nevetés viszont komoly kételyeket ébresztett bennem az igazmondását illetően. Ez azonban nem akadályozott meg abban, hogy bókoljak egy kicsit.
- Mariann, Mariann, Mariann! Nagyon szép neved van! Mindig is vágytam egy Mariannra, de még eggyel sem találkoztam, legalábbis ilyen széppel, még biztosan nem! - ízlelgettem a nevét, és nem bírtam megállni, hogy meg ne dicsérjem a kinézetét a harmincasnak kinéző, nagyjából velem egyidős nőnek. Ez is csak tovább növelte bennem a kételyeket, Sugi is nagyjából ennyi idős lehet.
- Oh, köszönöm szépen! - rebegte elpirulva - Akkor már épp itt volt az ideje, hogy ütközzünk végre.
Nyíltan, és kendőzetlenül, fiatalos megfogalmazásban közölte, hogy örül a társaságomnak. Leesett az állam, a végén még ő udvarol nekem. Meglepett a fellépése, és hogy zavaromat palástoljam, terelni kezdtem a témát.
- Pesti vagy? - kérdeztem.
- Igen, de ez most nem lényeges. Mondd csak, hiszel a sorsban? - tette fel az első, komolynak tűnő kérdését.
Úr Isten, csak nem valami tébolyult agyturkászt vagy félnótást fogtam ki? Aztán a kérdőn bámuló nőre nézve elvetettem ezt a lehetőséget. Komoly volt. Most először eltűnt egy pillanatra a mosoly, és a nő egészen közel hajolva lélekbelátó fürkészéssel nézte a szemeimet. Már- már ijesztőnek találtam a boszorkányosan átható tekintetet.
- Tulajdonképpen nem hiszek, de már kezdek reménykedni, hogy nem véletlenül találkoztunk. Külsőre nagyon tetszel, csak úgy érzem, nagyon titokzatos vagy.
- A titokzatosságtól ez a találkozás csak még izgalmasabb, vagy nem? - dőlt hátra és kacsintott rám egyet.
- Én szeretem ismerni az embereket... - kezdtem komolyabbra váltani.
- Én is, és ha rajtam múlik, akkor majd megismersz, de most be kell érned ennyivel. - játszott ismét az idegeimmel.
- Ok, csak nem értem, mire ez a fene nagy titkolózás. - fakadtam ki vállrándítva, és beleturkáltam a z ételbe.
- Szóval tetszik a külsőm! - ízlelgette a szavakat és közben mintha ezernyi viccet mesélt volna valaki a fejében, az arcizmai sorra megvonaglottak. Magában mosolygott. Jól láthatóan mulattatták a saját gondolatai.
- Igen, el kell ismerni, hogy nagyon csinos vagy. Egyedül az aggaszt, hogy magasabbnak tűnsz nálam, de egyébként minden nagyon rendben van. Festék nélkül is tündéri vagy. A hajad meg.... szívesen megnézném milyen kibontva.
A nő vigyorgott, és egyetlen mozdulattal lehúzta a hajgumit. Megrázta a tűzvörös zuhatagot, majd beletúrt, és ettől csak még vadítóbb lett.
- Azta...  gyönyörű! Tetszik a hosszú haj, talán pont azért, mert kopasz vagyok! - mutattam a csupasz homlokomra.
- Az nem baj, én imádom a kopaszokat!
- Én is a magas lányokat! - derültünk egy kellemeset egymás kijelentésein.
Mariann, ha egyáltalán Mariann volt, kifordította a székét, és keresztbe fordulva az asztal mellett kivillantotta hosszú lábait. A magasan felvágott ruha oldalra csúszott és csábosan kirajzolódott előttem a nő formás, rendkívül izmos lába, majdnem a combtő hajlatáig. Úgy éreztem magam, mint egy marhavásárban, csak itt a hölgy akarta a nyakamba varrni magát.
- Hivatásos vagy? - szegeztem neki a kérdést.
- Nem, csak kihasználom az alkalmat, hogy találkoztam valakivel, akire már régóta vártam. - vigyorgott megint az értetlen képemen.
- Nem értem, hogy várhattál pont rám, de ettől függetlenül csodálatos tested van. - törődtem bele, hogy úgy sem tudok meg részleteket.
- Van egy saját edzőtermem és sokat dolgozom, vagy másokat jól megdolgoztatok... - kuncogott.
- Na tudod mit, most meglátogatom az illemhelyet, hogy gondolkozzak kicsit, hátha jobban kiismerlek. - toltam félre a meg sem kezdett ebédet, és a megjelölt ajtóhoz lépve bementem az wc-be. Felzaklatott a nő. Vegyes érzelmek keveredtek bennem. Féltem a titkolózásától, ugyanakkor baromira ismerősnek tűnt, és miután felnyársalt a szemeivel, elkápráztatott a testével és szabályosan megbolondított a szövegével.

Mikor beálltam a piszoár elé, és elkezdtem vizelni, azon gondolkodtam, hogy vajon az én átlagos méretem elég lenne-e neki. Még magamon is nevettem a saját hülye félelmem miatt, és elhessegettem a gondolatot, hogy komolyabb közöm is lehetne a nőhöz.
Már majdnem végeztem, amikor nyílt az ajtó. Nem néztem hátra, azt hittem, valaki a hátam mögött lévő budit akarja majd használni, de nem hallottam lépteket. A lány olyan nesztelenül lépett mögém, hogy egy pillanatra megrémültem. Csak annyit érzékeltem a dologból, hogy két láb jelent meg a két oldalon, és valaki hátulról hozzám simult elzárva minden menekülési útvonalat. Abban a pillanatban két vékony, de izmos kar jelent meg a derekamon, majd szorosan magához ölelve két kéz a mellkasomon. Egy fej nyomódott a jobb arcomhoz és hosszú, tűzvörös tincsek hullottak a vállam elé. Ledermedtem.

- Baszunk? - hallottam át a fülembe suttogó kérdést a dübörgő szívverésemen keresztül, és egy kéz indult el lefelé a mellkasomról a sliccem felé a hasamat végigsimítva nagyon határozottan. Céltudatos nő volt, annyi szent. Az első gondolatom az volt, hogy egyszerűen csak elrejtem a nadrágban a péniszem, de ennek útját állta a be nem fejezett vizelés. A nő gyorsabb volt, a keze máris megérintett a makkomon, aztán csak hagytam, hogy kicsússzanak a kezemből a dolgok, és a nő megmarkolja a farkamat. Nem számított neki a nedvesség, a vizelési inger amúgy is elmúlt az érintésétől. A nő jobban el volt foglalva azzal, hogy a bal kezével maga felé fordítsa a fejem, és körbetekeredve rajtam megcsókolhasson. Az első csókja lágy volt és érzéki, mintegy várakozó, hogyan reagálok a dologra. Viszont a második már sokkal vadabb, követelőző és szenvedéllyel teli. Mohó volt, én pedig röpke pillanat alatt a világ leggyorsabb erekcióját produkáltam a lány kezében. Magával ragadó igyekezete bennem is perzselő vágyat ébresztett. Régebben nem is nagyon figyeltem a szagokra. Sugival annak idején minden illatosító és parfüm nélkül kavarodtam össze, és még mindig azt a tejszagú, édes élményt kerestem minden nőben. És Mariann pont ilyen volt. Enyhén izzadtságszagú, dezodoroktól és pacsuriktól mentes. Talán az edzőtermi mozgás miatt nem volt meg teljesen a tisztaságérzetem. De még így is észbontó volt. És megint csak Sugit juttatta eszembe, negyedóra alatt már többedszer.

A Nő érzékelte, hogy átveszem a kezdeményezést, ezért hátralépett, és a hátát az ajtónak támasztva magához húzott. Tényleg nagyon magas volt.  A fejnyi különbség viszont mit sem számított, legalább kényelmesen megcsókolhattam a nyakát és a felém hajtott ajkait. Szorosan átöleltem, ő pedig a jobb lábát körbetekerve a derekamon kapaszkodott belém. Egyetlen pillanatra engedett csak távolabb, amíg a magasan felvágott ruhát feljebb, a bugyiját meg félrehúztam.
Különös volt belé hatolni. Varázslatos forróságot éreztem, amit megtetézett a csaj nyakamra áramló, forró lehelete. Minden különösebb előjáték nélkül ejtettük meg az együttlétet, mégis valami természetfeletti erő gondoskodott a megfelelő izgalomról, és a különös vonzerőről. Csak néhány mozdulat volt, apró vonaglások, és a lány máris a csúcsra érkezett. Biztos, hogy az izgalom volt rá ilyen hatással. Az az izgalom, ami bennem is olyan erősen munkálkodott, hogy önfeledten engedtem a lányba áramlani a kitörő ondócseppjeimet. Cseppet sem bántam, meg sem fordult a fejemben, hogy ennek következményei lehetnek.
Talán percekig is álltunk így összefonódva, mozdulatlanul. Szerettem volna tudni, mi jár Mariann fejében, de hogy én el voltam varázsolva, az biztos. Nem volt kedvem eltávolodni tőle, és ő sem tett olyan mozdulatot, amivel meg akarná bontani a közöttünk lévő kontaktust. A péniszem még mindig ott volt benne, és úgy éreztem, hogy most ez a köldökzsinórom ehhez a páratlan teremtéshez.
Lassan váltottunk át ismét csókolózásba, aztán a nő volt az, aki megmozdult.
- Menjünk, neked még enned is kell! - mosolygott a ruháját megigazítva, és otthagyott rendbeszedni magamat.

Kábultan mentem vissza a nő után az asztalhoz. Különös gyengeség és mámor keveréke érződött a testemben, a lelkem viszont hihetetlenül boldog volt. Már a néhány lépés alatt elhatároztam, hogy mindent megteszek azért, hogy a nő az enyém maradjon. Kellett nekem. Nem bántam, mennyire titokzatos. Nem érdekelt, milyen magas, és nem számított az sem, ki is ő valójában. Olyan érzéseket táplált belém szűk negyedóra alatt, amit más nőtől sosem kaptam.
- Csupa meglepetés vagy! - ültem vissza az asztalhoz, és nem kerülte el a figyelmem a kinai nő cinkosan vigyorgó fejcsóválása sem a pult mögött.
- Ha akarsz még meglepetéseket, délután gyere vissza öt órára, vagy más terveid voltak? - közölte szenvtelenül, a tincseit kisimítva az arcából.
- Eredetileg haza akartam menni, de senki sem vár, itt maradhatok, de csak hét óra után érek rá. - gondoltam végig a napi beosztásomat.
- Az is jó, nekem tökéletes! - vigyorodott el, és hátranézett a kínai nőre.
- Limei! Hoznál nekünk valami hideget?
A kinai pultos csaj két icetee társáságban kievickélt az asztalunkhoz, és az asztalra téve az üvegeket hangosan megjegyezte:
- Kár, mosdóban nincs kamera! Csak nem megtalálni, amit keresel? - vigyorgott az alkalmi partneremre.
Szóval ismerik egymást, vontam le a következtetéseket. Mariann a mutatóujját a szája elé téve csendesítette el a kínai nő kíváncsiságát, majd összenevettek. Valamiért ez már nem is bosszantott annyira. Egy titoknak lettem a része, de ez a titok nem tarthatott örökké, viszont az esti találkozó sínen volt. Csak picit fúrta az oldalam, hogy nem tudtam, a nő mire kíváncsi, és mire nem.
- Nem is érdekel, ki vagyok? - tettem fel a kérdést, mikor Limei magunkra hagyott.
- Dehogynem, mindennek eljön az ideje. Most csak azt mond meg, hol van a "haza", aztán egyél, mert menned kell..., vagy mégsem? - hallottam a nő komoly válaszát, és már ekkor kiérződött belőle a komolyság. Tehát nemcsak játszik velem.
- Ismerős ez a név: Sárospatak? - feszülten figyeltem, hogy reagál, de semmi különösebb érzelmi megnyilvánulást sem tudtam felfedezni. Pedig biztos voltam benne, hogy ha Sugi lenne, az arckifejezése elárulná a csajt. Egy kedves mosolyt kaptam mindössze.
- Ismerem. - mondta mélyen a szemembe nézve. Elgondolkodtatott. Annyi minden stimmel, és mégsem ő, pedig a megérzésem azt súgja, hogy igen.

- Számíthatok rád hétkor? - tette fel a megerősítést váró kérdését.
- Mindenképpen. Ki nem hagynám semmi pénzért!
- Adsz valami zálogot? - Mariann úgy tett, mintha nem látná rajtam, mennyire odavagyok érte. Kívülről perszer ez nem látszódhatott, de a lány már annyira befűzött, hogy inkább én kértem volna tőle biztosítékot. Az viszont nagyon pozitívan érintett, hogy akarja a találkozót.
Hogy oka legyen megbízni bennem, előhalásztam a személyimet, és a kezébe adtam. Gyermeki örömmel mustrálta végig a semmitmondó, de viszonylag régi fényképet, aztán hangosan felolvasta az adataimat. Fülig érő szája meggyőzött, hogy jó zálogot sikerült választanom. Mariann megígérte, hogy hétkor ott fog várni az étteremhez közelebbi mellékutcában, aztán megint evésre bíztatott, és csak nézett rám sugárzó szemekkel. Az elválás pedig megint csak szöget ütött a fejemben, olyan csókot kaptam, hogy feldagadt az ajkam.

Hétkor a lány tényleg ott várt sarkon, messziről mosolyogva fogadta az érkezésemet. Egyszerűen nem tudtam, mit eszik rajtam, de nem is nagyon volt időm törni rajta a fejem. Egész délután, előadás alatt csak rá gondoltam. Arra, hogyan csavart az ujjai köré percek alatt. Ráadásul abba is belegondoltam, ha ilyen akcióval indítottunk, mi lehet még itt az éjszaka.
Ebéd óta átöltözött. Rövid, világoszöld ruha takarta a vállait, de szépen láttatni engedte a hosszú combokat. Most, hogy ott állt előttem a napfényben, volt alkalmam alaposan megszemlélni a lábait. Sokkal izmosabb volt, mint akármelyik nő, akit addig ismertem, az alakja mégis sportos és vékony, szexi vonalakkal kápráztatta el a férfiakat, többek között most éppen engem. A lábfején most is a kicsi, fehér topánka virított. Esküdni mertem volna rá, hogy a kockahas az igazán jellemző a kedvenckémre. Ez a ruha jobban kihangsúlyozta a nő melleit, és hogy biztosabb legyen a dolgában, Mariann nyitottan hagyta a felgombolható nyakrészt, amitől a melltartó nélküli, nem valami nagy, de feszes mellek kidomborodtak és hívogatóan kiabálták felém, hogy kóstolj meg, kóstolj meg! A haja maga volt a vadság megtestesítője. Feltupírozva, borzosan és dögösen lengedezett a lágy, forró szellőben. Most sem volt kifestve, de már az első ölelés alkalmával megéreztem rajta a tisztálkodás utáni frissességet és kellemes vanília illatot. A hosszan tartó ölelése megint olyan volt, mintha régi, kedves ismerőst köszöntene, aztán megfogta a kezem, és a parkoló autók felé vezetett.
- Van egy kis baj, ma még nem vihetlek haza, bármennyire szeretnélek. - kezdte sajnálkozó mosollyal a világosbarna Opelban elhelyezkedve.
- Akkor mehetünk motelba, vagy akárhová, nekem mindegy, csak velem légy. Tudom, hogy titokzatos vagy, de szeretném tudni a miértet. Van valakid, aki miatt nem lehet?
A lány megrázta a fejét.
- Igen is, meg nem is. Azt azért elárulom, hogy nincs férfi az életemben. - nyugtatott meg rejtelmes mosollyal. Nem tudtam, hihetek-e neki, de értem jött, bíznom kellett benne.
- Akkor barátnőd van? - nyúlott el a képem. Mariann pedig ezen a kijelentésen olyan jót nyerített, hogy rám is átragadt a nevetése.
- Na, mond már...! Nem ítéllek el... - próbáltam kihúzni belőle.
- Gondolj amit akarsz! - hagyott meg abban a hitben, hogy igazam lehet, és szégyenlősen elpirulva szemezett velem. Nem bírtam megállni, hogy közelebb ne hajoljak, és meg ne csókoljam. Édes ajkai és üde lehelete felborzolta a kedélyemet. A nő tenyere édesen simított végig az arcomon, annyira, hogy beleborzongtam a lány közelségébe.

- Először is, elmegyünk, és veszünk neked inget és tiszta fehérneműt holnapra. Úgy gondoltam, hogy az edzőteremben alszunk ma, aztán majd meglátjuk, hogyan tovább. - közölte megfontoltan. Már régen eltervezhetett mindent, mert ellentmondást nem tűrően eltávolodott tőlem, és már indított is engem meg sem kérdezve.

Feldobott volt. Az volt az érzésem, hogy valami rég várt boldogság szabadult el benne. Én persze kérdezgettem, faggattam tőlem telhetően, de mindvégig ugyanaz a titokzatos nő maradt, és csak kedvesen mosolyogva hagyott az egyre növő kíváncsiságom levében tovább főni. A közvetlenségével azonban nem volt ilyen fukar, folyamatosan tartotta velem a testi kontaktust simogatásokkal, puszikkal, az áruházban pedig első osztályú idegenvezetőként, szemérmetlenül hozzám dörgölőzve kalauzolt végig. Tulajdonképpen ő választott mindent, nekem csak bólogatnom kellett, meg természetesen fizetnem. Megígérte, hogy az edzőteremben van zuhany és tisztálkodószer, semmi, de semmi gondom nem lesz. Még örömtelibb lett a képe, amikor közöltem, hogy ha ilyen jól tart, még három napig nem kell hazamennem.

Kihajtva a pláza mélygarázsából azért megkérdezett.
- Még van másfél óránk a záróráig, addig csinálunk valami őrültséget?
Megint meglepett. Bár az őrültségen nem tudom, mit értett, azért az bizonyos volt, hogy a zabolátlan jókedve serkentette valami különlegesre, és én benne voltam mindenben, csak vele lehessek.
- Nem tudom, mire gondolsz, de én szívesen átvillamosoznék veled a városon végigcsókolózva veled az utat, szemérmetlenül, megbotránkoztatva másokat. - adtam tudtára, hogy nekem is vannak ötleteim.
- És közben markolásznád a fenekem? - toldotta meg huncut kérdéssel két cuppanós puszi közben az első piros lámpa alatt.
- Mi sem természetesebb! Azóta kívánom, mióta megláttalak.
Mariann vigyorgott egyet, és a külváros felé fordította az autót. Azt sem tudtam hol vagyunk, de nem is érdekelt. Gyönyörködtem a lány izmaiban és libabőrös lettem a közelgő együttlét elképzelésétől.

Valahol egy ismeretlen helyen álltunk meg. A villamos végállomása csak néhány lépésre tőlünk, üres szerelvénnyel várta az érkezőket. Rajtunk kívül azonban senki sem tartózkodott a közelben, csak a villamosvezető nő unott képe villant ránk az esti sötétségben.
Mariann szinte maga után húzott. Kislányos örömmel lépett fel előttem a magaspadlós járműre, és én elbűvölten szemléltem az orrom előtt villanó vagány, meztelen combokat, és a formás feneket. Alig kivehetően még a natúr bugyi is átsejlett a világoszöld anyagon.  Eszembe jutott Sugi, amikor arra tanított, hogy legyek határozott. Gyermeki játékossággal csíptem kicsit a lány fenekébe, aki felkacagott, és a szemtelenségemért cuppanós puszikkal jutalmazott. Határozott mozdulatokkal tereltem a lányt a sarokba, ahol mindkét oldalán megkapaszkodhattam.  Most először figyeltem oda, milyen kellemes érzés a sportos csípőt és oldalbordákat végigtapogatni, és közben csak szemeztem a drágával. Szabályosan elolvadtam a csillogó szempár mélységeiben, és az első elcsattanó csókban sokkal több volt az érzelem, mint a szexuális vágy. Nem tudom, hogyan kerültem ilyen közel, de mintha ezt a nőt mindig is ismertem volna már.

A villamos hangos zakatolással döcögött, de a rándulásokon kívül nem jutott el túl sok dolog a tudatomig, teljesen elvette az eszem Mariann mézédes ajka, és a nyakamon, arcomon simogató kezei. Egyszer- kétszer észleltem, hogy megállunk valahol, néhányan fel vagy leszálltak, de alapvetően a villamos szinte néptelen volt a késői órában. Én meg egyre pimaszabbul nyúlkáltam. Mariann annál szenvedélyesebben csókolt, minél illetlenebb helyre tévedtek a kezeim. Először csak a melleit simogattam meg ruhán keresztül, aztán megmarkoltam a fenekét. Rendkívül izmos léte ellenére a nő érzékisége túltett minden eddig ismert barátnőmen. Odaáig merészkedtem, hogy a ruha alá nyúlva a bugyin keresztül a punciját is megsimogattam, nem törődve egy másik szerelmespár közelségével. Mariann meg élvezte, a mozdulataival szinte bíztatott, hogy tegyem meg.
Kimelegedve, felhevülve érkeztünk a végállomásra, ahol a villamosvezető nem túl szép szavakkal elküldött bennünket a jó fenébe, de mi már mentünk is a következő járművel az ellenkező irányba, ugyanúgy, a villamos végében, összebújva, buja csókokkal és nem túl diszkrét simogatásokkal.
Csodálatos hétvége ígérkezett. már ekkor le akartam mondani a pénteki előadásokat, de Mariann józan fejjel lebeszélt róla, és egyfolytában azzal kecsegetett, hogy bőven lesz időnk még egymásra. Pillanatnyilag minden kevésnek tűnt, amit a nőből kaphattam. Rosszul esett, hogy el kellett engednem, amíg az autóval az edzőteremig vezetett. Kifordított önmagamból, a végletekig felcsigázva követtem volna a világ végére, mint valami rég olvasott mesében.

Ő volt a megfontoltabb. Kedvesen, belém karolva vezetett az öltözőbe, mondván, hogy oroszlánszagom van. Aztán egymást vetkőztettük le, mert ki nem hagytam volna, hogy vele együtt zuhanyozzak. Már nem nevetett azon, hogy felajzott testemmel egyértelmű jelét adtam a vágyaimnak. Érzelmesen, de nagyon óvatosan mosdatott, meg- megérintve a péniszem, és a lehulló vízcseppek alatt mézédes csókokat osztogatott. A mennyekben éreztem magam, és más lányt biztosan gyerekes évődéssel bírtam volna rá, hogy minél előbb kielégítsen, azonban ő teljesen más érzéseket váltott ki belőlem. Alig ismertem, mégis nagyon közelinek, elérhetőnek és szerethetőnek gondoltam, és tényleg meg is tett mindent azért, hogy ez a véleményem egyre jobban erősödjön bennem.

A lány az öltözőből meztelenül vezetett a terem hatalmas birkózószőnyegéhez. Még jó, hogy sötét volt odabenn, mert az utcafront felőli nagy üvegfalon bárki benézhetett volna, hogy egy jót leskelődjön, vagy kiröhögjön bennünket. Mariann megérezte a bizonytalanságom, kinevetett és jókedvűen közölte, hogy nem láthatnak be, olyan üveg van az ablakokon.
A nő leültetett a vastag szőnyegre, aztán szemből az ölembe helyezkedett. A lábait mögöttem összefonta, és bekövetkezett a várva várt együttlét, könnyedén rácsúszott a farkamra.
- Megtennéd, hogy nem mozogsz, csak legyél bennem! - suttogta nagy sóhajtás után, félrehúzva a kellemesen hűvös, nedves hajtincseit az arcomból.
- A kedvedért mindent..., csak így lelankadok egy idő után…, vagy elélvezek - válaszoltam, bár nem egészen értettem a miértet.
- Nem baj, ha belém élvezel, csak azt akarom, hogy minél tovább tartson. Tudom, hogy már nagyon felhúztalak, és érzem, hogy odalenn néha megfeszül valami... - mondta érzéki simogatások közben, és én már ettől is majdnem elolvadtam.
- Majd igyekszem! - érzékenyültem el a kellemes, duruzsoló hangjától.
- Használjuk ki az időt, és mesélj magadról, ha lehet. Megteszed? - ért váratlanul a kérése.
- Persze, nincs titkolnivalóm előtted.
- Majd én is mesélek, de az még odébb van. - csókolt meg kedvesen, aztán hátrébb dőlt, és a félhomályban láttam, hogy már a mondókámat várja.

Először nem is tudtam, hol kezdjem, hát igyekeztem visszanyúlni legkorábbra, ami az emlékezetemből kitellett. A nő apró mosolyokkal fogadta a gyerekkori élményeimet, és természetes kíváncsisággal hallgatta végig az ifjúkori hülyeségeimet. semmi jelét nem adta, hogy untatná a dolog, vagy bármennyire is ismerős lenne. Nekem viszont egyfolytában ott motoszkált a fejemben, hogy ez a nő mennyire hasonlít Sugira. Persze ezt nem mondtam, csak a hasonlóságokat kerestem minduntalan. Mesélés közben igyekeztem nem mocorogni, de a szabad kezemmel azért rengeteg alkalmam volt a lány arcát simogatni és persze a melleit, azokat az édesen picikéket, amelyek hegyesen meredtek felém és egyáltalán nem voltak elérhetetlenek. Mariannak ez még bőven belefért a "ne mozogjak" kérésébe.
A mondókámmal odaértem, ahol életem első szerelmével megismerkedtem. Magam is elérzékenyülve meséltem a lány érkezését az osztályba, és közben a nő arcát figyeltem. Mindenáron valami jelzést akartam látni tőle, de lehet, hogy csak a képzeletem játszott velem, amikor a nő szemeiben különös csillogást véltem felfedezni.
- És tényleg beleszerettél, annak ellenére, hogy olyan nagy volt?  - kérdezte kedvességgel teli hangon, aztán mintha csak magának válaszolna, hozzátette:
- Akkor talán nincs akadálya annak se, hogy belém is szerelmes lehess! - vigyorodott el, és párszor föl- alá mozogva ébren tartotta a vágyaimat odalenn.
- Nincs, de te már délben elcsavartad a fejem. - erősítettem rá, és tényleg így is éreztem.
- Mesélj részleteket..., a piszkosak is érdekelnek! - biztatott további elbeszélésre.
- Ő vette el a szüzességem.  Egyszerűen, ugyanúgy mint te, megkérdezte, hogy baszunk-e. Belementem, mert annak ellenére, hogy még nem voltam szerelmes, azért szerettem. Lelkileg nagyon sokat jelentett, és a teste is izgalmas volt a méretei ellenére. Aztán már nem volt kérdéses, hogy folytatjuk a kapcsolatot. Szinte minden este együtt voltunk, és bennem kitörölhetetlenül megmaradtak ezek az emlékek.
- És a szex? - kíváncsiskodott tovább, amivel végképp megszüntette azt az érzésem, hogy Sugival beszélek.
- A szex nagyon jó volt. Eleinte csak szerencsétlenkedtünk, mert mindkettőnknek új volt, de aztán fokozatosan belejöttünk. Sugi sokat segített. Szóval jó volt, nem maradt bennem semmilyen hiányérzet annak ellenére sem, hogy például sosem kényeztetett franciásan, pedig én szinte minden nap csináltam vele.
- Te tényleg szeretted... - állapította meg magában beszélve, aztán mielőtt felfedezhettem volna valami árulkodó jelet, már hajszolt is tovább, hogy meséljek még az életem további részéről is.
Órákig tarthatott ez a farkamon ülős egyoldalú beszélgetés, mert már gémberedtek a testrészeim, mire a mondókám végére értem.
- Aztán a negyedik nő az életemben, mint egy varázsütésre érkezett, amikor nem is számítottam rá. Gyönyörű volt, szintén nagyon magas, karcsú, vagyis inkább sportos. Csodálatos, izmos volt a teste, királynői a megjelenése, és még izzadtan is kellemes volt a bőre illata. Már első látásra megtetszett, mégis ő szólított le, aztán pár perccel később az illemhelyen megkérdezte, baszunk-e...
Erős lökést éreztem a mellkasomon, amitől hanyatt vágódtam, és Mariann fölém hajolva, kihívóan lógatta a szemembe a száradó haját.
- Te rólam beszélsz! - csókolt meg, és a fenekét emelgetve olyan vágtába kezdett, hogy lehetetlennek tűnt a következő percet elélvezés nélkül átvészelni. Éreztem, hogy megremeg, aztán lelassul, mikor az egyre szorosabban ölelő puncijába élveztem.
Alig ocsúdtam fel a kábulatból, amikor a nyakamra egymás után két csepp valami hullott rövid idő alatt. Először azt hittem, izzadtságcseppek, mert a nő kócos hajától épp nem láttam az arcát. Rá kellett jönnöm, hogy nem izzad, hanem könnycseppekkel szerencséltetett meg. Hogy ez a meghatódottságtól volt, vagy valami más okból, azt nem kezdtem el firtatni, mert a kezei érzékien simogattak, semmi jelét nem adta a szomorúságának.
- Tudod, hogy mennyire hasonlítasz Napsugárra? Eddig minden nőben őt kerestem, de benned keresnem sem kell.
Mariann nem válaszolt. Végigfeküdt mellettem, és gyengéden simogatva a mellkasom álomba ringatott.


Másnap délelőtt az előadáson ülve hangyák milliói mászkáltak a fejemben. Felbolydult lelkemben nem fért el más, csak Mariann csodálatos lénye. Nem is figyeltem az előadásra, csak az órámat lestem, mikor mehetek már végre az edzőterembe. A kedvesem ott várt, és az ajkamon még ott égett a bizsergető reggeli csókjának fájdalmas emléke. Egy hosszú, tűzvörös hajszálat tekergettem egész nap az ujjaim között. és cseppet sem éreztem, hogy el lennék veszve, csak azt tudtam, hogy ezt a nőt nagyon, de nagyon meg kell becsülnöm.

Mariann éppen egy csapat nőnek tartott aerobic órát, mikor odaértem. Oldalt az egyik falnak támaszkodtam, onnan néztem elmélyülten a kedvest. Tulajdonképpen eddig meg sem figyeltem, milyen nagyszerű a teste, ami ugyan eddig is tetszett, de most, hogy az izmai a munkától kicsit megduzzadtak, még jobban kirajzolódtak a vékony rövidnadrágban és a szexin rövid, testhezálló toppban. Meztelen hasán egyenként meg lehetett számolni a szálkásra kidolgozott izomkötegeket. Biztosan van olyan férfi, akinek ez ellenszenves, nekem azonban mindig is felkeltette az érdeklődésem. Annyira azért nem volt a lány férfias, vékonyságával megőrizte a lágy nőies vonalakat.
- Eddig nem is vettem észre, milyen izmos vagy! Menő lennél egy body bilding versenyen!  - köszöntöttem, miután végzett, és két érzéki csókkal kísérve vidáman közeledett felém.
- Ahhoz még sok proteint kellene zabálnom, de az izomtömeg növelők nem az én esetem. Ha lehet, megmaradok csinosnak, hátha így jobban tetszem majd neked. - nevetett fel.
- Túlságosan is tetszel, alig bírom megállni, hogy itt, mindenki előtt le ne teperjelek! - tréfálkoztam, mire a lány gyors léptekkel bevezetett az irodájába.
A zárt helységben aztán megkaptam a magamét, egy újabb, vad és kicsit fájdalmas csókban. A nő megkért, hogy menjek vissza a kinai étterembe, ott várjam meg, míg átadja a terepet a beosztottainak, és letusolva, átöltözve utánam nem jön. Kicsit meglepett a kérése, de eszembe jutott a titkolózása, és rögtön megértettem, hogy nem akarja, hogy valamelyik ismerősével összefussak. Az is szöget ütött a fejembe, hogy zavarja a hozzá képest számított magasságom, de ezt a lehetőséget elvetettem, mert ennek semmi, de semmi jelét nem adta még egyszer sem, és az imént csókolt meg a teremben annyi ember előtt.

Limei, a kis kínai asszonyka régi ismerősként fogadott. Mindjárt köszönés után azt kérdezte, hol van az "égigérő" barátnőm, és sejtelmes mosollyal próbálta leolvasni az arcomról az érzéseimet. Cserfes szája be nem állt, folyamatosan, hangosan gondolkodott. Azt hittem, itt az alkalom, hogy megtudjak valamit Mariannról, de tévedtem. Limei nevetve csak annyit közölt minden kérdésemre, hogy nem ártja bele magát mások magánéletébe, de a lány már régen várt rám, nagyon- nagyon régen. Annyit még elárult, hogy a magas hölgy rendszeres vendége, és sok év alatt volt idejük bizalmas dolgokról csevegni. Ezt szerintem csak azért közölte nevető szemekkel, mert látta rajtam, hogy elsápadok a sárga irigységtől. Valójában jóindulatú volt, mert az utolsó mondatában arra utalt, hogy a nő csendre intette, tehát nem árul el dolgokat a beleegyezése nélkül. Nagyon lojális volt a régi vendégéhez, de velem is kedvesen viselkedett, és szenvtelenül végignézte, hogyan kóstolok bele a frissen sütött kacsasültbe.

Mariann az előző napi zöld ruhában toppant be. Köszönt Limei-nek, aki a kezét a szája elé tartva mutatta, hogy tartotta a száját, aztán hozzám hajolt, és újra érezhettem az édes ajkait. Limei a háttérben hangosan felnevetett. Állandóan éreztem, hogy valami nem stimmel. A két nő cinkos mosolya és a lány titkolózása egy idő után ingerelt, de előző este ígéretet kaptam, hogy majd mindent megtudok, ha eljön az ideje, hát nem maradt más dolgom, csak hogy jól érezzem magam a női nem eme jeles képviselőjével. Egyre jobban érdekelt, de nem adta meg még a telefonszámát sem, csókokkal csillapította inkább az ez iránti éhségemet. Távozás előtt a kis kínai nő is jól hátbaveregetett barátilag, miután fizettem.
Mariann közölte, hogy ma sem vihet még haza, a hétvégén be kell érnem az edzőterem szőnyegével, de az is csak este tíztől reggel nyolcig szabad. Mit tehettem? A felajánlásaim, hogy menjünk valamilyen hotelba, vagy kiadó szobára, sorra ütköztek falba, ami elkedvetlenített, de a nő gondoskodott róla, hogy hamar elfelejtsem.
Aznap megint vásárlással kezdtük a délutánt. Fehérnemű egész hétvégére, nadrág, ingek, meg ami csak kellhetett. Mariann természetesen viselkedett, pedig én mindent különlegesnek éreztem. Mindenesetre jó volt kézenfogva sétálgatni és magunkon tudni az emberek irigy tekintetét. Vásárlás után a kora délutáni órában pedig irány a Gellért hegy, egy hosszú séta és tartalmas beszélgetések.
Hamar megtanultam, hogy nem kell a lányt faggatnom, hiszen saját magáról nem árul el semmit sem, de minden másról tudtam vele beszélgetni. Csak most kezdett el igazán kibontakozni. Egyre élvezetesebb témák és egyre kifinomultabb életszemlélet kísérte a lépteinket. A nő sokkal intelligensebb volt, mint addig gondoltam, és teljesen elkápráztatott a tudásával. Megint Sugi jutott eszembe, de már csak futólag, mert hamar átvette a helyét Mariann kedves és tiszteletreméltó egyénisége. Tulajdonképpen csak sétáltunk az üresen tátongó szoborparkot nézegetve, de én teljesen a lány hatása alá kerültem. Akár kútba is ugrottam volna vele, ha megkért volna. Sötétedés után meg egy padon ülve hosszan csókolóztunk, érzelmesen, gyengéd simogatások és elsuttogott bókok közepette.

Az éjszaka csodálatos volt. A birkózószőnyeg talán soha, senki alatt nem nyögött annyit, mint akkor alattunk, pedig nem történt más, csak lassú, szenvedélyes és érzelmekkel teli gyengéd szex. Mariann megmutatta a szerelmes női oldalát és semmi bujaság, semmi eltévelyedés, csak csókok és egyszerű, de annál élvezetesebb misszionárius szex. Pedig másfél nap alatt már hányszor elterveztem, hogy franciásan fogom kényeztetni. Magam elé képzeltem, hogy fog nyögdécselni, amikor kinyalom.


Szombaton álmoskásan, kábultan vitt a lány a Hűvösvölgybe. Neki is megártott a kialvatlanság, de attól még boldognak látszott és rövid pórázon tartva nem engedett maga mellől egy méternél távolabb. Meleg keze és hosszú ujjai rabláncként tartottak fogva egész idő alatt, és gyermeki játszadozással idézte fel bennem az utoljára tizenéves koromban érzett, felszabadult viselkedésformákat. Újra tinédzsernek éreztem magam. Újra belefeledkeztem a szabadságba, és magam mögött hagytam a felnőttséggel járó kötöttségeket. Mariannal beszéltem is erről, aki mosolyogva térített le a kitaposott ösvényről, hogy az erdő egyik elhagyatott részére vezessen. Először nem értettem, mit is akar valójában, aztán amikor a hátát egy fának vetette és kipirulva magához húzott, már tudtam, hogy még kedvesebbé akarja varázsolni a délelőttömet. A bujasága nyomán pillanatok alatt került a kezem a bugyijába, és ekkor már eszembe sem jutott Sugival összehasonlítgatni az apró szeméremajkakat, vagy a teljesen természetes fanszőrzetet, ami csak a bikinivonal mentén volt leborotválva.
A végletekig fel tudott csigázni, és szerintem jobban élvezte az én izgalmamat, mint a saját érzéseit. Ez is csak azt mutatta, mennyire tudott szeretni. Mennyire könnyen rá tudott venni, hogy az erdő közepén ujjazzam meg a punciját, és mennyire alázatosan kínálta fel saját magát.
Nem viszonozta a simogatást, de suttogó szavakkal folyamatosan biztatott, hogy "csináld, csináld", mindaddig, míg a térde meg nem bicsaklott, és meglepően nagy erejével magához nem szorított. Én már attól is boldog voltam, hogy láthattam az orgazmusát, érezhettem a csókokban megnyilvánuló háláját, és egyáltalán, hogy ott volt velem, és az enyém volt.

Egy kis talponállóban elfogyasztott ebéd után egy nagy tisztás közepén feküdtünk a friss fűben, kihasználva a napfény csodálatos melegét. Az emberek száz méternyivel messzebb sétálgattak a kitaposott ösvényen, így megint kettesben maradtunk a drága Mariannal.
- Kérdezhetek valamit? Miért pont én? Annyi jóképű fickó jár például az edzőterembe, neked mégis egy alacsonyabb, kopasz pasi kellett..., a nyolcvan kilómmal nem tudom kompenzálni a magasságod...
- Ne törd, ezen a fejed, ezt úgysem tudom megmagyarázni. Egyszerűen csak érzem, hogy te vagy az igazi, és nagyon örülök neked! Különben a szerelemben nincsenek méretek! Egyszerűen csak kellesz nekem. - válaszolta az eget kémlelve, csak a keze járt a képemen, ahogy mellette, hason fekve, könyökölve elmélyülten tanulmányoztam az arcát.
- Érdekes..., azt elárulnád, hogy mit jelent, hogy régen vártál rám, Limei miért mondta ugyanezt.
- Egyszer régen beszélgettem vele, és mondtam dolgokat, amiket jól megjegyzett. Amikor egyedül jártam ebédelni gyakran kérdezgette, hogy eljött-e már az igazi.  Ő amolyan barátnőféle. Csíp engem.
- Megint nem lettem okosabb...  - mondtam kicsit lemondóan.
- Majd... - jött az ígéret pillanatok alatt.
- Valamiért már nem bánt, hogy titokzatos vagy. Perszer érdekel, de amíg itt vagy mellettem, addig nem szenvedek tőle. Viszont már előre félek, mi lesz jövő héten nélküled. Őrülten féltékeny leszek, kiéhezett, és szánalmasan magányos... - suttogtam, mintha félnem kellett volna attól, hogy valaki meghallja a szavaimat.
- Ezek szerint kedvelsz? - húzódott fülig a lány szája, anélkül, hogy rám nézett volna, tovább fürdette az arcát a meleg napfényben.
- Attól sokkal többet érzek. És nagyon tetszel. Tetszik mindened. A hajad, a nyakad, az arcod, ezek a széles, buja ajkak, az apró melleid, és mindened, még a dagadó izmaid is. - áradoztam végignézve a lányon, aztán hosszú percekig meg sem szólaltam.
Egy idő után Mariann kérdezett rám.
- Mi jár a fejedben?
- Azt mondjam, amit gondolok, vagy szépítsek rajta? - kérdeztem vissza kicsit meglepődve, mert nem mertem rávágni az őszinte válaszom.
- Engem a nyers valóság érdekel! - mondta becsukott szemmel, kicsit kiélvezve, hogy nem mertem egyenesen felelni.
- Óvatosnak kell lennem, túl fontos vagy ahhoz, hogy megbántsalak.
- De drága vagy! Akkor csak súgd a fülembe! - unszolt tovább, mire közel hajoltam.
- Meg szeretnélek puszilni odalenn... - mondtam óvatosan.
- És ezt volt olyan nehéz kimondani? Úgy ismersz, hogy velem nem lehet nyíltan beszélni? - futott végig az arcán egy kaján mosoly.
- Nem, csak úriember akarok lenni veled. - mentegetőztem, de egyben más is átvillant az elmémen.
- Ja és szeretném látni a melleidet, kíváncsi vagyok, milyen fehérek a napfényben! - toldottam meg, ami nyílt felszólítás volt arra, hogy ezt most rögtön szeretném. Mariann végre rám villantotta az őzike szemeit, aztán vigyorogva emelte meg a fenekét, hogy ruhát a derekára húzza, aztán felülve kibújjon belőle. Nem zavartatta magát a távolban sétálgató emberektől. Kaptam az alkalmon, és én is felültem, hogy a számomra annyira kedves lányt a combjaim közé fektethessem, ne törje a hátát a fű. Mariann élvezte a figyelmességemet, és a világ legnagyobb természetességével terült el meztelen felsőtesttel az combjaimon, a hosszú, vörös hajtincsekkel takargatva bájait. Apró mellei hegyes bimbókkal hetykén meredeztek az égnek. Tényleg fehér volt, bár a bőre nem annyira napbarnított, azért a kényesebb testrész határvonala szépen világított. Semmit sem vont le ez a fehérség a látvány élvezetéből. Jómagam sosem tettem különbséget kicsi és nagy mellek között. A lány feje meg pont a növekvőben lévő péniszemen fejtett ki enyhe nyomást, ami még jobban felingerelt. A lány kedvesen röhögcsélt a sóvárgó képemen, aztán a kezeimet a melleire vonta.
- Érints meg! - szólított fel, és pajzán fintorgással nyomta még jobban a tarkóját a péniszemhez. Ritka beleéléssel tudta kihozni belőlem az ördögöt, és szinte már remegtem az izgalomtól a mellei gyömöszkölése közben, amikor még jobban rátromfolt.
- Levegyem a bugyimat? - kérdezte halkan, de éreztem, hogy ebben a halk kérdésben őszinte felajánlkozás van, és a nő nevetése helyett mély sóhajokat és komolyságot éreztem.
- Ne, azt majd este én veszem le, de azt megemlegeted. - mondtam rekedten.

Mariann kicsi fehérneműje édesen simult a szeméremdomb bozontos szőrzetére. Mindig is tetszett, ha egy lány lapos hasához nem ért hozzá a bugyi széle, mert a medencecsont két oldalon eltartotta azt a befelé horpadó testrésztől. Beleborzongtam, ahogy a keskeny résbe belegondoltam a kezem, és nem zavartak a kiálló szőrszálak, sem a távolban kíváncsiskodó tekintetek.  Simán benyúlhattam volna, és szinte nagy erőfeszítésbe tellett, hogy ne tegyem meg.  Nem akartam még jobban közszemlére tenni a szeretkezésünket. Bőven beértem a lány melleivel, a kislányosan sima hasával és a kiálló bordáival. Tudtam, hogy néhány óra múlva a nő megint az enyém lesz.

Már visszafelé haladtunk a lenyugvó nap fényében, amikor Mariann bilincsként szorító keze megint letérített a kitaposott ösvényről. Állítása szerint ismert egy rövidebb utat. Nem tudom miért, de ez a nő hihetetlenül élvezte, ha meglephet. Nem is volt kíváncsi, mennyire tetszik ez nekem, de nagyon a kedvemben akart járni, annyi szent. Egy nagyon meredek kapaszkodón kellett feljutni, ami kicsit megdolgoztatta az izmainkat. A lány élvezte, hogy vezethet, és vissza- visszanézegetve kíváncsian figyelte, mennyire lóg a nyelvem a tempójától. Mi tagadás, éreztem, hogy a hegymenet kiveszi kicsit az erőt belőlem, de kárpótolt a lány lábainak csodálatos látványa. Mindvégig a kidolgozott izmok játékán  legeltettem a szemem, ami bizonyos fokig bűvöletbe ejtett.

A parkolóban persze azért kifújtuk magunkat, mielőtt Mariann átölelt volna.
-  Kíváncsi voltam, hogy bírod a kiképzést! – kérkedett az izmaival és a kitartó teljesítményével.
- Még nincs sörpocakom, talán felveszem a versenyt veled. - szorítottam meg a derekát érzékeltetésképpen, hogy azért maradt még bennem jócskán delej.
- Kicsit sajnállak, egész nap húztalak, és nem tettem semmit azért, hogy neked is jó legyen. - suttogta érzelmesen a homlokát az enyémhez nyomva.
- Még nincs vége a napnak, és a remény hal meg utoljára. Különben majdnem beleélveztem a nadrágomba, annyit simogattam a melled, és csak azért nem pusziltalak meg odalenn, hogy ne hozzalak kellemetlenebb helyzetbe, túl közel sétálgattak a közelben.
- Aranyos vagy! - puszilt meg.
- Elárulnád, meddig akarsz titkolózni előttem, vagy mi kell ahhoz, hogy végre őszinte légy és elmondj magadról dolgokat. - használtam ki a komolynak tűnő alkalmat.
- Háááát! Az igazság az, hogy már most is úgy érzem, elmondhatnám neked. Pedig először arra gondoltam, hogy hetekbe, vagy hónapokba telhet. Valamit vártam, és most úgy érzem, hogy máris megvan, csak nem vagyok benne biztos, hogy két nap elég volt erre.  Még egy picit halasztanám, bízz bennem kérlek!
Őszintének tűnt. Elgondolkodtatott, hogy mi lehet az, ami két nap alatt megtörtént, és azon kívül, hogy kibontakoztak bizonyos érzelmek közöttünk, mást nem tudtam a lány mondanivalójával azonosítani.
- Azt vártad, hogy beléd szeressek? - kérdeztem elérzékenyülve.
- Igen...., és már ilyen közel érezlek! - mutatott milliméternyi rést az ujjai között, majd kis gondolkodás után elvigyorodva lenyúlt, megdörzsölgette a péniszem, és elnevette magát. Éreztem, hogy a pillanatnyi zavarát és a feszültséget akarja oldani.
- Szeretem benned ezt a merészséget..., kivernéd, ha megkérnélek? - nyeltem nagyot a matató újjaktól összerezzenve.
- Majd legközelebb, most nincs hozzá kedvem! - és úgy hagyott ott nevetve, mint Szent Pál az oláhokat. Csak a kocsiban hajolt hozzám közel, hogy egy fájdalmas, de szenvedélyes csókkal hozza tudtomra, mennyire szeret.
Már ekkor tudtam, hogy aznap is csak lágy és érzelmes összebújás lesz, nagyon figyelmes és gyengéd misszionárius együttléttel. De nem is vágytam többre, már a gondolat is szép érzésekkel töltött el.

Mariann bekísért az edzőterembe, majd rám zárta az ajtót, és eltűnt egy órára olyan ürüggyel, hogy ideje átöltöznie, már második napja van rajta ugyanaz a ruha.
Fürdés után céltalanul sétálgattam, a kondigépeket próbálgattam unalmamban. Valahogy rettenetesen lassan telt az idő, és mindent üresnek éreztem a lány nélkül, ugyanakkor nagyon vártam, hogy láthassam, megérinthessem, és halljam a rekedtesen szexi mély hangját.
Egy bő óra múlva meg is érkezett egy utazótáskával a kezében, amit ez előtérből a félhomályos terembe belépve egyszerűen elhajított, majd sietősen vette felém az útját, visongva, a viszontlátás örömének egyedülálló módon hangot adva. Csábítóan nézett ki testhezálló fehér pólóruhában, lapos szandálban és felturbózott, vörös hajzuhatagban. A pántnélküli, rövid miniruha alól még a terem sötétjében is jól átlátszott a spagettipántokkal kapaszkodó pici bugyi körvonala, és a kicsi cicik is melltartó nélkül dudorodtak hívogatóan. Nem teketóriázott sokat, gőzhengerként tepert le a szőnyegre, hogy egy újabb váratlan akciójával okozzon meglepetést nekem. Csodálatosan friss volt az illata, és még csodálatosabbak a csókjai, a számba tolakodó, szenvedélyes nyelve elterelte a figyelmemet, és a lány keze letépte rólam az egyetlen, derekamon körbecsavart törölközőt. Ugyanezzel a mozdulattal az anyag messzire repült, és már éreztem is, hogy kemény kéz markolja meg a golyóimat és felpréseli a torkomon. Persze csak képletesen szólva, de az érzés ilyesmi lehetett, amit egy röpke másodpercre éreztem. Bizony, hogy fájt, és össze is rándultam, de egy másodperc múlva már a lány a farkamat szorította, és valószínűleg azonnal megtanulta, hogyan ne érintsen meg legközelebb.
Hamar tettrekész állapotba kerültem, és a nő, akinek ezt köszönhettem az izgalomtól beindulva, sietősen oldotta ki a spagattipántokat, hogy az apró, piros bugyi lekerüljön róla. Fergeteges szenvedéllyel helyezkedett a farkamra lovaglóülésben, felém magasodva. Nagyon élveztem, hogy a pólóruhát le sem vette, mert így még izgalmasabban kezdődött a viharos szeretkezés. Csak markoltam a derekát, és figyeltem az izmai játékát, amint hintázott rajtam a nő fel- le. Gyönyörű arca volt, nemhiába első látásra belé szerettem, és most, szex közben még jobban megérintett a szépsége.
- Kicsit lassabban Mariann, nem kell annyira sietnünk! - szólítottam halkan, mert nagy vehemenciával, látszólag érzelemmentesen, csak a szexre koncentrálva esett nekem.
- Most ne dumálj... - utasított el, mit sem változtatva az egyre fokozódó tempón és a nyers szeretkezésen.
- De így mindjárt elélvezek! - nyekeregtem kicsit megilletődve, enyhe bosszúsággal, mert nem az történt, amit egész nap a képzeletemben dédelgettem.
Mariann előrehajolt, mozdulatlanná merevedett, és kedvesen mosolyogva szembenézett velem. Nagyon szép volt, ahogy a vörös tincsek aláhullottak a mellkasomra és gyönyörű keretbe foglalták a lány arcát. Már azt hittem észre tért, amikor átnyúlt felettem, és megkaparintotta a korábban elhajított piros bugyit. Gondoskodott róla, hogy ne jártassam a pofám, egyik kezével összepréselte az arcomat, hogy kénytelen lettem kinyitni a számat, és már tömte is belé az apró tangát. Eszembe sem jutott ellenkezni, és nemhogy felbosszantott volna, de még fel is tüzelt ezzel a gyengéden erőszakos cselekedetével. Imádtam a leleményességét, imádtam a játékosságát, és imádtam a szenvedélyét. Ha eddig belé is voltam habarodva, most még jobban magához kötött. A legjobb az volt az egészben, hogy éreztem benne a játékosságot, és cseppet sem volt erőszakos. Megszédített, ahogyan nő még sohasem.
És folytatódott a vad vágta. Már hiába próbáltam a figyelmemet másra irányítani, hiába kapaszkodtam a nő derekába, a partneremmel együtt menthetetlenül sodródtam a kielégülés felé.

Két perccel később a lány már a vékony bugyit halászta ki a számból nevetgélve, hogy megcsókolhasson. Tudtam értékelni benne ezt a csintalanságot, és a jövőre nézve nagyon bíztam benne, hogy ez a hozzáállása sokáig meg is marad. A csókjaival kárpótolt mindenért, aztán hogy ne essen ki a gyakorlatból, látványosan áthúzta a fején a pólóruhát, hogy a számhoz nyomhassa pici mellbimbóit.

Nagyon hálás voltam, és hogy ezt ki is mutassam, hosszas csókolózás után masszírozni kezdtem a talpát. Éreztem rajta a fáradtságot, hiszen ez volt a harmadik együtt töltött éjszaka, és az én szemeim is már majd le ragadtak. A második lábánál tartottam, amikor halk horkolás hozta a tudtomra, hogy a kedvesem már az édes álmát alussza. Mellé feküdtem, mire hasra fordult, és egy pici puszi után hortyogott tovább.


Milyen jó, hogy nyár van, és kánikula, éberen néztem körül a telefonom szerint hajnali fél ötkor. Nagyon kellett vizelni, és a felkelő nap fényében nem érezve semmiféle fáradtságot, boldogan mentem az illemhelyre. Visszafelé meg a lányt néztem, ahogyan még mindig hason fekve aludta az igazak álmát. Megborzongtam, amikor mögé értem. Az egyik lábát felhúzva félig oldalt feküdt, és a napsugarak bevilágítottak a combjai közé, reflektorfénybe helyezve a feneke izmos félgömbjeit. Az ánusa és az enyhén szétnyíló vaginája nedvesen csillogott a verőfényben. Este észre sem vettem, hogy a lány fazonigazításon esett át, és csak kicsi pamacs maradt a vénuszdomb fölött. Minél tovább néztem, annál kíváncsibbá tett, és annál jobban gyönyörködtem a női testrészekben. Már majdnem puszit adtam a hátsó felére, amikor valami szíven ütött. Három pici anyajegy, szépen libasorban a fenék sötétebb felén. Sokkal kisebb volt, mint emlékeztem, és az ánusához is sokkal közelebb.

Úristen, ez a lány mégiscsak Sugi! Megremegtem. Nem tudtam mire vélni a történteket, miért jó neki, hogy napok óta az orromnál fogva vezet? És hogyan változott meg ennyire, hogy rá sem ismertem? Kicsit haragudtam is, hogy így játszott velem. Millió dolog kavargott hirtelen a fejemben, és picit szomorú lettem, hogy ennyire megvezetett. Azonban nem volt időm végiggondolni a dolgokat, mert Sugi felébredt, és a legbájosabb, de egyben a legálmosabb mosolyával fordította felém a vörös tincsektől dögös képét. Annyira édes volt, hogy egy pillanatig a gondolataimba mélyedve csak bámultam a nőt.
- Mit csinálsz? - kérdezte visszaejtve a buksiját a szőnyegre.
- Csak pisilni voltam... aztán megláttam valami szépet. A nap pont belevilágít a seggedbe! - erőltettem nyugalmat magamra, és igyekeztem nem szóvá tenni a felfedezésemet. És abban a szent pillanatban eldöntöttem, hogy én is titkolni fogom, hogy felismertem.
- Lökött vagy! - nevetett a lány becsukott szemmel, a lábait viszont mégsem zárta össze, hagyta hogy tovább gyönyörködjek.
Fel voltam paprikázva, és az első gondolatom az volt, hogy bosszút állok, amiért szórakozott velem. Ez az érzés minden mást elnyomott, és engedtem az első gondolatnak, ami a látványtól kínálta magát. Nem akartam én bántani, fizikailag semmiképp, de azt hittem, hogy ha kicsit másként közelítek, akkor lelkileg egy picikét megbánthatom.
A helyzet adta magát, hiszen ott bámészkodtam a Sugi feneke felett. Az egyik kezemmel átnyúltam a combjai között és a vénuszdombjára tettem a kezem, hogy ne zárhassa össze teljesen a lábait. Nem mintha ez meghatotta volna, csak egy sóhaj hagyta el az ajkait. Több kellett. És a perverz fantáziám pillanatok alatt meg is szülte a megoldást. Először csak gyengéden beleharaptam a feneke két félgömbjébe, aztán az ánusához nyomtam a nyelvem. Megint tévedtem. Azt hittem tiltakozni, vagy haragudni fog, de tévedtem, csak még jobban beterpesztett, hogy jobban hozzáférjek.  És innen már nem volt visszaút, élvezettel nyaltam a lányt, ahol csak értem, a hüvelybejárattól a farkcsontjáig mindenütt. A fegyver fordítva sült el. Más lány a fejemhez vágott volna valamit, de ő inkább a testét adta, mintsem egy jól megérdemelt, észhez térítő nyaklevest. Bevallom, nagyon élveztem. Így még soha senkit nem érintettem, és a szenvedélyem magával ragadott. Hát még amikor megéreztem az ánusán az orgazmus okozta összehúzódásokat. Alig vártam, hogy a lány teste kicsit csillapodjon, és már másztam is rá állatias ösztönnel, hogy belé hatolhassak. Nagyon hiányzott már a kielégülés, és még mindig ott tartottam észben, hogy úgy akartam bánni a lánnyal, mint ő bánt velem az éjjel. Esélyt sem akartam adni neki, hogy ellenkezzen. Nem is tette, magától fordult hasra, hogy ráfekhessek, és a fenekét is kinyomta, hogy könnyedén beléhatolhassak.
A puncija még szinte lüktetett, amikor felnyársaltam. Halkan sikkantott egyet, aztán az én tempómat felvéve szuszogott és nyögdécselt engedelmesen tovább. Az elején még őrült iramot diktáltam, de hamar meg is gondoltam magam. Miért is bántom ezt a csodálatos lányt, amikor mindent megkapok tőle, sőt még attól is többet? Lelassítottam, és a hátát puszilgatva átmentem érzelmesbe. Tulajdonképpen nagyon szerettem. Elpárolgott minden mérgem, és már csak a miérteken gondolkoztam. Miért nem árulta el, ki ő valójában. Úgyis megtudom, megígérte, csak várnom kellett. Miért adta magát nekem, mielőtt jobban megismerne, vagy miért bízik bennem annyira, ahogy nő még nem bízott bennem soha.

Az érzékibb szex és a fejemben kavargó kusza gondolatok megtették a hatásukat. Sugi már másodszor élvezett el, mire a csúcsra értem, mert még mindig a fejemet törtem. Pedig időnként azon érzések kerekedtek fölül, hogy mennyivel másabb is hátulról a szex, máshol érzem a nyomást a péniszemen és másként szorít a lány forró vaginája. Mindenesetre azt eldöntöttem, hogy nem sürgetem a lányt, majd elárulja a miérteket, ha már ő is akarja.

Az aktus után lefordultam a lányról, aki csók gyanánt fájdalmasat harapott az alsó ajkamba, utána pedig nevetgélt rendületlenül. Különös kielégülést éreztem az örömét látva, és már meg is bántam, hogy ártó szándékkal közeledtem felé.
- Mennyi szenvedély szorult beléd! - mondtam halkan, és nem győztem betelni a borzos hajú nő napsugarakban úszó testének szépségével. Gondolatban meg azon morfondíroztam, hogy a lány fájdalmas csókjairól is fel kellett volna ismernem a volt kedvesemet.
- Belém? Szerintem beléd is.... ahogy hozzákezdtél, meg voltam győződve, hogy seggbe leszek baszva... - közölte kertelés nélkül, és kajánul vigyorogva a hosszú ujjaival édesen cirógatta az arcomat.
- Még az is lehet... - nevettem el magam, majd komolyságot erőltetve fordultam a kedveshez.
-  Mondtam már, hogy szeretlek? - kezdtem érzelmi zsarolásba. Hiába a tudat, azért a lány miértjei nagyon izgatták a fantáziámat.
- Még nem, de folyamatosan érezteted, és biztos voltam benne.
- Milyen érdekes, ott a kinai büfében, amikor megláttalak, rögtön éreztem, hogy kellesz nekem!
- Fogadni mernék, hogy magadtól nem tettél volna semmit, hogy megismerj.
- Ez valószínűleg így igaz, már csak azért is, mert éreztem, hogy magas vagy. Mellesleg hülye, gyerekkori beidegződésem, hogy félek a nőktől, főleg az olyan szépektől, mint te vagy. - válaszoltam, és csak bámultam a szemeit, azokat a gyönyörűen csillogó, boldog szemeket.
- Kár, hogy ma el kell menned! - vágott szomorkás képet, és a mellkasomra hajtva a fejét hozzám bújt.
- És a táska, mi van benne? - kíváncsiskodtam, mire a lány a szemembe nézett, és rezzenéstelen tekintettel közölte:
- Hoztam dolgokat, mert remélem, hogy magaddal viszel egész hétre.
Annyira váratlan volt az ötlete, hogy egy pillanatig fel sem fogtam, mit is akar valójában. Csak bámultam rá, és szóhoz sem jutottam. Sugi azonban elnevette magát, mielőtt még reagálhattam volna.
- Nyugi, csak ruhákat hoztam nappalra, ebben a göncben mégsem mehetek az utcára. Anya biztatott, hogy öltözzek kurvásan. - és rögtön a szája elé kapta a kezét.
- Oh, ezt nem kellett volna mondanom... - kacsintott elhallgatva.
- Miért? Nem baj az, ha anyukáddal laksz, rajtad kívül még millió nő teszi. - erőltettem közömbösséget, pedig gondolatban már felidéztem Klári filigrán alakját és a végtelenül közvetlen, barátságos egyéniségét.
- Az ötleted meg nagyon tetszik, gyere velem, de ne csak egy hétre.
- Még meggondolom, csak a dolgaimat picit át kell szervezni. - szorított magához, aztán felpattant és elszaladt a táskáért.
- Na mutasd csak, nekem hoztál-e valamit! - piszkálódtam a lánnyal, és szembe ültem vele a vastag szőnyegen.
- Hááát... ezt a cipőt miattad hoztam, csak izgalmamban nem vettem fel! - húzott elő egy tűsarkú, fehér lakkcipőt.
- Még most is megteheted, mint tudjuk, a cipő öltöztet... - nevettem rá, és a lány erotikus mozdulatokat mímelve bújt bele a szexi cipőkbe, hogy felállva megmutassa mesésen hosszú, izmos lábait.
- Na lássuk csak, hogy néz ki egy body bilder! - mutattam, hogy forduljon körbe.
Leesett állal néztem a csodálatosan kidolgozott testet. Sugi érezte, hogy tetszik a látvány, és különböző pózokat felvéve befeszített, kihangsúlyozva a teste minden porcikáját. Élvezte, hogy milyen ámulattal figyelem, és észre is vette, hogy újra meg is kívántam.
- Gyere közelebb! - hívtam megremegve.
- Minek? - évődött velem, mintha nem tudná, mit akarok.
- Ki akarlak nyalni! - makogtam kiszáradt szájjal, és mennyire jól esett, hogy a lány toronyként fölém terpeszkedve két kézzel gyengéden nyomta az arcom a puncijára.


Sugi délután megint eltűnt egy félórára, hogy egy másik, még nagyobb táskával felszerelkezve induljon velem Sárospatakra. Azt mondta, mindent elintézett, és ha rajta múlik, akár örökre is nálam maradna.
Vele végre boldog voltam. Következetesen Mariannak szólítottam, mintha nem tudnék semmiről, de a szívem mélyén éreztem, hogy bárhogyan is szólítom, ő az én igazi másik felem. Életemben még senkit sem vittem ilyen boldogan haza, mint a toronymagas, sovány, de nagyon izmos Napsugaramat, aki legalább olyan nagy odaadással volt felém, mint amennyire én is tiszteltem és imádtam mindenét. Nemcsak testileg volt elképesztően csodálatos, de a lelke is pont olyannak bizonyult, amit mindig is vártam egy lánytól. Az esze meg egyenesen lenyűgözött. A drága már gyerekként is okos volt, most azonban gyakran sziporkázott, és be kell vallani, hogy ez mindennél jobban megfelelt nekem.
Érdekes módon nagyon megbízott bennem. Már a találkozásunk napján belenézhettem volna az irataiba, amiket jól látható helyen őrzött a vállpántos kistáskájában. És azóta még többször fedhettem volna fel a kilétét, ha csak egy kicsit is kutakodok az életében. Éreztem némi kísértést, már csak azért is, mert a titkolózása bántotta a csőrömet, de amióta tudtam, hogy kivel futottam össze, már értelme sem volt a bizalmatlanságnak. Meg sem próbáltam belenézni, pedig oly sokszor ott hevert előttem a lehetőség. Néha elméláztam azon, hogy lehet, azért tartja az orrom előtt a táskáját, hogy végre belenézzek, de nem tartottam etikusnak, és a felismerés óta sokkal jobban élveztem a helyzetet, kíváncsiskodnom sem kellett.
Egyszer, úgy egy hét után meg is kérdezte, hogy újabban miért nem kérdezősködöm róla, mire egyszerűen azt válaszoltam, hogy csak rajta múlik, mikor mondja el, amit akar. Szóval majdnem abban a csapdába estem, hogy az érdektelenségem árult volna el.
Sugi két hétig maradt Sárospatakon. Ez a rövidke idő nagyon jó volt arra, hogy újra alaposabban is megismerjem. Hiába, a gyermekkori énje azért jócskán megváltozott, meg persze az élet is más követelményeket támasztott a lány elé. Felnőttként egészen máshogyan kellett élnünk, mint azelőtt, mikor még Klári gondoskodott az élelmiszerről, a pénzről és a nem túl szigorú, de azért felelősségteljes időbeosztásról.
Napsugár Klári tökéletes tanítványa volt. A három hét alatt olyan katonás rendet vágott a legénylakásban, hogy csak tátottam a számat. Nagyszerű ízlése és fantasztikus esztétikai érzéke már korábban is megmutatkozott. Most azonban, amíg nappal dolgoztam, szabad kezet kapott és örömmel rendezte át a helységeket a saját elképzelése szerint.  Tényleg sokkal otthonosabb volt, mint az én nemtörődöm stílusú berendezkedésem szerint. Hiába, a szorgos női kezek tényleg hiányoztak. Nem a takarítás miatt, mert mindig azt vallottam, hogy nincs kimondottan női munka, de azért a mosás hálátlan feladatát szívesen passzoltam át.
Remek házvezetőnőként még főzött is nekem. Mindig megdicsértem, pedig ez a terület nem volt igazán az erőssége. Kezdő szakácsként azonban remekül megállta a helyét, és nem a tudását értékeltem, hanem a jó szándékot, amivel igyekezett igazi háziasszonnyá válni. Egyszer rajta is kaptam, hogy telefonon kér tanácsot valószínűleg Kláritól valaminek az elkészítéséhez. Nem firtattam, csak belecsíptem a seggébe és odébb álltam, hogy ne hozzam kellemetlen helyzetbe.
Harmincéves létére igazi érett nő lett. Bevallom őszintén, úgy éreztem, mintha nőttem volna mellette, mert annyira jó érzés volt kihúzva magam, hogy magasabbnak tűnjek, kézen fogva sétálgatni vele esténként.  Büszke is voltam rá módfelett, és nemcsak azért, mert a nőiességével sugárzott mellettem. Egyenként előkerültek a visszafogott, de annál szexibb és nőiesebb ruhák a nagy utazótáskából, és ez a nő napról napra, egyre jobban tetszett nekem. Még a hűvösebb időben hordott szűkszárú farmerben is ennivalónak találtam, és folyamatosan kívántam őt. Őt, és senki mást.
A második hét végére már úgy éltünk, mint egy összeszokott pár. Reggelenként a szerelmem édes gyengédséggel elégítette ki az ébredéskori merevedésem okozta vágyaimat. Sosem mondott nemet, ha azonnal nem is szeretkeztünk, nőies praktikákkal akkor is kiprovokálta, hogy ne keljek fel kielégületlenül. Azon viccelődött, hogy csak azért csinálja, mert nem szeretné, hogy más nőre nézzek, de tudtam, hogy ezekbe a reggeli kefélésekbe szívét- lelkét beleadta. Esténként pedig sokat romantikáztunk, összebújva, társalogva kedveskedtünk egymásnak, legtöbbször szex nélkül. A belőle áradó szeretet arra ösztökélt, hogy a lehető legfigyelmesebb és legkedvesebb legyek a szívem hölgyével.

A Sugi elutazása előtti szombaton kiadós sétára indultunk, és nem teljesen véletlenül a Bodrogpart azon részére jutottunk, ahol annakidején legelőször gabalyodtunk egymásba. Most nem volt szénacsomó a töltés tetején, de az emlékek azonnal felidéződtek bennem. Mennyire szerettem volna a rám törő emlékeket megosztani a barátnőmmel, de magamba kellett fojtanom a mondanivalóm, mert Sugi még mindig titkolózott. Nem tudom, mire várt, de még valami biztosan kellett ahhoz, hogy végre megnyíljon előttem.
Nagyon kíváncsi lettem volna, hogy emlékszik-e a helyre, ahol a szüzességét elvesztette. Figyeltem, és szerintem ő is emlékezett, mert vigyorogva nézett körbe- körbe.
Sokáig sétáltunk szótlanul, míg végre kedves hangon megszólalt, de egyáltalán nem azt mondta, amit vártam.
- Attila! Azt hiszem, rossz hatással vagyok rád. - mondta komoly képpel.
- Már miért lennél, ezt nem értem. Kifejtenéd bővebben? - ijedtem meg a szavaitól, amiket végképp nem vártam. Szembefordult velem, és a két kezemet fogva őszinte szemekkel kezdett magyarázkodásba.
- Mióta itt vagyok nálad, agyon dédelgetsz. Érzem, hogy nagyon szeretsz, de talán pont ezért nyomsz el magadban minden érzést, és a kapcsolatunknak rendeled alá magad. Nem akarom, hogy mellettem papucs legyél. Nagyon hiányzik belőled a csibészség, pedig tudom, hogy ott van. Első nap a villamoson megmutattad, hogy tudsz olyan is lenni, a birkózószőnyegen meg az utolsó napon teljesen lehidaltam. De azóta semmi.... Minden nap ölelgetsz, simogatsz, még szeretkezünk is, de valamiért elfelejtesz derékon alul megpuszilni, elfelejtesz pajzán ajánlatokat tenni, csak az érzelmi oldallal törődsz, és ott is csak mindent rám hagysz, hogy nekem jó legyen! De ez így nem igazán jó!
Nagyon őszintének tűnt. Érződött a hangjában, hogy szeretettel beszél, és nem szemrehányásként osztja a mondatokat.
- Ne haragudj, de egyszer már megégettem magam pont ilyen dolgok miatt, és szeretnék veled kedves és figyelmes lenni. Azt hiszem, hogy egy nőnek ez a lényeg, meg a biztonság... és túl drága vagy, hogy elüldözzelek magamtól.
- Ezzel a tutyimutyi hősszerelmessel üldözöl el leghamarabb! - fakadt ki kicsit hangosabban.
- Akkor mit akarsz? Legyek durva, nemtörődöm, vagy csak kihasználjalak. Pont azért vagyok veled olyan, amilyen, mert a legjobbat igyekszem nyújtani, ami csak tőlem telhető! - néztem a szemébe picit indulatosan.
- Nem, de ha sokáig ilyen maradsz, az tönkreteszi a kapcsolatunkat. Nem így gondolod? - érzékenyült el a kedvesem.
- Nem egészen....  Először nem értettem, miért kezdtél ki velem, és nem is akárhogyan. Aztán a folytatás is csak kérdések ezreit sorakoztatta fel bennem, de most úgy gondolom, hogy megkaptad, amit szerettél volna. Beléd szerettem! Őrülten! Halálosan!
- Na igen, pont ezt akartam, hogy belém szeress, de az őrültségeiddel együtt, és vitatkozz néha, vagy veszekedj, csak érezzem, hogy önálló akarattal rendelkező férfi vagy.
- Van akaratom, csak neked a legjobbat akarom. Túl régóta kerestelek, hogy valamit is elrontsak, ha már végre megtaláltalak! - fordultam el bosszúsan és elindultam a töltésen visszafelé, mert majdnem elárultam magam.  A lány viszont továbbra is fogta a jobb kezem, és kullogott mellettem csendesen. Kellett néhány perc, hogy végiggondoljam a dolgokat.
- Miért mondtad, hogy túl régóta keresel? - húzott a kezemnél fogva vissza, hogy megálljak. Gyorsan kellett valami jó választ produkálnom.
- Évek óta egyedül vagyok, és te tökéletes társ vagy. Veled végre boldog lehetek. - öleltem magamhoz, hogy elkendőzzem az arcomra pofátlankodó mosolyt. Ráadásul még igazat is mondtam.
- Aranyos vagy, mindig csak aranyos és kedves! - súgta a fülembe, elfogadva az érveket.
- Tudod Pesten a büfében először nagyon megijedtem, viszont annyira akartalak, és annyira jól csináltad a dolgokat, hogy pillanatok alatt elcsavartad a fejem. Napokon keresztül csak értetlenül figyeltelek, aztán megvilágosodtam. Tudom, hogy mindig a nő választ, és te mindent megtettél azért, hogy megszerezz. Meg voltam győződve, hogy mindent csak ezért vetettél be, és elérted amit akartál, már nem kellenek az őrültségek. - megcsókoltam, és tovább sétáltam vele.
- Úgy látom, nem értettél meg. - sóhajtotta kicsit lemondóan.
- Jaj dehogynem! - húztam ki a kezem az övéből, és jókorát csaptam a miniszoknyás fenekére, hogy felszisszent és ugrott egyet, aztán végre elvigyorodott, majd újra megfogta a kezem, és valami különös, boldog mosoly ült ki a képére.
- Különben meg te még egyszer sem pusziltál meg deréktól lejjebb, úgyhogy ne járjon a szád feleslegesen! - nevettem rá, és ahogy visszamosolygott, az felért egy keféléssel. Tényleg nagyon szerettem.
- Megfogadtam, hogy addig nem csinálom, amíg el nem mondok mindent magamról, maradjon valami érdekes későbbre is belőlem. - Vágta ki magát nagyon ügyesen. Tényleg igaza volt, kicsit meg is könnyebbültem, hogy nem várja el tőlem ezt a folyamatos odafigyelést, és a maximális kedvességet. Neki is, mint minden embernek szüksége volt levegőre. Mondjuk tényleg azt hittem, hogy az úgynevezett őrültséget csak azért csinálja, hogy megszerezzen. Már csak az volt a kérdés, hogy mikor mondja el végre, amit hallani akarok, de azt szándékosan nem is kérdeztem.

Már majdnem beértünk a lakott területre, az utolsó hatalmas nyárfák mellett haladtunk el, amikor támadt egy ötletem. Hosszú percek óta azon gondolkodtam, mik lehetnek azok a Sugi által említett őrültségek, amiket annyira hiányol belőlem. Az bizonyos, hogy a villamosos csókolózást, tapizást élvezte, és a Hűvösvölgyben sem esett rosszul neki meztelenkedni előttem, a birkózószőnyegen történtekről nem is beszélve. Sugi, Sugi! Visszaemlékeztem, régen mennyire szeretett szeretkezni, és mennyire szerette, ha szex előtt kinyalom, de nem csináltunk soha őrültségeket. Szó ami szó, ez elég régen volt, és változik az ember. Én is más vagyok már nagyon sok értelemben.
És nem is kellett sokat gondolkodni, magától jött az ötlet, amivel úgy gondoltam, Sugit azonnal le tudom tesztelni. Egyszerűen csak a derekánál megragadtam, és az ölembe kaptam. Ötvenhét kilósan nem jelentett különösebb nehézséget, viszont a hosszú karok meglepetten kapaszkodtak belém, és a lány torkából hangos, nevetéssel vegyes sikolyok törtek fel. Gyors léptekkel siettem le a meredek töltésoldalon, és a lányt az első vastag törzsű nyárfa mögött tettem le, ahová már nem láthattak a közeli házakból, a kutyák csaholása meg egyáltalán nem érdekelt.
Csókkal kezdtem. Csókkal, mert ezt a nőt nagyon szerettem, és meg akartam adni a lehetőséget, hogy megállítson, mielőtt beleviszem a hülyeségbe. De nem kellett félnem. Sugi arca pillanatok alatt kipirult, és meglepő szenvedéllyel viszonozta a csókokat, miközben a kezét az ágyékomra húztam.
- Ilyen könnyű volt kiugrasztani a nyulat a bokorból? - kérdezte a fülembe sóhajtozva kihívóan, kicsit szemtelen hangsúllyal, de a keze ügyesen siklott végig a nadrágban rejtőzködő farkamon.
- Még nem ugrott ki az a nyúl, jobb lenne, ha kivennéd, és játszanál vele, magányos szegény!
Sugi hátrébb lépett, és úgy húzta le a sliccemet, hogy közben egyfolytában velem szemezett. Az őzikebarna szemei rámnevettek, és a vékony kezek csigalassúsággal varázsolták elő a péniszemet. Direkt szívatott. Nem mondott ugyan nemet, de olyan ici- pici érintésekkel operált, hogy öt perc után már a hajam szála már a kopasz fejemen is égnek állt. A nő látta, hogy türelmetlenkedek, nevetgélve élvezkedett a meredező péniszemen végig- végig húzva az ujjhegyeit. Még azt sem hagyta, hogy egyáltalán a testét megérintsem, minden egyes próbálkozásnál hátrébb lépett, tudtomra adva, hogy várnom kell.
- Csináld már, kérlek! Kérlek! - szabályosan könyörögtem. És az izgalmamba némi bosszúság is vegyült. Mesterien játszott az idegeimen, de amikor látta, hogy rosszul esik a kínzása, áthúzta a fején a fehér pólóját, és ott állt előttem meztelen felsőtesttel. Bármilyen széles is volt a válla, bármilyen izmosak a karjai, azért a szép mellek látványa kárpótolt mindenért. A napfényben a rózsaszín, megduzzadt bimbói majd ki szúrták a szemem. Hát még amikor kibontotta a tűzvörös haját, és a tincsek vége a bimbók magasságában ért véget. Körülbelül úgy nézett ki derékon felül, mint egy sellőlány. A fekete műbőr miniszoknya viszont rajta maradt, úgy hajolt a fülemhez.
- Tedd hátra a kezed, nem érhetsz hozzám, érted! - suttogta játékosan.
- Miért nem? - kérdeztem reménykedve, de engedelmeskedtem a kérésének.
- Mert én így akarom! Ez az én tíz percem! Ne is kérdezz! Tudom, hogy azt akarod, hogy most leszopjalak, de az nem fog megtörténni, estig biztosan nem! - nevetett a fülembe jóízűen, aztán még jobban elpirulva leguggolt, mintha a farkam akarná szemügyre venni közelebbről. Hátul megtámaszkodott, úgy araszolt a terpeszbe kényszerített lábaim közé, hogy jól láthassam a melleit és a csillogó szempár folyamatosan évődött velem. Olyan közel jött, hogy a makkom már majdnem hozzáért az ajkához, de azért arra ügyelt, hogy ne érintkezhessek vele.
- Látod, most ezt kapod a két hét kétkedésemért cserébe! - nevetett fel, aztán megszánva az izgalomtól kivörösödött képem mégiscsak megfogta a farkam a jobb kezével. Mintha áramütés ért volna, annyira fel voltam már hergelve, és a negyedik lajhár sebességével vetekedő fitymahúzás után elélveztem, egyenesen a nő apró mellei közé. És Sugi hangosan nevetett, zengett tőle a környék, de legalább boldog volt, tudtam, hogy boldog.

A történtek után felszabadultan, de még nagyobb szeretettel bújva hozzám kísért haza. Ezerféleképpen kommunikálta felém a pozitív érzéseit, mind a rekedtes torokhangján, mind a cinkos mosolyain, mind a ölelő karjain át a cuppanós puszikig. Ez az új Sugi jobban tetszett nekem, mint annak előtte. Nem a kidolgozott test számított, bár jócskán az is. Mérföldekkel édesebb és aranyosabb, lelkileg megerősödött, okosabban és céltudatosabban lett.

Már a lépcsőházban magam elé engedtem, és egy pillanatra visszaemlékeztem, amikor legelőször megtapogattam a hatalmas fenekét, milyen édesen nevetgélt. És a gondolatot tett követte, annyi különbséggel, hogy most nem a fenekét markoltam meg, hanem benyúltam a combjai közé, és felemelve a műbőr szoknyát a punciját érintettem a kezemre záródó combok között. Sugi megmerevedett. Most nem adott hangot, de édes mosollyal fordította hátra a felsőtestét. Vérszemet kaptam, hogy a tapizás nem váltott ki a lányból ellenkezést, hát lassan megfogtam a bugyi közepét és óvatosan lehúztam. A csinos kis csipke vérforralóan csúszott le a formás combokon, és Sugi játékosan lépett ki belőle.
- Ne itt!  Nem akarom, hogy meglássanak a szomszédaid! - mondta halkan, és én engedelmeskedtem, a bugyival a kezemben siettem a lány után. Az ajtóban viszont már éreztem rajta valami játékos csipkelődést, mert amíg a kulccsal bíbelődtem, erős kezek siklottak az ágyékom felé.
- Na mi van nagyfiú? Kanosak vagyunk? - vihogott szemérmetlenül, és besurranva az ajtón, megpróbálta bezárni előttem, hogy kinn maradjak. Még időben közbeléptem, mire a lány visongva futott a nagyszobába. Nem kellett sietnem, úgysem bújhatott el. Vigyorogva, de komótosan zártam kulcsra az ajtót, és csak aztán követtem. Húztam az időt, lassú léptekkel sétáltam a szobába. A nő a méretes szőnyegen hanyatt dőlve könyökölt az ajtó felé, és a lábai édesen himbálóztak. Minden szétnyitásnál ráláttam a nedvesen megcsillanó puncijára, és a kacér mosolya igazi kihívás volt a szemeimnek.
- Vetkőzz le! – utasított szinte parancsoló hangon, én meg lassan, a lányra figyelve engedelmeskedtem. Nem bírtam betelni a látvánnyal, és kéjes gondolatok tolakodtak a fejemben minden mennyiségben.
- Úgy látom, hogy a nyuszifülek helyett elefántormányt növesztettél! – nevetgélt a meztelenségem láttán. Ez a kihívó viselkedés valami elképesztő módon fel tudott ingerelni. Már itt, ennél a pontnál elvesztettem minden óvatosságomat és teljesen világos volt, hogy nem kell visszafogni a fantáziámat. Biztos voltam abban, hogy a lány mindenre kapható. Ettől függetlenül erőltetett nyugalommal közeledtem, és szándékos lassúsággal feküdtem a combjai közé, amelyek minden legyezésnél megérintettek.
- Mit fogsz velem csinálni? – kíváncsiskodott egyre kipirultabb arccal.
- Mindjárt megtudod. – fogtam meg az éppen széttárulkozott lábait, és a térdeit majdnem a válláig tolva megcsodáltam az altestét. A terpesz miatt kinyíltak a szeméremajkai, és szinte követelték, hogy a lány puncijára tapadjak. Sugi annyira hajlékony volt, hogy még az angol spárgát is meg tudta csinálni.
Nem kérdezett többet, hátrahajtotta a fejét, a vörös haja szétterült a szőnyegen és mély sóhajokkal, nagy beleéléssel fogadta a nyelvelésemet. Időnként megrezdült, de édes nyögései csak még jobban felhergeltek. Lassan csináltam, mert ki akartam élvezni a lucskossá vált punci minden kis lebenyének az érintését, és látni akartam, hogy viselkedik a lány a hosszantartó aktus alatt. Már ekkor megfogalmazódott bennem, hogy ha lehetőségem lesz, nem hagyom egykönnyen abba ezt a kényeztetést. Imádtam a puha testrész minden érintését, és hogy biztos legyek a dolgomban, a lány combjai alatt átnyúlva mindkét kezem a hasára tapasztottam. Ha akart volna, akkor sem tudott volna egyszerűen elmenekülni. A tetteimet siker koronázta, a kedvesem édes nyögésekkel vonaglott a kezeim alatt az orgazmusa idején. Én is visszafogtam magam, csak lágy csókokat osztogattam, hogy ne legyen neki kellemetlen, aztán rövid pihenő után kezdtem mindent elölről. A nő először megpróbált felülni, de a hasánál fogva visszatartottam. Ekkor hangosan felnevetett, és beletörődve a sorsába visszahanyatlott a szőnyegre, hogy újra átadja magát a gyönyörnek.
- Mást nem szeretnél? - kérdezte megsimogatva a fejem.
- Ha holnap fájni fog a nyelvem, most akkor is csak a nyelvemmel duglak egy darabig. - lihegtem, mire a lány megint felnevetett, aztán lassan, meg- megrándulva ismét élvezkedett egy keveset.
A második orgazmusa nehezebben jött, de sokkal intenzívebb védekezésre késztetett. Hányta- vetette magát, és a fejemhez szorította a combjait, de nem szabadulhatott, idejében felkészültem. Mennyei élvezet volt a befogott füleimen keresztül is hallani a kéjes sikolyait, érezni az orgazmustól összeránduló izmait.
- Megőrjítesz! - búgta picivel később a fejemet simogatva, aztán elterült, mintha megadta volna magát, de becsapott. Egy rövid sóhajtozás után, amikor nem számítottam rá, egyszerűen elrúgta magát, és villámgyorsan menekült ki a kezeim közül. A meglepett képemre azon nyomban rátapadt az ajkaival, és osztogatta a jól ismert, kicsit fájdalmas csókokat.
- Nagyon kívánlak! - suttogtam levegőért kapkodva, amikor a lány a csókoktól és a szoros öleléstől kifulladni látszott.
- És mi van, ha nem hagyom magam? - tért vissza a játékos jókedve. Tényleg hiába próbálkoztam. Visítozva, de csöppet sem erőlködve hárította el a matató kezeimet, viszont a felsőjét levette és félredobta. Már csak a műbőr mini maradt rajta, amitől csak még szexibb lett.
- Akkor meg kell, hogy erőszakoljalak! - néztem a nevető, őzike szemeibe, amelyek csintalan hunyorgással gúnyolták ki a kijelentésemet.
- Nem tudsz, erősebb vagyok nálad! - incselkedett tovább a karizmait mutogatva, de az egész csak arra volt jó, hogy kiprovokálja a határozottabb fellépésem. A világ legnagyobb természetességével és kislányos vihogással hárította az ostromaimat. Erős volt, kétségtelenül nagyon erős. Rendesen megizzasztott a drága, a combjai közé mégsem jutottam, igaz, hogy ennek az erőszaknak azért voltak határai, és a játékossága volt a leglényegesebb. Annyira nem boldogultam, hogy különféle módokon próbáltam szétfeszíteni a lábait, de a lány nem engedett.
Na jó, gondoltam, ha így nem megy, csináljuk másképpen. Elengedtem a védekező karjait, és gyorsan átfordultam, hogy a térdei közé fúrjam a kezeimet. Kevés sikerrel, de sikerült a meglepetéssel előrébb jutnom. A lány viszont nem várta ölbetett kézzel, hogy azt tegyek vele, amit csak akarok, keményen küzdött tovább. Így esett, hogy megragadta az orra előtt himbálódzó péniszem, és kemény kézzel megszorította.
- Ne! Sugi ne! - kiáltottam, és abban a pillanatban abbahagytam a birkózást. Ugyanakkor bosszankodtam is, hogy elárultam magam, de rettenetesen fájt a lány erős fogása.
Sugi megmerevedett és elkomorult. Őzike szemei vadul cikáztak az elsápadt lánynak. El is eresztett azonnal, és a térdeit átkarolva felült velem szemben.

- Mióta tudod? - hallottam az erőtlen kérdését.
- Már két hete, rájöttem utolsó este a birkózószőnyegen. - simogattam meg az ijedt, buksi fejét.
- Akkor ezért nem kérdezősködtél az utóbbi időben. - állapította meg maga elé meredve.
- Nem akartam elrontani a játékod. De volt időm mindent végiggondolni, és azt hiszem, tudom, miért csináltad.
Elmosolyodott. Az arcával a vállára szorította a tenyerem.
- Nem akartam elárulni, jövő héten ez lett volna a meglepetésed, amikor találkozol az anyámmal. Őt biztosan megismered, semmit sem változott az utóbbi időben. - váltott át szelíd kiscicává, dörgölőző üzemmódba kapcsolva, és édes csókkal hajolt közelebb.
- Tudod, hogy nagyon szeretlek! - vallottam meg az igazi érzéseimet, és a lehető legnagyobb szeretettel öleltem át a számomra annyira fontos lányt.
- Már régen tudom és érzem. Azt hittem, haragudni fogsz, ha megtudod az igazat.
- Dehogy haragszom. Egy picit ugyan mérges voltam, ott a birkózószőnyegen, amikor felismertelek, és azért voltam egy kicsit önző is akkor hajnalban, de a végére azért érezhetted, hogy megszelídültem.
- Akkor voltál elemedben! És nem voltál durva, csak eszméletlenül ellenállhatatlan. - nevetett fel.
- Tudod, nagyon kíváncsi voltam. Három nap alatt elérted, hogy minden ismertetőjel ellenére tökéletesen elhiggyem, hogy tényleg Mariann vagy. Hiába a szemed, a magasságod, vagy az apró jelek, mint a fájdalmas csókok, vagy ahogyan a budiban megkérdezted, hogy baszunk-e. Szóval abban kételkedtem, hogy tényleg Mariannak hívnak, de biztos voltam abban, hogy nem vagy Sugi, és a harmadik napon már nem is gondoltam arra a régi Sugira. Ha jól sejtem, ezért csináltad az egészet. Azért, hogy beléd szeressek, és ne az emlékeim miatt legyek szerelmes, hanem önnmagadért. Jól értelmeztem?
- Tökéletesen! - simult hozzám gyengéden. Ebből az ölelésből kiérezhető volt a feltétlen szeretet.
- És miből ismertél meg?
- A három kis anyajegyből, amit a fenekeden megvilágított a nap. Valahogy úgy esett a fény, hogy minden tökéletes megvilágításba került, és meg kellett néznem a hátsó bejáratot közelebbről... - emlegettem fel boldogan azt a pillanatot.
- Az nem is bejárat, te lökött! De azért felizgatott, amikor megcsókoltad.  - taszított rajtam kedvesen egy nagyot.
- És én még azt hittem, hogy csak azért hagyod, hogy ott is megcsókolja, hogy megszerezz magadnak, nem az érzés miatt. Az utóbbi két hétben ezért fogtam vissza magam. Meg azért, mert annyira szeretlek, hogy nem akartalak még egyszer ilyen kellemetlennek tűnő helyzetre kényszeríteni. Igaz, azt sem kérdeztem, hogy szeretnéd-e mégegyszer... - vágtam várakozó pofát a befejezetlen mondathoz, és a lány széles mosolya beleegyezést jelentett, pedig nem mondott sem igent, sem nemet.
- A soványságod értem, nagyon sokat dolgozhattál, hogy ilyen jó tested legyen, de a hangod meglepett.
- Volt egy hangszál gyulladásom, és ilyen maradtam. Baj? - kérdezte úgy, mintha ez annyira számítana.
- Kifejezetten tetszik ez a rekedtes torokhang. Jobb, mint az eredeti. - csókoltam a lány hosszú nyakába, és a kezem már lendült is, hogy a mellét tapizzam.
- Várj egy picit, kimegyek pisilni, te meg hozz valami finom innivalót! Ok? - bontakozott ki gyengéden, és mielőtt kiment volna, még visszafordult egy heves csókra.


A pici konyhában azért vakargattam a fejem, vajon Sugi mit inna meg szívesen. Töményet nem, azt már tudom. A sör nem kifejezetten a kedvence, de az édes borokat imádta. Viszont alkalomhoz illően egy édes pezsgő lesz talán a legjobb, morfondíroztam, és magamban határtalan örömmel kerítettem két pezsgőspoharat.
A lány hamarabb ért vissza a szobába, mint én, és mire beléptem az ajtón, már lefeküdt az ágy szélére.
- Édes pezsgőt hoztam, megfelel? - néztem végig a vékony, de izmos testen, különösen a piciny melleken és a bőrminiből kilógó hosszú, megint tárogatót játszó kidolgozott combokon.
- Psszzt! Gyere közelebb! - emelte a lány az ujját az ajkához, hogy csendre intsen.
Kezemben az üveggel és poharakkal gyanú nélkül engedelmeskedtem. Amikor a lány közelébe értem, kinyújtotta hosszú karját, és megsimogatta a heréimet, amitől összerezzentem.
- Kezdetnek nem is olyan rossz! - kiáltottam fel, mire a lány megint rámszólt.
- Most hallgass!
Befogtam hát a szám, és csak követtem az eseményeket. A nő lazán átnyúlt a combjaim között, és oldalra lépésre ösztökélt egészen addig, míg az arca elé nem kerültem, aztán rám parancsolt, hogy térdeljek le. Még jó, hogy az ágyam alig húsz centi magassággal dicsekedhetett, mert így közvetlen Sugi orra elé került a lógó péniszem. A látványba valósággal belebizseregtem, amikor a nő oldalra fordított arccal megpuszilgatta a péniszem, aztán többször egymás után beleszívott a növekedésnek indult makkomba. Már ettől is megőrültem, és a farkam ott keményedett meg a lány szájában. A lábaim közé került karja mozgásra késztetett, és életem legizgatóbb és legörömtelibb élményében volt részem.  Maga a látvány verte ki a biztosítékot, mert elhűlve néztem végig, ahogy a kidagadó erekkel meredező farkam eltűnik a lány nyáltól nedves ajkai között, és a vége minden lökésnél kidudorodik a lány arcán. Ez a vízió többet ért, mint maga a péniszemen okozott stimuláció.

Sugi nem engedte, hogy eltávolodjak. Egyre sürgetőbb kézmozdulattal jelezte, hogy növeljem a sebességet, és csak akkor állt meg a keze, amikor végre a csúcsra érve az ajkai közé lövelltem a spermámat. Egy pillanatra megrándult, aztán örömteli mosolyra húzódott a képe és csak aztán hagyta kicsusszanni a szájából a makkomat, amikor abbamaradtak az összehúzódások. Ezzel azonban még nem volt vége, mert a lány hagyta kifolyni a szájából a spermát, és közben kéjesen, a végletekig felingerelve a lelkem, körbe- körbe nyalogatta az ajkait.
- Nagyon értesz hozzá, hogy kell rávenned, hogy repetát kérjek! - rogytam össze a pillanatnyi elgyengüléstől, és szeretettel simogattam meg az ujjaimat puszilgató ajkait. A lány nem szólalt meg, helyette a szemei beszéltek, és boldogan csillogva üzenték felém, hogy szeretnek.

Sugi később még nagyon sokáig nevetgélt azon, hogy milyen képet vágtam. Megkaptam, amit akartam, a lány az orális szex legjavát nyújtotta. Volt egy barátnőm, akit már valamikor régen is nagyon szerettem, és most végre visszakaptam kamatostul, mert egyszerűen kívűl- belül még csodálatos lett. Panaszra semmi okom sem lehetett. Már csak az újbóli megismerkedés maradt hátra, amit összebújva, szerelmesen suttogva ejtettünk meg apró simogatások közepette.
Ekkor értettem csak meg igazán a lány indokait. Jól emlékezett, hogy a vékony lányok tetszenek, és el is követett mindent azért, hogy ő is olyan legyen. Nádszál karcsúságát az anyukája barátnője révén sikerült elérnie, aki aktív sportolóként évekíg űzte, hajtotta a varsói követség edzőtermében.
Mesélte azt is, hogy amikor a birkózószőnyegen róla meséltem, a meghatódottságtól alig bírta visszatartani a könnyeit. Azt nagyon értékelte bennem, hogy minden kapcsolatomban a régi Sugit kerestem. Állítása szerint a legjobban az fájt az egészben, hogy hagytuk kihűlni a kapcsolatot, aztán amikor később Sárospatakon keresett, egy ismerőse mondta neki, hogy már megnősültem.
Nem volt értelme a múltat tovább feszegetni, hiszen ott állt előttünk a jővő csodás ígéretekkel és lehetőségekkel. És a nő tett is róla, hogy a fantáziám szárnyalhasson mellette.

Hát ennyi a történet, és most megyek, mert a másik szobában Sugi már hangosan szuszogva az igazak álmát alussza, és a gyerekszobába is be kell néznem, mert a kis Napsugaraim mindennél fontosabbak nekem.