Meddig mennél el? I. rész - Jan története 7. fejezet

Kukkolás, meztelenkedés, leszbikus szex és minden, mi szem-szájnak ingere.

FIGYELEM! A történet lassan bontakozik ki, idővel azonban alaposan be fog indulni. Emiatt ne riasszon vissza, ha az első fejezetekben esetlegesen alig találsz fülledt pillanatokat! Később ezt a szerző alaposan bepótolja. Lesznek leszbikus, hetero és gruppen jelenetek is. Ha valaki ezek közül bármelyiket nagyon elutasítja, inkább ne olvassa el a történetet!

Írta: Gina_B_33
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2016. április 23.

*************************************************************************

Aznap Mr. Dákó egy pillanatra sem jutott eszembe. Egész munkaidő alatt csak Susan utolsó szavai jártak a fejemben. Minden erőmmel igyekeztem másfelé terelni a gondolataimat, de mindig ismét előtörtek az érzések a történtekkel kapcsolatban.
Eleinte csak egy kis ártatlan tapizás volt, hogy kielégítsük a közös kíváncsiságunkat. Eleinte még a csók is rendben volt, hiszen mindez csak a kamerának szólt. De az, hogy magamhoz nyúltam előtte, már túl sok volt.
Amit azonban a legnehezebb volt feldolgozni, az az volt, hogy mennyire élveztem minden egyes pillanatot. Már csak attól is, ahogy Susan reggel azt mondta „Talán majd legközelebb.”, éreztem, hogy az ágyékom összerándul. Meg kellett mosakodnom és bugyit cserélnem, mielőtt munkába indultam.
Nem tudtam, hogy reagálna, ha elmondanám neki. Ha elmondanám egyáltalán. Talán bolondság lenne. Nem hinném, hogy megrémiszteném vele, de ez is benne volt a pakliban. Talán lenne rá valami mód, hogy csak sejtelmesen utaljak rá. De az jó ötlet lenne? Ez volt a legnagyobb kérdés, ami foglalkoztatott. Tényleg szeretném, ha tudná? Talán az csak még tovább lökne az úton, hogy szeretők legyünk? Pár nappal ezelőttig taszított a gondolat, mostanra azonban már egyáltalán nem tűnt rossz dolognak.
Sikerült pár perccel előbb ellógnom a munkahelyemről és haza sietnem Susanhez. Azonnal kevertem magamnak egy Screwdrivert és leküldtem a torkomon. Végül levettem a munkaruhámat és egy sortot húztam magamra. Épp a pólóim között kutakodtam, amikor kicsit elgondolkodtam. Azt mondta, szereti a melleimet nézni, úgyhogy talán megpróbálhatnám, hogy reagál, ha félmeztelenül lát meg.
Egy újabb Screwdrivert kevertem épp, amikor Susan belépett az ajtón. Amikor meglátott, szélesen elvigyorodott.
- Megint meztelenkedünk? Tetszik az ötlet.
Azzal odalépett hozzám és megpuszilta az arcomat, közben pedig gyengéden megmarkolta a mellem.
- Bocsánat! Nem tudtam ellenállni.
Ez volt az igazság pillanata. Meredten rá néztem.
- Ha bánnám, felvettem volna egy pólót.
Susan félrebillentette a fejét és huncutul rám mosolygott, majd felvonta a szemöltökét.
- Akkor, azt hiszem, annak a puszinak is jobban örültél volna máshova, mint az arcodra, nemde?
Elmosolyodtam.
- Talán megpróbálhatjuk még egyszer.
Amikor azonban felém hajolt, feltartottam a kezemet.
- Előtte vedd le a munkaruhád!
Amikor megfordult és besietett a szobájába, én hozzáláttam, hogy kikeverjek neki is egy italt. A kezeim szemmel láthatóan remegtek. Nem kellett mást tennem, csak félmeztelenül haza várni Susant. Büszke voltam, hogy ilyen jó megoldást találtam. Ezzel az ő térfelére passzoltam a labdát, ő pedig egy pillanatig sem habozott, hogy rávetődjön.
Meg sem lepett, amikor Susan is félmeztelenül került elő a szobájából. Addigra már a nappaliban ücsörögtem mindkettőnk italval.
Nagyszerű érzés volt a melleire nézni. Az ő figyelmét pedig mindez nem is kerülte el. Félúton felém megállt és csinált egy piruettet.
- Tetszik, amit látsz?
- Igen – nevettem fel. - Nagyon is.
Leült mellém a kanapéra és szinte azonnal odahajolt, hogy megcsókoljon, én azonban megállítottam őt.
- Susan! Azt hiszem, beszélnünk kellene először.
Lassan bólintott.
- Igen... Tudod, egész nap ezen gondolkodtam.
- Én is – vallottam be. - Csak szeretném, ha tudnád, hogy semmi bajom azzal, ami tegnap történt... és ahova ez az egész tart.
A lakótársam rám nézett és szélesen elvigyorodott.
- Sosem hittem volna, hogy valaha is ezt mondom, de benne vagyok. Mindenben és teljes mértékig.
- Mindenben? - kérdeztem vissza.
- Igen, mindenben – kuncogott. - Te?
Éreztem, ahogy a feszültség elszáll belőlem és végre ismét normálisan kaptam levegőt.
- Igen. Én is. Mindenben.
- Nagyszerű. Akkor együtt kitapasztalhatunk mindent. Most pedig, hogy mindezt megbeszéltük, megcsókolhatlak?
- Előbb állj fel! - rendelkeztem. - Szeretném érezni közben a melleidet az enyémeken. Úgy, ahogy tegnap.
- Oké. És, csak hogy tudd, az a csók csak rólunk szólt. Nem a kamera miatt volt. Azért csókoltál meg, mert nagyon vágytál rá.
Azzal felálltunk és egymás felé fordultunk. Hevesen csókolózni kezdtünk és a testünk egymáshoz simult. Talán még nagyon sokáig úgy maradtunk volna, ha nem szólal meg a Yahoo-csevegő csilingelése.
Mr. Dákó csevegőablaka ugrott fel a laptop képernyőjére. Susan leült elé, én pedig mögé álltam. Nem tudtam megállni, hogy előre hajoljak és az arcomat az övéhez simítsak, miközben átnyúlok a hóna alatt és a melleit gyúrogatom.
„Itt vagytok?” - olvastam Mr. Dákó üzenetét.
„Itt. Tetszett a fénykép?” - írta Susan.
„Jó volt. De amit mutatni akarok, az sokkal többet ér ennél.”
„Többet?”
„Igen. Nem fogjátok megbánni.
„Van valami konkrét, amit látni szeretnél?” - kérdezte Susan.
„Használjátok a képzelőerőtöket! Most megyek.” - Azzal kijelentkezett.
- Az egy nagyon is izgató kép volt. Mit akarhat még? - kérdeztem.
- Nem tudom. De nem hiszem, hogy csak húzni akar minket. Valamiért megbízom benne, hogy tényleg valami ütőset tervez mutatni – dőlt hátra Susan a székében és felnyögött. - Mmm! Ez isteni. Nehogy ababhagyd!
Úgy egy perc múlva elengedtem Susan melleit és hozzátettem: - Dobjunk össze gyorsan valamit enni! Aztán készíthetünk pár képet, amitől majd eldobja az agyát.
- Tetszik az ötlet – kuncogott, majd mindketten nevetésben törtünk ki.


***


Miközben szendvicseket készítettünk, Susan hirtelen, a semmiből megjegyezte: - Azt hiszem, elkészíthetnénk a képeket, mielőtt elkezdünk játszadozni.
- Van egy olyan érzésem, hogy már pontos elképzeléseid vannak.
Halkan kuncogott.
- Úgy is van. Több ötletem is van, amit megvalósíthatnánk... csak hogy minden lehetőségre gondoljunk.
Miután megvacsoráztunk és elmosogattunk, Susan azonnal letolta a sortját és a bugyiját.
- Na, mire várunk? - vigyorgott rám.
Pár pillanat múlva már mindketten meztelenek voltunk, Susan pedig kézen fogva vezetett engem a fürdőszobába.
- Jót tenne egy gyors zuhany, nem gondolod?
- Jó ötlet. - Csak ennyit tudtam kinyögni.
Az a zuhany sokkal tovább tartott, mint kellett volna neki. Nem tudtuk abbahagyni a csókolózást és egymás testének simogatását. De végül csak kikászálódtunk a víz alól, a kislányos vihogást viszont továbbra sem tudtuk abbahagyni.
Susan gondosan beállította a kamerát az asztalon. Az első képhez, miután feltettük a maszkjainkat, letérdelt elém és szopogatni kezdte a mellemet. A lábaim szinte kocsonyává váltak a mennyei érzéstől.
Két próbálkozás után el is készült az a kép, amivel már elégedett volt, úgyhogy helyet cseréltünk. Lila köd borult az elmémre, amikor végre a számba vehettem a mellbimbóját és gyengéden szopogatni kezdtem. Egy cseppet se bántam, hogy négy próbálkozásba került megfelelő képet készíteni róla.
- És most mi jön? - kérdeztem.
Felkapta a kamerát az asztalról és a hálószoba felé indult, arra ingerelve, hogy kövessem. A hátamra fektette az ágyon és gyengéden szétfeszítette lábaimat, majd készített egy képet elég távolról ahhoz, hogy látszódjon a kitárulkozó ágyékom, a melleim és a fejem is.
Pontosan tudtam, most mi jön. Ő pedig nem is pocsékolta az időt, hanem gyorsan a lábaim közé helyezkedett. Teljesen elhomályosult a látásom, ahogy a lakótársam a szeméremdombomat kezdte csókolgatni és a vágatomba nyalt, a kezem pedig remegett, miközben egymás után kattintttam el a fényképeket.
Egyszer csak halkan kuncogni kezdett.
- A fenébe, kislány! Már olyan nedves vagy, hogy csak na! - Azzal a combjaim közé hajolt és ajkai közé vette a csiklómat. Elmondhatatlanul nehéz volt így a fényképezésre koncentrálni.
- Ennyi elég kell hogy legyen – mondta végül. - Cseréljünk helyet!
Nagyon nem esett jól, hogy abbahagyta. Biztos voltam benne, hogy már csak pillanatok választottak el attól, hogy elélvezzek.
Bizonyára ő is érezte a csalódottságomat, mert megjegyezte: - Ne aggódj, Drágám! Később majd bőven lesz még időnk befejezni.
Miután készítettem én is róla egy távoli képet, odaadtam neki a kamerát és elhelyezkedtem a lábai között. Szemmel láthatóan megremegett, amikor a nyelvem gondosan borotvált puncijához ért. Engem is meglepett, mennyire élveztem a nyalást. Nem is tudom, mire számítottam korábban, milyen lesz, de a valóság mindent felülmúlt.
- Csinálod a képeket? - motyogtam.
- Igen – hallatszott ziháló hangja.
- Nem is olyan könnyű, nemde? - nevettem fel.
- Nem. Egyáltalán nem az – nyöszörgött tovább. - Biztos vagy benne, hogy sosem csináltál még ilyet?
Válasz helyett csiklója köré fontam ajkaimat és szopogatni kezdtem, majd a nyelvemmel játszadoztam vele. Pár pillanat múlva a zihálása egyre hevesebbé vált.
- Jó, hagyd abba! Hagyd abba! Még dolgunk van.
Végül Susan az éjjeliszekrényre helyezte a kamerát és az ágyra irányította, ahol 69-es pózba helyezkedtünk. Ő volt felül. Szinte már csalódott voltam, hogy két próbálkozás után sikerült a kép.
Mindketten remegtünk az izgalomtól, amikor visszatértünk a nappaliba, hogy kiválasszuk a megfelelő képeket.
- Az istenit, kislány! Teljesen elveszed az eszem – ziháltam. - Ezt már régen meg kellett volna csinálnunk.
Susan teljes komolysággal nézett rám.
- Eddig nem álltunk rá készem.
- Tudom. De akkor is... váó!
Nem válaszolt semmit, csak vidáman felnevetett.

Folytatása következik!