Meddig mennél el? I. rész - Jan története 15. fejezet

Kukkolás, meztelenkedés, leszbikus szex és minden, mi szem-szájnak ingere.

FIGYELEM! A történet lassan bontakozik ki, idővel azonban alaposan be fog indulni. Emiatt ne riasszon vissza, ha az első fejezetekben esetlegesen alig találsz fülledt pillanatokat! Később ezt a szerző alaposan bepótolja. Lesznek leszbikus, hetero és gruppen jelenetek is. Ha valaki ezek közül bármelyiket nagyon elutasítja, inkább ne olvassa el a történetet!

Írta: Gina_B_33
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2016. április 23.

*************************************************************************

Szerdán vacsorára Sandy hozott nekünk ráktálat, Bren pedig gondosan átsütött lazacot és egy üveg jófajta bort.
- Ugye tudjátok, hogy nem kell ezt csinálnotok? - szabadkoztam.
Sandy azonban ragaszkodott hozzá, hogy ha már mi látjuk vendégül őket, legalább vacsorát készítenünk ne kelljen.
Alig bírtam megállni, hogy dugig ne tömjem magam, és tudtam, hogy Susan is hasonló problémákkal küzd.
Aznap este nem játszadoztunk el egymással. Csak élveztük a meztelen társaságot és beszélgettünk. Elmeséltünk nekik mindent Mollyval kapcsolatban és a terveinket a hétvégére.
Amikor leírtuk őt, Susan hangosan felsóhajtott.
- Gyönyörű nő. Fitt és nagyon nagyon szexi. És a mosolyától is szinte el lehet olvasni
- Egyáltalán nem olyan, mint azok a zsaruk, akikkel én találkoztam – nevetett fel Bren.


***


Szombaton Susannel a megbeszélt időpontban érkeztünk Molly házához. Amikor meglátta az aprócska táskát, amivel érkeztünk, felnevetett.
- Nos, végül is nemigen lesz szükségetek többre egy pár fogkefénél – jegyezte meg.
Miután megmutatta a fürdőszobát és a hálószobánkat, kiment a konyhába, hogy csináljon nekünk italt. Mire visszaért, Susannel már meztelenek voltunk.
- Hát ti ketten nem vesztegetitek az időt – vigyorgott.
- Azt szeretted volna, ha magunkon hagyjuk a ruhát? - cukkolta Susan.
- Nem. Egyáltalán nem. De nem hittem volna, hogy ilyen gyorsak lesztek. Azt hiszem, mostanra már nekem is meztelennek kellene lennem.
- Sosem késő hozzá – válaszoltam, miközben átvettük az italunkat.
- Ez az, kislány! - nevetett Susan. - Le azokkal a ruhákkal!
Molly is felnevetett és elkezdett vetkőzni. Amikor végzett, enyhén széttárta a karjait és csinált nekünk egy piruettet.
- Nos, tetszik, amit láttok?
- Te jó ég! - nyögtem fel.
- Most féltékeny vagyok – kacagott Susan.
- Van elég törölköződ? - kérdeztem végül. - Mert van nekünk is a kocsiban.
- Már előkészítettem párat a teraszon – intett a megfelelő irányba Molly. - Menjünk?
- Menjünk! - bólintottunk vidáman.
Amikor letelepedtünk a napernyő alá a napozó ágyakra, Molly halkan kuncogni kezdett.
- Mi az? - kérdeztem.
- Nem tudom – válaszolta. - Csak sosem hittem volna, hogy ilyesmit fogok csinálni.
- Még sosem meztelenkedtél itthon? - kérdezte Susan.
- Nem erről van szó. Rengeteget vagyok itt kinn meztelenül. Imádom. Csak arról van szó, hogy éppen csak most találkoztunk, ti pedig annyira kötődtök egymáshoz! Kicsit harmadik keréknek érzem magam, de ti meg úgy viselkedtek, mintha semmi ilyesmiről nem lenne szó. Csak itt ücsörgünk az italainkkal meztelenül. Eddig mindig ha levettem a ruháimat valakinek a társaságában, annak pillanatokon belül szex lett a vége.
- Kényelmetlenül érzed magad emiatt? - kérdeztem. - Ha erről lenne szó...
- Nem. Semmi ilyesmi – rázta meg a fejét. - Csak már évek óta tudom, hogy biszexuális vagyok. Ti pedig csak pár hete. Ti mégis sokkal kényelmesebben vagytok a helyzetetekben, mint én. Ennyi az egész.
- Mi csak nem vesszük olyan komolyan az életet, Molly – válaszolta Susan. - Csak hagyjuk magunkat sodródni az árral... Szórakoztatóbb, mintha mindig a következmények miatt kellene aggódnunk.
- Nem akarunk elvesztegetni egy pillanatot sem – tettem hozzá. - Ki tudja, mit hoz a holnap? Mindketten megkedveltünk téged és mindketten gyönyörűnek és szexinek tartunk, akivel sok mókában lehet részünk. És nem hiszem, hogy bármelyikünk is meg fogja bánni, miután vasárnap este haza megyünk.
- Egek! Még a végén zavarba hoztok – nevetett Molly. - Alig vártam, hogy eljöjjön ez a nap.
Susan témát váltott és körülnézett.
- Hogy tudsz fenntartani egy ilyen házat egy zsaru fizetéséből.
- A házasságomból – válaszolta Molly. - Igaz, hogy alig tartott valameddig, de a válláskor megkaptam a fenntartási költségekkel együtt.
- Hihetetlen – nyögtem fel.
- Nem bánod, ha kipróbálom a medencét? - hajtotta fel Susan az italát.
- Dehogy – mosolygott rá Molly. - Érezd otthon magad!
Mollyval a napernyő alatt maradtunk és figyeltük, ahogy Susan úszik.
- Őrülten szexi, nem igaz? - vigyorogtam.
- Az. Mindketten azok vagytok. Ne becsüld alá magad! Már attól benedvesedek, hogy rátok nézek. A múltkor is, amikor csókolóztunk és megfogtad a mellemet, majdnem elmentem.
- Tényleg? Már attól?
- Igen. Még sosem történt ilyen velem. Bár már előtte is nagyon fel voltam izgulva.
Aztán közelebb hajolt és lehalkította a hangját, mielőtt folytatta volna: - Jan, megveszek azért, hogy most rögtön megcsókoljalak.
- Helyes – kuncogtam. - Akkor képzeld csak el, milyen jó lesz, amikor megtörténik...! És meg fog. Ígérem.
Azzal felálltam és én is odamentem a medencéhez, de még hátra pillantottam a vállam felett és dobtam egy csókot Mollynak, mielőtt beleugrottam a vízbe.


***


Hamarosan Molly is csatlakozott hozzánk a medencében. Susannel hevesen csókolóztunk, amikor meghallottuk a csobbanást.
- Nagyon ránk izgult – suttogtam Susan szájába. - Ki kéne elégítenünk, hogy felengedhessen kicsit.
Susan Molly felé fordult és begörbített mutatóujjával felénk hívogatta. Amikor oda ért, a barátnőm kertelés nélkül kimondta: - Jan azt mondja, nagy a forróság a combjaid között. Igaz ez?
Molly szemei elkerekedtek.
- Igen - krákogta
Susan a válaira tette a kezét és magunkhoz húzta őt. Én Molly mögé simultam és hátra fordítottam a fejét, hogy megcsókolhassam, miközben átkaroltam a testét és megmarkoltam a melleit. Susan közben végigsimított barátnőnk combjain és ujjai hegyével célba vette a vágatát.
Alig fél perc múlva Molly már hangosan nyögött, ahogy Susan ujjai a barlangjába mélyedtek. A teste hamar remegni kezdett és lehunyta a szemét, miközben átadta magát a csókunknak.
Hamarosan minden tagja megremegett, majd elernyedt.
Susannel egymás tenyerébe csaptunk és felnevettünk.
- A fenébe is, kislány! Nagyon fel lehettél izgulva – nevetett a barátnőm.
- Egyébként nem szoktam. De most... - zihálta Molly.
- Ezt bóknak vesszük – vigyorogtam.
Molly egy gyors csókkal köszönte meg mindkettőnknek, majd elhúzódott.
- Élvezzétek a medencét, ameddig csak akarjátok! - mondta. - Nekem most szükségem van egy italra.
- Csak figyeld! - súgtam Susannek, miközben Molly megszárítkozott. - Nem észveszejtően szexi?
Susan felém fordult és komoly hangon válaszolt: - Amikor majd lefekszünk, zavarna, ha őt is magunkkal hívnám? Nem tenném meg, ha ellene vagy.
- Hadd gondoljam át! Időben tudatni fogom veled a választ.


***


Miután Molly bement a házba, Susannel kimásztunk a medencéből, félig ülő helyzetbe állítottuk a napozóágyakat és kifeküdtünk a napra.
- Egek! Ez mennyei – doromboltam.
- Bárcsak lenne egy helyünk, ahol bármikor csinálhatjuk ezt, amikor csak szeretnénk! - válaszolta Susan.
- Már van is – válaszolta Molly mögülünk és odahúzott egy kis asztalt hozzánk. Lerakta az italokat és néhány szendvicset. - Bármikor jöhettek, amikor csak szeretnétek. Csak ne hozzatok ide senkit, akivel még nem találkoztam!
- Most komolyan beszélsz? - rökönyödtem meg.
- A lehető legkomolyabban. Bízom bennetek, hogy úgy hagytok mindent, ahogy találtatok. Amint látjátok, nagy figyelmet fordítok a kertemre és a medencémre.
- Szent ég! - nyögött Susan. - Ez annyira hihetetlenül csodás! Nem is tudom, mit mondhatnék.
Molly felnevetett.
- Később is megköszönheted.
- Már tervben is volt – válaszoltam. - Épp azon gondolkoztunk, mielőtt előjöttél ezzel, hogy meghívnánk az ágyunkba ,a éjszakára.
Nem néztem Susanre, de éreztem magamon a tekintetét és tudtam, mosolyog.
- Biztosak vagytok benne? - kérdezte Molly.
- Igen – válaszolta Susan. - De, ahogy tudod, sose csináltunk még ilyet azelőtt.
- Megtisztelve érzem magam.
- Ne tedd! Reméljük, mindannyian ugyanannyira fogjuk élvezni.
- Küldetés elfogadva – nevetett Molly.


***


Miután vendéglátónk ismét bement a házba, Susannel magunkhoz vettünk egy-egy szendvicset és kényelembe helyeztük magunkat. Lehunytam a szemem és Susan is így tehetett, mert amikor legközelebb feleszméltem, ő békésen szunyókált, Molly pedig mellettünk állt és mosolyogva bámult minket.
- Mióta vagy itt? - kérdeztem.
- Csak pár perce. Nem tudtam betelni a látványotokkal.
- Az jó – mosolyodtam el. Aztán hirtelen észbe kaptam. - A fenébe! A kocsiban hagytuk a naptejet. Jobb lesz, ha kimegyek érte, mielőtt leégünk. Öltözzek fel, vagy tudsz kölcsön adni addig egy köntöst?
- Mindjárt hozom a köntöst! De én a helyedben nem zavartatnám magam emiatt. Max. szerzel pár jó pillanatot a szomszédoknak.
- Nem vetne rád rossz fényt?
- Dehogy. Mindenki kedvel engem az utcában. Örülnek, hogy van egy zsaru a szomszédságban. Az pedig csak külön csemege, ha pletykálhatnak rólam olyasmit is, aminek semmi köze a rendőrséghez.
- Jó buli lenne, az biztos – kuncogtam. - Susan hezitálás nélkül megtenné.
- Gondoltam. Elég vakmerő lány. Meg is lepett azzal, amit a múltkor csinált az étteremben.
- Hogy kitette a melleit, vagy hogy megcsókolt?
- Mindkettő.
Felnevettem.
- Ez Susan. Bár sose volt ilyen, mielőtt összejöttünk. Most sose tudom, mit fog tenni legközelebb.
Azzal felálltam és a ház felé indultam.
- Ezt meg kell néznem – ügetett utánam Molly.
A bejárati ajtó felé menet felkaptam a kocsikulcsokat és gondolkodás nélkül kiléptem az utcára. Lassan odasétáltam az autóhoz, nyugalmat erőltetve magamra minden lépésnél.
Miután előkotortam a naptejet, visszafordultam és lassan besétáltam a házba. Meglepett, hogy Molly is ott áll az ajtóban teljesen meztelenül. Nyilvánvalóan nem túlzott a szomszédok hozzáállásával kapcsolatban.
Amikor az ajtó becsukódott mögöttem, Molly izgatottan felnevetett.
- Egek! Tényleg megtetted. Ezek szerint Susan nem az egyetlen vakmerő közöttetek.
- Nos, a megfelelő társaság csodákra képes.
Aztán váratlanul Molly megkérdezte: - Jan, megcsókolhatlak?
- Hát persze – mosolyogtam. - Nem kell engedélyt kérned hozzá. Ha szeretnéd megcsókolni valamelyikünket, csak rajta! Mi sem fogunk engedélyt kérni. De ha már megkérdezted, jobb lenne odakint.
Abban a pillanatban, ahogy kiléptünk a kertbe, Molly megragadta a karomat, magához rántott és szenvedélyesen megcsókolt. Miközben ajkaink összeforrtak, kezei végigsimítottak a testemen.
Amikor a csók véget ért, odaadtam neki a naptejet.
- Lennél olyan kedves bekenni minket?
- Persze – vigyorgott. - Legalább lesz egy alapos indokom Susant is letapizni.
- Mintha lenne szükséged indokra – nevettem fel-
Odalépett a napozóágyhoz és a barátnőm fölé hajolt.
- Még mindig alszik.
- Egy okkal több, hogy bekenjük... Különösen a melleit. Arra jó sok figyelmet kell fordítani – kuncogtam és Mollyra kacsintottam.
- Nos, valakinek ezt is meg kell csinálnia – játszotta a mártírt.
Ismét felnevettem.
- Én addig keverek magamnak még egy italt. Te is kérsz?
- Naná – vigyorgott.

Folytatása következik!