Meddig mennél el? I. rész - Jan története 11. fejezet

Kukkolás, meztelenkedés, leszbikus szex és minden, mi szem-szájnak ingere.

FIGYELEM! A történet lassan bontakozik ki, idővel azonban alaposan be fog indulni. Emiatt ne riasszon vissza, ha az első fejezetekben esetlegesen alig találsz fülledt pillanatokat! Később ezt a szerző alaposan bepótolja. Lesznek leszbikus, hetero és gruppen jelenetek is. Ha valaki ezek közül bármelyiket nagyon elutasítja, inkább ne olvassa el a történetet!

Írta: Gina_B_33
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2016. április 23.

*************************************************************************

Szombat reggel az időnk egy részét azzal töltöttük, hogy összeállítsuk a menüt a következő hétre, aztán pedig elmentünk bevásárolni. Ezúttal sokkal visszafogottabban öltöztem fel és jobban is éreztem magam így a boltban.
Miután végeztünk és ettünk egy könnyű ebédet, úgy döntöttünk, elmegyünk kicsit a tóhoz sétálni és élvezni a napsütést. Ezúttal azonban bikinit vettünk a sortunk és a pólónk alá és vittünk magunkkal törölközőket is, hogy kifekhessünk kicsit a fűre a tóparton. Valamint vittünk magunkkal hűtőtáskában palackozott vizet és üdítőt is.
Két kör után a tó körül kivettük a hűtőtáskát Susan kocsijából és kerestünk magunknak egy megfelelő helyet, ahol letelepedhetünk szerezni magunknak egy kis színt.
Leterítettük a két méretes törölközőt, majd bikinire vetkőztünk. Mindketten a hasunkra feküdtünk és egymás felé fordítottuk a fejünket. Susan huncutul rám vigyorgott, majd hátra nyúlt és kikapcsolta a melltartóját.
- Nem. Nem mered – mondtam félig meglepetten, félig izgatottan vigyorogva.
- Csak figyeld! Nem én vagyok az, aki nem meri – kacsintott.
Gondoltam egyet, majd elfogadtam a kihívást és követtem a példáját.
- Csak azért, mert itt vagyunk egymásnak, még nem kell feladnunk a férfiak izgatását – vigyorgott. - Nem vagyunk leszbikusok, emlékszel?
Megfontoltam a szavait, majd halkan suttogva válaszoltam: - Én nem vagyok ebben olyan biztos. Mióta összejöttünk, egyszer sem gondoltam arra, hogy egy férfival lennék.
Susan felnevetett.
- Ez az egész még új nekünk. Talán egy idő után mindketten megint arról fogunk álmodozni, hogy férfiakkal henteregjünk.
- Én nem vagyok ebben olyan biztos – válaszoltam komoly hangon. - Tegnap, amikor Sandy és Bren nálunk voltak, észrevétlenül is őket méregettem.
- Szexuális értelemben.
- Igen. - Éreztem, ahogy elvörösödik az arcom.
Susan, legnagyobb meglepetésemre, szélesen rám vigyorgott.
- Ezzel nem csak te vagy így. Gondolatban mindkettőjüket ágyba vittem én is. Mit gondolsz, miért voltam annyira felizgulva a végén? De ez nem jelenti azt, hogy ne vágynék egy ütős menetre egy pasival.
- Ja. Azt hiszem, igazad van – bólintottam. - Csak én nem gondoltam erre már egy ideje.
- Helló, hölgyek! - szólalt meg egy hang. - Nem bánjátok, ha csatlakozunk? Hoztunk sört.
Körbenéztem és megpillantottam egy meglehetősen jóképű sötétbarna fickót közvetlenül mögöttünk. Cingár, göndör vörös hajú haverja pár lépéssel mögötte állt, nyilvánvalóan ráhagyva a kezdő lökést a vonzóbb barátjára.
Már épp le akartam hűteni a „leszbikusok vagyunk”-szöveggel, de Susan megelőzött.
- Milyen sör?
- Bud Lite – nevetett a fickó.
- Oké – vágta rá a barátnőm. - Helyezzétek kényelembe magatokat!
A jóképűbb srác keresztbe tett lábakkal letelepedett mellénk. A látszat ellenére biztos voltam benne, hogy gondosan megválasztotta a pozícióját. Így könnyebb belátása lehetett a melleinkre, amikor a sörért nyúltunk. Susan rám vigyorgott és kacsintott, jelezve, hogy ő is felfigyelt erre.
A másik srác hozta a hűtőládát, majd mindketten igyekeztek felszítani a beszélgetést. Én Susanre hagytam a válaszokat, hiszen ő volt az, aki ide hívta ezeket a fickókat. Csak lehunytam a szemem és csendben maradtam, úgy téve, mintha elaludtam volna. Reméltem, nem csak azért akarja Susan a társaságot, hogy bebizonyítsa, nem vagyunk leszbikusak.
Miután Vöröske kinyitotta a hűtőtáskát, Mr. Jóképű kivett nekünk négy sört. Kinyitotta az egyiket és odaadta Susannek. Résnyire nyitott szemmel figyeltem és a szívem majdnem kihagyott egy ütemet, amikor a barátnőm az oldalára fordult és felkönyökölt, miközben ivott egy nagy kortyot. Mellei premierplánban lengtek szabadon, kitéve a két gyakorlatilag ismeretlen fickó mohó pillantásainak.
Amikor a srác kinyitotta a második sört is és felém nyújtotta, egy pillanatra nem tudtam, mit csináljak. Esélytelen volt, hogy úgy igyam meg, hogy közben a földhöz szorítom a melleimet. Susanre néztem, de ő csak heverészett ott és kérdőn felvonta a szemöldökét.
Végül vettem egy mély levegőt és én is az oldalamra fordultam, hogy felkönyököljek.
- Elégedett vagy? - morogtam alig hallhatóan.
Mr. Jóképű és Vöröske nyelve kicsit megakadt, de még további tíz percig próbálkoztak a beszélgetéssel.
Végül Susan hirtelen kimentette magát: - Bocsánat, srácok! Hív a természet. Jan? - nézett rám, miközben felállt és a helyére igazította a melltartóját.
Értetlenül néztem rá.
- Velem jössz vagy sem? - vonta fel a szemöldökét.
- Hát persze – ültem fel.
- Nem maradunk sokáig – közölte a srácokkal, miközben összekészülődtem. Azzal elindultunk az úton.
- Nyugi! - csitított. - Csak szórakoztam kicsit. Túl sok ember van a közelben, hogy bármi baj is történjen.
- Oké... De, csak hogy tudd, én nem akarok lefeküdni egyikükkel sem.
Susan felnevetett.
- Én sem. Csak bearanyoztuk kicsit a napjukat. Lazulj el kicsit!
- Megpróbálok.
A wc-ről visszafelé jövet, még mielőtt hallótávolságon belül értünk volna, Susan odasúgta nekem: - Amikor oda érünk, vedd le a melltartód, mielőtt leülsz! Adjunk nekik egy kis bemutatót!
Halkan kuncogtam.
- Te tudod. A végén még három lábon fognak eloldalogni.
- Hát persze. Nem ez az egész lényege? - nevetett fel.
- De nem csak ők láthatnak minket, Susan.
- Csak zárd ki mindenki más jelenlétét és koncentrálj erre a kettőre! Csak szórakozunk kicsit. A természet okkal adta nekünk ezeket a testeket.
Még mindig több méterre voltunk a törölközőinktől, amikor Susan hátra nyúlt és kikapcsolta a melltartóját. Én vonakodva követtem a példáját.
- Oké. Jöhet még egy sör – közölte Susan és törökülésben leheveredett.
Szó nélkül követtem a példáját, közben azonban ügyeltünk rá, hogy a hátunk legyen az út felé, így senki nem láthatott meg minket, akit nem szerettünk volna.
Újabb húsz percnyi beszélgetés után, miközben a srácok végig a melleinket gusztálták, Susan kijelentette: - Nos, nekünk lassan indulnunk kell. Ma este még szeretnénk valami programot, csak nem tudjuk, mikor és hol. Ha megadjátok a számotokat, majd üzenünk.
Persze egyikünknek se volt tolla vagy papírja, úgyhogy Vöröske felpattant és elrohant a pakolóba. A sortja eleje már feltűnően dudorodott. Pár perc múlva vissza is tért egy tollal és jegyzetfüzettel. Leírták a számukat, majd Susan felé nyújtotta a tollat viszonzásra várva.
- Ugyan, srácok! - nevetett fel a barátnőm. - Már nem a gimiben vagyunk. Ti is tudjátok, hogy megy ez. Majd mi keresünk titeket.


***


- Ó, te jó ég! - nyögtem fel, amikor már ismét Susan kocsijában ülve fordultunk ki a parkolóból. - El se hiszem, hogy ezt tettük.
- Jó móka volt, nem? - sandított rám barátnőm a szeme sarkából.
- Talán – vallottam be habozva. - El tudod képzelni, mennyire forró lehet majd a hangulat ma este annak a két srácnak a lakásában? A végén még izomgörcsöt kapnak majd.
- Egy fenét! Egyikük se fog várni estig. Abban a pillanatban ki fogják rántani, hogy haza érnek.
Egy vicces gondolat kerített hatalmába és hangosan felnevettem.
- És mi van, ha még addig se várnak? Mi van, ha egyenesen célba veszik a mosdót és ott ápolják le magukat?
Susan is elnevette magát és nem is hagytuk abba, amíg be nem gurultunk a parkolónkba.
Miközben Susan leparkolta az autót, egy gondolat ötlött fel bennem. Mindannyian jól szórakoztunk aznap és egyikünk se követett el nagyobb hibát, mint bárki más.
Azonban inkább megtartottam magamnak a felismerésemet, mert ha a barátnőm megtudja, talán arra ösztönzi, hogy még vakmerőbb legyen.


***


Aznap éjjel egy heves és szenvedélyes menet után hangosan zihálva hevertünk az ágyon.
- Váó! A mai történések tényleg nagyon felizgattak, nemde? - mondtam.
- Nem. Ez egyedül csak miattad van.
- Nem kell letagadnod – nevettem fel. - Pontosan tudom, mennyire felizgatott a dolog.
- És mi van, ha igen?
- Semmi. Csak megállapítottam.
- Akkor igen. Teljesen felizgatott. El se tudom hinni, hogy a nudista kemping hogy lehet majd még ennél is szórakoztatóbb.
- Miért? - vontam fel a szemöldökét. - Ott még több meztelen ember lesz, akik megbámulhatnak.
- Igen, de azok az emberek megszokták, hogy másokat meztelenül lássanak. Ez a két srác viszont ma teljesen eldobta az agyát már attól is, hogy a mellünket láthatta. Biztos vagyok benne, hogy egy nudista kempingben nem így lesz.
Elgondolkodtam egy pillanatra,
- Ez nagyon is logikus. De ezek után ha valami mást szeretnél még, akkor számíthatsz rám... egészen addig, amíg rajtad kívül nem kell mással ágyba bújnom.
Susan felém fordult, a tarkómra simította a kezét, magához vont és szenvedélyesen megcsókolt.
- Imádlak.

Folytatása következik!