Másnap

Ahogy az álmom szertefoszlott, úgy tört be a valóság a fejembe, erős fejfájásként. Meg akartam érinteni a homlokomat, de nem tudtam megmozdítani a kezemet. A testem meleg volt, a homlokomon folyt az izzadtság és kinyitottam a szemem. A fény kellemetlenül csapott le rám, jobb kezemet eléje téve sikerült kizárnom. A fénylő foltok kezdtek elmúlni, és ahogy eltűntek, úgy tárult szemem elé egy szoba képe. Körbenéztem és a mellettem lévő éjjeli szekrényen egy családi fotót láttam meg.
A személyek közül a két gyerek volt ismerős, majd egy kisebb gondolkodás után eszembe jutott. A lánnyal és a fiúval egy suliba járok. Nem akart össze állni a kép, de még mielőtt tovább gondolkodhattam volna megmozdult az ágy. Megfordultam és a fehér takaró alatt mocorgást vettem észre. Majd megragadva magam felé húztam és Dylan meztelen testét láttam meg.
Eddig fel sem fogtam, de rajtam sem volt ruha, a karom pedig alatta volt, míg az övé a csípőm környékén feküdt. ’ Úristen, én lefeküdtem az iskola legnagyobb nőimádójával és egyben a legjobb barátommal. Mi jöhet még?’ A fenekemet megmozdítva kisebb fájdalom járta át az ülepemet.
Ránéztem és úgy éreztem ennél már semmi nem lehet rosszabb. Dylan megmozdult és hirtelen a karjával átfonva magához húzott. Csak pár centimétere voltam a szájától, melyet még soha nem láttam ilyen közelről. Formás volt, felül vékony, alul pedig vastag, megfordult a fejemben, hogy talán, hány lány érezhette már őket. Kíváncsi voltam az ízére és, hogy élvezi-e, ha megharapják. Szemem feljebb kalandozva végignéztem rövid sötét szőke haján, aranybarna arcán és csukott szemén. Vágytam arra, hogy kinyissa, bár ismertem sötétbarnás árnyalatait íriszében. A barna szín egészen végigfutott a testén, melynek látványát mindig is irigyeltem.
Soha nem voltam olyan jó formában, mint ő és képes sem vagyok rá, melyet nem is tett szóvá nekem. Széles mellkasa, erős karja, kockás hasa vágyakozással töltött el, hogy megérintsem. A hasa alatt lévő szőkés szőrzet tekintettemet lefelé vonzotta. Férfiassága félig emelkedett állapotban volt, rózsaszín csúcsának színe megmutatkozott a fityma alól. Lassan visszanéztem rá, orromban a kölnijének illata ragadt meg és arra gondoltam, hogy miért is ne. ’ Hisz még alszik és csak egy pillanat erejéig érinteném meg. Egy ártatlan csók és semmi több. Baráti kíváncsiság az egész.’
A gondolataimat hallgatva hajoltam feléje és már magamon éreztem a könnyed lélegzését, amikor a telefonom csörgésétől elhúzódtam tőle. Azonnal keresni kezdtem a hangforrását, lassan kihúztam a kezem alóla és kimászva az ágyból megtaláltam a nadrágomat. Ahonnan kivéve a mobilomat rögtön felvettem, a hangokat fel sem fogva figyeltem a még mindig alvó barátomat. Szégyelltem magam, amit meg akartam tenni és, hogy egyáltalán megfordult a fejemben. A fájdalom pedig visszatérve a homlokomba dühösen rákérdeztem.
-    Mi van? Mit mondtál? – újra elismételte és most már be tudtam azonosítani a hangot.
Phoebe volt az, Dylan mellett a másik legjobb barátom, aki elmondása szerint már hatszor hívott mindkettőnket.
-    Csak annyit mondtam, hogy aggódtam miattatok. Mind a ketten úgy néztetek ki tegnap, mintha az egész bárpultot magatokba öntöttétek volna. – ezt hallva, kezdett valami derengeni, ahogy sorozatosan koccintunk és nevetünk az embereken.
Elmondtam, hogy némi kiesésben szenvedek a tegnap estéről és, hogy tudná ezt tisztázni.
-    Oh, értem már. És ki volt a szerencsés, akivel végül részeges tivornyád végén összeborultál? Emlékszel mit csináltatok? – a fájó seggemre és Dylanre gondoltam, de úgy éreztem nem most jött el az ideje a színvallásnak.
-    Egyedül aludtam el. – a fehér takaró közül barátom feneke látszott ki. – De Dylannek biztos valami összejött. – ’ Lehetséges lenne, hogy talán én is őt… ’, mielőtt még elképzelhettem volna Phoebe hangja rázott vissza.
-    Az tuti! Még részegen is fel tud szedni valakit az a pali, mint akkor a bárban. Nem tudom, mit mondott annak a két lánynak, de másnap négy mell között ébredt. És persze ezt mind kettőnknek hajnali ötkor kellett közölnie. – az emlékekre jót nevettünk és nem akartam arra gondolni, hogy talán a tegnap miatt, most már semmi sem lesz olyan, mint régen.
-    Egyébként nem sokkal utánatok érkeztem Nathan és Natalie bulijára, de akkor már teljesen szét voltatok esve. Azt hiszem valami olyasmit magyarázott nekem Dylan, hogy ma este férfivá fog avatni. Bár ahogy elnéztem inkább a pohár alá sikerült néznetek, a beavatás helyett. – így már érhető volt számomra a hasogató fejfájás a másnapossággal, viszont nem volt tiszta, hogy milyen lehetett a csajozás, ha végül leittuk magunkat.
-    Köszi Phoebe. – az ágy felé néztem. – Ha megtaláltam Dylant, elmondom, hogy kerested. Még beszélünk. Szia!
-     Rendben. Szia! De aztán mondjátok el a mocskos részleteket is. – beleegyeztem és leraktam, majd a mobilomról jött egy értesítés, hogy megtelt a memória.
Meg akartam nézni most rögtön, de lentről lépéseket kezdtem hallani és végignézve magamon, azon nyomban keresni kezdtem a bokszeremet. Melyet nem kicsit kínosan, de az ajtó kilincsről szedtem le.
Felvéve, kihúztam az íróasztal alól a széket és az ajtó és az ágy között leülve elkezdtem végignézni a fájlokat. Közben is füleltem, de a lépések már elhaltak kintről. Találtam képeket, viszont még mielőtt megnyitottam volna, elég nagy hangfelvételeket találtam. Így az elsőre nyomva azonnal a fülemhez szorítottam. Dylan hangja volt az.
-    És most hölgyeim és uraim! Ma este a legjobb haverom végre elveszíti a szüzességét! Aprólékosan ledokumentálva minden részletet, hogy majd egyszer a gyerekeinek, majd az unokájának is megmutathassa, mint szép emléket egy állati jó dugásról. – a hangja hallatán már is mosolyogni támadt kedvem.
-    Most pedig megkérdezzük a bátor kalandorunkat, hogy milyen volt a bevetése? – amint azt vártam is, nem sikerült nekem, de Dylanhez méltóan már is jött a tanácsa.
-    Ember, most elmondom neked a titkomat. Ahhoz hogy találj, először keresned kell. Vagyis addig lóbáld a farkadat, amíg végre rá nem kap valami bögyös maca. Illetve ha lehetséges legyen egy testvére, mert gondolnod kell szeretett tesódra is. – a felvételen hallottam a nevetésem és újra megindultam a vadászatra, miközben Dylan tovább narrált.
-    Igen. Igen, az egy kiváló fogás tesókám. Igen, jó lesz. Beszélgess, kérdezd meg a kedvenc színét, mit olvas mostanában, aztán már a tiéd is. Hölgyeim és uraim el kell, mondjam, hogy imádom ezt a srácot. Kicsit félénk az igaz, de aranyból van a szíve és még elég jól is ír. Remélem egyszer belekerülők valami művébe, állati lenne. – szavai melegséggel töltöttek el és reméltem, ha rájön mi történt, ugyan így fog gondolni rám.
Phoebe tudom, hogy kitartana mindkettőnk mellett, de egyszer döntenie kéne, én pedig azt nem szeretném. Ahogy azt sem, hogy Dylant elveszítsem, a miatt, mert nem mondtam el neki, hogy a vonzódásom több irányú. Próbáltam dönteni és kísérletezgetni, de egyik közül sem tudtam választani.
Szeretem a nőket és egyben a férfiakat is. Sokszor képzeltem el helyzeteket, mikor egy hármasban vagyok ilyen felosztásban. Elképzelni sem tudnék szebbet, a mellek érintése, az izmok tapintása, a nőiesség ízlelése és a férfiasság elemésztésénél. ’ Miért kéne döntenem, ha mindegyiküket szeretem?’
Sokszor megfordult a fejemben, de képtelenségnek tartottam, ezért nem is mondtam el egyik barátomnak sem. Most már bánom, mert lehet, hogy az egész meg sem történt volna. Dylan meztelen testére néztem és elmosolyodtam a gondolatra, hogy talán megtettük-e. ’ Ha bánnom is, legalább vele történt meg.’ Az utolsó felvételhez érve megdöbbentő fejlemények történtek.
-    Megszerezted? Megszerezte! – ordította barátom a telefonba. – Ez már valami haver. Ezt meg kell ünnepelni, az első telefonszámod. Az első kört én fizetem, aztán pedig felhívjuk a lady, hogy ma este közelebbről is meg akarod ismerni. – ez után sorra jöttek az italok, a hívás pedig elmaradt.
-    Megszereztem az első telefonszámomat és ahelyett, hogy használtam volna, leittam magam. Szép, mondhatom. – beszéltem magamba, az ágyról pedig forgolódást hallva felnéztem.
Dylan átfordult a hasára és még mindig aludt. ’ Jó alvókája van az már biztos.’ A fejfájás kezdett alábbhagyni, ahogy a felvétel végén meghallottam Phoebe hangját is, ahogy dühösen ránk rivallt. Aztán lépések dülöngélések zaja hallatszott ki, míg nem kikapcsolódott a felvétel. A képeket vettem szemügyre, de azokon a sikertelen hódításaim és a részegségem bizonyítékai voltak csak.
Melyen még barátom is kedve szerint pózolt. De az utolsó képek között volt egy ajtó, majd a folytatásra egyre jobban megszédültem. Letoltam a gatyámat, majd a kilincsre kötöztem a bokszeremet, a következőn már pucéran térdelek a telefonomat fogó illető előtt. Egy mosolygó képből kiderült, hogy Dylan volt az. ’ Hála az égnek, legalább nem mással voltam. Bár nem biztos, hogy ez egy jó dolog.’ A hátamon fekszem pucéran és azt hiszem nevettek, majd a következőn már csak az arcom látszik. Az utolsón pedig együtt csókolózunk, miközben fentről le vagyunk fotózva.
Nem hittem a szememnek, de még is megtörtént. Az pedig, hogy hogyan és miként tettük, nem igazán foglalkoztatott most. Csak az, hogy az egész az én hibám. A mobilt leraktam az éjjeli szekrényre, mire az ajtón valaki kopogott. Dylan még mindig aludt és azt is akartam, hogy mielőtt még elmegyek ne is ébredjen fel. Nem kell emlékezni mi történt, én így is eleget tudok, ahhoz, hogy ez soha nem jöhet össze.
Egy ostoba hiba volt, de erről senkinek nem kell tudnia. Így mikor kinyitottam az ajtót, azon nyomban be is csuktam a hátam mögött. Egy nagyon másnapos Natalie állt előttem, aki meglátva engem böfögött egyet.
-    Bocsi. – megtörölte a száját és egy tincset visszaigazított szénaboglya szerű hajába. – Lemegyek a boltba reggeliért. Kértek vagy kérsz valamit? – nem-t bólintottam felé, melyre a vállát meghúzva még hozzátette.
-    Az őseim csak este jönnek, de addig ki kéne takarítanom. Segítesz benne? – nem ez volt a tervem, de legalább ennyit megtehetek.
-    Persze. Csak még összeszedem magam. – Natalie közölte, hogy még nem sürgős, mert még ő is valahova ledobja magát, ha visszajön.
Én csak bólintottam, amikor pedig már elég távol volt, visszamentem a szobába és bezártam az ajtót. Amikor pedig megfordultam Dylan meztelen testével néztem farkasszemet. Majd a szemébe néztem, arcán leradírozhatatlan vigyor ült.
-    Jó reggelt haver! Hogy aludtál? – nyújtózkodott egyet, erekcióját látva kissé elvörösödtem. – Mert én tök jól aludtam. – aztán a szemében aggódás jelent meg.
-    Minden rendben? Olyan piros, vagy mint egy érett paradicsom. – mosolyt varázsoltam az arcomra és gyorsan válaszoltam, miközben a szememmel a ruháimat kerestem.
-    Persze. Miért is ne lenne? Nagyon jól vagyok. – kikerülve elkezdtem felkapdosni a darabokat.
Néha felpillantva láttam, hogy végig engem nézz, karját keresztbe tette a mellkasán és kezdtem én rosszul érezni magam, amiatt, hogy így bánok vele. Végül kicsusszant a számon a kérdés.
-    És emlékszel bármire is a tegnapról? – ledobtam az ágyra a ruhákat és feléje pillantottam, mire ő közelebb jött. – Mert addig meg van, hogy feljöttünk a lépcsőn, de a többire már nem igazán.  És neked? – a hátam mögé állt be, éreztem a tarkómon a meleg lélegzetét és azt kívántam, hogy a testem minden egyes részét melegítse fel.
Még egyet lépett felém és a bokszerem anyagát érintette meg a hímvesszője.
-    Arra emlékszek, hogy sokat ittunk. A lépcsőn felpróbáltál menni, az elsőnél leszánkáztál és a fenekedre estél, majd a másodiknál együtt mentünk fel. A szobában elkezdtél levetkőzni és mindenféle értelmetlenséget mondtál nekem, melyet nem tartottam igaznak. – ’ Jézus Isten, mi a fenét mondhattam neki?’, megérteném, hogy ha ezután soha többé nem állna velem szóba.
’ Milyen barát tesz ilyet a másikkal?’, a kínzó gondolataimból a keze érintése szakított ki. Erős karjaival átfonta a testemet, majd a fülemhez hajolva folytatta.
-    Azt mondtad, hogy szeretsz. Mi egyek vagyunk, és azt szeretnéd, hogy teljesen együtt legyünk. Velem akartad elveszíteni a szüzességedet. Aztán te lefeküdtél az ágyra és talán a piától vagy talán nem is tudom, de odamentem melléd és megcsókoltalak. A legelképesztőbb pedig az volt az egészben, hogy visszacsókoltál. Te már húztál volna vissza, mikor az ágy mellett megállva én is levetkőztem. A következő pillanatban pedig már aludtál is. Ott feküdtem melletted, mind a ketten csupaszon és nem éreztem kínosnak. Nem akartalak magadra hagyni, így rád húztam a takarót és lassan én is álomba merültem. – az ujjai lágyan végigsimítottak rajtam, melyek megálltak a bokszerem szélén. – Persze eleinte nehéz volt a horkolásodtól, de végül megszoktam. – elmosolyodtam és megfordultam felé.
-    Szóval akkor mi nem is? – vigyorodtam el, melyet látva felém hajolt és finoman megcsókolt.
-    Nem. De ha most… - nem akartam, hogy végigmondja, így inkább belefojtottam a szót, éreztem, ahogy elmosolyodik és megharaptam az ajkát, melyre egy morgással válaszolt.
-    Szeretném, de téged jobban akarlak bárminél Dylan. De ha neked ez … - hirtelen felkapott, majd az ágyra vágott, a ruháimat lesöpörve felettem tornyosult.
-    Nem, ez tökéletes. Én is szeretném megtenni veled. – újra megcsókolt, majd egy fiók húzás és egy tépés hangjára mosolyodtam el.
-    Szerencsés húzás? – felhúzta az óvszert a vesszőjére, csintalan mosolyt villantva felém elkezdte csókolni a testemet.
-    Nem. Én vagyok szerencsés, hogy ilyen barátom van. – lehúzta rólam a bokszert és a fenekemhez érve végigsimított a bejáratnál, aztán gyengéden, lassan tágítani kezdett.
-    Barát? – az érzéstől már nem bírtam egy szavas válaszoknál többet mondani. – Több. – az ujját kihúzta és újra felettem állt meg.
-    Igen és én benne vagyok. Ha te is? – kérdésére felültem és megcsókolta, aztán a férfiasságát beillesztette a lyukamba és lassan mozogni kezdett.
-    Szeretlek Dylan. – és hangosan felnyögtem, ahogy teljesen bennem volt, a fájdalom hamar elmúlt és már csak a vágy maradt meg bennem.
-    Én is szeretlek téged. – egészen rám dőlt, a hátába kapaszkodva nyögtünk együtt.
Majd elengedve most ő feküdt le és mikor ráhúztam az óvszert a szerszámomra, én is ismerkedni kezdtem a testével. Sokkal lassabban csináltam, mert minden egyes részét érezni akartam a nyelvem és ajkam alatt. Ahogy a seggét is megdolgoztam és lassan elmerülve benne, én is szeretkeztem vele.
Dylan egyfolytában csókolt, miközben egyre jobban elértem a csúcsot. Míg nem melléje feküdtem le és egymás vesszőjét megfogva húzogattuk a másikét. Csókjainktól hangozva élveztünk el mind a ketten. Egymás testét átölelve feküdtünk az ágyban és beszélgetni kezdtünk. Rólunk és a jövőről.