Márti - 04 - Anikó

Napokig nem tudtam kiverni kispéter fejéből Juditot és azt a napot a Berényi strandon. Még kedvenc íróm könyve fölött is elkalandoztak a gondolataim. Kisétáltam a kert hátsó végébe. A gyümölcsfák után volt egy sövénnyel elkerített kis tisztás, ahol a szomszédban játszó gyerekek nem zavarhattak nagyon, mert én sem láttam, hogyan pancsolnak a kerti medencében, csak a hangjukat hallottam néha. Vittem magammal egy széket, de inkább a pokrócra heveredtem, és elkezdtem olvasni. Észre se vettem, hogy mikor tévedt a kezem a fürdőnadrágomba, csak arra eszméltem, hogy egyre szorosabban vág a csípőmön. Körülnéztem, de senkit sem láttam a délutáni árnyékok között. Biztosan pihennek - gondoltam. Márti a barátnőjénél volt, mióta megjöttek, egyre gyakrabban. Felültem, és lehúzkodtam a nadrágom. Furcsa érzés volt, hogy otthon meztelenül vagyok, bár tudtam, hogy még a nagyi se ájulna el, ha meglátna, de hát már régen volt, amikor együtt nyaraltunk a házában... Mindenesetre közelebb húztam a törülközőt, hogy kéznél legyen vis major esetén. Olvasás közben szórakozottan igazgattam néha a farkam, csak hogy el ne felejtsem a pucérságom, de aztán leborítottam a könyvet, és arra gondoltam, mikor voltam utoljára nővel.

Elég hülye helyzet volt, mert egy parkban jött ránk a Gellérthegyen, ahol a vizsgaidőszakban készültünk korai magyar irodalomból. Ide jöttünk kínunkban, mert mindketten nagyon untuk már a bezártságot. Egy tankörbe jártunk, de nem volt köztünk semmi komoly. Néha eljött a fiúcsapattal moziba, és mindketten ugyanabba az antikváriumba jártunk. Főleg délelőtt voltunk együtt, de ez még az első év volt, az órák után mindenki húzott haza, vagy a koleszba tanulni. Felsétáltunk a hegyre, és letelepedtünk a fűbe, amin a korai napsütés már felszárította a harmatot. Az első órában még lelkesen tanultunk, Anikó is kötelességtudóan citálta a nyelvemlékeket, az ismert alkotókat és az idézeteket. Néha lopva az arcára néztem. Jólesett figyelni a száját hosszú világosbarna hajzuhatagán keresztül. Néha, mikor elfelejtett valamit, lebiccentette a fejét és felütötte a jegyzetet. Most vettem először észre, hogy milyen helyes. Néha elmosolyodtam magamban, ha nem nézett rám. Egy könnyű nyári ing volt rajta, amin már ismertem a mellbimbója fellelési helyét, és mivel sütött a nap, de mindig volt egy kis szellő, nem is kellett nagyon kutakodnom utánuk. Egyszer megállt a felolvasásban, és rám nézett.

Talán észrevette, hogy a melle hajlatát figyelem, ahogy átsüt az ingén a nap? Hirtelen elhatározással azt mondta:
- Te, én felveszem a fürdőrucóm!
- Itt? - kérdeztem.
- Miért ne? - Körülnéztem, de senki se járt arra, a játszótér egy kicsit hátrébb volt.
- Vedd - vontam meg a vállam, de nyeltem egyet, mert izgalmasan hangzott a dolog. Benyúlt hosszú szoknyája alá, és ide-oda helyezve a testsúlyát, lassan kikecmergett a falatnyi bugyijából. Nem tette mindjárt a táskájába, inkább kipakolta a dolgait, mert kutatott a bikinije után.
- Lehet, hogy nincs nálam? - gondolkodott hangosan - pedig mindig magammal hordom.
- Ezt már nem kapod vissza! - mondtam, és felkaptam a csöppnyi, kék holmit a fűből.
- Te nyavalyás, adod vissza? - Eltartottam a bugyit, ő meg lefogta a másik kezem és rám dőlt a súlyával, ahogy megpróbálta visszaszerezni a zsákmányom. A karomon éreztem a ruganyos mellét. Rövid nadrág volt rajtam, és mint ahogy általában nyáron, most sem volt rajtam alsó.

A karjával megérezhetett valamit, mert felkiáltott:
- Te Jóisten, neked feláll!
- Miért? Te nem izgulsz? - kérdeztem, és az orromhoz szorítottam a még nedves bugyit.
- Hát már hogyne izgulnék, mikor egy perverzzel hozott össze a sors, aki a bugyimat használja zsebkendőnek! - vigyorgott.
- Ha egyszer nekem ilyenem lehetne! - morzsolgattam továbbra is a kis ruhadarabot, belélegezve az aromáját, miközben távol tartottam az utána kapdosó kezet.
- Szagolgasd most már a sajátod! - fakadt ki ingerülten.
- Rajtam nincs - vetettem oda. Elkerekedett a szeme, aztán vállat vont. - Hát, most már rajtam sincs.
- Akkor kvittek vagyunk. - Felült, látszólag belenyugodva a veszteségébe. - Most hogy fogok napozni? - kérdezte csalódottan.
- Hát ebben a slafrokban nehezen - intettem a szoknyája felé.
- Na várj! Feltekerte a könnyű anyagot a combjáig és még feljebb, szuperminit csinálva belőle.
- Így legalább a lábam lesülhet - mondta elégedetten, aztán kihúzta szoknyájából a blúzát, és megkötötte a melle alatt.
- Most már jöhet a nap! - Felálltam, hogy levegyem a pólóm. Megfordultam, és elállt a lélegzetem. A hajával volt elfoglalva, és nem vette észre, hogy egészen belátok a combjai közé, ahol a kis háromszög sötétlett.

Ha megerőltettem a szemem, még a nagyajkait is ki tudtam venni. Éreztem, hogy elárulna a bőszárú rövidnadrág, ezért leülni készültem, de Anikó lebuktatott.
- Aháá! Te kukkoló! Nem elég, hogy nálad van a bugyim, még kihasználod a szorult helyzetem? - mondta felháborodást színlelve, és összeszorította a térdét.
- Szorult helyzet? Mit szóljak én? - kérdeztem, miközben profilba fordultam, hogy szemügyre vehesse az igencsak ágaskodó fütykösöm.
- Kellett neked leselkedni! - mondta, és visszahajolt a jegyzet fölé. - Most már tanuljunk is egy picit! - Leültem a pokrócra szorosan mellé. Valahányszor lapozni kellett, segítőkészen nyúltam oda, de a karom súrolta a szinte meztelen cickóját, megemelve egy kissé.
- Úristen! Egy perverz, kukkoló, taperolós! - csóválta méltatlankodva a fejét. Könnyedén belepusziltam a jó illatú nyakába, mire oldalra kapta a fejét, és egy suta csók lett belőle.
- Te akarsz valamit! - mordult fel, és kezét a combomra helyezte.
- Te mit szeretnél? - kérdeztem a szemébe nézve.
- Ezt! - mondta és lágyan megcsókolt.

Visszacsókoltam, és a belső combjához ért a kezem, nem sokkal a feltűrt szoknyája alatt. Kissé szétnyitotta a térdét, de csak annyira, hogy a feltárulkozástól mindkettőnk szíve gyorsabban verjen egy picit. Már a nedvesedő punciját becézgettem a kezemmel.
- Érzed, amit én érzek? - kérdeztem suttogva.
- Én valami mást érzek, de az is nagyon tetszik - mondta, miközben benyúlt a nadrágom szárába. Pár percig smároltunk, simogatva egymást, mikor sóhajtva kibontakozott az ölelésből.
- Huh! Milyen nyelvemlékeim lesznek erről a délelőttről! - mosolygott.
- Már itt volt az ideje! Tudod, milyen régóta figyelem a szemem előtt ringatózó dudáidat?
- Bárcsak valami nyugodtabb helyen lennénk! - sóhajtott fel. Jó lenne érezni a bőröd.
- Az előbőröm? - kérdeztem vigyorogva.
- Ezt végig, a combjaim között - mondta, és kéjesen simogatta tenyerével a fütykösöm.
- Kitaláltam valamit! - mondta, majd kihúzta a plédet engedelmes fenekem alól, és ránk terítette.
- Imádom a kreatív nőket!
- Na akkor most figyelj! - mondta és felkönyökölt, félig elfordulva tőlem. Hátranyúlt, és kisegítette a nadrágból a kőkemény dákóm. - Húzott párat a pulzáló farkamon, majd beigazította szétnyitott combjai közé. Az izgalomtól szinte dideregve pislogtam körbe a napfényben, de senki nem vette észre a titkunkat. Átnyúltam a karja fölött a mellét keresve. A vékony blúzon keresztül izgattam a mellbimbóját, és közben ütemesen mozgattam a csípőm.
- Jó ég, milyen nedves vagyok! - suttogta. - Gyere belém!

Éppen itt tartottam az álmodozásban, meredező farkam simogatva, mikor valaki rátette a kezét a vállamra. Összerándultam, és ösztönösen a törülköző után kaptam, amivel eltakarhatom magam, de már késő volt.