Magány

Még huszonegy éves koromban történt, én voltam a legjobb focista, az egész megyében. Minden nőt megkaphattam, akit csak akartam. Ezzel csak egy gond volt, én se voltam más, mint Nő. Zsuzsának hívnak, átlag magas, sportos, barna hajú, barna szemű. Kétezer- tizenkettő Tavaszán történt az eset, hogy épp meccsre készülődtünk. Vagyis amennyire a többiek készülni akartak, mert szinte az egész meccset rám hagyták mindig. Számtalan felkérés volt, hogy menjek el nagyobb városoknak játszani, de én megelégedtem azzal az eggyel, azzal a kicsike kis várossal, Balatonfüreddel is. Minden ismerős, barát, család, rokon ide kötött.

Még a meccs előtti éjszakán elmentünk sörözgetni a többi lánnyal, csapattárssal. Egy kis kocsma, jó hangulat, minden tökéletesnek tűnt. Egyszer csak bejött egy csapat lány, körübelül annyi évesek lehettek, mint mi. Nem kellett sok idő, hogy rájöjjünk, kitesznek pont egy csapatot, eléggé sportosak, szóval nagy eséllyel ők lesznek a holnapi ellenfelek. Valószínű ők is rájöttek, hogy még találkozni fogunk a holnapi nap folyamán és szúrós tekintettel néztük egymást. Érezni lehetett a csendet, mikor beléptek és leültek az asztalhoz. A vígalom abba is maradt a mi felőli részünktől. Gondoltam nem húzom az időt, oda léptem hozzájuk és kicsit nyugodt hanggal próbáltam legyűrni azt a feszültéséget, ami még el se kezdődött. Mély lélegzet, majd mondtam:
- Sziasztok! Ti jöttetek Kaposvárról?
Néma csend. Valahogy éreztem, hogy ez lesz. Majd hátam mögül egy kedves hang szólalt meg.
- Szia! - olyan mosolyt, amit ez a lány produkált, sose láttam, teljesen elolvadtam. Azt hittem, hogy hirtelen megnémultam, semmit nem tudtam neki mondani. Pár másodperc múlva újra hangra nyitotta száját.
- Bogi vagyok, Kaposvár csapatkapitánya. - Nyújtotta felém a kezét, majd megfogtam, és kezet ráztunk. A bőre akár az orosz pusztaság, sima, selymes, nem egy focista alkat. Eléggé törékenynek nézett ki, nálam egy kicsivel alacsonyabb, vékony, barna hajú, kék szemű. Az est későbbi részében mindenki jó hangulatban volt, bár mindenkin látszott, hogy ezekből nem lesz barátság. Csak egy jó kis szórakozás, flörtölgetés estére. Kalandok. Nem értem, hogy másnap, hogyan fogunk játszani, úgy, ahogy azt elvárnám, mint két ismeretlen csapat, nem kérdezünk, csak cselekszünk forma, de itt most más kezd kialakulni, nem a legőszintébb, de jó dolog. Bogiról kiderült, hogy húsz éves és történelem tanárnak tanul. Bár nem láttam közöset a történelem és foci között, ő még erre is választ adott. Huszonegy évesen sose voltam még szerelmes. Sajnos úgy alakult minden, hogy a szeretet hiány alakult át szerelemmé, ami viszont nem igaz. De ő az első pillanattól fogva megragadott, a mosolya, a szeme, a szája, a hangja, az illata, mindene. Nem akartam, hogy érezze kívánom minden porcikámmal, mert ő volt az egyetlen, akit úgy éreztem NEM SZABAD kihasználni. Ezért nem is fogom. A többiek elmentek, mikor mi még ott maradtunk a kocsmába beszélgetni, éjfél lehetett.
– Nem bírják a strapát!- Nevetett fel.
– Lehet, hogy nekünk is menni kéne nem? Hogy fogunk így holnap játszani?- Kérdeztem tőle ártatlanul mosolyogva. Nem akartam bele vinni semmi perverz dolgot, ő mégis csábításnak érezte.
– Csak nem elakarsz csábítani?- Az a mosoly kacér és édes volt. Bár összeszorult a szívem és azt kiabálta az eszem, hogy itt a nagy alkalom, úgy tűnt rosszul válaszolok.

- Sajnálom, ha félre értettél. - Ráztam meg a fejem. – Holnap…Vagyis ma meccsünk lesz… Ellenfelek vagyunk… Nekem sokat számít a Foci…- Nem akartam bele szeretni és ha életem legnagyobb hibáját is követem el, nem tehetem meg. Nyelt egy nagyot, mintha megakadt volna a torkán minden szó. Majd egy nagy sóhajjal kibökte.
- Még jó, én csak vicceltem. - Mutatott egy erőltetet mosolyt, majd fogta a kabátját és újra megszólalt. – Azért elkísérnél vissza a szállóba? Ma jöttünk délután és nem tudom, merre menjek.

- Természetesen.- Vágtam hozzá jó képet és elindultunk. Miközben sétáltunk egyikünk se szólalt meg, tudtam, hogy hazudik… Látszott rajta. Ismerem azokat, akik belém szerettek, ismerem azokat, akiknek fáj az elutasítás.
Ahogy oda értünk a szálló kapuja elé Bogi hozzám fordult.
- Hajnali fél egy. Haza mész?- Nem hittem el, amit mondott, mintha az egész fél óra meg sem történt volna. Úgy szerettem volna nemet mondani, de nem ment, nem akartam, hogy fájjon neki mégegyszer.
- Hmmmm, lehet róla szó. De a többiek?
- Külön szobáink vannak, én például egyedül vagyok, meg még rajtam kívül páran. - Egyedül mi? Az agyam folyamatosan zakatol, hogy tedd meg, ne tedd meg, tedd meg, ne tedd meg...
- Hát jó. - Kész vége, itt rontottam el az egészet, amit nem akartam. Elvesztem! Elmentünk a porta előtt, fel a lifttel. Negyedik emelet, 411-es szoba. Kinyitja az ajtót, gyönyörű... Elállt a lélegzetem
- Hm, egy csapat kapitánynak ilyen jó szoba dukál?- kérdeztem mosolyogva, majd felnevetett.
- Kiérdemeltem. - Közelebb lépett, majd egy leheletnyi csókot nyomott a számra.
- Lehet, hogy ezt nem kéne. - Néztem, hirtelen félre.
- Mi a baj? Te nem vagy Leszbi? Vagy nem tetszek?- az arca keserűen szomorú lett. Belefájdult a szivem is. Megfogtam két ujjal az arcát és felém fordítottam.
- Túlságosan is rabul ejtetted a szivem. Csak az a baj.- Mosolyogtam, majd szenvedélyesen megcsókoltam, ami nem maradt viszonzatlanul. A kezem derekán nyugodott, az ővé felfedező útra tévedt. Mikor elérte a gerincem, halk sohaj hagyta el a számat.
- Szóval itt érzékeny vagy?- Kacér mosolya mindent elárult, nem fogja abbahagyni a felfedező túrát, de egyik kezét ott hagyja a gerincemen. Levettem kabátját, majd a sajátomét ledobtam valahova a földre. Következő a pólója volt. Az enyémet már nem engedte, hogy én vegyem le. Megfogta kétoldalt a pólóm deréknál, és úgy tette a kezét, hogy közbe végig tudjon simogatni. Majd finoman rálöktem az ágyra, és magával húzott. Újabb csók csatába kezdtünk, a bugyim már teljesen nedves volt és éreztem, ha nem szabadulok meg a gatyától, még rossz vége lesz, de nem akartam sietni. Végre egyszer élveztem a szeretkezést. Melltartója feketében izzott, csipkés volt, valami őrjítő szexi. Rajtam is fekete volt, de enyém csak egy sima hagyományos melltartó volt, ahogy a francia bugyi is. Keze lassan eltévedt a nadrágomon, amíg én a melltartója elejét találtam meg. lassan sóhajtozni kezdett, majd hirtelen elvette a kezem.
- Ne ilyen gyorsan! Élvezni akarom veled, minden percet!
- Mondod ezt te, aki a gatyámon rossz helyen járkál?  - kérdeztem halkan nevetve.
- Bocsi - mondta elvörösödve, majd újra megcsókolt. Nem bírtam tovább, annyira kívántam, mindenét, hogy nem érdekelt, hogy az előbb lassított le most megteszek mindent. A keze újra a gatyámon mászkált, a számmal bejártam a nyakát, amire újra sóhajokkal válaszolt. A kezemmel leszedtem a melltartóját az egyik mellét szívtam, nyalogattam, a másikat a kezemmel simogattam, masszíroztam.
- Nagyon kérlek... menj lejjebb! - láttam, hogy nincs sok neki, számmal végig csókoltam a hasát és a köldökét, amit egyre jobban- és jobban élvezett. Kezemmel kigomboltam a nadrágját, és lehúztam róla. a bugyijával is ugyan azt tettem, ami fekete tanga volt, csipkés. Bogi illata megcsapta az orrom, egyszerűen kívántam, hadd nyaljak bele puncijába. Mikor szemérem dombjához értem a kezemmel már a csiklóját izgattam, amitől szapora lett a légzése. Az én gatyámtól is lassan megkéne szabadulni... Éreztem oda lent mindent. Hirtelen belenyaltam a puncijába, mire ő sikoltott egyet, majd nedve kifolyt az ágyra. Nem hagytam abba az izgatást, olyan jó volt belenyalni, hogy mikor elment én tovább izgattam. Egyszer észhez tért pillanatok múlva és hallattam, hogy újabb kéj áram veszi ölébe. Mikor meg volt az újabb orgazmusa, oda feküdtem mellé és egy csókot leheltem arcára. Mikor kinyitotta a szemét tudtam mire készül, hátamra fektetett, levette a melltartóm, majd játszani kezdett először az egyik, majd a másik mellemmel. Nagyon jó érzés volt. Nem telt bele sok idő, hogy folytassa útját a testemen. Azon kaptam magam, hogy Bogi már az én gatyám gombolja ki és már lent is van a földön a bugyival együtt a többi ruha között. Bogi először a csiklómat nyalta és szívta, már majdnem rám jött az orgazmus, mikor abbahagyta és visszajött hozzám.
- Jó érzés szenvedtetni?- Kérdeztem elgyötört arccal, arra várva, hogy történik valami.
- Tökéletes - válaszolt vissza, majd egy csókot adott és megfordult hatvankilences pózba. Újra megtalálta a puncim, de most én is az övét. Egyszerre élveztünk el újra és újra. Bogi lefeküdt mellém, rám mosolygott a mellkasomra tette a fejét és elaludtunk.

Reggel arra keltem, hogy nincs mellettem senki. Átkozottul éreztem magam, hogy csak erre kellettem neki, mikor rájöttem, hogy nála vagyok. Felnevettem. Bogi belépett az ajtón egy szál bugyiban és oda feküdt hozzám.
- Hallottam, hogy fent vagy.
- Örülök, hogy itt vagy mellettem - mondtam neki vágyakozva. Lassan lenéztem a hasára és észrevettem, hogy egy köldök piercingje van.
- Észre sem vettem! - mosolyogtam. - Igazán rossz lány vagy! - felnevetett, rám mosolygott és csak annyit tett hozzá.
- Ha nem lennék az, nem lennénk itt. Szeretlek!

VÉGE