Macska egér, egyszer elér 3. rész

Én pedig a harmadévesek faházaihoz indultam, Nikihez.
Egy nyakig agyontetovált srác nyitott ajtót, majd lenézően rám nézve kiabálta Niki nevét, és epésen közölte, hogy egy szőke picsa keresi.
-    Szia! Ne haragudj Mike miatt, elég nyers tud lenni. Miben segíthetek? – kérdezte kedvesen Niki és kilépett az ajtón.
-    Szia! Alex vagyok és jelentkeztem a fal megmászásra, segítenél nekem? – tértem azonnal a lényegre.
Niki arca eltorzult és összehúzott szemöldökkel válaszolt.
-    Nem tudok segíteni neked, de remélem jó okod volt jelentkezni rá. – vágta rá és már csukta volna be az ajtót előttem, amikor megszólaltam.
-    Az öcsém miatt jelentkeztem.
Erre újra kitárta és tetőtől talpig végigmért.
-    Eljönnél velem futni? Elmesélem a történetem és talán eszedbe jut mégiscsak valami tanácsféle. –vetettem fel puhatolózva
-    Legyen, várj egy pillanatot. – válaszolta, majd becsukta az ajtót és eltűnt.
Pár perc múlva átöltözve jelent meg futócipőben és az erdő felé indultunk, a már jól ismert ösvényen.
-    Tehát, miért jelentkeztél?
-    Az öcsémmel elválaszthatatlanok voltunk egymással, csakhogy nekem mennem kellett. Egyezséget kötöttünk, hogy egyikőnk sem fog csoportot választani és találkozunk kitaszítottként. Gondolom sejted, hogy nem értek egyet a rendszerrel és az általuk diktált szabályokkal.
-    Igen, erre egyből rájöttem. – mondta bólogatva
-    Ki is tartottam az ígéretem mellett egy hónapig, de csoportnélküliként a megélhetés szinte lehetetlen lett. Loptam, csaltam és hazudtam, a süllyesztőben tűntem volna el örökre, ha Szamanta meg nem győz, hogy jöjjek ide vele. Nagyjából ennyi a nagy történet. Most pedig meg találnom öcsit, hogy rávegyem, válasszon, mert ha nem teszi, megölik.
-    Tehát idén ez a nyeremény. Találkozás egy családtaggal. – mondta elgondolkozva
-    Miért, mi volt tavaly? – kérdeztem félénken
-    Tavaly különleges engedmények is voltak, hogy még többen jelentkezzenek. Két győztes lehetett volna, akik csoportot válthatnak. – felelte szomorúan
-    Ezért jelentkeztetek az öcséddel? Hogy csoportot változtassatok? De miért? – kérdeztem együtt érzően.
-    Mert mindkettőnk szerelme a másik csoportot választotta Alex, azért. Az öcsém mindennél jobban beleélte magát, hogy nekünk fog sikerülni és boldogan élhetünk tovább, de nem így történt. Az a szerkezet egy csapdákkal, rejtett kínzásokkal teli építmény, és ha engeded kíméletlenül megöl.
Mondta miközben mindketten megálltunk a futásban egy rövid pihenőre.
-    Sajnálom az öcsédet. – mondtam részvétet nyilvánítva
-    Köszönöm. Kérdezhetek valamit?
-    Persze – feleltem
-    Szamanta, hogyan engedhette, hogy jelentkezz?
Megtámasztottam magam a térdemen és csak ingattam a fejemet.
-    Nem engedte meg, igaz?
-    Persze, hogy nem, de ki kellett játszanom, nem volt más lehetőségem. – mondtam megbánva már, hogy átvertem.
-    Megértelek, de szükséged lesz segítségre a felkészüléshez, már szinte egy napod sincs. Szerintem Szamanta, most elég elfoglalt, szóval, én segítek neked, ha benne vagy.
-    Komolyan? Megtennéd? – kérdeztem meglepődve
-    Nem tudnám megemészteni, hogy anélkül nyírtad ki magad, hogy én bármit is segítettem volna, hogy bekövetkezzen az ellenkezője. Már pont bemelegítettünk és van nyolc óránk, hogy felkészülhess és még pihenj is valamit holnapig, szóval lássunk is neki.
Három órán keresztül edzettünk és ez alatt az idő alatt, igyekezett mindent elmondani, ami a hasznomra lehet. Évről-évre másképp építik fel, máshol vannak a csapdák, ezért hiába is avatott volna be, hogy nála, mi, hol volt, mert segíteni nem tudott volna vele. Bízz magadban. Mondta el a legfontosabb szabályt. Ha feladod, lehet, ott öl meg a gépezet, és hidd el nem jó buli az egész iskola előtt meghalni vagy padlóra kerülni. Teljes erejéből igyekezett minél többet felidézni, arról a napról, amit legszívesebben örökre elfelejtett volna, csak azért, hogy segítségemre lehessen.
-    Hogy fogom én ezt neked meghálálni? –kérdeztem, miközben visszafelé sétáltunk
-    Éld túl, az már bőven megteszi. – felelte és rám mosolygott
-    Niki, ne haragudj, hogy megkérdezem, de te, hogy kerültél olyan állapotba?
Szinte be sem kellett fejeznem a mondatot, mert egyből rávágta.
-    Mert meg akartam menteni az öcsémet, és utána ugrottam. Emlékszem a fal harmadik szintjén voltunk, az összes szint közül az a legnehezebben és őt bekapta egy satu. Folyamatosan pörgött vele és ütődött neki a falnak, nem tudtam végignézni tétlenül, felé ugrottam, de ő akkor már halott volt, ha nem állítják le a gépet én is az lettem volna pár percen belül.
-    Nagyon sajnálom Niki.
Nem mondott semmit, csak felém nézett és megszólalt:
-    Kérlek, éld túl. - mondta, majd bátorításként megölelt és a faházak irányába indult. Én is indultam volna a saját szobám felé, amikor egy ismeretlen srác futott oda hozzám és közölte, hogy vele kell mennem, mert az elnök minden jelentkezőt hívat.

…

Pár nappal később


Felfelé sétálok a szobám felé, reszketek, de nem tudom, hogy amiatt, mert győztem, vagy azért, mert kis híján belefulladtam egy üvegdobozba. Egy hónapon belül immár másodszor érzem, hogy a víz miatt nem tudok lélegezni és másodszor tudatosul bennem, ha nem csinálok valamit, megfulladok.  Belépek a szobámba és egyből lerogyok a falhoz. A délután képei fénysebességgel száguldanak az agyamban. Remegek, reszketek, és nem tudom kontrollálni. Így ülök a lecsúszva a falnál, mikor kivágódik az ajtóm és Jocelyn tör be rajta.
-    Édes istenem. Alex, mi van veled? – kérdezte rémültem és nyújtotta a kezét, hogy hozzám érjen.
-    Ne érj hozzám! – kiáltottam rá, továbbra is remegve, és sírni kezdtem kínomban.
Nem szólt semmit, csak kiviharzott az ajtón, én pedig továbbra is bőgve karoltam át magam és levegő után kapkodtam közben. Ezt a pillanatot választotta Sam, hogy rám törje az ajtót és odaguggoljon elém. A könnyektől már alig láttam, és levegő után kapkodva próbáltam elkúszni a közeléből.
-    Ne érj hozzám! – kiáltottam rá, mikor némi levegőhöz jutottam
Mintha meg sem hallotta volna. Lefogta a kezemet és magához húzott és így szólt:
-    Lélegezz mélyeket Alex.
-    Nem megy, engedj el!– ordítottam rá a könnyeimen át. Nem kapok levegőt – hörögtem teljesen kétségbeesve és igyekeztem kiszabadulni a karjai közül. Hiába csapkodtam, ő nem engedett a szorításán, hiába löktem a testemet jobbra - ballra, ő vasmarokkal ölelt magához.
-    Lélegezz és próbálj megnyugodni, vagy el fogsz ájulni – felelte miközben görcsösen tartott testemet ölelte és jobbra-ballra ringatni kezdett, miközben lefogta a karomat, hogy ne tudjam kiszabadítani magamat.
A reszketésem folytatódott és folytak még a könnyeim is, de a légzésem kezdett egyre jobban helyre állni. Pár perc eltelte után, már normálisan vettem levegőt és a remegés is alábbhagyott. A görcsös tartásom helyét, a teljes végelgyengülés vette át, így Szamantának kellett dőlnöm. Szipogtam és igyekeztem elállítani a könnyeimet. A sírástól maszatos arcomat a kezembe töröltem és görnyedten ültem most már megtartva saját súlyomat. Sam elém telepedett és lefejtette a kezemet az arcomról.
-    Semmi baj, nincs semmi baj, ne sírj – mondta és végigsimított könnyes arcomon
-    Ne haragudj, én nem tudom, mi történt velem. – mondtam szipogva
-    Pánikrohamod volt, amit nem is csodálok tekintve, hogy majdnem megfulladtál. Ismét. Gyere csurom vizes vagy, fel tudsz állni? – kérdezte kedvesen
-    Nem tudom – válaszoltam erőtlenül. Felsegített a földről és az ágyam szélére ültetett, gyorsan átöltöztem, majd pedig bevackoltam magam az ágyamba. Sam pár pillanatig tétovázott, majd felhajtotta a takarómat és mellém bújt.
-    Tomas keresni fog. – csak ennyit mondtam és hozzábújtam ő pedig átkarolva válaszolt:
-    Most ez érdekel a legkevésbé.
-    Miért, mi érdekel? – tettem fel a kérdést, miközben a nyaka hajlatába temettem az arcom
-    Nem mi, hanem ki. – felelte
-    Akkor ki?
-    TE. – mondta és az arcomat felemelve lehelt egy könnyű csókot az ajkamra.
-    Soha többé ne csináld ezt velem - mondta, majd ismét az ajkamra tapasztotta a száját.
Még sosem fordult elő, hogy ő csókolt volna meg engem, nem pedig fordítva történt volna. A meglepődéstől szinte sokkot kapva pillantottam rá. Nem hagyott tovább töprengeni, mert újra az ajkamhoz hajolt. Belekapaszkodtam az inge gallérjába és magamhoz húztam. Kezével az arcomat tartotta és igyekezett minél finomabban csókolni, nehogy fájdalmat okozzon. Magamhoz tértem és véletlenül a mellénél fogva toltam el magamtól, amitől hirtelen paprikavörössé változtam. Nem szólt semmit, de láthatóan jól mulatott a zavaromon.
-    Ó. Izé. Nem hiszem, hogy ez lenne a legjobb alkalom arra, hogy… – nyögtem ki
-    Tudom, nem haragudj rám, csak teljesen felhúzol, ha a közelembe vagy. – mondta komolyan, majd kaján mosolyra húzta a száját, mikor meglátta, hogy még mindig nem csillapodott a pirosságom.
-    Szégyelld magad, hogy kihasználod a helyzetet - mondtam most már apró mosollyal az arcomon
Elkomorodva egy kicsit odébb mászott az ágyon.
-    Csak vicceltem Sam – mondtam egyből és megfogtam a kezét
-    Tudom, de attól még igaz volt. – válaszolta komolyan
-    Semmi olyat, nem csináltál, amit ne akartam volna.
-    Nem erről van szó, nekem ezt nem lehetne. A diákom vagy és minden egyes alkalommal elfelejtem, ahányszor a közelembe kerülsz. Az őrületbe kergetsz, egyszer átteteted magadat egy másik csoportba, ahol laposra vernek, utána ugyanezt folytatod az ebédlőben, megtámadnak a városon kívüliek, aztán pedig kétszer fulladsz bele valamilyen vízbe. Félek, hogy egyszer nem leszek ott, hogy összekaparjalak. – mondta miközben a takaróm szélét babrálta és nem nézett rám.
Odébb csúsztam és a párnába temettem az arcom.
-    Ez meg a másik, ami az őrületbe kerget. Most jön az, hogy válaszolsz valami durvát, és elkezdünk veszekedni és újra nem jöhetek a közeledbe, mert tüzet okádva közlekedsz mindenhova, egészen addig, amíg nem történik valami veled.
Felnéztem rá, teljesen nyugodtan. Néztem, ahogy frusztráltan, karba tett kézzel ül az ágyamon, miközben gyönyörű szép szőke haja a szemébe lóg. Akarva akaratlanul bárgyú mosolyra húztam a számat és arra gondoltam, bárcsak engem választana Tomas helyett.
-    Ne nézz így rám, kérlek – mondta és fájdalmas grimaszt vágva
-    Miért, hogy nézek? – kérdeztem továbbra is mosolyogva
-    Úgy, hogy, ha tovább folytatod, nem tudom megállni, hogy meg ne csókoljalak.
-    Akkor soha többé nem hagyom abba- feleltem
Odahajolt és újból megcsókolt. Beszívtam az alsó ajkát, mire ő mélyen belehatolt a számba és hangos nyögésre késztetett. Magához húzott és egészen addig folytattuk, amíg a gyűrűje bele nem akadt a hajamba. Nevetve váltunk szét, de egyből visszabújtam hozzá. Élveztem a közelségét, a bőre liliomillatát, ahogy nyugtatóan simogatja a hátamat. Aztán a világ hirtelen egy 360 fokos fordulatot vett és elvesztettem az eszméletemet.

Halványan érzékeltem, hogy Sam a nevemet mondogatja és próbál magamhoz téríteni, de valahogy elszállt minden energiám. Ajtó csapódott tompa hangok hallatszottak, majd kiabálás, Sam felkapott az ágyról, aztán megint megszűnt minden hang.

Magamhoz térve, újra egy kórházi ágyban találtam magam, szédülve, émelyegve ültem fel és támaszkodtam meg az ágykeretben. Pár perc eltelte után Karl toppant be és mosolyogva jött közelebb.
-    Hála istennek, hogy felébredtél, már eléggé aggódott érted mindenki. – mondta miközben felvette az ágyam végében lévő kórlapomat és valamit felírt rá.
-    Mi történt? – kérdeztem és kimerülten dőltem hátra
-    Egyszerűen kikapcsoltál, alig volt érzékelhető pulzusod és a szíved nagyon lassan vert a stressz, a sokk, a kimerültség is közrejátszott benne, de végérvényesen fogalmam sincs mi történt veled.
-    Sam? – suttogtam fáradtan
-    Szerintem mindjárt itt lesz, kiment innivalóért, nem hagyott itt egyetlen percre sem szinte, össze is veszett közben Tomassal.
-    Miattam? Miért? – kérdeztem és erőszakkal próbáltam nyitva tartani a szemem
-    Al, inkább ezt majd elmondja ő, pihenned kell. – válaszolta Karl.
Abban a pillanatban lépett be Sam is a kórterembe, de már nem bírtam tovább nyitva tartani a szemem. Éreztem, hogy közelebb jött és végigsimított az arcomon.
-    Sajnálom Sam – suttogtam erőtlenül
-    Nem csináltál semmit Alex, csak pihenj - mondta Sam nagyon távolról, majd a sötétség jól ismert tengere újra beborított.

Mikor újra magamhoz tértem, Jocelyn ült az ágyam mellett és a kedvenc regényét olvasta.
-    Annak a könyvnek semmi értelme, úgyis meghal a főhős a végén. – mondtam mosolyogva
-    Basszus Al, kösz, hogy elmondtad! – kiáltotta felháborodva és lecsapta a könyvet az éjjeliszekrényre.
-    Bocsi, nem hagyhattam ki. – feleltem féloldalas mosollyal az arcomon
-    Hogy érzed magad?
-    Nem is tudom, olyan furcsán fáradtan. – válaszoltam, miközben felültem
-    Azt nem is csodálom, nagyon durva volt ez az egész, Sam ki is akadt rendesen.
-    Mi történt?
-    Ezt Szamanta tudnál a legjobban elmondani, az orvosi részét meg persze Karl. Én csak a pánikrohamodat láttam és elrohantam Samért.
-    Tudom, arra emlékszem.
-    Mi az utolsó dolog, amire emlékszel?
-    Ő, izé… – habogtam zavarban, elpirulva
-    Mi a fene történt köztetek? Sex közben estél kómába? – kérdezte tátott szájjal
-    Nem, dehogyis, annyira hülye vagy – kiáltottam és hozzávágtam a párnám, ami elég gyengére sikerült.  – Nem is estem kómába. – vágtam rá nem sokkal később
-    De igen. – hangzott a komoly válasz az ajtó irányából.
-    Mióta állsz ott? – kérdeztem kissé lefagyva Samtől
-    Csak most jöttem – mondta mosolyogva
-    Akkor én megyek is, majd még beugrok Al. – mondta Jocelyn, miközben egy puszit nyomott az arcomra és összeborzolta a hajam.
-    Hééé – méltatlankodtam, míg ő kisasszézott, Sam pedig becsukta utána az ajtót, és az ágyam szélére telepedett törökülésben.
-    Azért az elég kellemetlen lett volna, ha sex közben esel kómába.
-    Szamantaaa, te hallgatóztál – kiáltottam felháborodva és rácsaptam a kezére, ami inkább legyintésre sikerült.
Nevetett, majd elkomorodott.
-    Mi az?
-    Nagyon le vagy gyengülve és rettentően megijesztettél, ugye tudod? Egyszerűen csak összecsuklottál, minden jel nélkül, feküdtél élettelenül, mintha… mintha halott lennél, szinte alig érezhető pulzussal. Aztán egy hétig nem tértél magadhoz, szóval igen, mondhatni, hogy egy hetes kómán vagy túl. – mondta frusztráltan

Csak lehajtottam a fejem és a takaró szélével babráltam, nem néztem a szemébe, de feltette a kérdést, amire nem igazán akartam válaszolni.
-    Valami komolyabb bajod van igaz? Mert ez nem csak a sokktól és pánikrohamtól alakult ki, hanem sokkal előtte megvolt már.
Megcsóváltam a fejem, majd idegesen behunytam a szemem, hogy jobban össze tudjam szedni a gondolataimat. Egy pisszenés nélkül türelmesen várta a válaszomat, ezzel is érzékeltette, hogy nem megy el a válasz nélkül.
-    Ez nem olyan… én nem… - kezdtem neki többször
-    Hallgatlak – mondta
-    Apám tudós volt, de kirúgták az intézetből valamilyen hiba miatt. Nem mondta el senkinek mi volt az. Csak egyszer este elbúcsúzott tőlem és azt mondta én vagyok a legjobb dolog az életében, azt hittem el fog menni, de ő csak beadott nekem egy injekciót. Pár óra múlva furcsa tünetek jelentkeztek rajtam, remegés aztán lassuló pulzus és végül szívmegállás. Állítólag apám lehajtott fejjel csak egyszerűen kisétált az ajtón, de anyukám nem adta fel, újraélesztett. Bármennyire is hihetetlen, sikerült neki. Azóta bármilyen veszélyesebb helyzetben kissé lelassul a pulzusom. – meséltem neki mélyen a szemébe nézve, figyelve a reakcióját.
-    Majd pedig megáll– tette hozzá a történet befejezését komoran
Bólintottam és összeszorítottam a fogaimat.
-    Kísérlet volt. – mondta és nem nézett rám- Egy rohadt kísérletet végzett rajtad – morogta egyre dühösebben
-    Sam, hagyd, nem érdekes, nem tudsz ellene tenni semmit, megtörtént változtatni nem lehet rajta. Túléltem, csak ez fontos.
-    És ennek ellenére engedted, hogy rábeszéljelek a katonai kiképzésre, amikor gyakorlatilag, ha valaki rossz helyre üt, vagy váratlan dolog történik, meghalsz.
-    Azért ez nem így működik – vágtam rá egyből
-    Hát hogy? – kérdezte mérgesen
Abban a pillanatban közelebb csúsztam hozzá és megcsókoltam, egyben meg is lepődtem, mert engedte magát és finoman visszacsókolt.
-    Ez elég váratlan volt, mégsem állt le a szívem – mondtam még mindig csak pár centire az ajkától
-    Nem így értettem – válaszolta és újból megcsókolt.
-    Ühüm – hümmögtem és megkérdeztem tőle azt, ami már felébredésem óta rettentően foglalkozatott. Miért vesztél össze Tomassal?
-    Nagyon jól tudod terelni a témát, de ezzel még nem végeztünk. Amúgy kimondta el? Mindösszesen fél órája sem vagy fenn, de már tudsz mindent- mondta felháborodva
Csak néztem rá és nem szóltam semmit. Vártam, hátha elmondja.
-    Azt mondtam neki, hogy adjon időt ezzel az egész eljegyzéssel kapcsolatban.
-    És ő mit mondott rá?
-    Megkérdezte, hogy kibe vagyok szerelmes, mert azt tisztán látja, hogy belé nem.
Kérdőn néztem rá. És?
-    Nem mondtam el neki, hogy …
-    Szóval szerelmes vagy belém? – kérdeztem mosolyogva
-    Igen – jött nem sokkal később a válasz
A diákodba, aki négy évvel fiatalabb nálad?
-    Igen.
Annak ellenére, hogy eljegyeztek?
-    Fejezd már be. – mondta karba tett kézzel és komolyan a szemembe nézett
-    Nagyon megszívtad. – mondtam félmosolyra húzva az arcomat
-    Én szívtam meg? Komolyan? Szerintem legalább akkora bajban vagy, mint én.
-    Hm, lehet benne valami- mondtam és magamhoz húztam
-    Mit fog tenni Tomas, ha megtudja? – kérdeztem egy lassú csók után
-    Fogalmam sincs. Nem lesz túl boldog, bár már most sem az. Nem még, ha megtudja, hogy megcsalom egy lánnyal.  
-    Még nem csaltad meg végülis. – morogtam az orrom alatt
-    Szóval, ha csókolózni kezdenék Nikivel, akkor te nem lennél féltékeny és nem tekintenéd megcsalásnak? – kérdezte karba tett kézzel
-    Hé, de! – vágtam rá
-    Na, ugye!
-    Miért pont Niki volt a példa? – kérdeztem felhúzott szemöldökkel
-    Csak, mondtam valakit – válaszolta
-    Aha, persze, te féltékeny vagy rá?
-    Nem.
Nem szóltam semmi csak oldalra döntött fejjel kezdtem bámulni.
-    Jól van, na, bukik rád, ráadásul ő készített fel erre az egészre, és haragszom rá, amiért megtette.
-    Inkább haltam volna meg?
-    Én nem ezt mondtam. – felelte
Kit fogsz meglátogatni? – kérdezte terelve a témát
-    Az öcsémet.


3 héttel később
-    Tehát a művészeti részlegbe fog menni. Szamanta Black fogja elkísérni. Csak a kijelölt személlyel létesíthet kapcsolatot és három napon belül vissza kell térnie a bázisra. Megértette? – hangzott az Elnök parancsa
-    Igen Elnök úr. – feleltem
-    Ne csináljon felfordulást Ford kadét, nem jönne ki belőle jól. – vetette oda foghegyről az Elnök, majd elhagyta a termet.
-    Jól értelmezem, hogy most megfenyegetett? – kérdeztem Sam felé fordulva
Csak egy komor bólintással válaszolt.
-    Gyere, menjünk, minél előbb indulunk, annál több időd lesz az öcséddel.


Elhagyva a bázis területét mindkettőnkről, mintha mázsányi súly gördült volna le. Mosolyogva hátradőltem az anyósülésen és néztem a mellettünk elhaladó táj szépségeit, de néha Samre pillantottam. Nem tetszett a szótlansága.
Hatórányi út állt mögöttünk, mikor Sam jelezte, hogy hamarosan megérkezünk, készüljek fel.
-    Biztos jól átnézted a ruhád, nincs rajtad poloska? – kérdezte és leállította a motort, az előtt a ház előtt, ahova soha nem akartam visszajönni.
-    Nyugi már Sam, persze, hogy megnéztem. Miért vagy ilyen feszült? – majd kikapcsoltam a biztonsági övemet.
-    Nekem nem lesz túl meleg fogadtatásom Al. Én vagyok a rendszer szolgája és …
-    Nyugodj meg – vágtam a szavába- úgysem hagynálak bántani. Amúgy meg kedves anyukám van.
Rám mosolygott és kiszálltunk az autóból.
Megtorpantam az ajtó előtt és nem nyúltam a csengő irányába. Már csak arra eszméltem, hogy Sam megnyomta a csengőt és a fülembe súgta:
-    Levegőt el ne felejts venni.

Egy hatalmas puska nyitott ajtót, melytől kicsit mindkettőnknek elállt a lélegzete. Majd egy mély hang a hátunk mögül megszólalt.
-    Befelé, mindketten!
Hátranézve láttam, hogy Sam hátának szegezi valaki a pisztolyt ő pedig feltartott kezekkel mereven néz maga elé. Beljebb toltak bennünket, majd lereteszelték az ajtót és mindkét puskás alak megfordult. Mikor felismertek hitetlenkedés sütött az arcukról.
-    Szia Roxi! Köszöntem az unokahúgomnak, ő pedig a puskát elhajítva a nyakamba ugrott. Alex, sikította és teljes erejéből ölelt meg.  Ben a hátunk mögött megköszörülte a torkát és ekkor jöttem rá, hogy még mindig Samre fogja a csőre töltött pisztolyt. Roxi mellől ellépve Szamanta elé toppantam és a hátam mögé toltam.
-    Velem van, Ben! – mordultam rá a bátyámra.
-    Nincs veled, rajta van az egyenruha. – mondta merev arccal
-    Akárcsak rajtam. Most akkor engem is le akarsz lőni?
Nem válaszolt igennel, de a puskát sem rakta le.
-    Azonnal tedd le fiam a puskát. – hangzott egy női hang Ben mögül, ő pedig láthatóan csak nagy nehezen, de leengedte a fegyvert.
-    Anya?
-    Ó, Alexis, kislányom. – mondta anya, de én már a nyakában is voltam. – Hiányoztál – mondta, miközben megölelt és adott egy puszit.
Anya beinvitált bennünket a régi otthonomba és minden el kellett mondanom, onnantól kezdve, hogy elmentem, hogy Sam, hogyan talált meg és hogyan győztem a próbán. Anya, pont ahogy gondoltam nagyon kedves volt Sammel és Roxi is megbarátkozott vele, csak Ben méregette még mindig kissé szúrós szemmel.
-    Biztos nagyon elfáradtatok, pihenjetek le és holnap folytatjuk a beszélgetést, még annyi kérdésem van. – mondta anyukám szelíden. Alex a szobád még mindig ugyanott áll, ahol négy éve, ott jó helyed lesz. – Sam neked meg tudom ágyazni a kanepét vagy aludhatsz Alexszel a szobájába, elég nagy kettőtöknek az az ágy, ha úgy gondolod. Köszönöm Ms. Ford .. – velem alszik- mondtam mosolyogva, belevágva Sam szavába.
-    Gondoltam, hogy nem veszíted szem elől Al – mondta nevetve Roxi
-    Semmit nem változtál Alexis, ugyanolyan neveletlen tudsz néha lenni, szegény szavába vágni – mondta anya nevetve
Én pedig sértődést színlelve ciccegtem.
-    Meg tudom védeni magam – mondta Sam kedvesen
-    Ezt egyből gondoltam – válaszolta anya
-    Jó éjszakát – mondtuk Sammel egyszerre és egymásra mosolyogtunk
-    Jó éjt, drágáim – válaszolta anyu, mi pedig felmentünk az emeletre
Belépve a régi szobámba minden úgy fogadott, ahogy négy évvel ezelőtt hagytam. A posztereim a falon, a kedvenc ágytakaróm a fotelomban, rajzaim az asztalon.
-    Nem is mondtad, hogy így tudsz rajzolni – csodálkozott el Sam
-    Nem kérdezted – vontam vállat és kulcsra zártam az ajtót
Felhúzott szemöldökkel kérdőn nézett rám.
-    Én sem szeretem, ha ránk nyitnak – mosolyogtam- illetve Ben elég furcsa volt.
-    Nagyon kedves családod van. – mondta miközben körbesétált a szobámban
-    Aha, nagyon kedvesen rád fogták a pisztolyt.
-    Csak védekezés volt, nem vagyok haragtartó.
-    Tudod, mi jutott eszembe? – kérdeztem félmosollyal
-    Hm?
-    Ma még nem is csókoltál meg. – válaszoltam és feléje léptem, ő pedig fejcsóválva az ágy irányába hátrált
-    Nagyon rossz ötlet, a családod házában vagyunk – mondta tovább hátrálva
-    Szóval, nem áll szándékodban három napig megcsókolni, csak azért mert anyum házában vagyunk. – okvetlenkedtem és a kezénél fogva húztam közelebb.
-    Pontosan – mondta nevetve
-    Ö.ö ebbe én nem egyezek bele – feleltem és a derekamra tettem a kezét. Meg akartam csókolni, de mosolyogva elhajolt. Feltaláltam magam, mert a nyakhajlatába temettem az arcom és puha csókokat leheltem rá, majd gyengéden harapdálni kezdtem a fülcimpáját. 
-    Mit művelsz? – kérdezte fojtott hangon
-    Dugj meg! – suttogtam a fülébe
Meglepődve nézett rám. Kihasználtam a pillanatnyi erőfölényem és magamhoz rántottam az ajkát, majd finoman beszívtam. Élveztem az ízét és még többet akartam, a nyelvem az övét kereste és forró táncot járt a szájában. Visszacsókolt és belemarkolt a fenekembe, mire én az ágyamra döntöttem és lovaglóülésben ültem rá. Ajkamat az ajkára tapasztottam, további csókra biztatva. Pólón keresztül simított végig a mellkasomon, majd visszatért a mellemhez és a szájába vette a fekete ingemen keresztül. Teljesen felizgatott vele és éreztem, hogy már eléggé nedves vagyok. A combja belsejét simogattam és centiről centire haladtam beljebb, már majdnem ott voltam, mikor megfogta a kezem, átgördült rajtam és a fejem mellé szorította azt.
-    Tudod, te mit csinálsz egyáltalán – mondta lihegve fölém magasodva
-    Aham – mondtam mosolyogva
-    Tehát már csináltad más lánnyal? – kérdezte összehúzott szemöldökkel
-    Nem – mondtam és végignyaltam a nyakán, majd gyengéden megharaptam az alsó ajkát
-    Akkor, csak figyelmeztetésként mondom, ha ezt folytatod, a nadrágomba fogok elélvezni, mint a középiskolás tinik.
Most rajtam volt a meglepődés sora, de nem mutattam ki. Nem is gondoltam volna, hogy ennyire felhúztam. Bizonyságképp megfogtam a mellét és éreztem a ruhából kidudorodó bimbók keménységét. Nevetve szólaltam meg.
-    Hát az nagyon nagy pech lenne.
-    Hu, de kihúztad a gyufát – felelte, majd minden figyelmeztetés nélkül az egyennadrágomon keresztül a puncimra szorította a tenyerét. – váratlanul ért és hangosan nyögtem fel.
A nyelve utat talált a számba, de közben tovább dörzsölt, simogatott odalent nagyon nagy tempóban. Már a szöveten keresztül lehetett érezni a nedvességem, de ő nem hagyta abba.
-    Sam! – nyögtem figyelmeztetően a nevét, ha tovább folytatod, a gatyába megyek el.
-    Az nagy pech lenne – felelte huncut mosollyal majd kicsatolta a nadrágom övét és olyan hirtelen tolta belém az egyik ujját, hogy abban a pillanatban összehúzódtam és elélveztem. Még pár másodpercig simogatott, de nagyon érzékeny voltam, így kivette a kezét a nadrágomból és visszacsatolta az övet. Nem tudom mennyi ideig feküdtünk ruhában egymáson lihegve, de arra eszméltem, hogy finoman csókolja-nyalja a nyakamat.
-    Ezt nagyon vissza fogod kapni – mondtam mérgesen
-    Te akartad, hogy dugjalak meg – idézte fel huncut mosollyal – Jó, belátom nem volt fair, de te hoztad ki belőlem.
-    Nem pont ilyen, megdugásra gondoltam – mondtam továbbra is mérgességet színlelve
-    Miért hívod dugásnak, ez olyan... nem is tudom, ez nem dugás volt. – mondta még mindig hozzám bújva
-    Akkor minek hívjam, kefélésnek, kúrásnak? – mondtam mosolyogva
-    Sexnek és kész – mondta nevetve
Felhorkantottam és kibontakoztam az öleléséből.
-    Mit csinálsz?
-    Összekötöm a hajam, mert kibomlott miközben megdugtál – feleltem kaján vigyorral az arcomon
-    Kezded kihúzni ismét a gyufát – mondta majd lerántott maga mellé, leszorított a csípőjével és a fülembe súgta. - Hidd el nem voltál te még se megdugva, se megkurva, se megbaszva. De tudni fogod, ha megtörténik. – mondta komolyságot színlelve és megcsókolt. Mellesleg nem szeretem, ha csúnyán beszélsz.
-    Most a megdugás miért csúnya? – kérdeztem méltatlankodva
-    Tényleg javíthatatlan vagy – mondta szemforgatva és a fürdőszoba felé sétált.
Hátradőltem teljesen kiterülve az ágyon és az elmúlt perceken gondolkodtam, most tényleg megtörtént vagy csak képzeltem. Nem, nem képzeltem – vélekedtem magamban és lusta vigyorra húztam a számat. Hallottam, hogy megengedi a fürdőszobai tusoló csapját és merengve néztem magam elé. Legalább Sammel jó úton haladunk, de itt nekem valami nagyon nem tetszik, leginkább az, hogy anya miért nem mondott semmit az öcsémről. Hol van egyáltalán? Arra számítottam, ő lesz az, aki legelőször a nyakamba ugrik. Gondolkodásomból Sam ugrasztott ki.
Kilépett a fürdőszobából, én pedig egyből felpattantam az ágyból, hogy átvehessem a helyét. Fekete pólóba és egy lenge rövidnadrágban dőlt neki az ajtókeretnek és onnan mosolygott rám. Elsétálva mellette nem tudtam megállni, hogy meg nem említsem szörnyülködést színlelve.
-    Nincs rajtad melltartó!!
-    Bugyi sem. Tette hozzá sunyi mosollyal.
-    Erre inkább nem reagálok – feleltem felháborodva és becsuktam a fürdőszobaajtót. Kívülről még hallottam csengő nevetését, majd beléptem a zuhany alá.