M (Szexjárat 8.)

Fogadjunk, hogy megszólít! – ajánlottam magamnak szemtelenül, nem mintha az önmagammal fogadásnak lenne különösebb tétje, akár az egyedül sakkozásnál: biztosra vehető a nyertes.
Többször rámnézett: oldalról és laposan, szeme sarkából huncutul, és mosolyogva szemtől szembe. Kedves arc, megőrizve valamiféle bakfisos bájt, hatalmas, fénylő szemek…
Az újságosnál leragadt egy idős hölgy, valamit variálgattak, ugyanis a szatyorjából elővett és ablakon benyújtott újságköteget az árus hamarjában ablak alá süllyesztve eltüntette avatatlan szemek elől és ott nézegette, számolgatta. A 4 fős sor nem akart haladni emiatt, és az előttem álló időnként kihívóan rám tekintett.

Ruhája térd alatt érő, takart mindent, amit egy komoly – gondoltam – családanya nem akar közszemlére kitenni, ám redői és a jótékony szellő játéka mégis megmutattak csábító dombokat és völgyeket. De mit akarhat tőlem?
Az újságosbódéban kalkuláló néni végre elrejtette a sumák magazinokat, amelyeket bizonyára elad majd másnak is, ha már így visszahozták neki, vagy talán a nagykereskedőnek leadja, mint eladatlan remittendát.
- Viszel valami, Gizike? – kérdezte végre az ablak előtt várakozó tettestársától. Tagadó fejrázás után közölte a szokásos megoldást: - Felírom.
Mégsem írta fel, vagy már nem fért a listára, mert néhány bankjegyet kiemelve a kasszából és egy napilap hajtásába téve azokat, mindenestől átadta Gizikének.
Az időnként engem kukucskáló nő következett, szintén bennfentes:
- A szokásosakat kérem!
Nem szeretem az előfizetést, az olyan kötöttség, ami egész időszak alatt teher, ráadásul elfelejtem, mikor jár le, esetleg elfelejtem megújítani… Sokkal jobban illik hozzám naponta dönteni! Még olyan újságokat sem fizetek elő, melyek minden számát megveszem egyébként, élve olvasói és vásárlói – döntési – jogaimmal.
Megvettem, sarkon fordultam. Kis híján beleütköztem a leselkedősbe!
Mintha még a heti- és napilapok táskába helyezésével foglalkozna, engem várt:
- Üdvözlöm! Mit szól a lányomhoz?
A sugárzó mosoly, a csillogó szemek!
Tényleg nem volt szükség itt semmiféle bemutatkozásra: Mariann édesanyja állt közvetlen előttem. Szemtől szemben.
Mit lehet erre a kérdésre válaszolni? Talán azt: az elmúlt két hétben majdnem minden reggel együtt utaztunk, amikor csak tehettük délután is, sőt ha alkalmunk adódott, akkor jót szexeltünk…?
Szerencsémre nem várt el részleteket:
- Mondta ám, hogy kétszer elvitte egy kedves, sármos férfi!
Szóval kettőt bevallott, pontosabban csak a fuvart? Megkönnyebbültem.
- Örömmel tettem, felvettem szegényt a buszmegállóban. Olyan a lánya, mint egy szépségkirálynő! – Ezt talán mégsem kellett volna mondanom, olyan bizalmaskodó… Az anyukának azonban tetszett! Büszkén tekintett egy pillanatra a távolba, lelki szemei előtt megjelent Mariann karcsú alakja…

Ő sem panaszkodhatott a formáira, jóval fiatalabbakat maga mögé utasítana egy megmérettetésen. De honnan tudja, hogy én vagyok a – nem csábító, hanem – sofőr?
- Gondoltuk az apjával, hogy venni kellene neki egy kocsit, ne buszozzon, megkaphatná a szülinapjára szerdán… Viszont a suli nem tart már soká, egy jó hónap van hátra.
Csak egy hónap és vége a szexjáratnak? Ez nem egy jó hír, anyuka!
Átfutott a fejemben, hogy Mariann már a buszmegálló felé tarthat, a találkozónk helyszínére, miközben én itt az anyjával beszélgetek. Azaz: szinte csak ő beszélt. Kedvesen, vidáman, csengő hangon…
- Örülök, hogy megismertem! – nyújtotta végre a kezét.
- Szép napot kívánok, a lányát üdvözlöm! – válaszoltam felszabadultan.
Utánanéztem, ahogy beül az Audiba és maga mellé dobja a frissen vásárolt lapokat.
Én is beszálltam a kocsiba és vidáman gurultam a buszmegálló felé, ahol Mariann vár rám.
Két hét alatt megtettünk néhány kalandos utat a szex birodalmában, és sok izgalom vár még ránk a következő egy hónapban, ha akarjuk. Amikor – már két hete történt? – első nap felvettem az egyedül ácsorgó Mariannt a buszmegállóban, még nem is sejthettem, hogy állandó stopposommá válik. Még csak 2 hete, s mégis mennyi közös élvezetben volt részünk!
A lámpától már szembetűnt szőkén és fehérben. Sudár alakja akkor is magára vonná a figyelmemet, ha százan tolonganának buszra várva… Másik hasonló jelenség is odaért előttem két lépéssel: Tünde. Mariann osztálytársa és barátnője, s mostmár – egy kiadós, közös csúszkás masszázs után - én is barátnőmnek tekinthetem.
Újult erővel indulhat a szexjárat!
- Akadt valami a hétvégén? – érdeklődött Tünde, ahogy elhelyezkedett hátul, középen, keze a két első ülés fejtámláján.
- Mármint a horogra? – kérdeztem feleslegesen, Tünde jól tudja már, hogy döntően egy téma körül szokás forgolódni. – Sajnos nem, úgyhogy fel vagyok muníciózva!
- Én is azt mondhatnám, hogy semmi, ha nem számítjuk azt a szuszogást és erőlködést, ami egy-két másodpercig tartott…- Ezek szerint nála járt a barátja két edzés között, fáradtan. – Még jó, hogy pénteken történtek dolgok rendesen!
- Elmesélitek? – Tünde feje kettőnk közé furakodott.
- Mariann tudja részletesebben előadni… Ja, találkoztam anyukáddal, kérdezte, mit szólok a lányához! – fordultam kissé oldalt a részletesebb előadásmóddal rendelkező felé.
Valószínűleg ugyanilyen képet vághattam, amikor az újságos pavilonnál elcsattant az eredeti kérdés, Mariann sem jutott azonnal szóhoz, lélegzete is elakadt.
- Mit mondtál? – súgta a kérdést.
- Először is azt, hogy finom a puncid és…
- Most ne humorizálj! Mit mondtál?
- … és a kupiban rendesen viselkedtél.
- Tudod, mit csinálok veled? – Sírva-nevetve vállamra hajtotta fejét, éreztem, hogy túllépett az első döbbeneten, és biztos benne, hogy semmi kompromittáló nem hangzott el. Tünde a hátsó ülésről mindkettőnket megsimogatott.

Elmeséltem a találkozást, szinte pontosan, csupán a születésnapi autót hallgattam el tapintatosan. Megkönnyebbült sóhaj, puszi a jobb arcomra. Még egy-egy puszi a hátsó ülésről:
- Mi volt pénteken? Kupiban voltatok?
Mariann volt a soros, a tőle megszokott alapossággal ismertette az események kronológiáját, nem felejtve ki a nudista strandot, sőt még a madam lányát sem, akit megalapozott gyanúnk szerint a kutyája lefetyelt. És természetes közvetlenséggel így fejezte be a beszámolót:
- Hazaindulás előtt a kocsiban még egy furulyázás történt.
- Furulyaszó az éjszakában! – tódította Tünde.
Mielőtt zavarba jöttem volna, eszembe jutott, hogy tapasztalhattam már, milyen egy húron pendülve, mindent kibeszélnek…
- Ugye, nem jelentkeztél a madamnál pénzbegyűjtőnek?
- Nem hát! Ezt már akkor eldöntöttem, bár továbbra is úgy látom, hogy szép hasznot hozna… - Magamban még hozzátettem: lehetek még olyan helyzetben, amikor nem mérlegelhetem, mivel akarok pénzt keresni.
Immár dupla létszámú gyönyörű csaj társaságában így indult közös szexjáratunk harmadik hete. Ketten figyelmeztettek kiszálláskor:
- Holnap ott ne felejts a buszmegállóban!

*

Riadtan felült. Még nem volt teljes mértékben tisztában azzal, hogy álmodik-e már, vagy még az ébrenlét oldalán tartózkodik.
Egy srác mászott fel hozzá, kerülve bármi neszt, a felső ágyra.
Érezte, hogy a betolakodó finoman, de határozott mozdulattal visszanyomja az ágyra, másik kezével meg a lábai közé nyúl. Hamar visszatért a valóságba, hiszen alig néhány perccel ezelőtt húzódott fel az emeletes ágy felső szintjére azzal, hogy kikapcsolja a külvilágot, és belemerül a gondolataiba. Egy kattintással sötét lett a helyiségben, a 4 ágy közül még kettőnek tartózkodott ott a lakója, kiterülve, alvás előtti állapotban. A kikapcsolás sikerült, a gondolatok lassan álommá változtak, ekkor zavarta meg a két kéz!
Odakinn a kihalt utcán húszpercenként közlekedő busz zaját elnyelték a sárguló lombkoronák, csak az ablakon beszűrődő, a szobán sárga sávban átvonuló fény jelentett némi kapcsolatot a külvilággal.
Egy mohó száj tapadt az ajkaira, egy ismerős, kedves száj. Eddig már többször eljutottak, és egyszer a fiú keze járt már a cickóján és a puncija táján is, igaz: ruhán keresztül. Biztos benne, hogy ébren van, más hangokat is érzékelt már - ruhasuhogást és sugdolózást – a szoba egy közeli pontja felől. Biztos egy másik srác is besurrant, kihasználva a villanyoltás körüli, sok folyosói jövés-menést, amikor feltűnés nélkül lehet eltévedni, egyébként is a megkésett felújítás miatti zűrzavarban a kollégiumban a káosz vette át az irányítást. Kétágyas szobákból átmenetileg négyeseket alakítottak ki, megszűnt az egyértelmű elkülönítése a „lány” és „fiú” folyosóknak…
Az is világos volt Mariann előtt, hogy kihez jöhetett a másik vendég. Akihez szokott elég gyakran, mindig másik, mert futótűzként terjed a híre, kik azok a csajok, akik szívesen bevezetik az erre mindig készen álló fiúkat a szex rejtelmeibe.
A srác megfogta Mariann kezét, rátette bő nadrágja dudorodó elejére. Ilyen is történt már korábban, az iskola egy sötét folyosóján, ám ennél közelebb nem kerültek még egymáshoz egészen eddig a pillanatig, amikor idegen ujjak már a bugyijában kutattak. Ő is kíváncsian markolta meg nadrágon keresztül a felkínált legférfiasabb testrészt, tudva, hogy most meg fog történni, aminek nem biztos, hogy meg kell történnie. Legalábbis nem ezzel a fiúval, aki kedves ugyan és jó tanuló, de egy kamasz lánynál nem ez az elsődleges szempont szüzesség elvesztésekor.

Osztálytársai többsége eddigre túl volt már a tűzkeresztségen, Ki így, ki úgy, és az első tapasztalatok alapján vagy belevetették magukat az élvezetekbe, vagy titkon azt hitték, hogy mások sem élvezik, és beletörődtek ebbe. Mariannt is izgatta, hajtotta a kíváncsiság, de nem akart beleesni egyik osztálytársnője hibájába sem. Gyöngyi már olyannyira nem bírt a vérével, hogy többször szándékosan eltévedt a fiúk folyosóján, míg „végre” két srác elkapta, bevezették egy szobába, ahol még újabb két sráccal együtt megszabadították a kíváncsiság gyötrelméből, mindent megismertettek vele alig 2 óra leforgása alatt, amely ismereteket mások apródonként gyűjtenek be. Még másnap is alig bírt ülni! Mariann nem akarta Kriszti útját sem választani, akinek ágya felől most is érdekes hangok hallatszanak. Bár rendkívül népszerű a srácok körében, a háta mögött kiröhögik, és csak dugógépnek hívják, vagy Kriszpinek, ami a neve és a leginkább használt testrészének mozaikszava.
Akkor már inkább ez a srác, aki úgy látszik, finoman és figyelmesen fogja átvinni őt a túloldalra! Még mindig csókolja, ujja hegyét a puncijába nyomja… Kár, hogy semmi izgalmat nem vált ki belőle!
Mariann megfogta a másik, támaszkodó kezet, és rátette a cicijére. Benyúlt a srác nadrágjába és előhúzta a farkát, odaillesztette a dereka tájékára… Ebben a pillanatban a srác szapora szuszogással Mariann hasára eresztette régóta tartogatott nedveit.
Izgatott koppanás, nyílt az ajtó, kapcsolódott a villany. Három srác surrant be. Megálltak az egyik ágy mellett, és nézték, ahogy Kriszpi kihúzott derékkal ül egy, a hirtelen fénytől hunyorgó srácon, és lassan, nyújtott mozdulatokkal lovagol. Mariann megállapította, hogy míg ők szinte még teljesen fel vannak öltözve, Krisztiék meztelenek, s míg neki egy kellemesen langyos élményben volt rész az előbb, a másik ágyon szemmel láthatólag mindketten élvezik az együttlétet.

Az újonnan érkezettek közül ki ágynak támaszkodva, ki leguggolva nézi az aktust, harmadikuk pedig körülnézve, odaköszön Mariannéknak, majd az üres ágyról az ott talált baseball sapkát Kriszta ütemesen mozgó fejére teszi.
A csajok közül a harmadik összekucorodva, zavartalanul alszik.
Kriszta értékelte a sapkát, nem haragudott, hogy megzavarták az élvezetét, hiszen annak fokozását látta kilátásba helyezve az újonnan jöttek személyében, ahogy a sapka után a srác rutinos mozdulattal kivette a farkát és Krisztinek kínálta. Ő kézbevéve, ugyanabban a lassú ritmusban húzogatta, ahogy a másikat magában mozgatta.
Mariann – egy papírzsebkendővel letörölgetve a hasát - és a srác a felső ágyról, felkönyökölve nézte az eseményeket.
Két srác kicsit toporgott még, keresték a fogást. Kriszta oldotta meg a helyzetet: leszállt a nyeregből, és az ágy szélére ülve, szájába vette, ami az előbb még a kezében volt, és kétoldalt markát tartotta használatra a többiek felé.
A srácnak, aki az ágyon maradt, muris gyorsasággal húzódott össze kisméretűre a farka, bár semmi jelét nem mutatta, hogy elélvezett volna. Egy idő múlva felült, Kriszta háta mögül kimászva, áttelepült a Mariannék alatti, üresen álló ágyra s időnként húzogatva még szundikáló testrészén, onnan nézte a műsort.

*

- Melyik izgatott jobban? – kérdeztem Mariannt az eset után néhány évvel, szokásos reggeli szexjáratunk alkalmával.
- Az enyém, valami Péter nevűvel, egyáltalán nem izgatott, csak érdekes volt… az sem túlzottan. A másik jóval izgalmasabbnak tűnt a felső ágyról, ám már akkor is sejtettem, hogy csakis kellő távolságból, részt venni nem kívántam benne.
- Valahol a kettő között… - szólalt meg Tünde töprengő hangon hátsó ülésről. – Szükség van a felfokozott hangulatra, amit mondjuk négy… vagy mennyi volt?... pasi tudna okozni, de valójában csak egyetlen eggyel, aki kedves…
- Azzal rontják el a pasik, hogy csak a saját kielégülésük izgatja őket.
- … és hogy soha nem fogják ezt megérteni, mert nem is érdekli… legtöbbjüket.
- Szeretném megérteni, engem érdekel! – tiltakoztam sebesen.
- Te érted is! – Mariann simogatással kísérte az elismerést, Tünde pedig bólogatott a tükörben, majd megszólalt:
- Nekem nagyon kell az az érzés, hogy kíván valaki, miattam áll a farka! Szeretem érezni… Az máris lerombolja az élvezetet, ha nem áll, mint a cövek, akkor mit akar tulajdonképpen? Álljon, és kedveskedéssel érje el, hogy én is akarjam! El sem tudom képzelni, hogy lehet egy jót szexelni olyannal, aki tőlem várja, hogy állítgassam… csak a szeme kíván?
- Akkor neked Mariann Péterkéje nem jött volna be, hanem a négy pasi? – provokáltam, mert nem sokat tudtam még Tündéről.
- Majdnem! Tetszett volna, hogy négyen akarnak megdugni… Állt a farkuk? – Mariann bólintott. – Csak az az egy hibázik, hogy én szeretném kiválasztani azt a négyet, ne ők válasszanak engem… és simogassanak, csókolgassanak, élvezzék a meztelenségemet, hogy én is élvezhessem. Tehát… érted, ugye? … ne csak kielégülésük tárgya legyek vagy eszköze, hanem engem is akarjanak élvezetben részesíteni.
- Értem… - nevettem a szemébe a tükrön át. – Ha szeretnék veled szexelni, nem most persze, mert mindig siettek, akkor ne tőled várjam el, hogy keresd meg a libidómat.
- Veled nincs ilyen gond! Mondtam már…
- Te szavakkal is fel tudsz húzni – erősítette Mariann – és nézd meg – fordult Tünde felé – ha most kigombolod, már használható is.
Nadrágon keresztül simogatott, és két szempár tanulmányozta a látványt.
Kár, hogy a reggeli szexjárat mindig ilyen rövid, bár még mindig jobb, mint a délutáni, mert arra csak ritkán nyílik alkalmunk. Jó lenne túllépni minden nap a verbális izgatáson…
- Holnap azt hiszem, nem kell sietnem hazafelé! – Mariann gondolatolvasó?
- Nekem még bizonytalan – kapcsolódott a témához Tünde is -, ma viszont jobban ráérnék… Ne éld bele még magad! Napközben fog kiderülni, és különben is engedélyt kell kérnünk Marianntól, hogy utazhatunk-e nélküle, kettesben…
- Csakis azzal a feltétellel, ha utána részletesen elmesélitek, egyébként semmi kifogásom ellene, hogy a barátaim jól érezzék magukat egymással.
- Maradhatunk annyiban – kérdezte Tünde mindkettőnk vállára téve a kezét -, hogy ha várlak a kocsinál délután, akkor együtt jövünk haza, ha nem vagyok ott, akkor pedig ne keress?
- Fél négy? – érdeklődtem.
- Oké, addig is jó legyél!
Bekanyarodtam az iskolájuk elé, majd hosszan néztem utánuk.