Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John: Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Love story - igaz szerelmi történet

Történetem több, mint tíz évvel ezelőtt kezdődött. Negyedik egyetemista évemet tapostam, s igen mozgalmas ifjú életet éltem. Igyekeztem vigyázni egészségemre, de egy-egy kisebb megfázás engem is elért. Így történt, hogy nem kúráltam ki magam, s szövődményként a tüdőgyulladás mellett egy kezdődő mellhártyagyulladást is begyűjtöttem, aminek következményeként a kórházban kötöttem ki. Négyen voltunk egy szobában, két hozzám hasonló korú, s egy idősebb, ötvenes asszony.
A kórházban töltött hetem, bármilyen furcsán hangzik is, kellemes pihenés volt. Az orvosok, az ápolók nagyon kedves, figyelmes emberek voltak, fájdalmaim hamar enyhültek, s a kényszerfekvés alatt igen sok energiával töltődtem fel. A velem szemben fekvő lány két évvel volt nálam fiatalabb, ő is a tüdejével feküdt benn, de neki lényegesen komolyabb problémái voltak, daganata volt. Ő a közeli főiskolára járt, tanítani készült, de a rák, ami testét gyötörte, komoly akadálynak látszott.

Nos, ennek a lánynak volt egy bátyja, nevezzük Zoltánnak, aki mindennap bejött meglátogatni kishúgát. Zoli a húgánál öt, vagyis nálam három évvel volt idősebb. Őrjítően jól nézett ki. Sármos arc, mindig igényesen borotvált, körszakállas fazon, barnaszemű, kidolgozott testű, sportos-elegáns, 195 centis srác. Az első pillanatban megtetszett, de nem fűztem hozzá semmilyen reményt. Aztán látogatásai alkalmával velem is beszélgetett, mivel húgával együtt múlattuk az időt. Engem nem nagyon jöttek látogatni, a szüleim nagyon messze voltak, az évfolyamtársaim meg, ha jöttek is, nem maradtak soká. Így hát Zoli lett az én ügyeletes látogatóm is. Kiderült, hogy egy misére szoktunk járni, ráadásul van még egy öccsük is, aki velem egy karra jár az egyetemen. Milyen kicsi a világ!

Múltak a napok, én megkaptam a zárójelentésem, s előre sajnáltam, hogy a látogatások véget érnek. Akkor még nem volt annyira hétköznapi dolog a mobiltelefon, meg az Internet, így nem tudtam, mikor látom legközelebb. Reméltem, hogy azért egyáltalán lesz legközelebb.
A történet teljességének kedvéért megjegyezném, hogy Zoli húga három évvel később belehalt a tüdőrákba. Nem tudtak rajta segíteni. Igazságtalan az élet! Az a lány olyan tiszta, olyan ártatlan, csupa jótét lélek volt, mégis sokat szenvedett.
Szóval az a bizonyos legközelebb hamarabb jött el, mint reméltem. A vasárnapi istentiszteleten találkoztunk, hazakísért, s megbeszéltünk egy keddi mozit. A film valami középszerű akció-vígjáték volt, de persze nem ez a lényeg az első randin. Hazafelé séta közben megfogta a kezem, s poénosan megjegyezte, hogy többé nem engedi el. A szívem kalapált, majd kiugrott a torkomon.

A rá következő hétvégén elmentünk kirándulni. Hihetetlen nagy összhangban tudtunk együtt lenni. Nem mindenről volt azonos véleményünk, de mindig meghallgattuk és elfogadtuk egymás álláspontját. Az erdei séta célja a közeli kilátó volt. A hatalmas szél majd felkapott. Zoli gyengéden átkarolt hátulról, majd fülembe súgta „kedvesem”, s gyengén megcsókolt. Megfordultam karjaiban, s vad csókcsatába kezdtünk. Hosszú perceken keresztül faltuk egymás ajkait, a szívem most nem a torkomon akart kiugrani, hanem egy nagy gombóc volt a gyomromban. Beleremegtem. A hideg szélbe, vagy a boldogságba, nem tudom már, de szerettem volna, ha megáll az idő.

Néhány hónappal később Zoli bemutatott a szüleinek, a testvérei már ismertek. Nagyon jó érzés volt, hogy mindenki nagy lelkesedéssel fogadott. Zolinak a felső szinten külön lakrésze volt, külön fürdő, dolgozó, háló, csak a konyha és a nappali volt közös. (Néhány évvel később némi átalakítás után, már saját konyhánk is volt, csak a lépcsőház maradt közös.) Attól kezdve, főleg hétvégenként egyre több időt töltöttem ott. Mindig csináltunk valami vicces, izgalmas, játékos dolgot. Az elején csak tetszett, de ahogy múlt az idő, úgy lettem egyre szerelmesebb, halálosan szerelmes.
Az én családom is örömmel fogadta újdonsült barátomat, igaz, ők jóval kevesebbszer látták a nagy távolság miatt.

Majdnem három hónapja voltunk együtt, amikor Zoli egyik este megszólalt: „őrülten kívánlak és szeretnék veled szeretkezni, de félek, hogy bántanálak.” Ugyan-ugyan. Tudtuk egymásról, hogy mindkettőnk tapasztalt már dolgokat, s csalódott is párszor. Fölé hajoltam, megcsókoltam, s fülébe súgtam, hogy ne féljen szabadon engedni az ösztöneit. Szedem a tablettát, nem kell semmiért aggódni.

Nem kellett tovább győzködnöm. Átfordított, rám feküdt, s vad, szenvedélyes csókjaival halmozott el. Miközben nyelvemet szinte teljesen lezsibbasztotta, kezei gyengén masszírozták melleim, a bimbóim kőkemények lettek. Feltolta a felsőm. Szájával felfedezőútra indult. Előbb fülem, majd nyakam, dekoltázsom puszilta, majd bekapta és szopogatta hol egyik, hol másik bimbómat. Én csukott szemmel, és egyre szaporább mély lélegzetekkel élveztem a gyengéd kényeztetést. Miközben továbbhaladt útján, s lejjebb csúszott, lefejtettem pólóját, s az enyémet is levettem. Simogatta a combtövöm, közben köldököm puszilgatta, fújkodta bele a levegőt, majd a gyenge simogatás egyre kisebb területen összpontosult, masszírozásba ment át, belőlem meg felszakadtak az első hangos, kéjes sóhajok. Fantasztikus volt, mit művelt. Még szájjal hozzám se ért, de ujjainak mozgása az egész testemben bizsergést indított el. S akkor megérkezett a nyelve. A már igen csak tocsogó dombot lágyan nyalta, majd hevesebben, majd megint gyengéden. Szívta, nyalta, harapdálta. Nem bírtam tovább. Izmaim remegtek, megfeszültek, s sikítottam.

Most rajtam volt a sor. Boxerét letolva kezembe vettem duzzadt férfiasságát, hátratoltam a bőrt, majd vissza. Láttam, hogy élvezi, de hogy a játékot fokozzam, a lábait, a hasát kezdtem csókolni, mellkasát simogattam, s szájon csókoltam, érezve saját ízemet. Közben ágaskodó falloszához dörzsöltem hasam és ágyékom, majd ismét kezdtem lejjebb csúszni.
Combját simogattam, majd heréit. Kezemmel tagját tartva apró puszikkal halmoztam el a vérbő tojásokat, s élveztem hallani, hogy ő is elindult a kéj útján. Hogy ne kínozzam tovább, számba vettem lüktető szerszámát. Először csak a makkot nyaltam, majd végig az egészet, elkezdtem szopogatni, szívni, miközben ki-be húzogattam, s megjelentek rajta az első cseppecskék. Hagyd abba! Nem akarok a szádba élvezni! De én nem akartam meghallani, s tovább ügyködtem. Néhány pillanattal később megfeszült, s a jellemző szagú fehér nedű fröcskölt a számba, az arcomra, a melleimre, s folydogált tovább. Ne haragudj, ölelt át, nem bírtam tovább, túl jó voltál. Semmi baj, én akartam így, mondtam, megcsókoltam, s újra simogatni kezdtem a közben kissé megernyedt testrészt. Fantasztikus vagy, mondtam, de még messze nincs vége. Ő is újra kezdett ingerelni, majd mikor kölcsönösen heves hangjelzéseinkből arra lehetett következtetni, hogy közel a cél, belém hatolt.

Először csak lassan, de teljesen mélyre, majd ütemesen, egyre gyorsabban dugott. Egész testem remegett, közel voltam az öntudatlan állapothoz, csípőmben zsibbadó bizsergést éreztem, s közben éreztem, hogy egy adag forró anyag kitölti a testem, s lassan csurogni kezd kifelé. Hihetetlen érzéke volt szeretkezni. Nem ő volt az első fiú az életemben, de ő volt az első igazi. Tőle tanultam meg igazán szeretni. Mellette éreztem magam igazán nőnek. Tudom, hogy ő is hasonlóképpen nagyon szeretett.

Azon a nyáron autóba ültünk, s kettesben beutaztuk fél Európát. S rengeteget szeretkeztünk. A kempingben, a kocsiban, a szállodában, a tengerben, a parkban, de még egy múzeum mosdójában is. Hosszan és röviden. Mindenféle módon, hagyományosan, orálisan, análisan, ülve, fekve, állva, s a legkülönbözőbb pózokban. S minél többet voltunk együtt, annál tökéletesebbek voltunk egymás számára.
Egy évvel később, a diplomaosztóm után megkérte a kezem. A világ legboldogabb menyasszonya voltam. Neki jól menő banki állása volt, én az egyetemen maradtam doktorandusnak, s tanítani. Második doktori évem nyarán volt az esküvőnk. Amolyan mesébe illő, tökéletes, békés, boldog, ahol az örömszülők is együtt nevetnek, s elégedettek, nem történt semmi botrányos, ciki, vagy kellemetlen dolog. Az esküvőn még Zoli húga is táncolt, igaz akkor már igen beteg volt. „Holtomiglan-holtodiglan” Súlya volt az eskü mondatainak, s éreztem, hogy minden kiejtett szavunk igaz. Egy pillanatra sötét gondolatom támadt: vajon meddig tart az örökké? Míg a halál el nem választ?! De vajon mikor? De hamar átadtam magam a felhőtlen boldogságnak.

Fantasztikus nászutunk volt, s a házasélet mindennapjai sem váltak szürkévé. Gyakran mentünk szórakozni, kultúrálódni, vagy a barátokkal egy-egy estét csevegni. Tényleg, olyan „túl szép, hogy igaz legyen” típusú álompár voltunk.
Aztán jöttek a gyerekek. Először fiút szültem neki, aztán két kislányt, ikreket. Mikor fiúnk a világra jött, vettünk egy házat, mert hármunknak már kevés volt az emeletnyi hely. Abban a pár évben kevesebbet nyaraltunk, szórakoztunk, de a ház berendezése, csinosítgatása és a gyereknevelés is nagyon sok örömmel járt. Zolika most tíz, a lányok, Luca és Fanni nyolc évesek. Óvodás koruktól kezdve gyakrabban bíztuk őket a nagyszülőkre, barátokra, újra többet tudtunk egymással foglalkozni, több időt kettesben tölteni.

Újabb babát terveztünk, de próbálkozásaink kudarcba fulladtak. Orvoshoz mentünk. Szörnyű hírt kaptunk. A párom leukémiás. Előrehaladott stádium, gyógyíthatatlan. A kemoterápia sem segített. Az én tökéletesen egészségesnek tűnt kedvesem néhány hónap alatt nagyon legyengült, megváltozott. 2004 karácsonyát még együtt töltöttük, de szilveszterkor már nem mentünk szórakozni. Január elején, fájdalmakban, a kórházi ágyon karjaim közt halt meg. Kórházban nevetett rám először, s utolsó mosolyát is kórházi ágyról küldte felém.
Drága Zoltán! Mihez kezdjek nélküled? Itt hagytál mérhetetlen fájdalommal, három kisgyermekkel! Álmaimban még velem vagy, de mindig megérkezik a reggel. A szívem megszakad. Miért büntet a jó Isten? Hát mit tettem?

Anyósom második gyermekét veszítette el, mégis nagyobbnak érzem a saját nyomorúságom. Ha a kicsik nem lennének, már rég az uram után mentem volna. Ki segít a fájdalmam enyhíteni?
37 éves vagyok, néhány hónappal ezelőttig a világ legboldogabb, ma a legboldogtalanabb asszonya.
A szerelem ereje nem mindenható. Többé nem hiszek a csodákban.

Köszönöm, hogy végigolvasták történetemet. Önöknek ez csak egy történet, némi erotikával, egy-két mélyebb női érzelemmel, nekem az életem. Ettől nem lett kisebb a fájdalmam, de jól esett kiírni magamból a keserűségemet.
Roncsi
Hozzászólások
További hozzászólások »
dzsedáj ·
A történet magáért beszél, s ilyen való élmény súlya mellett szánalmas a formaságról, a fogalmazásról "beszélni"!!! A sorok sajnos hétköznapokat tükrözik, fikázod a stílust, de hasonló megeshet VELED akár holnap is! qrva szar kort élünk, és be kell látni, hogy az ember nem kerekedhet fölül a természeten - nem minden esteben...
A tényekkel szembe kell nézni, s nem a részletekben elveszni. Ugyanakkor gyakran a részek teszik ki az egészet, ennek ellenére nem szabad globális mértékkel gondolkodni, mert pont ezt várják el tőled. Ha saját magad érvényesíteni tudod, nem éltél hiába, s közhelyeket levetkőzve nézz szét magad körül, aztán vélekedj. estleg.

Kartsy ·
Tetszik-e az írásod? Remélem megnyugtat, ha azt mondom, miattad regisztráltam, hogy elmondjam a véleményem, kifejezzem együttérzésem.
Lendületesen, gyönyörűen írsz, a vége a történetnek ismerős, fiam az édesanyját veszítette el, - szintén leukémiában...



AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A Tortenetek csapata új oldalt nyitott a lányokkal való szex randevúzáshoz: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: