Lopott pillanatok Párizsban 3. rész

Írta: secretsxywriter
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2012. július 18.
Beküldve: 2012. október 19.

*********************************************************************

– Mit szólnál hozzá, ha holnap egy napot egyedül töltenél, nélküle? – kérdezte Jenna aznap este, miközben kisöpört egy izzadtságtól nedves tincset a homlokomból.
Felé fordítottam az arcom. Az izmaim megfeszültek, és a félelem vette át a szeretkezésünk nyugalom helyét a lelkemben. Bizonyára mindez az arcomra is volt írva, mert ő előre hajolt, és gyengéden megcsókolt.
– Nyugalom, Kat! Ne aggódj! El fogsz boldogulni.
Emlékezetembe idéztem az aznap délutánt az Eiffel-toronynál. Milyen csodálatos volt a látvány! Különösen a torony egyik étterméből, ahol ebédeltünk. Majd végigsétáltunk a Champs-Élysées-n, nézegettük a kirakatokat, és beszereztünk pár szuvenírt. Végül a romantikus vacsoránkat is elfogyaszthattuk a Szajna partján. Majd egyenesen visszatértünk a szállodába, hogy összegyűrjük a lepedőt az ágyban.
Úgyhogy most ez, hogy Jenna azzal áll elő, hogy egyedül akar tölteni egy napot, nélkülem, több volt, mint váratlan.
– Nem akarsz velem lenni? – Magam is alig hallottam az elsuttogott szavakat. Abban sem voltam biztos, hogy tényleg kimondtam-e őket.
Ismét megcsókolt, és a kezei közé vette az arcomat, ahogy rám mosolygott.
– Dehogyisnem akarok! De eddig egy pillanatra sem hagytam, hogy önmagad légy ezen az úton. Azt szeretném, hogy csinálj, amit csak akarsz. Korlátok nélkül. Anélkül, hogy aggódnod kellene amiatt, hogy én jól érzem-e magam.
– És te mit fogsz csinálni?
– Én is, amihez csak kedvem szottyan. Találkozhatunk vacsoránál, ha akarod. Csak töltsünk egy kis időt külön! Szerintem még jót is tenne nekünk.
Lehunytam a szemem, és elgondolkodtam azon, hogy talán igaza van. Azon a pár órán kívül, amíg haragban voltunk Grosettóban, gyakorlatilag minden áldott pillanatban együtt voltunk. Ha hazatérünk, akkor viszont vissza kell majd térnünk a saját otthonunkba, és a saját megszokott életünkhöz.
És biztos találok valami érdekeset egy olyan nagy városban, mint Párizs. Ott volt például az a fehérneműbolt, amit korábban néztünk. Jó ötletnek tűnt venni valami meglepetést Jennának. Most lehetőségem volt, hogy anélkül vágjak neki az útnak, hogy Jenna rángatna mindenhova, hogy megmutassa azokat a helyeket, amikhez az emlékei kötik. Most lehetőségem nyílt saját emlékeket szerezni.
Vettem egy mély levegőt, majd lassan kiengedtem.
– Oké! Megegyeztünk. Mostantól a saját utunkat járjuk egy napig. Mit szólnál, ha az előcsarnokban találkoznánk, mondjuk este hatkor?
– Jól hangzik. De most, gyere ide!
Felkacagtam, ahogy rám mosolygott, és a számhoz nyomta az övét. De a hang végül egy nyögésbe fulladt, ahogy az ujjai lecsúsztak a hasamon, és behatoltak a combjaim közé. Hamarosan már levegő után kapkodtam, ahogy hüvelykujjával a csiklómat izgatta. Ujjai belém hatoltak, és én ismét elmerültem a gyönyörök erdejében.

***

Kinyújtóztattam a tagjaimat az ágyon, majd automatikusan átnyúltam Jenna oldalára, de a kezem csak a lepedőt tapintotta. A szemeim felpattantak. A baldachinos ágy függönye még mindig el volt húzva, de már elég fény volt ahhoz, hogy biztosra vehessem, reggel van.
A hátamra fordultam, és a plafonra bámultam. Azon merengtem, milyen romantikusnak találtuk az éjjel ezt a kis kuckót. Annyira, hogy már azt sem tudom, belemerülve a hosszú szeretkezésbe, hány orgazmust éltünk át együtt. Vajon az ő keze is annyira elzsibbadt, mint az enyém? Kinyitottam a számat, hogy megkérdezzem tőle, mielőtt eszembe villant volna, hogy nincs ott.
Felültem, és félrehajtottam a függöny egyik sarkát, hogy láthassam az ébresztőórát. Már majdnem délelőtt tíz óra volt. Kidörzsöltem az álmot a szememből, és bevonszoltam magam a fürdőszobába. Megengedtem a zuhanyt, mielőtt a tükörbe néztem volna a mosdókagyló felett.
Mi a jó büdös hétszentséget csinálhatnék én egész nap?
Egy órával később, felfrissülve és felöltözve, beszálltam a liftbe, hogy lemenjek a földszintre. Nem tudtam megállni, hogy el ne mosolyodjak a gondolatra, hogy szenteltük meg Jennával ezt a liftet az érkezésünkkor. A csengő végre megszólalt, én pedig kiléptem a turisták olvasztótégelyeként működő helyiségbe.
A félelem ismét elöntötte a bensőmet, de visszafogtam magam, és mosolyt erőltettem az arcomra. Akkor is jó napom lesz, ha beledöglöm. És nem fogom azzal tölteni, hogy a hotelszoba ágyában fetrengek, mert akármilyen gyáva is vagyok, képes voltam elég bátorságot gyűjteni magamnak, hogy egyedül vágjak neki Párizs utcáinak. Ha Jenna hisz bennem, én miért ne tehetném?
A recepciós barátságosan rám mosolygott, amikor odaléptem a pultjához, elfojtva minden aggodalmamat.
– Miben lehetek a szolgálatára, Mademoiselle?
– Ma egyedül vagyok. Már láttam az Eiffel-tornyot, és sétáltam a Champs-Élysées-n. Már vásároltam is egy keveset. Tudna valamit ajánlani, amit még megnézhetnék az utazásom vége előtt?
– Ööö, egy pillanat – fordult egy szekrényhez a háta mögött, és elővett egy brosúrát. Kiterítette előttem, és végigmutatott egy pár népszerű látványosságot, közben tömören leírva őket nekem. Majd elővett egy másik brosúrát is, és felsorolt további kikapcsolódási lehetőségeket.
– Mit tud mondani erről? – böktem egy képre a második brosúra közepén. – Ez olyannak néz ki, amit szívesen meglátogatnék.
Rám kacsintott, és felkapta a telefonják. Egy ideig franciául konzultált az illetővel a vonal másik végén, egy pillanatra megállva, hogy megkérdezze a nevemet, majd lefirkantott egy címet, egy időpontot és egy nevet egy kártyára. Amikor letette a telefont, átnyújtotta nekem a kártyát.
– Szüksége lesz egy taxira. Úgy fél óra lesz az út.
– Merci – mosolyogtam rá, és elindultam a brosúrával a kezemben. Megnéztem az időpontot, amit leírt. Legalább három órám volt még addig. Addig kell még találnom valamit, amivel elfoglalhatom magam.
A nap fényesen sütött, amikor kinyitottam a bejárati ajtót és kiléptem az utcára. Emlékeztem egy pékségre, ami mellett elhaladtunk azon az úton, amikor a fehérneműboltot is láttuk, úgyhogy arrafelé vettem az irányt, reménykedve, hogy nem tűnök olyan rémültnek, mint amilyennek éreztem magam.
Nem volt nehéz ismét megtalálni a pékséget. Azonban a feladat, hogy kitaláljam, mit vegyek, majdhogynem lehetetlennek bizonyult. Minden a kirakatban ínycsiklandozónak tűnt, a gyomrom pedig hangosan megkordult, arra gondolva, hogy mindegyikből megkóstoljak egy keveset. A végén egy fahéjas kalács és egy jegeskávé mellett döntöttem. Kerestem egy asztalt odakint, hogy tudjam nézni az embereket, miközben elfogyasztom kései reggelimet.
Bizonyára esett előző éjjel, mert még mindig apró pocsolyák voltak felfedezhetőek az úton. De a nap már magasra emelkedett, és még a terasz árnyékolóján keresztül is égette a bőrömet. A gondolataim pedig Jenna felé fordultak.
Azon merengtem, mivel töltheti a napját. Akadt valami, amit el szeretett volna végezni anélkül, hogy én tudnék róla? Ezzel együtt pedig a zöldszemű szörnyeteg azonnal befészkelte magát a fejembe. Összeszorítottam a szemem, és igyekeztem valami másra gondolni. Bármi másra.
Most arra volt szükségem, hogy találjak valamit, amivel pár órára lefoglalhatom az elmémet. Hallottam, hogy mögöttem két nő franciául beszélget. Bizonyára helyiek lehetnek. Előhorgásztam a fordítógépemet a táskámból, kikeresve a megfelelő szavakat, és reménykedtem benne, hogy nem kínzom meg túlságosan a nyelvüket.
Amikor épp szünetet tartottak a beszélgetésben, feléjük fordultam, és láttam, hogy az egyikük feláll, és kifelé indul a pékségből. Kihasználtam az alkalmat, és mosolyogva odaléptem a hátramaradóhoz.
– Excusez-moi, mademoiselle. Parles-tu Anglais?[1] Egy színházat keresek. Ööö...est un théâtre?
– Igen. Beszélek angolul. Színházat keres? Film-, vagy rendes színházat?
Némán felsóhajtottam megkönnyebbülésemben.
– Ó, köszönöm. Egy filmszínházat, kérem. Akad a közelben?
A társa ekkor visszatért, és mondott neki valamit franciául. A nő, akivel beszéltem, ugyanazon a nyelven válaszolt neki. Aztán csak zavartalanul folytatták a beszélgetést. Aggódtam, hogy talán már el is felejtkeztek rólaam. Ekkor azonban az első nő visszafordult hozzám, és rám mosolygott.
– Elnézést! Csak megbeszéltük a mai terveinket. Már régen nem voltunk moziban. Azon gondolkodtunk, esetleg csatlakozhatnánk-e önhöz? Van egy mozi a közelben. Gyalog pár percnyire. Biztos lesz ott vetítés még a délelőtt.
A mosolyom még szélesebb lett.
– Ha nem bánják, örülnék, ha csatlakoznának.
Végül két ismeretlen nő mellett ülve találtam magam a pár saroknyira lévő filmszínház üres termében, bámulva az „Emmanuelle” című klasszikus francia film első kockáit. Feliratos volt, de nem igazán volt rá szükségem.
A francia filmeket nem cenzúrázzák annyira, mint az amerikaiakat. Bár igencsak könnyednek lehetett értékelni, ez a film mégiscsak pornó volt. Megnyaltam a számat, és éreztem, hogy a puncim lüktetni kezd, és hallottam szívem dobogását, különösen a leszbikus jeleneteknél. Erős késztetést éreztem, hogy a melleimhez nyúljak, és belehajszoljam magam egy orgazmusba, de ellenálltam, és összeszorítottam a lábaimat, igyekezve lecsillapítani a bennem munkáló vágyat.
A film után elköszöntem kísérőimtől, és visszaindultam a főutca felé. A fehérnemű üzlet pontosan ott volt, ahol emlékeztem rá, aminek köszönhetően nem kellett úgy kóvályognom a környéken, mint a turisták többségének. De kiválasztani a megfelelő darabot, nehezebbnek bizonyult, mint ahogy számítottam rá. Tudtam, én mit szeretnék, és azt is hogy Jenna mit szeret. De most ki kellett próbálnom számtalan különböző stílust, mielőtt döntök.
Akárcsak a moziban az erotikus filmnél, a szexi francia fehérneműk igencsak feltornászták a libidómat. Nem tudtam megállni, hogy nézegessem magam a tükörben, elképzelve, ahogy bemutatom a szerzeményemet Jennának ma este. A végén mellbimbóim már fájdalmasan meredeztek, ahogy az anyag dörzsölte őket, olyan érzést keltve, mint amikor Jenna fogai munkáltak rajtuk. Istennek hála a bikini-alsómat nem vettem le próbálás közben. Biztosan átnedvesítettem volna a felpróbált ruhadarabokat.
Miután kiléptem a boltból, szereztem egy szendvicset a közeli bisztróban, majd leintettem egy taxit. Próbáltam angolul elmagyarázni, hova akarok menni, de a sofőr csak mosolyogva bólogatott. Nem hiszem, hogy egy szót is értett volna abból, amit mondok, úgyhogy inkább átadtam neki egy kártyát a címmel.
– Oui! Oui! – mosolygott és bólogatott ismét, majd elindultunk.
Hátra dőltem, és kinéztem az ablakon. Képtelen voltam kiverni a fejemből a filmet. A kocsiban csend volt, de a fejemben csak úgy cikáztak a gondolatok. Igencsak mocskos gondolatok. Újrajátszottam a film egyik jelenetét Jenna és saját magam főszereplésével, amikor a taxi hirtelen megrándult és megállt. Kiráztam a képet a fejemből, és átnyújtottam a sofőrnek a pénzét.
– Merci beaucoup! – szálltam ki, majd becsuktam az ajtót, hogy az előttem magasodó monstrum felé forduljak. Ott állt a The Park Hyatt Paris Vendome.
Bár az agyam a megfelelő üzeneteket küldte a lábaimnak, hogy lassan előre lépkedjek, de a szám tágra nyílt, amíg meg nem láttam a ükörképem az üvegajtóban. Vettem egy mély levegőt, és benyitottam. Próbáltam megnyugodni, miközben odaléptem a hotel recepciós pultjához.
– Helló! A nevem Kat. Időpontom van – tettem le a kártyám a mahagóni asztallapra.
– Üdvözöljük le Spa-ban. Az én nevem Marie Claire – fordult a nő a számítógéphez. Pár pillanatnyi gépelés után küldött felém egy szikrázó fehér mosolyt. – Bejegyeztük önt a Serenity[2] relaxációs masszázsra és a Well-Being[3] forróköves masszázsra. Mindkettőre körülbelül egy órán belül sor kerül. Jaime lesz a masszőre.
– Csodásan hangzik – mosolyogtam, izgatottam a párizsi masszázsterápia miatt.
Egy másik, Janette nevű nő kísért át a „kezelőszobába”, ahol megkértek, hogy vetkőzzek le, és feküdjek a hasamra a masszázsasztalon. Gyertyák lobogtak a kő munkaasztalon a tükör előtt, és lágy zene szólt a háttérben.
Ahogy meztelenül feküdtem ott a lepedővel a hátamon, várva, hogy valami történjen, fejben visszaidéztem az eddigi utunkat. Minden egyes szeretkezésünket Jennával, azt az időt, amit csak beszélgetéssel töltöttük el egymás karjaiban fekve, a sétákat, amiket tettünk, és a tájakat, amiket láttunk.
Azon merengtem, milyen lesz majd az élet, ha visszatérünk Chicagóba. Mit fogok mondani a munkatársaimnak, ha az utazásról kérdeznek? Eddig még sikerült titokban tartanom az újsütetű szerelmi kapcsolatomat egy nővel. Vajon Jenna szeretne összeköltözni? Vajon tényleg fel kell majd fednem a titkomat?
Nagy sokára hallottam, ahogy az ajtó kinyílik, majd becsukódik. Igyekeztem nem felugrani meglepetésemben, amikor valaki, nyilván Jaime, odalépett az asztalhoz, és gyengéden az egyik oldalra söpörte a hajamat. Egy forró törülközőt helyezett a tarkómra, amitől halk nyögés tört fel a torkomból. Aztán borzongás futott végig a hátamon, ahogy lejjebb húzta a lepedőt, amíg az alig takarta már a fenekemet.
Halk kattanás hallatszott, ahogy a masszázsolaj-üveg kinyílt, majd a folyadék bugyogó hanggal ömlött a hátamra. Hallottam, ahogy a két kéz egymáshoz dörzsölődik, mielőtt gyengéden a vállamra simult volna.
– Szóljon, ha túl forró!
A szemeim felpattantak, és úgy éreztem, mintha testem egy lábnyit ugrott volna az asztaltól. Eddigi meggyőződésemmel ellentétben kiderült, Jaime férfi.
– Jól van, Miss Kat?
Nyeltem egyet, és ismét lehunytam a szemeimet.
– Igen… igen. Rendben vagyok. – Vagy legalábbis reméltem, hogy így van.
Az után, hogy megnéztem egy erotikus filmet, felpróbáltam egy csomó erotikus fehérneműt, most pedig belecsöppentem egy erotikusnak ígérkező két órás masszázsba? Ez talán egy ponton túl már túl sok lesz. Talán mégis jobb lett volna, ha bezárkózom a hotelszobámba.
Halkan felnyögtem. Jenna bizonyára tombolna, ha tudomást szerezne erről. De most itt voltam, spontánul élve az életemet Párizsban. Az egészet igyekeztem elfelejteni, és csak élvezni a masszázst. De a vágyaimat csak később akartam kiengedni, Jennával.
Legnagyobb meglepetésemre Jaime olyan fantasztikus munkát végzett a hátamon, hogy gyorsan megnyugodtam, és egyáltalán nem foglalkoztam azzal, hogy a várakozásaimmal ellentétben mégsem egy nő kezei alatt fekszem. Még akkor sem, amikor felhúzta a lepedőt a hátamra, hogy hozzáférjen a lábaimhoz és a fenekemhez. Nem mondom, hogy nem izgatott fel ez az egész – különösen, amikor a masszőr ujjai combjaim belsejére siklottak – de ez az izgalom ugyanakkor nagyon nyugtató is volt. Az az érzés, amikor valaki úgy tud órákon keresztül simogatni, hogy éreznéd magadban a vágyat az orgazmus után.
Már majdnem elaludtam, amikor ismét betakarta a lábaimat, és levette a köveket a gerincemről. Olyan kellemes érzés volt forró érintésük. Nem akartam, hogy abbahagyja.
– Miss Kat? Kérem, forduljon meg!
Nagyon fel lehettem izgulva, mert gondolkodás nélkül lelöktem magamról a lepedőt, és a hátamra fordultam. Ha Jaime meg is lepődött ezen, nem mutatta ki. Azonnal vette a lapot, és letakarta a felsőtestemet a lepedővel.
Le kellett volna hunynom a szemem, és ismét csak a lágy zenére koncentrálni. De nem tudtam. Ha azt a kihordófiút Grisettóban vonzónak találtam, ez a férfi egy igazi szívtipró volt. Akárcsak életem Dávid-szobra… Testét jól kidolgozott izmok borították, melyek, meggyőződésem szerint, kőkemények voltak. Az sem igazán segített, hogy csak egy rövid sortot viselt, úgyhogy teljes szélességében láthattam jól kidolgozott mellkasát.
Próbáltam nem felnyögni. Tényleg próbáltam. De végül mégiscsak feltörtek belőlem az élvezet hangjai.
Arcán mosoly villant. Tudta, milyen hatással van rám.
Lehunytam a szemeimet, és próbáltam a zenére koncentrálni, de annyira rohadtul nehéz volt, amikor a forró olaj a combjaimra folyt. Hálás voltam, amikor végzett, és letakarta a lábaimat a lepedővel.
Amikor végzett az olajjal, víz csobogását hallottam. Megkockáztattam egy pillantást. A kezeit mosta, és a hátát fordította felém. Visszanyeltem egy sóhajt, amit annak a fenéknek a látványa váltott ki belőlem. Különösen abban a rövid nadrágban. A víz elállt, majd Jaime a fejem mellé állt, és masszírozni kezdte a fejbőrömet és a homlokomat.
Napoknak tűnt az az idő, amit a szobában töltöttem, amíg befejezte a testemnek való örömszerzést. De a két óra még mindig nem ért véget, mert ekkor ismét feljebb húzta a lepedőt, ami most csak az alhasamat takarta az ágyékomig. Aztán végigdörzsölte a karjaimat és a lábaimat, mielőtt forró köveket helyezett volna rájuk.
Nagy meglepetésemre, végigbírtam a teljes két órát anélkül, hogy elmentem volna. Úgy értem, talán tényleg leszbikus lettem, de ha meztelenül fekszel egy szobában, egy félmeztelen férfi kezei alatt, aki minden tagodat végigsimogatja… Viszont minden, amire gondolni tudtam, csak Jenna volt, és az ígérkező fülledt szexünk ma éjszaka. Már épp elég felajzott voltam hozzá.
– Csak feküdjön, mielőtt az óra lejár, Miss Kat! Még nagyjából tizenöt perc – mondta Jaime, miután levette a köveket, és nyakig betakart a lepedővel. Szavai keresztülhasítottak a gondolataimon, amik akörül forogtak, hogyan juttatom fel a csúcsra a barátnőmet. Majd ismét hallottam az ajtót kinyílni és becsukódni.
A zene és az olaj és a gyertyák nyugtató illata megtöltötte a fejemet. Gondolataim csapongtak. Amikor visszaérek a hotelbe, tartok egy kis sziesztát… majd lezuhanyozom… megvacsorázok… és aztán…

Folytatása következik!

Ui.: A képen Cameron Russell alias Kat.

________________________________________

[1] Excusez-moi, mademoiselle. Parles-tu Anglais? (francia): Elnézést, hölgyem! Beszél angolul?

[2] Serenity (angol): Derű, higgadtság.

[3] Well-Being (angol): Jólét.