Lopott pillanatok az oltár előtt 5. rész

Írta: secretsxywriter
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2013. január 3.

***********************************************************************************

– Gratulálok, Kat – suttogta Brad a fülembe, miközben átölelt. Hátra lépett, és a mellettem álló ragyogó arcú nőre nézett. – És neked is, Jenna. Csodaszép pár vagytok.
– Köszönjük, Brad – viszonozta Jenna a szavakat egy puszival a férfi arcára és megszorította a barátnője kezét. – Örülök, hogy eljöttetek.
A legtöbb ember, aki odajött hozzánk gratulálni, ismeretlen volt a számomra. Biztos az új barátaink és néhány munkatársam az egyetemről, de többségük Jenna családjához és barátaihoz tartozott még Chicagóból. Nekem nem voltak testvéreim, már mindkét szülőm meghalt, és nem ismertem senkit Braden kívül, aki eljött volna egy leszbikus esküvőre, pláne ilyen messzire. De attól még ugyanúgy élveztem a kis ceremóniát.
Amikor már mindenki gratulált nekünk, Jennával elfoglaltuk a helyünket az asztalfőn. Meredith ült Jenna bal oldalára, Joanie pedig az én jobbomra. Mindannyian megemeltük a pezsgőspoharainkat és a vendégek sorban tósztot mondtak az új életünkre.
Jennával mi kaptuk meg először az ételünket, és amíg szedtünk, én folyamatosan a feleségemet bámultam. Olyan gyönyörű volt hátrafogott szőke hajával, ami kihangsúlyozta gyémánt fülbevalóját és a gyémántberakásos nyakláncát, amit tőlem kapott ajándékba. Mélyen kivágott ruhát viselt, ami leginkább egy köntösre hasonlított, fogva tartva fantáziámat végig a ceremónia alatt, és egy piszkoszöld szalag fogta körbe a derekát.
Ettünk, csókolóztunk, aztán táncoltunk és megint csókolóztunk. Beszélgettünk a barátainkkal és még többet csókolóztunk. Gyönyörű este volt. Nem hiszem, hogy ennyire el lettem volna lazulva, vagy ilyen jól szórakoztam volna az esküvőmön, ha az egy évvel ezelőtt történik. És nem cserélném el ezt az estét semmiért az életben.
Talán az volt a legjobb rész, amikor Meredith és Joanie megpróbálták meggyőzni Jennát, hogy vegye le a harisnyatartómat. Jenna karba fonta a kezeit és a fejét rázta. Azt mondta, nem hajlandó végigcsinálni az olyan hagyományos esküvői szokásokat, mint a csokor-dobás, vagy a menyasszony-tánc. Különösen az apa-lánya táncot, tekintve, hogy az én apám már meghalt. És bár az övé jelen volt, nem tartotta fairnek, hogy az apjával mutatkozzon, amikor az enyém nem lehet itt. Még arra is megkérte, hogy inkább maradjon a háttérben. Amikor ezt elmondta nekem, majdnem sírva fakadtam.
– Ugyan már, Jenna! – kérlelte Meredith a nővérét. A DJ-re nézett, aki türelmesen várt a döntésre. – Csak tedd meg!
– A fenébe! Megtenném én, ha nem tudnám, hogy kinyírnál miatta. Legalább megkukkantanám azt az annyit emlegetett piercinget – vigyorgott ránk Joanie, majd feltartott kezekkel hátralépett, amikor Jenna vetett rá egy gyilkos pillantást. – Csak vicceltem.
Éreztem, hogy forróság önti el az arcomat. Számtalan ember megfordult már utánam, mióta Northamptonba kötöztünk. Pontosan tudtam, hogy sokan közülük szívesen látnának az ágyukban. De hogy pont Joanie?
Megköszörültem a torkomat, majd előre hajoltam, hogy megcsókoljam a feleségemet.
– Gyerünk, Jenna! Csak legyünk túl rajta!
– Oké. Ha ez boldoggá tesz – forgatta a szemeit, és intett a DJ-nek, hogy folytathatja.
Leültem egy összecsukható székre, amit valaki sebtében a tánctér közepére vitt. Aztán egy párnát tettek elém. Próbáltam nem felnyögni, amikor a Garbage „Sleep Together” című száma hangzott fel. Jenna feljebb húzta a ruháját és letérdelt a párnára. A szemembe nézett és megrázta a fejét, de nem szólt egy szót sem.
Beletelt egy kis időbe, amíg felhajtotta a szoknyámat eléggé ahhoz, hogy be tudjon nyúlni alá. Megmarkolta a combom és éreztem a száját és a nyelvét a térdemen. Összezártam a lábaimat. Nem könnyítettem meg a dolgát, de, a fenébe is, az ő hibája, hogy így felizgatott.
Már a második versszak szólt, amikorra szétfeszítette a térdeimet. Próbáltam nyitva tartani a szemeimet, ahogy hallottam a szám szövegét.
– If we sleep tegether / Will you like me better / If we come together / We ’ll go down forever. – Éreztem, ahogy Jenna forró lélegzete meztelen ágyékomhoz ér. Most már biztosan észrevette, hogy nem viselek bugyit.
Kiengedtem egy nyögést, ahogy apró rántást éreztem a piercingemen, amire egy apró zöld masnit kötöttem, holott titkon abban reménykedtem, végül nem kerül sor erre az attrakcióra. Most viszont, hogy mégis sor került, meg is bántam, mert most nyalogatni kezdte a csiklómat, végigfuttatva egy ujját lüktető szeméremajkaimon.
– Meg van – mondta. Pislogtam, és figyeltem, ahogy lehúzz a harisnyatartót a combomról, és ismét előbújik a szoknyám alól. Nyeltem egyet.
– Elég sokáig tartott.
Elvigyorodott, felvillantva a kis szalagot a fogai között.
– Szükség volt egy kis kerülőútra, de a vonat sikeresen visszatért az útjáról.
Felnyögtem, és mélyen szemébe néztem. Azokba a csillogó violaszín szemekbe. Ő is annyira fel volt izgulva, mint én.
Nem emlékszem túl sokra az ezt követő pillanatokból. Jenna bizonyára a várakozó nők és férfiak, többségük meleg barátaink, tömegébe dobta a harisnyatartómat. Ami viszont érdekesebb, hogy Brad kapta el. Rám kacsintott és a bal bicepszére húzta a harisnyatartót, mielőtt megcsókolta volna a barátnőjét. Aztán pedig még tovább táncoltunk.
A vendégek lassan elszivárogtak, ahogy leszállt az éjszaka. Én képtelen voltam abbahagyni a mosolygást, vagy Jennára nézni. Aztán az egésznek vége lett. Meredith és Joanie bepakolták az ajándékokat a kocsiba, mi búcsút intettünk mindenkinek, aztán Jennával beültünk a limóba, ami elhajtott velünk az éjszakába. Reggel együtt repülünk Toszkánába… ugyanoda, Grosettóba, ahol tavaly is jártunk.
– Jó kis meglepetés várt a harisnyatartód mellett – suttogta Jenna a fülembe, amikor hozzábújtam a széles ülésen.
– Tetszett? – mosolyogtam rá és megcsókoltam a száját.
– Nagyon is. Annak ellenére is, hogy elvette az eszem az este hátralevő részére.
– Helyes. Mivel te is elvetted az én eszem, amint megláttalak az oltárnál ebben a ruhában. Tudod, teljesen olyan, mintha egy köntös lenne.
– Ó, bízz bennem, édesem! Ma este semmiféle köntöst nem fogsz rajtam látni.
Hátra dőltem és elvigyorodtam.
– Nem hiszem, hogy szükségünk lesz ilyesmire ott, ahova megyünk.
Jenna a szemeit forgattam, majd a karjaiba volt engem és hevesen megcsókolt. Addig el sem engedtük egymást, amíg a limo meg nem állt a szállodánknál.
Valahogy sikerült kihámoznunk magunkat egymás karjaiból legalább annyi időre, amíg felértünk a lépcsőn. Alig csukódott be mögöttünk az ajtó, én máris ismét a karjaiban hevertem, a nyelveink pedig nyögések közepette táncot jártak egymással. Aztán felmordultam, és próbáltam elhúzódni.
– Lassíts, Jenna! Kérlek. Előttünk az egész éjszaka. Előttünk az egész élet. Emlékezni akarok ennek az éjszakának minden egyes pillanatára – dörzsöltem meg a szemeimet az öklömmel, azt kívánva, bár ne lettem volna ilyen érzelmes.
– Ne haragudj, édes! – zihálta Jenna, és elfordult, hogy levegőhöz jusson. Amikor visszafordult, felém nyújtotta a kezét. – Gyere! Hadd vetkőztesselek le!
Kislánykorom óta a nászéjszakámról álmodtam. Úgy, ahogy minden kislány teszi. De sosem gondoltam volna, hogy ilyen lesz. Gyengéd női kezek gombolják ki a ruhámat és fogják a kezem, amíg kilépek belőle. Azok a violaszín szemek végigmérték meztelen testemet.
– Akármennyire is szeretem a harisnyád és a harisnyatartód, ma minden lekerül, Kat.
Kiléptem a magas sarkúmból, kivettem a fülbevalómat és az anyukám karkötőjét, amit a halála előtt adott nekem. Jenna őrjítő lassúsággal húzta le a harisnyámat, míg végül teljesen meztelenül álltam előtte. – Eltetted a nyakörvedet?
Forróság öntötte el az arcomat és a combjaim közét.
– Igen, úrnőm.
– Ma este, kivételesen, nem akarok semmi korlátot a tested élvezetében. De holnap használni fogjuk.
– Köszönöm, úrnőm.
Megfogta a kezem és magához vont.
– És semmi formalitás. Csak tedd, amit érzel, Kat!
Bólintottam, majd felnyúltam és kikapcsoltam a nyakláncát és kivettem a fülbevalóit. Hátranyúltam és kiengedtem a haját, felnyögve a látványtól, ahogy az lágy hullámokban leomolva körbeöleli az arcát. Egy kissé felemeltem a szoknyáját, ő pedig kilépett a cipőjéből. Amikor mindezzel végeztünk, kibontottam a derekát körbeölelő szalagot, majd hátraléptem, hogy vessek rá egy pillantást a ruhájában. Cipő nélkül, kócos hajjal pont úgy nézett ki, mintha köntöst viselne. Lassan felemeltem a kezem és lehúztam a ruhát a vállairól. Kezei mozdulatlanul lógtak teste mellett, így a ruha könnyedén lecsusszant, először feltárva meztelen melleit, majd karcsú derekát, végül borotvált punciját.
Felnyögtem és tekintetem az övéhez reggent.
– Azt hitted, csak te titkolsz valamit?
Ajkaink ismét találkoztak, és karjainkat egymás köré fontuk. Kezeink a másik hajába túrtak.
– Akarlak. Most – nyögte Jenna, miközben elhúzódott, hogy az ágyra lökjön engem.
Lekapcsolta a lámpát, majd máris rám vetette magát.
– Gyorsan végzek veled, édes, hiszen már annyit vártál – csókolt meg, nyelve pedig az enyémbe karolt. – Aztán valószínűleg alszunk, mert mindketten kimerültünk. De ne lepődj meg, ha az éjszaka közepén egy orgazmusra ébredsz!
– Ígéretek, ígéretek – nyögtem, gyengéden megharapva alsó ajkát.
– De először…
Felsikoltottam, ahogy a szájába vette bal mellbimbómat, és nyelvével a karikával kezdett játszani. Kezeimet a fejére tettem. Felnyögött, és fogai közé vette a gyűrűt, úgy mozgatva, hogy a hátam hamarosan megfeszült. Aztán áttért a másik mellemre, és megismételte ugyanezt. Ó, igen! Ez egy vadító éjszaka lesz.
Hirtelen felemelkedett és keményen megcsókolt. Fölém hajolt, mellei az enyémekhez dörzsölődtek. Aztán keze a combjaim közé kúszott. Felhúztam a lábaimat, a talpaimra támaszkodva és széttártam a térdeimet. A hajába túrtam és a keze két ujjával a csiklómat izgatta.
– Igen! – sikoltottam, amikor hagyott levegőhöz jutni. Összeszorítottam a fogaimat és a párnára ejtettem a fejem.
Szája a nyakamra kúszott, majd vissza a mellemre, keze pedig lejjebb csúszott és ugyanaz a két ujj hatolt belém.
Felnyögtem és a testem megfeszült. Egy pillanatig némán könyörögtem, majd hirtelen átlökött a határon. A nevét sikítottam, érezve, ahogy ujjai bennem mozognak, úgy, ahogy vágytam rá.
Aztán rám roskadt, a nyakamat csókolta, haja beterítette az arcomat.
– Szeretlek, Kat Jenkins.
Mielőtt elaludtam volna, átöleltem őt és a fülébe suttogtam: – Én is szeretlek, Jenna Swallow. Annyira örülök, hogy részem lehetett veled ebben. Ezekben a lopott pillanatokban.