Lopott csók 3. [VÉGE]

Lopott Csók 3. [UTOLSÓ RÉSZ]

Osztályfőnöki órán ültem. Nem is figyeltem nagyon, míg Akura-sensei az eheti nyári fesztiválról papolt nekünk. Unottan rajzolgattam a padra mindenféle anime karaktert. Az asztalomon már így is több mint harmincnégy figura foglalta a helyet, én mégis be nyomorgattam egyet-egyet közéjük. A barátaim szerint jól rajzolok, ezt általában meg is jegyzik. Elkaptam egy szót a sensei mondatából: "kirándulás". Erre én is abbahagytam a rajzolást, és kérdőn néztem az ofőre.
- Mint tudjátok, az iskolánk rengeteg pénzt nyert, a templomok felújítására szolgáló jótékonysági eseményen, amit legfőképp a mi osztályunknak köszönhetnek... - "persze, mert sensei volt olyan nagylelkű, és megfenyegetett minket, hogy ha nem veszünk részt a tevékenységben, mindenki egy intővel lehet gazdagabb, ami nem igazán mutatna jól, a főiskolai jelentkezési lapokon" gondoltam. - Éppen ezért miénk a megtiszteltetés, hogy a jövő hetet, Európában, Írországban töltsük egy luxus nyaralóban. - mindenhonnan lelkesítő tapsvihar vette kezdetét, voltak akik huhogni és füttyenteni kezdtek. Kicsöngettek. Mindenki teljesen oda volt meg vissza az egésztől. - A szobabeosztásokat kitűztem az ajtóra. - tette hozzá a sensei, amit az osztály fele már nem hallott meg. Én azért még megnéztem, mielőtt kimentem volna a teremből.
- Banyek! Shin lesz a szobatársam! - hajolt át felettem Nao. - Yukki, úgy látom te Adam szobatársa leszel. - mondta.
Adam elpirult, és lesütötte a szemeit.
- Nyugi! Egy hét nem a világ vége. - borzoltam össze a haját.
- Olyanok vagytok mint a friss házasok akik alig tudnak elszakadni egymástól és az ágytól. - jegyezte meg Yukki, az előbbi tevékenységemre utalva. Erre én is elpirultam és gyorsan elhúztam a kezemet. - Ugyan! Ne cseszegess már ekkora baromságokkal! - rivalltam rá. Yukki-tól már megszoktam az arrogáns megjegyzéseket, de valóban, egy kicsit óvatosabban kellene cselekednem, ha nem akarunk idő előtt lebukni. Különben is. Hétfőn indulunk, és ma péntek van.

Elérkezett a várva várt nap. Az osztály az épület előtt tolongott.
- Shiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiiin! - hallottam meg egy ismerős női hangot. Amint megfordultam Mishu ugrott a nyakamba. Kissé meglepetten öleltem át és kérdőn néztem rá, amint elengedett.
- Mivel Adam dobott, úgy döntöttem, te leszel az új célpontom. - felelt a fel nem tett kérdésre, és rám szegte a mutatóujját. Nyeltem egyet. Tudtam, hogy Mishu nem tudja, hogy én vagyok az, aki miatt Adam ejtette. Egy puszit nyomott az arcomra köszönésképpen, majd felszívódott. Én kőszoborként, teljesen vörös arccal álltam. Adam lépett oda hozzám, Yukki és Nao társaságában.
- Valaki nagyon rácuppant az ifjú úrra. - kezdte a cukkolást Nao.
- Shinnek biztosan a kirándulás utáni első megálló, a 23-mas szoba lesz. - csatlakozott Yukki is.
- Ne aggódj, nem lesz ciki, ha véletlenül egy női bugyit találunk a gatyádban! - vihorászott Adam is. Ezt már én sem tűrhettem, persze sokkal inkább viccnek, és nem visszavágásnak szántam a mondandómat.
- Mit keresnétek a gatyámban?! - kérdeztem. Még nevettünk ezen egy ideig, míg meg nem érkeztünk a nyaralóba. Szép volt és hatalmas, játéktermekkel, egy közös spa részleggel, egy botanikus kerttel és egy gyönyörű tengerparttal. Csak mi, és a dolgozók voltunk a birtokon, meg talán néhány turista, de ők kicsit odébb. Az apartman beosztásokat még a repülőn kiosztotta a sensei, szóval már csak el kellett őket foglalni. Én és Nao, 128-as, Adam és Yukki a 34-es apartmant kaptuk. Naoval lepakoltuk a cuccainkat, és felváltva használva a fürdőszobát, átvettük a fürdőgatyáinkat. Nao magas fiú volt, vékony, szálkás izomzattal, ezüstös fehér fürtökkel melyek eltakarták az egyik szemét, és fekete szemekkel. Tipikus csaj ideál volt, bár ha ilyen szemszögből nézzük, nem igazán az esetem.
- A parton vagy itt a házi medencében fürdünk? Esetleg a spa-ban? - kérdezte a fiú, eltartva a mobilját a fülétől. Gondolom Yukkiékkal beszélt. A sejtésem be is igazolódott.
- Yukki szerint, az egész osztály a spa-ba megy, hogy kipróbálja. - tette hozzá. Bólintottam jelezve, hogy mi is oda menjünk, mire ő váltott még pár szót a másik fiúval, majd elindultunk az épületbe. Még a sensei is átöltözött fürdőruhába. Én Adammel rögtön az egyik vízi csúszdához siettem, ahol páros úszógumikat használtak, és egyszerre két csőből indult az egész, szóval versenyre is alkalmas volt, amit mi ki is használtunk. Az ellenfelünk Yukki és Nao volt. A többiek nevetve nézték hogyan szerencsétlenkedünk, majd egymás úszógumiját lökdösve, indultunk el. Majdnem fel is borultunk,  Adam-mel mind a ketten eléggé eláztunk, a kör végére, de nyertünk. Ezután Mori-kun és Meme-chan társaságában, mind a négyen beültünk jakuzzizni. A pezsgő meleg víz teljesen ellazította az izmaimat. Hátra döntöttem a fejemet és lehunytam a szemeimet. Ekkor valaki megcsikizte a talpamat. Riadtan pattantam fel, mire Nao és Yukki vihogó alakját pillantottam meg.

Végezetül eljött az este. A mai napon, a parton sütögettünk Európai szokások szerint, nyárson. Nagyon élveztem, és a szokatlan ízű kaja is finom volt. Sensei közölte velünk, hogy Európában, a tábortűz körül, énekelni szokás, így ezt is kipróbáltuk. Egész családias hangulat volt.
Végül eljött a lefekvés ideje. Még kicsit hülyéskedtünk, aztán szép lassan mindenki visszatért a maga szobájába. Egy gond volt csupán. A nálunk lévő két ágy össze volt tolva, szétrendezni pedig szinte lehetetlen volt. Nao nem zavartatva magát, egy szál bokszerben elterült az egyik ágyon. Én óvakodva feküdtem le a saját helyemre. Mégis miért parázok ennyit? Nao a haverom, nem kell tőle tartanom. Ezzel bátorítva magamat helyezkedtem el bátrabban, amikor a fiú, ravasz vigyorral fölém mászott.
- Mond Shin! Nem lenne kedved valami szórakoztatót csinálni? - kérdezte, de még mielőtt leesett volna a tantusz, a nyakamat kezdte csókolgatni, kezeimet lefogta, hogy ne tudjak védekezni.
- Nao ne csináld! - nyöszörögtem, de már késő volt. Az érintéseinek hatására a testem reagált és merevedni kezdtem. Ő egy elégedett vigyorral nyugtázta ezt, és felbátorodva, megcsókolt. Az ajkai puhák voltak, de határozottak. Egész testével hozzám simult, minden egyes izmát éreztem. A bőre forró volt. A nyelve, a számba vándorolt, és az enyémhez simult fura, bizsergő érzést keltve ezzel. Lehunytam a szemeimet. Ezüst tincsei csiklandozták az arcomat. Hiába tudtam, hogy nem szabad, nem tehetem ezt, mégis túl gyenge voltam ellenállni. Egyik keze a tagomhoz vándorolt, és finoman rámarkolt. Halkan felnyögtem és csípőmet megemelve még jobban a kezéhez simultam. Mégis mi a fenét csinálok? Nem tetszett, hogy ő vezet, sőt, teljes mértékben megijedtem, de már ha akartam se tudtam volna elmenni. A testem irányíthatatlanná vált, ráadásul Nao is lefogott. Ekkor éreztem, hogy belenyúlt a gatyámba. Felnyikkantam.
- N... Nao! Kérlek, hagyd abba!
- Sajnálom, de nem. Soha többé nem lesz még egy ilyen alkalmam. - suttogta. Ellenkezni próbáltam de nem ment. Megszabadított a rajtam maradt ruhadaraboktól, majd a felsőtestemet kezdte csókolgatni. Közben, magáról is lerángatta a bokszert. Halkan nyögdécseltem. Csak akkor kaptam észbe, amikor hihetetlen fájdalmat éreztem a fenekemben. Nao, egy hirtelen mozdulattal, tövig belém nyomult. Felüvöltöttem, még a látásom is elködösült a könnyektől. Túl kegyetlen volt.

[Adam]
Mikor Yukki már bealudt, halkan, kiosontam a szobából, hogy megnézzem Shin, alszik e már. Az ablakukból láttam, hogy ég a villany a szobában. Közelebb mentem az üveghez, hogy bekopogjak rajta. De ekkor azt kívántam, bárcsak ne tettem volna! Az ágyon, Nao és Shin, úgy fonódtak össze, mint két fűzfaág a szélben. Gyorsan kezdtem venni a levegőt, és a kezeim ökölbe szorultak. Nem akartam tovább nézni őket, így elfordultam. Éreztem, hogy sírok, de nem törődtem vele. Vajon tényleg csak én lennék a naiv? Nem láttam értelmét megbeszélni a dolgot. Lehet, hogy ezzel én követek el hibát, de ami történt megtörtént. Pár hete kaptam a levelet, hogy anyám meghalt. Apám külföldre ment dolgozni, és itt hagyott engem a házba egyedül, bár igaz, mindent fizetett. Viszont soha többé nem jött vissza. Shin szeretete, vagy legalább is a remény amit nyújtott, tartotta bennem a lelket, de ez a kép is hirtelen darabjaira hullott. Mondjuk mit vártam?! Túl szép volt ez az egész, hogy igaz legyen.

[Shin a kirándulás után]
A telefon kicsöngött, aztán sípolt egyet.
- A hívott szám pillanatnyilag nem kapcsolható. Kérem, ismételje meg hívását később! - hallatszott a kagylóból. Már tizenhatodjára hívtam Adam-et. Otthon voltam, ahogyan ő is. Sejtettem, hogy valamit megtudhatott a Nao-val való dologról, éppen ezért hihetetlenül stresszeltem. Nem bírtam tovább. Felálltam, és elindultam Adam-ékhez. Igaz, messze laktak, de mindenképpen beszélni szerettem volna a fiúval. Út közben is próbáltam már hívni, de semmi. Nem akarhatott velem beszélni, mert a kiránduláson is, egyfolytában került. Mikor megérkeztem, becsöngettem a kis lakásba. Semmi. Megpróbáltam még egyszer. Semmi. Vagy tizenöt percig álltam ott, de semmi. Berontottam a kapun. Úgy gondoltam, ez megéri, ha láthatom, hogy Adam jól van. Csak reménykedtem, hogy otthon lesz. Benyitottam az ajtón.
- Hahó! - szóltam, ahogy körbe jártam a házat. Benéztem a hálószobákba, a nappaliba, a fürdőszobába, és végül a konyhába. És akkor ott, térdre zuhantam, miközben úgy zokogtam, mint még soha.

[Adam]
Anya, Apa, Shin... Ne haragudjatok rám! Tudom, nem vagytok rám büszkék sőt, csalódtatok bennem. De éreztétek már azt, hogy mindenki elhagyott titeket?! Anya, te itt hagytál ebben a világban. Apa, te itt hagytál egyedül, amikor a legnagyobb szükségem volt rád. És végezetül, Shin. Te itt hagytál, miközben elvetted minden reményemet. Hogy ki vagyok én?.... vagy inkább... ki voltam? Nos, ezt én se tudnám megmondani. Mindenesetre sok szerencsét kívánok neked apa és... Shin, a továbbiakban!

[Shin 8 évvel később]
Hideg idő volt. A temetőben p pedig, kifejezetten jobban fújt a szél. Adam, ma töltötte be a 24-et. Odaléptem az egyik sírkőhöz. Lesöpörtem, és ráraktam a koszorút, amit a kezembe szorongattam. A kőbe belevésett kanjik-ra meredtem, majd letérdeltem, és imádkoztam egy sort.
- Boldog születésnapot! - simítottam végig, a hideg márványt. - Hihetetlen de megint eltelt egy év. - sóhajtottam.- Hiányoztál.
- Apa! - hallottam egy ismerősen csengő kislány hangot, a hátam mögül.
- Már is megyek, kincsem! - válaszoltam.
- Chiriko, hagyd egy kicsit apádat! - szólt rá Mishu a lányra.
- De anyu! - erőlködött Chiriko. Visszafordultam a sírhoz.
- Úgy látszik mennem kell. Hív a család. Amióta Chiriko betöltötte a 4-et, be nem áll a szája. - mosolyogtam, majd felegyenesedtem. - Hát akkor... jövőre megint látlak. - mondtam, azzal odasiettem Mishu-ékhoz, megfogtam Chiriko kezét, és együtt elindultunk vissza a házba, miközben azon gondolkodtam, hogy mi lett volna, ha Adam, azon az estén, nem vágta volna fel az ereit. Mindenesetre, én örökké járni fogok hozzá, és ha majd meghalok, mellé szeretném ha temetnének.

VÉGE