Liz élete

1.fejezet
Újabb nap ebben a rohadt iskolában. Matek. Egy szavát sem értem a tanárnak. De talán egy-két perc, és vége.. Igen, hallom, ahogy más termekből hömpölyög ki a tömeg.. Végre! Csengettek. Eddig tartott.
***
Pont a folyosón mentem, mikor a hátam mögül hallottam Sunny hangját: Linda! Várj már! –mondta, miközben a kezéből a könyvek csak úgy dőltek kifelé, de csodával határos módon egyet sem ejtett le. Meg kell, hogy mondjam, világéletében szerencsés egy lány volt. Minden fiú megnézte, ám mégsem incselkedett velük. Jónak tartom, hogy vigyáz magára.
-Linda, végre hogy utolértelek! Azt hittem soha nem állsz meg –mondta, miközben arcába lógó, göndör tincseit fésülte arrébb puha, kicsiny kezével.
-Hát.. végül is megálltam. De viszont mi lenne olyan fontos? –néztem rá bágyadtan.
-Mrs. Hampton holnap dolgozatot akar íratni… Arra gondoltam, hogy… Mi lenne, ha ma nálad tanulnánk?
-Sunny, hiszen ez remek ötlet! –mondtam boldogan.
-De én először is haza megyek… Harapok valamit, most nem olyan jó a kaja az ebédlőben. –hadarta, majd mindeni folytatta a maga útját.
































***
Hazaértem. Felmentem a szobámba, majd ledobtam a táskám az ajtó mellé. Ránéztem az ágyra, és ásítottam egy nagyon. A szobám azúrkék volt… soha nem voltam az a lányos lány… A fiúk sem néztek minden pillanatban, de nem zavart. Elindultam az ágy felé, majd megálltam. A tükrön akadt meg a szemem, amit még 13 éves koromban kaptam. Most 16 vagyok, és mennyit változtam. A tükrön képek voltak rólam és Sunnyról, anyáról és apáról, és a kedvenc együttesemről. A lábamtól a fejem teteéig megvizsgáltam magam. Szakadt, fekete harisnya, amin egy egyszerű, rövid farmernadrág volt. A lábamon tornacsuka. Ma az egyik kedvenc, oldalt kivágott pólómat vettem fel. Anya nem szereti, mert azt mondja, kilátszik a toppom. De valójában kit érdekel? Nekem tetszik és pont. A fülemben egy kicsi, kerek fülbevaló… Emlékeim szerint ezt is az egyik szülinapomra kaptam, de annak már van egy jó 10 éve. Aztán a hajam: a hajam teljesen fekete, elöl egész nagy, már-már a szemembe lóg. Érdekes, hogy születésemtől fogva egy éves koromig világos volt a hajam. A szemem színe viszont megmaradt kéknek. Ahogy így nézegettem magam, hallottam egy csengetést. Igen, Sunny volt az. Megkérdezte, hogy elsősorban van-e itthon valaki. Szerencsénkre nem volt, de nem értettem úgy igazán a kérdést. De lényegtelen, gyorsan betessékeltem, majd felmentünk a szobámba. Nagyon zavartnak tűnt, csak azt nem értettem miért. Hiszen vagy gyerek korunk óta barátok vagyunk. Talán rejteget valamit? Ezt a gondolatot még eltettem későbbre, és leültünk az ágyamra tanulni. Függvények… soha sem tudtam őket megérteni. De igazán nem is velük voltam elfoglalva… Még mindig kíváncsi voltam, hogy miért olyan zavarodott Sunny.
-Sunny, bánt valami? –kérdeztem, és mindennél megértőbb arcot akartam vágni.
-Hát igazából nem… csak meg szeretnék mutatni valamit. –majd a táskájához kapott.
Egy kis zacskót vett elő, benne kis bogyók. Alkoholos filccel rá volt írva: Zen. Sunny drogozik? Ez nem lehet…
-Mióta használsz… ilyen… szereket? –néztem rá ijedten.
-Jaj, nehogy félre értsd! Ezt… mondjuk úgy, hogy veled szerettem volna kipróbálni. –majd mosolyt erőltetett az arcára.
-És szerinted én használni is fogom?
-Nem veszélyes! Az egyik közeli ismerősöm adta. Kérlek, csak egy próbát. –erősködött.
Még néztük egymást egy-két percig, gondolatainkba mélyülve, majd belementem.
Sunny felbontotta a zacskót. Kivett egy bogyót a szájába vette. Én is.  Majd lenyeltük egy kis víz kíséretébe. Az első pár percben semmi nem történt, majd beütött a szer… Olyan volt, mintha lepkék szállnának a hasamban. Boldog voltam. Mind a ketten azok voltunk. Nevettünk. Megöleltük egymást. Aztán beraktunk egy kis zenét, és vadul táncra perdültünk. Aztán megint egy ölelés. A zene csak szólt, és mi nevettünk. És Sunny az arcomra nyomott egy puszit. És megölelt.
-Soha nem szórakoztam ilyen jól –mondta.
-Én se. De ez nekem nem elég. –néztem rá.
Sunny vette a lapot. Odalépett hozzám, ráfogott a fenekemre, és megcsókolt. Életemben nem éreztem ilyet. Volt már barátom, és vele is smároltam… de ez az érzés más. Sunny ajkai puhák, és teltek voltak. Az íze akár a cseresznyéé. Aztán külön vált ajkunk, és egymás szemébe néztünk. Csodás volt. Magamhoz szorítottam. Majd becsuktuk szemünket, és megint elcsattant egy csók. És még egy. És még egy. Majd a nyelvem beledugtam a szájába. Hamar viszonozta. A számban egy nyálas, húsos dolgot éreztem, ami csak járt. A hasamban megint ezer pillangó repkedett. Majd megfogtam a combját, és végigsimítottam rajta a kezem. Aztán felértem, és megfogtam a fenekét. Ebben a bódult állapotban jutottunk el egész az ágyig…