Liz élete (második fejezet)

2.fejezet
…megfogtam a combját, és végigsimítottam rajta a kezem. Aztán felértem, és megfogtam a fenekét. Ebben a bódult állapotban jutottunk el egész az ágyig…
***
Elértünk végre az ágyhoz, de még mindig össze voltunk ragadva. Érdekes, hogy Sunny milyen erősen tudott csókolni. Nagyon határozott volt. Lefeküdtünk. Már nem volt annyi pillangó a hasamba. Sunny feltűrte a pólómat, hogy könnyebben odaférhessen a hasamhoz. Lassan, érzékien simította végig kezét a köldökömtől a mellemig, majd megállt. Vágyakozó pillantást vetett két hatalmas, barna szemével az arcomra, majd elkezdte puszilgatni a hasam. Egyre feljebb ért. Éreztem, ahogy orrán át kijön az a meleg, párás levegő. Fújtatása csiklandozta a hasamat. Amikor a mellemhez ért, csak egy puszit nyomott a balra, de a toppom még ott volt. Aztán feljebb húzta a pólóm, és levettem. Felért a nyakamhoz, és megállt annál a résznél, ahol a nyakam és az állam összeér. Ott kinyújtotta rózsaszín nyelvét, és megnyalt. Végig felért a számig. Belegyömöszölte a nyelvét, majd ajkai hozzátapadtak az enyémhez. Nyelve lement egészen a torkomig. Nagyot nyögtem, majd megfogtam a derekán a pólót, és elkezdtem levenni. Sunny automatikusan kinyújtotta a két kezét, hogy le tudjam róla venni a felsőjét. Hát így feküdtünk ott, és smároltunk vagy fél óráig, mikor hallottam, hogy megállt egy kocsi a ház előtt. Anya! Szerencsénkre –mondhatni- kijózanodtunk. Felvettük a pólónkat, a könyveket felkaptuk, majd belemélyültünk. Anya kinyitotta a bejárati ajtót, majd megszólalt:
-Liz, itthon vagy?
-Persze, anya. Sunny is átjött hozzánk -jött a válasz.
Hallottam, ahogy lerakja a cuccait, majd elindul a lépcsőn felfelé. Féltem, hogy mi lesz. Benyitott, meglátta a kivett CD-ket a Hifi mellett, és a szétfetrengett ágyat.
-Hát itt meg mi volt?! –nézett felhúzott szemöldökkel.
-Párna csata, anya. Úgy gondoltam, hogy a függvények unalmasak. –néztem rá nagy szemekkel. Komolyan, hogy lehetek ilyen béna? „a függvények unalmasak…”. Ennél rosszabb dumát még senki sem hallott szerintem. Ahogy lesütöttem a tekintetem, a szemem sarkából megpillantottam a zacskót. Ha anya észreveszi, buktunk. Gyorsan kinéztem az ablakon, majd arra mutatva megkérdeztem: Az ott nem Joe Bakers? (Ő a volt barátom) Mind anya, mind Sunny odament az ablakhoz, és én a szer után nyúltam. Gyorsan becsúsztattam a bugyimba.
-Hol van? Nem látom. –hitetlenkedtek anyáék.
-Lehet, hogy nem is ő volt. –mondtam, és mosoly ült az arcomra.
Aztán elfordultak. Anya kiment, és még tett egy epés megjegyzést, de már nem nagyon hallottam. Olyan félvállról beszélt. Ahogy visszafordultam, Sunnyt láttam, ahogy pakol a táskájába. Behúzta a cipzárt, vetett egy mélybeható pillantást rám, és kilépett. Még hallottam, ahogy elköszön anyától. Én meg csak hátradőltem az ágyamon, és gondolkoztam, hogy mi lesz mi lesz másnap a suliban.