Lionel

Puha ujjai a telefonja billentyűit nyomkodják. Egy lánynak ír. Történtessen nekem. Az éterben az én telefonom fogja az üzeneteit. Telefonom vadul búg. Ránézek a telefonomra, újfent valami malac dolog. Mosolygok. Lionel elemében van. A milyen bugyi van, rajtad üzenete hatalmas mosolyt csal az arcomra. Egy pillanatra elgondolkodom, hogy milyen bugyi is akadt a kezembe reggel, amikor a fiókban kotorásztam, félig még kómában. Uh, ez ciki lesz, de épp egy pöttyös csipkés bugyi feszit rajtam a szűk szoknya alatt. Cipőm sarkát megtámasztom az irodai szőnyegben. Picit hátratolom a székem és keresztbe vetem a lábam. Érzem, hogy nedvesedik a bugyim. Az üzenet felizgat. Lionel az a pasi, aki nem akarja magát elkötelezni. Ő nem az a bókolós típus. Beszéd közben sosem néz rád, néha olyan érzésed támad, mintha számára nemis léteznél. Barna szemeiben van valami különös, rejtelmes dolog. Jobb szemében van egy folt. Volt szerencsém tanulmányozni, igaz rövid ideig, de néha megfeledkezik magáról és a szemedbe néz. Ritka pillanatok egyike. Válaszolok az üzenetre. Izgatottan várom a választ. Kedvemre van a játék. Az irodai munka unalmas. Nyolc órában a monitort bámulom. A bugyim nedves, pajzán gondolatok cikáznak az agyamban. Próbálom elhessegetni őket, de Lionel üzenete visszaránt. Kapok egy címet. Gyorsan rákeresek a keresőben.
Fény szűrődött be a fából készült barna zsalukon. A szoba tágas volt. Virág kókadozott az ablakban. A párkányon kagylóhéjak sorakoztak.  Az ágyat virágos takaró borította a párnak összevissza hevertek. Leültem az ágy szélére. Körbehordoztam tekintetem. Bicaj, focilabdák, cipők, rendezetten sorakoztak a fal mellett. Komódon parfümök sorakoztak. Szép gyűjtemény, gondoltam magamba. Világmárkák, híres divatdiktátorok művei.  Lionel becsukta az ajtót. Szótlanul elhaladt előttem. Kényelembe helyezi magát egy székben, ami rongyokkal van tele. Kíváncsian odanyúlok. Egyenként húzom elő, különböző fociklubok sáljait. Ránézek, Ő csak mosolyog. Hátracsúszok az ágyon. Kényelembe helyezem magam. A csöndet ujjai kopogása szakítja meg, a számítógép billentyűzetén. Szótlanul figyellek. Haja kócos. A beszűrődő napfény megvilágítja az arcát. Barna szemeidben jóság és melegség bujkál.  Egy rejtély az egész lénye, amely arra csábit, hogy megfejtsem.
Elindul egy film. Hm. Na, jó jöhet, mégis úgy illik. Vonatott a történet, lassan bontakoznak ki a szálak. Lionel mellém telepedig. Érzem parfümje illatát. Szája a nyakamra tapad. Jól esik. Hagyom, hogy magával húzzon. Ellazulok. Forró bizsergés járja át a testem, halkam felnyögök. Nyelve lassan térképezi fel a bőröm. Nedves vagyok, kívánom őt, de ő csak játszik velem. Kettényitom a lábaim, keze lassan simogatja nedves puncimat. Ujjai lassan hatolnak belém. Mohón fogadom magamba a puha ujjakat. Becsukom a szemeim és hagyom magam, odaadom testem neki. Használja. Szoknyám a nyakamban, forró puncim, még forróbb nyelv nyalja, a gyönyörtől ismét felnyögök. Lábamat nyaka köré fonom, így jobban érzem nyelvének táncát. Gyors keringőt, amit a lábam között jár, lassan abba hagyja. Mélyen belém hatol, ez már nem a forró nyelv, amely táncra csábított ez, mér Lionel kőkemény farka. Lassan hatol belém. Kinyitom a szemeim. Barna szemeiben tűz lobban. Vadul magáévá tesz. Hagyom, élvezem, akarom. Megfordít, hátulról hatol belém. A lepedőt markolom, miközben szám szélét harapdálom.  Hosszú hajam szanaszét, Lionel belémarkol és megrántja, fáj, de élvezem.  Megfordulok, próbálok, felülkerekedni rajta, ráülni kőkemény farkára, de nem hagyja. Ismét megfordít és ledob az ágyra, mint egy darab rongyot. Széthúzza a lábaim és farkával, a puncimmal játszik. Lassan köröz a puncimnál, mielőtt belém hatol. Forróság fut végig a testemen. Fejem az éjjeli asztal sarkába koppan, az térit magamhoz. Felveszem a ritmusát. Félig ülő helyzetben élvezem kőkemény farkát. Már fáj a baszás, de élvezem. Megmarkolom fenekét és magamba húzom, még többet akarok. Gyorsabban, hosszabban. Habzsolom az élvezeteket. Végig simítom szőrös mellkasát. Közeledünk a csúcs felé, nem birok magammal, utat engedek vágyaimnak, hagyom, hogy az orgazmus magával vigyen, körmei bőrébe mélyesztem. Neki ez nem nagyon tetszik, látszik eltorzult arcán, de nekem ez most kell, akarom, amit akarok azt elveszem, elveszem most ezt a pillanatot.  Száját keresem, megcsókolom, vágytól feltüzelve. Még jobban magamba húzom, érezni akarom farkát, ami  eljutatott a csúcsra. Hirtelen elönt a forróság, puncim lucskos és kielégült. Hátra fekszem, hagyom, hogy Ő is eljusson a csúcsra. Rövidesen követ. Szótlanul pihegünk egymás mellett. Reggel a metrón még nem gondoltam, hogy ilyen dugásban lesz részem. Oh, a metróm, indulnom kell. Órámra pillantok, máris elkéstem. Lionelre nézek, de Ő köszönésre se méltat. Becsukom az ajtót. Kilépek a házból. Tekintetét magamon érzem, az ablakban áll. Rápillantok. Elsötétül a szoba. Telefonomon egy újabb üzenet. Nem olvasom el. Felszállok a metróra és haza utazom.