Lerry 3.- passzív létemre megdugtak

Megkóstolni Lerryt és váratni magunkat, mindent a szemnek, nem is olyan egyszerű vállalkozásnak bizonyult. Égtem a vágytól. Még aznap délután áthívott Kyra, Lerry nem tartózkodott odahaza. Kyra kifejezéstelen arca nem sok jót jósolt, az ablakon bámult kifelé, a semmibe révedve. Köhintettem, de pontosan tudta, hogy ott vagyok.
- Kyra…
Egy mély sóhaj, nehéz, akár a kő.
- Nézd, ha Lerryről van szó, akkor én…
- Mit képzelsz John, mégis mi a francos fenét képzelsz magadról? Nem elég, hogy elcsábítottad, még magadhoz is akarod kötni? Az öcsém eddig nem volt meleg, érted? Nem volt!
A magasba emeltem a kezem, a pupillám kicsire szűkült.
- Nem tettem semmi rosszat, úgy bánok az öcséddel, akár a hímes tojással. Esküszöm az életemre, hogy semmit nem erőszakoltam rá. Még senkihez nem közeledtem annyi tisztelettel, mint felé.
- Nem? És az ötlet, talán nem tőled származik a költözéssel kapcsolatban? Nem te találtad ki? Mi lesz így Lerryvel, meleggé válik majd egészen, család nélkül, feleség nélkül fog élni?
A vádak, mint nyilak értek, minden egyes szó egy késszúrás a szívem közepébe.
- Egy bestia vagy Kyra! A pokolba veled! Lerry felnőtt, én nem akarom elrontani az életét, mondd meg neki, hogy visszavonva minden, nagyon sajnálom, nem leszek liliomtipró és a világ legnagyobb sötét eleme!
Hazaviharoztam, kár, hogy nem vagyok az a bőgős fajta, mert milyen jó lett volna sírni ahelyett, hogy szétvertem a fél berendezést! Az egyik ablak is betörött, Kyra átrohant a csörömpölésre, az ajtó nyitva maradt, így simán bejött, iszonyodva nézett körül.
- Tűnj el, tűnj a pokolba! - tajtékoztam, ez egyben az a pillanat is volt, amikor a semmit sem sejtő Lerry is odatalált hozzám, hazafelé jövet hallotta a furcsa csattanásokat, így otthona helyett hozzám sietett.
- Mi van itt? - Gyönyörűen festett még úgy meglepetten is.
- Kik voltak, én nem is értem az egészet.
- Nincs baj, menjetek haza!
Otthagytam őket, a zsebembe gyűrtem némi pénzt,  és kimenekültem az utcára, szinte futottam. Nem akartam őket látni, meg azt, hogy fájjon.
Őrülten bepiáltam.
Tánc közben dobáltam magamról a ruhadarabjaimat, és szégyentelenül kikezdtem minden férfival, aki csak kicsit is tetszett. Szédültem, forgott velem minden, valaki hazakísért.
Arra eszméltem, hogy az ágyamon fekszem,  egy ismeretlen pasas lovagol felettem. Kegyetlenül megdugott, azt sem tudtam, hogy hívják, sem azt, kicsoda-micsoda. A telt heréi csak úgy csapódtak a fenekemhez, óriási bicepszén kanyargó, tetovált minta, szóval igazi nehézfiúnak tűnt. Ezt reggel is megállapítottam, amikor ébredés után ott horkolt mellettem az erős test, akinek izmos  válla, akár egy félajtó, rövidre nyírt barna haja, erős állkapcsa illett hozzá. Csak nyeltem egy nagyot.
Mozdulni is alig bírtam, a tag lestrapált teljesen, a hátsóm sajgott, nem is mertem  a lepedő alá kukucskálni, milyen lehet a többi testrésze. Ám, amikor óvatosan felálltam, még jobban sajgott az anusom, biztos voltam benne; a legvastagabb bránerrel rendelkező tagot foghattam ki az egész  városban.
Nem értettem magam, hogy lehettem annyira felelőtlen és azt sem, ki takarított össze míg én elvoltam. A betört ablakot, és egy törött lábú széket kivéve, semmi nem látszott abból a pusztításból, amit véghezvittem. Lezuhanyoztam, bekentem a lyukam egy nyugtató krémmel, és vártam, hogy ébredjen az ismeretlen, hogy minél előbb kidobjam.
Éppen kávét főztem, amikor megjelent az ajtómban Lerry.
- Annyira aggódtam érted, nézd, beszéltem Kyrával és…
- Hé, pajtikám, gyere vissza az ágyba, hadd nézzem azt az édes popód!
Az ismeretlen szekrényajtó kiáltott az ágyamból…
Lerry először elsápadt, majd elvörösödött, szép szemében hitetlenség tükröződött.
- Szóval te…Én meg azt hittem, hogy…Micsoda barom vagyok! - köpte oda végül, majd elrohant, míg én ott álltam az ajtóban egy alsóban és azt hittem rám szakad az ég. Belül sírtam, az ostobaságom miatt, életem főnyereménye szaladt tova, hogy soha többé ne legyen rá esélyem.
- Várj, Lerryyyy - rohantam utána - részeg voltam, nem is ismerem. Várj, hallgass meg!
A fiú rám csapta az ajtót, én pedig visszakullogtam a lakásomba.

Folyt.köv.

2013. 07. 20.