Lélegzet

Ajkaink találkoznak. A rózsaszín keveredik a vértől duzzadóval…melyikünk van jobban felhevülve? 
Az ajkak egymáson táncolnak. A folyamatos kontakt, a surlódások hatására, a tűzforró szájak lassan egymásba csúsznak…olykor gyengéden beszívom nedves alsóajkad, titkon még nyelvemmel is meg-megérintgetem. Érzem, ahogy finoman lehelgetsz…de tán csak hosszúpillanatonként egyet. A levegő megfagyott. Csak mi létezünk. A levegőt belefolytjuk a másikba; és talán ezért jöhet ki a szánkon az az édes sóhaj. A szívünk ritmusa megegyezik…egymásba csúszott a két dallam, de nem is kellett sokat lassítaniuk; hisz egy átlagos hétköznapban is hasonló tempóban vernek…A két szív egymásra talált. Az ajak-keringőt egy lélegzetvétel alatt abbahagytuk. Ám a táncpárok nem távolodnak el egymástól…csupán helyet szorítanak az új partnernek.
A nyelvem lassan csúszik be a szájba…és becézgeti a tiédet. Simogatják egymást. Az ő táncuk lassabb, kimértebb, és lágyabb. Érzékien fonódnak egymásba, a másik alá bújnak…a forró ajkak pedig már rég eggyé válták. A nyelvek játékában, a szenvedély még inkább feltüzeli a partnereket. Ujjamal végig simítok a libabőrös karodon, a csípődön át, le a combodig. S a visszafele utat már lábad belső részén teszem meg, a lábad közé, fel, ahol a farmer feszül…hozzáérek, te halkan nyögsz, és gyengéden beleharapsz az ajkamba. Szorosan megölellek. Testünk egymáshoz simul, de a szánk még most se válik el egymástól. Vannak az életben örökpillanatok.
Ez olyan volt.