Laura kalandjai I. rész Laura ébredése 1. fejezet

Laura Robbins egy este szakadó esőben hagyta el a munkahelyét, amikor belebotlott az új titkárnőbe, Karen Washingtonba, a sötét utcán az előtt a hatalmas felhőkarcoló előtt, amelyben mindketten dolgoztak. Karen hegyes magas sarkúja egy reccsenéssel eltört és a nő bokáját megrándítva zuhant a vizes járdára. Felnyögött a fájdalomtól. Fázott, ruhája pedig teljesen átnedvesedett.
Laura ijedten hajolt le hozzá. Alig ismerte Karent, aki épp csak néhány napja érkezett a céghez.
- Segíthetek? – kérdezte kedvesen.
- Istenem. Azt hiszem tényleg kificamítottam. – nyafogta a nő. Sötét szemeiben a fájdalom könnyei remegtek.

Karen sötétbőrű volt és hihetetlenül csinos. Laura, aki szintén gyönyörű volt, ezt rögtön észrevette. Azonnal versenytársként tekintett Karenra, amikor néhány napja először végigmérte eszméletlenül gyönyörű testét, ahogy a fekete lány végigsétált a folyosón épp az orra előtt. Az arca is egyszerűen tökéletes volt. Magas, modellhez illő, arccsontja és telt érzéki ajkai megigézték az embert, akárcsak szikrázó barna szemei, magas homloka és hattyúnyaka. Mellei nagyok voltak és kemények, dereka pedig nádszál vékony. Feneke pedig, mint egy gömbölyűre formált mestermű. Lábai pedig hosszúak, mély feketék és fényesen simák. Laura tudta, hogy a férfiak szíve azonnal megdobbant, amint meglátták őt. Egyszerűen meseszép volt. Ő pedig hosszan nézett, majd félig zavarban elsétált, remélve, hogy senki nem vette észre.

De most, Karen gyámoltalanul kuporgott abban a mocskos tócsában és reszketett a fádalomtól. Mindketten csurom vizesek lettek, ahogy ott dideregtek a járda szélén.
- Hívhatnék egy taxit és elmehetnénk valahova, hogy jóvátehessem a dolgot. – próbálta Laura elsimítani az ügyet. – Úgy értem, nem terveztem be semmit ma estére. Vagyis, miért ne jöhetnél el a lakásomra, és én majd készítek neked egy meleg vacsorát.
Karen fájdalmasan elmosolyodott.
- Tényleg megtennéd? – szipogta.
- Persze. – vágta rá Laura. – Sőt. Ragaszkodom hozzá. Különben is, mit akarsz csinálni? Itt maradni és összefagyni?
Karen eleresztett még egy fájdalmas mosolyt. Laura leintett egy épp arra járó taxit. Nagy szerencséjük volt. Szinte lehetetlen találni akár egyet is ilyen esős estéken. De ha az ember egy gyönyörű csokibarna szépség, bármi lehetséges. Levette a kabátját, még jobban látni engedve gyönyörű alakját, majd integetni és kiáltozni kezdett. Rögtön két taxi is leparkolt mellettük. Laura besegítette Karent az egyikbe, majd ő is behuppant mellé.

Most mindketten átázva kuporogtak a kocsi hátsó ülésén. Szerencsére alig tíz percig tartott, amíg elértek ahhoz a bérházhoz, ahol Laura lakott. Újabb két perc múlva pedig már fent voltak a nő lakásán és Laura máris csavarta fel a fűtést.
- Istenem, olyanok vagyunk, mint két kiöntött patkány – motyogta dideregve és odatámogatta Karent az egyik székhez a fűtőtest mellett.
- Beszélj csak a magad nevében, kislány – kapta fel a vizet Karen. – Lehet, hogy vizes vagyok, de nem vagyok patkány.
Laura nem is foglalkozott vele.
- Mindketten tüdőgyulladást fogunk kapni, ha nem veszünk fel azonnal valami szárazat. Adok egy köntöst, vagy valamit, csak vedd már le azt a vizes ruhát!
Beszaladt a hálószobájába és előkereste a legjobb fürdőköpenyét, majd visszatért a nappaliba. Épp időben hogy lássa, ahogy Karen keresztülhúzza csurom vizes kék blúzát a fején. A kontraszt rikító fehér melltartója és bársonyosan csillogó barna bőre között összeszorította Laura gyomrát. A francba, mit csinálok? - rezzent össze. – Láttam már millió női testet ezelőtt.

De mégis nagyon nehezére esett nem Karen formás melleire néznie, melyeket gyengéden fogtak körbe csipkés melltartójának kosarai, vagy a lágy, árnyékos mélyedésre, amely azok között húzódott. Ráterítette a száraz köntöst és gyorsan megfordult, amíg Karen levette a nedve melltartót is. Istenem, csak a lábait ne lássam. – mormogta magában. – Túl gyönyörűek. Miért vagyok ilyen… ideges? Miért akarom folyton csak a testét bámulni? Miért?
- Én… én is átöltözöm, aztán meglátjuk, mit tudunk csinálni a lábaddal.
- Oké. – jött a válasz.
- Megsérült? – pillantott Karenra, aki már levetette összes nedves ruháját, de még nem vette fel a köntöst.
- Nem annyira, mint gondoltam. – mondta. – Szerencsére nem tört el.
Laura megpróbálta nem bámulni őt. De érezte, ahogy a vére lüktet az ereiben és a puncija izgatottan lüktet. Olyan helyzetbe került, ami megriasztotta és felvillanyozta. Alig tudta elszakítani tekintetét Karen buja, majdnem teljesen meztelen bájaitól. Istenem – gondolta – Mi a francot csinálok?

A fürdőszobában felvette a saját, száraz ruháját és belebújt egy másik öreg fürdőköntösbe. Aztán kiment a konyhába és egy üveg bort és két poharat vette elő. Töltött mindkettőjüknek.
- Ettől jobban fogod érezni magad. – kacsintott Karenra és oda adta neki az egyik poharat.
Megitták a bort, amitől rögtön fel is melegedtek. Laura megpróbált nem gondolni rá, hogy ott ülnek ketten, majdnem meztelenül és iszogatnak. Sohasem érzett még ilyesmit azelőtt és nem is tudta elképzelni, hogy ez valaha megtörténhet. Nem volt leszbikus és sohasem akart egy másik nővel lefeküdni. Sohasem érzett ilyet egy másik nő iránt… Egészen mostanáig.
De most… Le akart nézni Karen csupasz lábaira, amikor a nő köntöse szétnyílt. Nem tudta levenni a tekintetét a nő bársonyos barna torkáról, vagy a köntös anyaga alatt előre ugró melleiről. Mit művelek?! Sikította magában. Én nem vagyok ilyen.
- Gondolod, hogy jeget kéne rá tennünk? – kérdezte Karent.
- Nem tudom. Szerintem a duzzanat már lejjebb ment.
- Tudsz járni?
- Nem tudom. – felelte Karen, majd lassan felállt, de egy kicsit kótyagos volt a bortól. A bokája megcsuklott és ő lezuhant a padlóra. Laura gyorsan felugrott és elkapta őt. Az egész egy erős, de esetlen ölelésben végződött. Az arcuk egymáshoz ért. Laura érezte Karen forró leheletét a nyakán. A vére felforrt.
- Oh – zihált Karen megereszkedve Laura ölelésében.
- Én… majdnem elestél – dadogta Laura, próbálva nem Karen testének lágy lüktetésére gondolni az ujjai alatt.

Karen hihetetlenül sima nyaka csak egy ujjnyira volt az ajkaitól. Ez volt a legnehezebb dolog, amit életében csinált, hogy ne csókolja meg. Óvatosan visszasegítette a nőt a székbe.
- Azt hiszem nem volt jó ötlet megpróbálni. – mondta aggódva.
- Én is azt hiszem. – grimaszolt Karen – Még túl gyenge.
Laura érezte hogy az arca ég a szégyentől és a szexuális túlfűtöttségtől. Keresett valami kifogást és kiment a fürdőszobába, becsapva maga mögött az ajtót. Megpróbált a tükörben szembe nézni magával. Meg akartam csókolni! – suttogta. – Biztos észrevette. Istenem! Mi történik velem? Megcsókolni egy nőt! Még sohasem éreztem ilyesmit. Mi van, ha megérezte, vagy valami?
Ez őrültség. Muszáj kontrollálnom magam. Muszáj leállnom. De mindig ezt érzem, ha közel kerülök hozzá. Ezt… ezt a forróságot… ezt az izgalmat. Én… kívánom őt. Nem hiszem el… de igaz. Meg akarom érinteni őt. Laura hideg vizet fröcskölt az arcába, hogy megnyugodjon és elűzze az arcára kiülő pírt. Aztán vett egy mély lélegzetet, eldöntve, hogy normálisan fog viselkedni, nem mint egy érzelmeit titkoló leszbikus, és visszatért a nappaliba. Karen ez alatt kényelmesen elhelyezkedett a széken és hosszú, mély barna lábait a díványnak támasztotta. Fényes, sima lábai vékonyak és izmosak voltak. Combja csillogó és kemény. Laura hasító, buja fájdalmat érzett a puncijában, amiről megpróbált nem tudomást venni. Nem! – parancsolt magára. – Hagyd abba!

De a helyzet csak még rosszabb lett. A Karennek kölcsön adott köntös szétnyílt és látni engedte a nő fehér melltartójának a hegyét és domború melleit. Laura teste lüktetett. Muszáj volt más felé néznie. Úgy tűnt minden másodperccel rosszabb lesz. Mit kéne csinálnia hogy le tudjon állni? Csak nem rúghatja ki Karent.
- Még egy kis bort? – kérdezte és töltött mindkettőjüknek, remélve, hogy ez elűzi az idegességét.
Egy ideig a munkáról és a férfiakról beszélgettek. Ez annak a jele volt Laura számára, hogy mindketten vonzóak és megoszthatják a tapasztalataikat. Végül rájön, hogy nem vagyok leszbi, gondolta. Ha egyáltalán észrevette, hogy bámulom.

A bor egyre jobban ellazította őket.
- Talán be kéne áztatnod azt a bokát. – javasolta Laura. – Vagy ami még jobb, megmasszírozhatnám neked. Biztos rendesen fog utána működni.
- Jó ötletnek tűnik. – felelte Karen és forró mosoly kíséretében.
Laura letérdelt a dívány mellé. A kezébe vette Karen tökéletes bokáját és mindkét kezével masszírozni kezdte. De pár másodperc múlva ráébredt hogy a kezei remegnek. Masszírozza a kívánt nő testének egy darabkáját és most már nincs rá lehetőség, hogy ellökje magától. A szíve hevesen vert.
Masszírozta Karen bokáját, majd messzebb menve a lábfejét is.
- Mmmm. Ez nagyszerű! – dorombolta Karen, ezzel még jobban beindítva Laurát.
Tetszett neki? Nem vette észre, hogy az ujjai már rég elhagyták a sérült bokát? Kezei elérték Karen térdét, majd visszatértek a bokájára. Majd ismét elindult felfelé és hamarosan már Karen lábszárát masszírozta, majd a térdét és a fényes, sima combját. Lopva felnézett a nőre és látta, hogy az lehunyta a szemeit és egy boldog mosoly jelent meg gyönyörű ajkain.

De ő túl ijedt volt hogy bármi mást tegyen. Visszahúzta kezeit a nő tökéletes bokájára. Amikor legközelebb felnézett látta, hogy Karen pont rá néz. Nem vette észre, de ettől a művelettől az ő köntöse is lecsúszott és szétnyílt, látni engedve a melltartóját. Karen szemei épp arra néztek, de aztán ismét felkapta őket Laurára, épp olyan zavartnak tűnve, mint Laura korábban.
- Tudod – kezdte Laura hezitálva. – Nyilvánvaló hogy nem fogsz tudni járni ezen. Itt kéne maradnod éjszakára. Persze, csak ha te is akarod.
- Oh, nem akarok a terhedre lenni, Laura. Eddig is olyan jó voltál hozzám.
Karen szemei most homályosak voltak és kérdőek. Mások, mint azelőtt. Laura érezte, hogy valami elkezdődött közöttük, amit nem akart, hogy megtörténjen. Elhúzta a tekintetét.
- Gyönyörű lábaid vannak. – suttogta. – Fogadok, hogy a férfiak… rögtön le akarnak dönteni, ha meglátják ezeket.
Istenem, mi a francot mondtál?! Gondolta. Csak úgy kijött a száján, mielőtt belegondolt volna. Karen csak mosolygott. Megmozdult és felült a székre, amitől a köntöse szétnyílt, végig a derekáig. Teljesen látni engedve gyönyörű lábait.
- Valóban így gondolod? – kérdezte félénken, élvezve a Laura bókját.
Laura nyelt és biccentett egyet. Nem remélve, hogy ismét képes lesz megmozdulni. Már mindent eléggé elrontott.
- Talán ha beáztatod, az segít. – mondta, miközben felállt. – Miért nem veszel egy forró fürdőt?
- Hmmm. Jól hangzik.
- Oké. Megengedem neked a vizet, aztán visszajövök és segítek.
Laura átment a fürdőszobába és teleengedte a kádat vízzel. Próbált nem túl sokat gondolkodni azon, hogy mi is történt. Karen meztelen lesz a fürdőben. A lehetőségtől szédülni kezdett. Most már tudta mit érzett. Nem volt semmi mód már rá, hogy megtagadja.

Amikor visszatért a nappaliba érezte, hogy a térdei elgyengülnek. Karen levette a köntöst és nem viselt már semmit, csak a bikini alsóját és a fehér melltartóját. Kábító, sötét, majdnem meztelen teste teljesen látható volt. Laura vére vadul, őrjöngve pezsegni kezdett.