Lángoló szívek 1-2. fejezet

Írta: rgjohn
Fordította: Sinara
Az eredeti megjelenésének időpontja: 2003. március 15.

***********************************************************************

1. fejezet

Samantha Edwards a szakadó esőben rohant be a kocsijától az épületbe. A feje fölé tartotta az aktatáskáját az egyik kezével, hasztalanul próbálva szárazon tartani a haját, míg a másikban egy stóc könyvet egyensúlyozott. Egy újabb hideg, nedves, latyakos nap volt ez a mai az északkeleti államokban. Egy tipikus novemberközepi nap a világnak ebben a csücskében. Samantha viszont déli lány volt és hozzászokott a napsütéshez és a meleghez.
Magassarkújának kopogása visszhangzott a hosszú folyosón, ahogy az irodája felé sietett. Máris elkésett. Ma volt az utolsó nap, amikor le lehetett adni a dolgozatokat és nem akart végighallgatni még egy szentbeszédet, amiért túllépte a határidőt. Remélhetőleg csak pár órát vesz majd igénybe és kilencre már oda is ér az angol órájára.
Samantha felsóhajtott, ahogy elhaladt a mosdó előtt, majd megállt. Talán pont emiatt fog elkésni, de muszáj megigazítania a haját. Egy szénaboglyához hasonlított leginkább a hideg eső után. Ha megtalálta volna az esernyőjét, talán könnyebben megússza. De sajnos, úgy tűnt, ezekben a napokban hajlamos mindig elkeverni valamit.
Halkan felnyögött, ahogy belenézett a tükörbe. Minden munkája hiábavaló volt. Vállig érő homokbarna haja teljesen elázva tapadt az arcához. Pedig olyan jól nézett ki, amikor elindult otthonról, alig pár perce. Frusztrált sóhaj hagyta el a száját, ahogy hasztalanul próbálta rendbe hozni magát. Végül feladta és előre dőlt, hogy megigazítsa a sminkjét.
Egy csinos nő bámult vissza rá a tükörből, még alig túl a mágikus harmincadik születésnapján. Szürkészöld szemei megbabonázták a férfiakat, ahogy a nőket is. Olyan volt, mint egy filmsztár hullámos hajával és krémszínű bőrével. De azon nők egyike volt, akik sosem ismerték el, milyen csinosak is. Úgy gondolta, túl magas a maga 170 centijével és túl kövér a 63 kilójával, a vonásai pedig túl szögletesek. Viszont mostanában nem volt túl sok ideje aggódni a külseje miatt.
Újra felsóhajtott, miközben a retiküljéért nyúlt és a rúzsa után kutatott.
Sosem volt elég ideje magára, és az élete lassan kezdett kicsúszni az irányítása alól. Hirtelen megállt és a tükörképére bámult. Azon merengett, hogy jutott idáig. Úgy tűnt, mindene csak a jó jegyekből, a partikból, a társasági eseményekből és a tanulásból áll. Talán csak a nyomás tette, hogy őt nevezzék ki tanársegédnek. Tudta, kemény munkával jár, ha valaki eredményt akar elérni.
Nem volt új számára az egyetemi élet. Már hét éve koptatta az alma mater padjait, miután kikerült a tanár-családjából. Az anyja általános iskolában tanított, az apja pedig egy gimnáziumban volt igazgató. Még az egyik bátyja is tanár lett. Mi sem volt természetes, mint hogy ő is erre az útra lép.
Samantha egy igazi déli lány volt a két bátyjával és a visszafogott középosztálybeli családjával. A szülei nagyon konzervatívak voltak és keményvonalasak. Még azt sem engedték meg Samanthának, hogy sminkelje magát 16 éves kora előtt. Ha pedig randiról volt szó, az maga volt az akaraterő háborúja. 17 évesen engedték el először randizni, habár, mint minden tinédzser, ő is megtalálta a kiskapukat.
Az apja, Dan Edwards, keményen dolgozott és belemerült a vallásos meggyőződésébe. Emellett azonban még a széltől is óvta az ő kicsi lányát. Ha a legkisebb ellenállás jelét is látta, csak annyit mondott, az ő szabályait kell követnie, amíg az ő házában él. Azonban mindennek ellenére büszke volt a lányára és, mint minden apának, senki sem lehetett jó hozzá.
De Samanthának erős akarata volt és mindig megtalálta a módját, hogy találkozgasson a fiúival, anélkül, hogy az apja tudna róla. Azonban a szabályok idővel kezdtek egyre elviselhetetlenebbek lenni.
Kitűnő eredménnyel érettségizett, majd egy nagy helyi egyetemre ment. Ott is éltanuló volt, majd diploma után ott maradt tanítani, hogy megszerezze a mesterfokozoatát, majd a PhD-ját. Nehéz munkával és sok küszködéssel járt, de végül siker koronázta. Az iskola értékelte a teljesítményét és kutatói ösztöndíjjal jutalmazták. Sajnos azonban sosem volt lehetősége befejezni.
Még az előtt találkozott a vőlegényével, hogy befejezte volna a kutatását. A férfi az egyetemen tanított és húsz évvel idősebb volt nála. Ami pedig még jobban idegesítette a szüleit, azonnal beleszeretett és nem sokkal a tanulmányai befejezése után hozzá ment. A férje munkája volt az is, ami évekkel ezelőtt északra hozta a forróvérű déli lányt.
Habár sosem bánta meg a döntést. Jó munkája volt tanársegédként és okkal remélhette, hogy pár éven belül megkapja a professzori kinevezését is. De a kemény munka mellett így is fájt, hogy ott kellett hagynia a családját és a barátait egy sznob akadémiai közösségért.
Az egész egy merő kulturális sokk volt Samanthának. Az előtt el sem tudta képzelni azt a fajta manőverezést, ami itt ment a professzorok között. Amellett a közösségi előírásoktól is viszolygott, amiknek itt meg kellett felelnie. Így hát a férje karrierje és a saját ambíciói között, hogy elismert író legyen, tényleg semmire nem maradt ideje.
Samantha mindig is örökmozgó volt. Imádott kinn lenni a napon, ahogy rajongott a vizisportokért is. Hiányzott neki a víz, habár itt is volt lehetősége vitorlázni, a szezon túl rövid volt. Amellett pedig ideje is kevés volt rá a jövendőbeli dékán feleségeként.
De még emellett is úgy gondolta, csak a pocsék időjárás teszi depresszióssá. Mohón vágyott valamire, ami végre felrázhatja.

2. fejezet

Szerencsére legalább nem havazik, futott át Samantha fején, ahogy átsietett a nedves füvön a tanulmányi központ felé. Átszelte az előcsarnokot, sikertelenül próbálva kézben tartani minden könyvét és papírját. Számtalanszor meg kellett állnia összeszedni a lepotyogó darabokat.
Vett egy mély levegőt és belökte az ajtót a vállával, lélekben felkészülve egy újabb hosszú napra.
- Rendben, osztály, kezdjünk is hozzá! Remélem, mindenki elolvasta a kiadott szöveget - húzott elő egy feladatlapot az aktatáskájából. Nyögések kórusa visszhangzott a teremben. Sam, ahogy a barátai hívták, elmosolyodott és kiosztotta a lapokat. Miért kellene, hogy ő legyen az egyetlen, aki lehangolva érzi magát?
Nagyjából harminc elsőéves ült az angol csoportjában. Többségük csak azért ült itt, mert kötelező volt, habár néhányukat tényleg érdekelte a nyelv és ezzel is akart foglalkozni. Sally Rogers ez utóbbiak egyike volt. Egy fiatal lány, aki mindig az első padban ült, és aki rövid szőke hajával és vonzó alakjával kitűnt a többi gólya közül. Világoskék szemei szikráztak az érdeklődéstől. Az a tipikus eset volt, akit mindig csak a tanár kedvencének csúfolnak.
Sam helyes lánynak tartotta őt és azonnal megkedvelte. Sally viszont különbözött a többiektől és nem csak tanulmányi értelemben. Sam nem igazán tudta volna megmondani, miben annyira más, de volt valami a szemei csillogásában, amikor rá nézett.
Amikor Sam hátradőlt a székében, Sally-ra nézett. Mint általában, a lány rövid szoknyát viselt, lábait pedig talán a kelleténél egy kicsit jobban is széttette. Az idősebb nő könnyedén beláthatott combjai közé. És ez nem az első eset volt. Míg a többi lány inkább hordott farmert, Sally mindig szoknyában vagy ruhában járt órára.
Vajon milyen színű bugyi lehet rajta ma? - futott át Sam agyán és azonnal el is mosolyodott. Már lassan a lány teljes kollekcióját ismerte. Ez egy kimondatlan játék volt közöttük, már a félév első napjától kezdve. Sam maga se tudta, miért engedi, hogy ez megtörténjen. Egyszerűen figyelmen kívül hagyhatná a lány flörtölését, de amikor tekintete végigszaladt Sally combjain, az ő lábai között is bizsergő rándulás lett úrrá.
Sally elmosolyodott, ahogy megérezte magán a tanár pillantását, és alig láthatóan még szélesebbre tárta a combjait, miközben úgy tett, mintha mélyen belemerülne a dolgozatába. A szíve azonban hevesen kalapált, akárcsak mindig máskor, amikor Sam közelében lehetett. Olyan felemelő érzés volt izgatni az idősebb nőt a bugyija látványával! Még akkor is, ha most otthon hagyta a ruhadarabot. Ostoba lépés volt, tudta jól, de látni akarta a tanára arcát, amikor rájön.
Sam úgy gondolta, az előtte ülő lány bizonyára bőrszínű bugyit vett fel, ahogy tekintete a ruhadarab szélét kereste. Aztán majdnem hangosan felnyögött, amikor átfutott az agyán, talán nem is vett fel semmit. Érezte, hogy elvörösödik és gyorsan lesütötte a tekintetét. A kezei remegni kezdtek. Amikor pár perc múlva felnézett, látta, hogy Sally még mindig széttárva tartja a lábait, ő pedig szembe találta magát a lány ágyékának látványával. Szíve hevesen vert, ahogy a csupaszra borotvált szeméremtestet nézte. A beszűrődő fény tökéletesen kirajzolta a lány szeméremdombját és rózsaszín ajkacskáit. Sam el sem akarta hinni, hogy a lány ilyen bátran feltárulkozik neki.
Végül elszakította tekintetét a látványtól és érezte, ahogy egy kövér izzadtságcsepp gördül le a halántékán. Szerencsére Sally végre keresztbe tette a lábait, Sam pedig majdnem felsóhajtott a megkönnyebbüléstől, habár egy kis csalódottságot is érzett. El sem tudta képzelni, miért van ez a fiatal lány ilyen hatással rá.
A kis játék ellenére (vagy éppen amiatt) kedvelte a lányt. Az érzés pedig szemmel láthatóan kölcsönös volt. Sally gyakran odalépett hozzá az óra után, hogy néhány könyvről kérdezzen. Sok közös volt bennük és a gondolataik az irodalomról is hasonlóak voltak. Sam néha alig hitte el, hogy a lány csak tizennyolc éves. Néha találtak rá okot, hogy együtt ebédeljenek, amikor elszaladt az idő egy kellemes eszmecserével. Az is szóba került, hogy együtt dolgozzanak egy esszén Sally ösztöndíjához. Habár a lány egyáltalán nem szorult rá, az apja azt mondta neki, nem fogja örökké fizetni az egyetemet.
Sally igazi északi lány volt. Épp csak pár mérföldre innen nőtt fel. Samhez hasonlóan ő is kissé fiús volt. Ő is imádott a szabadban lenni és rajongott a mozgásért, habár ő a téli sportok szerelmese volt. Habár nagyon atletikus volt, így is épp eléggé nőies. És imádta a lenge, szexi ruhákat.
Az apja ügyvéd volt, aki sok időt töltött távol, bár ezt sosem sínylette meg igazán a kapcsolatuk. Sally mindig is “apuci pici lánya” maradt. Mindig volt idejük egymásra. Gyakran mentek el együtt síelni is. Az anyja viszont ezt indokolatlan elkényeztetésnek tartotta.
A családnak volt egy kis weekend háza Kanadában, nem messze a határtól, Sally pedig gyakran kiruccant oda az apjával egy hosszú hétvégére. Azonban néha a lánynak egyedül kellett utaznia. Imádta a hegyeket, viszont az apján kívül kevés emberrel tudta megosztani ezt az élményt. Gyakran meghívta Samet, hogy csatlakozzon hozzájuk, de a nő szigorú beosztása ezt sosem engedte meg. Sally már kezdte azt hinni, ő a valódi ok. Néha már kezdte azt hinni, túl messzire ment a nő izgatásával.
Sam viszont azért utasította vissza, mert nem volt biztos benne, megengedhet egy ilyen közeli kapcsolatot egy diákjával. A látszatát is el akarta kerülni a kivételezésnek, habár kételkedett benne, hogy Sally ilyesmit kérne. De volt egy másik ok is- Az a különös érzés, ami hatalmába kerítette, amikor kettesben maradtak. Nem volt kellemetlen érzés, de mégis zavarba ejtette. Sally nem tett további lépéseket felé. De a pillantása és a kirívó viselkedése épp elég volt. Sam kedvesnek és aranyosnak tartotta a lány flörtölését, habár tudta, mennyire esztelen is az.
Néha, amikor Sally odalépett hozzá, talán kicsit túl sok gombot is kigombolva hagyott a blúzán. Amikor az asztalra könyökölt és előre hajolt, úgy téve, mintha valami papírt vizsgálna, Sam tökéletesen beláthatott a ruhadarab alá.
Sam pedig nem mulasztotta el az alkalmat, hogy megszemlélje a lány telt melleit és rózsaszín bimbóit. A látványtól mindig megrándult az ágyéka. Biztos volt benne, hogy erre Sally is felfigyelt.
Sam nem volt naív. Pontosan tudta, mi folyik a háttérben. Ha másból nem is, mindig is élvezte az erotikus jellegű írások tanulmányozását. Ezek közül is a leszbikus történetek voltak a kedvencei.
Azonban, a maga részéről, Sam sosem vonzódott még egy nőhöz sem. Persze ő is megnézte a többi nőt, különösen, ha azok az átlagosnál jóval csinosabbak voltak. Erre hivatkozva győzködte magát, hogy az, amit Sally társaságában érez, teljesen normális. Ellentétben a férfiakkal, a nők nagyon is vágynak egymás társaságára, érintésére ölelésére. Erről azonban még senkinek nem beszélt. Az egyetlen valamirevaló tapasztalata egy másik lánnyal még nagyon kicsi korából származott, amikor doktorosat játszott az egyik osztálytársával. Azonban ezt gyakran félresöpörte, gyermeki kíváncsiságnak titulálva, aminek nincs köze semmihez. Azonban még ma is emlékezett arra az izgatottságra, amit akkor érzett, és amit soha azóta, egy férfival sem.
Amikor az óra véget ért, minden diák szedelődzködni kezdett, kivéve Sally-t. Ő csak ült ott és továbbra is a dolgozatába mélyedt.
- Sally! Valami problémád van a feladattal? - nézett rá Sam. A lány keresztbe tett lábakkal ült és szoknyája talán kicsit jobban is felcsúszott formás combjain a kelleténél.
- Nem. Nem igazán - mosolygott a lány félénken. - Csak szerettem volna megvárni, amíg mindenki kimegy. Én… szeretnék kérdezni valamit.
- Mi lenne az? - vonta fel a szemöldökét Sam és a kíváncsiság alatt őt is idegesség fogta el.
- Nos, úgy terveztem, hogy… a hétvégén felmegyek a weekend házba és azt reméltem… esetleg csatlakozna hozzám. Foglalkozhatnánk az esszével.
Sam látta, ahogy a lány elpirul, és igyekezve leplezni zavarát, tovább beszél: - Tudom, hogy elfoglalt, de tényleg jó szórakozás lenne. Megtaníthatnám síelni és… - A hangja elakadt. Talán ez már az ő magabiztosságának is túl sok volt.
- Sajnálom, kicsim, de nagyon sok a dolgom a hétvégén. Larry nem lesz itthon és nekem kell intéznem az ő ügyeit is.
- Értem - mondta Sally látszólag nemtörődöm hangsúllyal, de egyértelmű volt a csalódottság az arcán.
A lány pakolni kezdett, Samet pedig bűntudat fogta el. Megígérte neki, hogy segít az esszékében, az idő pedig egyre csak fogyott. Talán nem is lenne olyan rossz ötlet, gondolta. Talán még arra is jó lenne, hogy ő is felfrissüljön egy kicsit.
- Várj egy kicsit, Sally! - szólalt meg végül. - Milyen messze is van az a weekend ház?
A lány arca felragyogott.
- Úgy három óra kocsival - mondta izgatottan, habár azt nem mondta el, hogy ehhez a hegyeken keresztül kell menni, szűk utakon.
- Nos, talán ma este elmehetnénk és szombat este visszajönnék. - Amint kimondta, azt kívánta, bárcsak ne tette volna. Ezzel már igencsak feszegette a határokat, azt a képzeletbeli vonalat, ami megszabta, meddig tarthat a kapcsolatuk. Azonban hirtelen jóleső borzongás futott végig a gerince mentén. Szüksége van egy kis kikapcsolódásra. Biztos jó móka lesz.
- Az csodás lenne! - örvendezett Sally. - Nagyon jól fogjuk érezni magunkat. Síelhetünk és hóembert építhetünk meg minden. Mikor indulhatunk?
Hirtelen a lány tényleg olyan lett, mint egy kamasz az arcára kiülő határtalan izgatottsággal.
Sam elmosolyodott.
- Add meg a számod és majd hívlak! Mit hozzak?
- Nem kell sok minden, csak váltás ruha. Van minden ott, ami kell. Biztos van sífelszerelés is megfelelő méretben. Ez annyira izgalmas! - A szavai összefolytak, ahogy hadart.
- Jól van, jól van! De most siessünk, mert elkésel a következő órádról! - intette Sam a vidáman vigyorgó lányt. - És, Sally! Ezt inkább ne kürtöld szét, rendben?
- No problemo - vigyorgott Sally és végighúzta ujjait a száján, mintha bezipzárazná.
Sam felnevetett, majd figyelte, ahogy a lány elsiet. Mielőtt belegondolt volna, végigmérte a lányt és tekintete megragadt a lebegő szoknya alól elő-elővillanó fenéken.
Hirtelen ismét borzongás futott végig a gerince mentén a meztelen fenék látványától. Nem lehet jó érzés ebben a rohadt hidegben. A fejét csóválta, miközben elkezdett készülni a következő órájára. Gondolatai viszont ismét a lány széttárt lábain jártak. Érezte, hogy a gondolatra az ő szeméremteste is lüktetni kezd.

Folytatása következik!