Lakótárs II.

Felálltamban rápillantottam a monitorra, ami épp szorgalmazta, hogy engedélyezzem a helyreállított fájl mentését. Engedélyeztem.

Mikor kiléptem a szobámból már hallottam, hogy Via vígan énekli a „Nem vagyok én apáca” című örökzöldet. Hamarosan megengedte a csapot is, én pedig a 2véletlen” nyitva felejtett ajtóba álltam nézelődni. Láttam, hogy észreveszi, hogy ott vagyok, de úgy tesz, mint aki sem a nyitott ajtóról, sem jelenlétemről nem tud. Így várakozó álláspontra helyezkedtem, és bámulni kezdtem vízcseppektől csillogó testét. Most először nyílt alkalmam arra, hogy csupasz valójában szemlélhessem, és valóban tetszett, amit látok. Kerekded vállai kora tavasz ellenére már halványbarna árnyalatban tündököltek – persze, hisz ő hétvégente otthon a kertben van, nem él kocka életet, mint én – futott át az agyamon. Eme kis kitérő után folytattam szemrevételezését. Kifejezetten nagy, ám természetes mellei jöttek soron, melyeket éppen akkor, mintha csak a kedvemre tenné, aprólékosan megmosott. Nem engedte el tekintetemet ezen pontról, hiszen óvatosan masszírozni kezdte jobbját, aminek következtében mellbimbója megkeményedett. Szinte érezni véltem a kezemben a forró mellét, feszes bimbóját.

Észre sem vettem, hogy aljas módon felém fordítja a tust, és lefröcsköl vízzel.
- Csak nézelődsz, vagy bejössz mellém? – kérdezte tőlem. Óvatosan megráztam a fejem, ugyanis jobb kilátás nyílt a zuhanytálcán kívülről. Rám nézett azzal az eltéveszthetetlen „Te tudod mit NEM akarsz, bébi” tekintetével, és folytatta a fürdést. Alaposan bekente fürdőolajával hasát, majd hosszasan pancsolt a víz alatt. Meg kell jegyeznem, hogy a hasa valójában nem lapos vagy kis poci, de… ahogy végignéztem testén, ahogy távolról csodálhattam alkatát, megállapítottam, hogy ő pont így tökéletes. Épp egy finn remekmű éneklésébe kezdett, mikor lemosta lábáról a habot.
- Ne nyekeregj már, hallja az egész ház – közöltem vele kissé gúnyosan. – Nem jöttél ide befogni a számat, hát magadra vess. Ezzel fogta magát, törölközőbe öltözött, és megindult a folyosó felé. Ugyanaz a törölköző volt, amiben már olyan sokszor láttam szinte felkínálkozónak, mindannyiszor elutasítandónak. Most viszont valóságosan kocsányon lógtak a szemeim, ahogy próbáltam újfent meglesni meztelenségét.

Teljesen lemerevedve álltam, és tűrtem, hogy meginduljon szobája felé. Az ajtóból visszafordult, és ártatlanul megkérdezte: -Te meg az ágaskodó haverod nem jöttök? Észhez tértem, és hirtelen megtettem azt a vagy három lépés távolságot. – Ülj le, mintha otthon lennél. Szólt Via a szekrényajtó mögül. Most voltam először eme lánybirodalomban, ahol a falon finn zászló, F1-es és síugró plakátok voltak. Az áramszünetből magához térő notebook (alias: Norbert) monitorján pedig pajzánkodó lányok mozgóképe fogadott. Követtem az utasítást, leültem az ágyára, mellyel szemben a falon egy tükör volt. Épp azon gondolkoztam, hogy minek ez neki, pont ide, mikor előlibbent.

Egy félig átlátszó bordó kosaras kombinét viselt, mely körülbelül a feneke alá ért. Sokkal izgatóbb volt így, mint teljesen pucéran. Melleit még izgatóbb látvánnyá emelte a bordó csipkecsoda, puncijának fazonját viszont inkább csak sejthettem a csipkés tüll alatt.
– Fél perc, és meg kapod mindazt, amire vágysz – végignyalta a szája szélét, kattintott párat a gépen, ami halkan a Vetkőzés éneklésébe kezdett.

Az ágy és a tükör közé helyezkedett, ügyelve arra, hogy tükörképére is rálássak. A zene ritmusára kezdte simogatni magát, lehunyt szemmel nyalogatta az ajkait. Lassan, és kissé esetlenül táncolni kezdett, ami pont ezért nagyon izgatóan hatott rám. Kezei lassan csúsztak melleire, amiket már-már természetellenesen felnyomott, hogy a csipke fölött érzékien nyalogathassa őket. Néhány őrjítő nyelvcsapás után jobbkarjával ölelte csupán kebleit, ezzel megemelte pendelye szélét, és elővillant a vékony V alakban szőrös, egyébként csupasz és illatos puncija. Kitakart testrészét hamarosan simogatni kezdte lefelé csúsztatott jobb keze.

Mohón fúrta nagyajkai közé középső ujját, kissé felszisszent, amikor csiklóját megérintette. Majd mélyen benyúlt combjai közé. Ahogy kihúzta a kezét felém nyújtotta, láttam, hogy csillog saját nedvétől. Le akartam nyalni, de nem hagyta. Szájához emelte, és kéjes lassússággal szopogatni kezdte ujjait. Eközben bal keze is lefelé haladt, majd követte elődje útját édesen illatozó virágkelyhe felé. Most valóban nekem nyújtotta kóstolásra kezét, amit gyorsan bekaptam, és óvatosan lenyalogattam. Annyira dübögött agyamban (és farkamban) a vér, hogy meg sem hallottam, hogy szól hozzám, csak amikor megböködte a vállamat lettem figyelmes a következő utasításra:
- Vedd kezedbe a pajtást, mert most magadra leszel utalva. Ezzel leült kissé jobbra tőlem, az ágynak vetette hátát, lábait felhúzta, és kényelmesen elterpesztette.

Ismét a mellétől indult, melyeket most kiemelt a kosárból, és így simogatott. A tükörben egymás szemébe bámultunk, majd folytattuk egymás intim testrészeinek tanulmányozását. Via minden kertelés nélkül csúszott csiklójára, lassú mozdulatait gyors követte, amik egyre kívánósabban csúszkáltak hüvelye felé. Halk nyögései mindinkább súgták, hogy nagyobb élvezetre vár ennél. Ujjai óvatosan csusszantak be kéjbarlangjába, előbb a középső, majd a mutatóujj is. Másik kezével pedig a csiklóját izgatta még tovább, úgy hogy hüvelyk- és középső ujjával széthúzta ajkait, hogy a mutatóujjal a zene ütemére dobolni kezdjen a kemény kis ponton. (Nem is tűnt fel, hogy még mindig – vagy már megint? A Vetkőzés szól.) Ennek következtében egész teste mozogni kezdett, mint amikor szex közben a férfi mozgását leköveti a nő.

Fejét hátrahajtva nyögött egyre hangosabban és egyre hosszabban. Éreztem, hogy közel van a pillanat, amikor kissé ernyedten leengedi lábi közt kezeit, és kitör belőle az orgazmus.
Tévedtem. Még hosszú percekig játszott magával, én már pillanatokra voltam a lövelléstől, amikor ő a popsija felé kezdett kalandozni.

Nem bírtam tovább tűvel és cérnával, hatalmasat élveztem. Visszafogtam magam, hogy a feltörő spermámat ne kísérje egy hatalmas elégedett nyögés. Ennek ellenére hangosabbra sikerült az elégedett sóhajom, mint reméltem. Ezzel kizökkentettem Viát is, aki felocsúdva, szembesült a helyzettel, és tisztogatni kezdte elsült fegyveremet.


(folyt. köv.)