Lady Vengeance (3) - A véletlen találkozás

Előzmény cime:   Lady Vengeance (2)- A búvóhely …. és ugyanezen a web lapon található.

Az előzmény vége  ….
Lehanyatlott a combomra, elengedte a most már félig lelankadt farkamat és felnézett rám.  Arca boldogságtól sugárzott, szemei fénylettek mint két szentjános bogár és belesuttogta a levegőbe „leszoptalak, és elélveztem tőle mert nagyon izgalmas volt ahogy a számban spricceltél.”

*********************
Zsuzsi nagyon jól kijött Anyámmal. Nem sok anyós-meny kapcsolatról hallottam amelyik simább lett volna mint az Övéké.  A konyhában is jól megvoltak, feleségem hamar és majd mindent megtanult.  A jó viszonynak nameg a nagyszülői ösztönnek köszönhetően Anyám a szülés után rendszeres látogatónkká vált és néhány hónapos korától vállalta Lacika (a bébink neve) felügyeletét, ezzel lehetővé téve Zsuzsinak, hogy időnként kiszabaduljon a négy fal közül.  Változatos programokat szerveztem éttermi vacsorák, mozi, szinház, Zeneakadémia és Operaház előadások beiktatásával.  Új baráti körünk is kezdett alakulni, ezáltal feleségem hamar felépült a szülést követő magányból.

Úgy két hónapja tartott Katival a viszonyunk.  Már bizonyos volt a terhessége és nem látszott semmi veszélyeztetettség. Férjével közös elhatározással teljesen megszüntette a ’kefélést’ mondván, hogy a terhességét veszélyeztetheti. Mi viszont nem tudtunk betelni egymással. Én a zsenge fiatalságát Ő pedig a szekszuális felszabadulást élveztük egymásban. Minden együttlétünk során hatalmas szeretkezések közepette a lehető leggyengédebb érzelmek áradata vett rajtunk erőt.  Tapasztalatlan ’kislányból’ a legügyesebb szeretővé vált. Olyan élményeket szereztünk egymásnak amire mindketten vágytunk.  Az már biztos volt, hogy a megtermékenyítéssel nem érhetett véget a viszonyunk.  Azt hiszem, hogy lassan beleszerettem leendő gyermekem anyjába és Ő is viszonozta.  Ugyanakkor tudatosan kezeltük ezt az érzelmet, mindketten vigyázni akartunk egymásra.  Komplikáció mentesen akartuk fenntartani a kapcsolatunkat.

Szombat estére az Operába vettem jegyet, és mindketten kiöltöztünk mint Szaros Pista Jézus nevenapján. Zsuzsi fehér galléros és mandzsettás fekete kiskosztümöt vett magára, én pedig sötétszürke öltönyt fehér inggel és fehér csokor nyakkendővel (akkoriban még nem volt divat farmerben és tornacipőben megjelenni). Amikor megérkeztünk, elkerülhetetlen volt hogy feltünést keltsünk.  Zsuzsi hosszú, hamvas szőke haja tökéletes harmóniát alkotott ruházatával, hatalmas mellei pedig hivalkodóan meredtek elöre. Ahogy végig siklottunk az előtéren férfiak feje (hű de megdugnám kifejezést sugalva) forgott utána, mig a feleségek irigyen méregették ezt a tökéletes lényt aki mellett én természetesen büszkén feszitettem.

Az első szünetben a büfé felé vettük az irányt. Én egy lépéssel Zsuzsi előtt mentem (hogy sorbaálljak egy italért) és két lépésnyire felfedeztem Katit félig felém fordulva.  Amikor megpillantott megállt a szívverése. Félő volt, hogy elájul. Oda léptem mellé, szinlelve hogy nem látom, és egy nagyot löktem rajta, hogy elveszítse az egyensúlyát, de azon mozdulatban el is kaptam, nehogy elessen.  „Oh, bocsánatot kérek, megbotlottam .... elnézést kérek”.  A férje rámnézett, majd a legnagyobb nyugalommal csak annyit mondott „még jó, hogy időben elkapta” (ha tudná hogy mennyire elkaptam és milyen időben).  „Erre az ijedségre kellene valamit inni”, mondtam mintegy bocsánat kérően, „meghívhatom Önöket egy italra hogy jóvátegyem ezt a kis malört?” Férje azonnal reagált „nem történt semmi, nincs szükség semmiféle jóvátételre.” Hanem ahogy jobban megnézett, mintha a darázs csipte volna meg. „Nem találkoztunk mi már valahol?” kérdezte, majd választ sem várva folytatta „nekem Ön nagyon ismerős”.  Kati arca elhalványult, félő volt, hogy azonnal elájul. „Bocsánat de jól van hölgyem? Remélem nem sérült meg az imént! Nagyon sajnálom ami történt” tereltem el a figyelmet Kati zavaráról. „Engedje meg, hogy segitsek” és odavezettem a legközelebbi székhez.  Amint hallótávolságon kívül értük csak annyit tudtam mondani neki hogy „bizz bennem és játsz együtt. Nem lesz semmi baj”.  A férje és Zsuzsi is odaértek.  Feleségem aggodalmaskodva kérdezte „mi történt” és mielőtt válaszolni tudtam volna a férj röviden vázolta a kis ’balesetet’.

Odafordultam a férjhez és megválaszoltam a kérdését „ne haragudjon, nekem nem ugrik be, hogy találkoztunk volna, de ha igen akkor tudja be kérem a figyelmetlenségemnek”, és Kati felé fordultam. „Jobban van hölgyem? Megengedi, hogy a feleségem a segitségére legyen míg én elmegyek egy italért? Mit hozhatok Önnek?” Kati visszanyerte a nyugalmát és halkan feladta a rendelést „egy tokajit megköszönnék.” Meghajoltam előtte egyik kezemet a hátam mögé téve mint egy pincér, majd a férjéhez fordultam „és Önnek uram?” Ő válasz helyett intett, jelezve hogy velem jön.  „Neked szivem mit hozhatok?” kérdeztem Zsuzsit aki addigra már ’kezelésbe vette’ Katit.  „Tokaji jó lesz nekem is, köszönöm” válaszolta és odahajolt Katihoz.

A sor hosszú volt, de elég gyorsan haladt.  A büfések felkészülve várták a rohamot, már elég gyakorlatuk volt a sok embert rövid idő alatt kiszolgálni módszerben.  A legnépszerübb italok, igy a tokaji is sok pohárban elöre kiöntve várták a sorsukat.  Beálltunk a sorba és Ferenc (a férj neve) habozás nélkül a lényegre tért. „Ön ügyvéd ha nem tévedek”. „Inkább jogászt mondanék illetve jogtanácsost,” helyesbitettem.  „Vállalati jogtanácsos.”  Nyilvánvaló, hogy valahonnan ismer, de fogalmam sem volt honnan. „Őn képviselte ellenünk az FKV-t két évvel ezelőtt a Pesti Központi Kerületei Bíróságon, ha nem tévedek” mondta azzal a határozottsággal amit csak az információ teljes bizonyosságában lehet.  „A munkaadóm valóban az FKV és az elmúlt nyolc évben minden ügyben én képvisletem a céget, de ebből még sejtelmem sincs hogy melyik vállalatról van szó”.  Töprengett, hogy megnevezze-e a saját vállalatát vagy sem.  Némi habozás után kibökte „én a 8-as számú épíítőipari vállalat igazgatója vagyok” mondta kissé gondterhelten, majd folytatta „Ön a jogászaink előjelzését ami szerint a követelésünk jogos és a győzelmünk kétségtelen, meghazudtolta és lesöpörte az ügyet az asztalról. A bíróságon én a hallgatóság padsoraiban ültem végig a tárgyalásokat, ezért nem emlékszik rám. Amikor veszitettünk vegyes érzelmekkel hagytam el a bíróság épületét. Természetesen bosszantott a vereség, nameg az anyagi veszteség ami a cégünket érte, de ugyanakkor csodálattal adóztam annak a professzionizmusnak, amivel Ön megvédte a cégét.  Azóta sem tudtam elfelejteni azt a lépésről lépésre felállitott védelmet amivel egyszerűen lehengerelte a mi jogászaink előterjesztéseit.  A végére már sajnáltam a saját embereimet.  Úgy éreztem, hogy egy oroszlány ketrecébe engedtem be őket.”

Odaértünk a pulthoz és rákérdeztem „akkor most fájdalomdíjként megengedi, hogy meghívjam? Mit rendelhetek Önnek?” kérdeztem miközben már kértem a lányoknak a két tokajit.  „Egy pálinkát elfogadok” mondta, mire két szilvát kértem és kifizettem az egészet.

Ahogy átadtam Ferencnek az italt megemelte felém, és szó nélkül benyomta az egészet. „Egészségére” mondtam én és először beleszagoltam, majd megízleltem végül pedig megittam a pálinkát.  Mire odaértünk a lányokhoz Ők már mint régi barátnők diskuráltak.  Kissé meghajolva megint eljátszva a pincér szerepét átadtam a bort, először Zsuzsinak majd Kati felé a kifeszített tenyeremen mintha tálca lenne nyújtottam oda.  Tekintetünk találkozott és szemeiből olvastam a megkönnyebbülést.  „Köszönöm” mondta finoman, és koccintott Zsuzsival, majd férje felé emelve odaszólt „Egészségedre kedvesem”, és lassú eleganciával kiitta a királyok borát.  Zsuzsi közben elkezdett csicseregni „képzeld, Kati a nyomdokomban jár” s ahogy ezt kimondta a lány elpirult.  Gondoltam játszom egy kicsit velük, és mintha nem értettem volna visszakérdeztem „Ő is az ELTÉ-n tanul? Melyik karon?”  Magamban jót nevettem de az arcom sem rebbent. „Nem kis csacsikám, babát vár!” Elmosolyodtam és a férj felé fordulva „gratulálok és jó egészséget kívánok mindhármójuknak”, majd Kati felé nyújtottam a kezem és amikor beletette az övét megcsókoltam és hozzátettem „minden tiszteletem az ifjú anyukának”.

Becsengettek a második felvonáshoz. Odaszóltam Ferencnek „elöadás után sietnek vagy meghívhatjuk Önöket egy vacsorára?” Egy pillanatig gondolkodott, majd felesége felé fordulva megkérdezte „mit gondolsz édesem?” Kati rámnézett majd kissé bizonytalanul bólintott.  Valószínüleg zűrzavaros  gondolatok kavarogtak a fejében. „A bejáratnál találkozhatunk” válaszolt Ferenc és elsiettek a másik irányba.

Az előadás végén sokáig tartó tapsviharban részesült az együttes és én szándékosan végig maradtam hadd érjen ki a másik pár előbb. Ha megvárnak akkor sinen vagyunk, de ha nem biztosak a dologban akkor lehetőségük lesz ’elmenekülni’.  Mire kiértünk már láthatóan türelmetlenül vártak ránk. „elnézést, de nem akart abba maradni a közönség lelkesedése.  Mi a sor közepéről nem tudtunk kikeveregni ameddig a többiek el nem hagyták a helyüket”.  „Semmi gond” mondta Ferenc. „Van egy kedvenc éttermünk, ha Önöknek megfelel akkor odamennénk. Budán a Bécsi úton van, kicsi de kellemes és a konyhájuk kifogástalan” javasoltam és mivel ellenkezés nem érkezett leintettem az éppen odaérkező taxit. Kinyitottam a hátsó ajtót, betessékelve először a lányokat majd Ferencet.  Végül a sofőr mellé beültem és megadtam a címet.  A Moszkvics (igen akkoriban nem Mercedes taxik vitték a tisztelt utasokat)  halk zümmögéssel suhant a Népköztársaság úton (a mai Andrási út ’leánykori neve’ a fiatalabbak kedvéért), átosont a Lánchídon és végigszaladt a Duna partján.  Percek alatt megérkeztünk az étteremhez. Kisegítettem a társaság minden tagját, majd határozottan benyitottam az étterembe. Zsuzsi jött közvetlenül mögöttem, majd Kati és végül a férje zárta a sort.

*********************************
A vacsora leirása eléggé hosszú, megérdemel egy külön fejezetet, melynek címe: Lady Vengeance (4) - A közös vacsora és ezt követően fog megjelenni.
*********************************

Amikor vacsora után elhagytuk az éttermet, kiderült, hogy egy irányba tartunk hazafelé ezért ismét én fogtam egy taxit és felajánlottam a hazaszállítást.  Amikor letettük Öket a lakásuknál és ketten maradtunk a kocsiban hátraültem Zsuzsi mellé. Odahajtotta a fejét a vállamra és belesúgta a fülembe „látom tetszik Neked ez a lány és az igazság az hogy én is nagyon bevállalnám.” Elakadt a lélekzetem. Jól hallottam, Zsuzsi el akarja csábítani Katit? Hűha. Kezd a dolog érdekes irányba fordulni. „Miből gondolod, hogy Ő benne lenne?” kérdeztem vissza. „Abban biztos vagyok, hogy nem boldog a férjével, azt is kitaláltam, hogy nagyon hiányzik neki a szeksz és minden bizonnyal szivesen lefeküdne valakivel.  Arra gondoltam, hogy meghívnám egy bébi látogatóba, majd otthagynálak Titeket amikoris Te megdughatnád és ha már az ágyunkban van akkor nem fog tiltakozni a hármas ellen amikor bejövök”.  Na ezt jól kiagyalta az én kis feleségem. „Hadd találjam ki, Ti már telefonszámot is cseréltetek?” Zsuzsi bólintott és hozzátette „már meg is beszéltünk egy látogatást .... holnapra.  Munka után idejön hozzánk. A férje elmegy két napra vidékre.” ’Hát ez az asszony nem tétlenkedik.  Ha tudná amit én tudok ... ’

Mire másnap hazaérkeztem Kati már ott volt.  A nappaliban kávéztak Zsuzsival, Lacika pedig a bölcsőben várta a soron következő etetést.  Rájuk néztem és humorosan megjegyeztem „milyen jó elnézni Titeket.  Egyik nő szebb, mint a másik.  De kár, hogy nem engedélyezett a többnejűség.  Szivesen tartanék egy háremet ilyen szép aszonyokkal.” Zsuzsi felnevetett, Kati pedig megmerevedett mintha karót nyelt volna. Na ezen már nekem is nevetnem kellett, odaléptem Katihoz és megsimogattam az arcát. „Valami rosszat mondtam?” és felemeltem az arcát. „Olyan szép vagy, hogy legszivesebben megcsókolnálak”.  Zsuzsi rákontrázott, „miért ne, tényleg nagyon csókolni való szája van.  Az előbb már nekem is ingerem támadt megcsókolni, de visszafolytottam”.  Kati döbbenten nézett hol rám hol Zsuzsira. „Eldönthetnéd melyikünk csókol jobban” mondtam és egészen közel hajoltam Katihoz. Ekkor talán már megértette mire megy a dolog, mert visszanyerte a lélekjelenlétét és lazán odabökte „ha tényleg akarjátok ... de nem lesz ebből baj?”  „Mi lenne?” kérdezett Zsuzsi vissza miközben félretolt és ráhajolt Kati szájára. Abban a pillanatban össze is tapadtak és hosszú csókba fort a két száj.  Átölelték egymás nyakát és olyat csókolóztak, hogy teljesen begerjedtek. Zsuzsi keze elindult a lány testén először a melleit fedezte fel majd lecsúszott az ölébe és bebújt a szoknyája alá. Kati kissé előrébb csúszott a rekamién és szétterpesztette a combjait szabad utat engedve Zsuzsi ujjainak a puncija felé.  Majd Ő is követte a példát és megkereste a tejtől duzzadó melleket.  Zsuzsi felszisszent amikor a lány bevette a bimbóját és megszívta az anyatejet.  Közben egyik keze becsúszott feleségem combjai közé, és megkezdődött egymás ujjazása. Újra összetapadt a szájuk, és hamarosan rendszertelen lihegésbe ment át a légzésük.  Zsuzsi ment el előbb, nem sokkal utána Kati is elélvezett. Nekem pedig robbanásig feszült a farkam. „lányok velem mi lesz?” kérdeztem kétségbe esetten. „nekem Lacikát kell megetetnem, mert elfolyik a tejem” mondta Zsuzsi, felállt a rekamiéról és kérdően nézett Katira. „megtennéd, hogy segitsz rajta?” kérdezte cinkos mosollyal a még mindig felhevült arcán és kiment a szobából. A lány zavarodottan tekintett rám, de én felhúztam a rekamiéról, karomba vettem, átvittem a hálószobába, leszedtem a ruháit, felfektettem az ágyra, és tövig betoltam kökemény farkamat a nedves puncijába.  Lesz ami lesz alapon megadta magát a sorsának és lábait átkulcsolta a derekamon.

„Juttass a csúcsra, nagyon be vagyok gerjedve, élvezni akarok” hörögte és elkezdett remegni. Erőteljes mozdulatokkal mozogtam ki-be, ki-be.  Minden lökésre újabb remegéssel, később már rándulásokkal reagált. „élvezek, nagyon jó, csináld még, most nagyon jó, jajjj élvezek, óóóóóh nyomjad mélyebbre, jajj nem szabad ... húzd kijebb, csak gyorsabban,  mooooooost készen vagyok.” És nyüszítve vonaglott alattam egy óriási orgazmus hatására.

Zsuzsi végzett az etetéssel és miközben én keményen dolgoztam Kati puncijában észrevételenül csatlakozott hozzánk anyaszült meztelenül. Rápaskolt meztelen fenekemre, jelezve, hogy cseréljünk helyet.  Betérdelt Kati combjai közé, magasra feltolta a farát, széttette a térdeit én pedig hátúlról behatoltam az Ö nedves pinájába.  Kati magán kívül volt, talán fogalma sem volt mi történik vele vagy szándékosan nem reagált arra, hogy egy másik nő nyelve van a puncijában.  Elengedte magát és hagyta hogy történjen vele akármi csak szekszuálisan élvezhessen.  Feleségem nyelve megtette a hatását, mert Kati hamarosan újra transba esett és egyik orgazmus a másikat követte mikőzben én is jól megtöltöttem Zsuzsit. Aznap még néhányszor felizgattuk egymást és megannyiszor el is élvezett mindenki.  Mire az este leszállt Kati és Zsuzsi igazi ’barátnőkké’ váltak, mindketten kinyalták egymást, én pedig mindkettőjüket megdugtam egymás szeme láttára és teljes egyetértésükkel. Természetesen Zsuzsinak fogalma sem volt arról, hogy Katit én már korábbról ismerem, és ez a kettőnk titka is maradt mindörökre. Mindkét lány örült annak, hogy egymásé és enyém lettek együtt megnyitva ezzel a további élvezetek lehetőségét.

Nagyon késő volt már, Zsuzsi úgy döntött, hogy nem engedi haza Katit ilyen sötétben. Az este hátralevő részében szabad szeretkezés keretében váltva csókolóztunk és játszottunk egymás, de főleg Kati testével. Egy ágyba feküdtünk le én váltva dugtam hol egyik puncit hol a másikat, a lányok ölelkeztek, simogatták és ujjazták egymást, a végén ők ketten összebújtak és csókolózva aludtak el.  Én Zsuzsi mögé feküdtem, átkaroltam mindkét meztelen testet és vigyáztam a háremem két ágyasának az  álmát.

Hát igen, egy opera házi este másnapja a legmegfelelőbb a hármas szekszre.

...... folyt köv .....