La Femme II.

Nuit, 18. Decembre 1978.

- Hogy lehetett ennyire... Kiállhatatlan? - forrongott magában Valerie. - És egyáltalán... - elpirulva nézett a szemközti velencei tükörbe. Megadta magát az ellenségnek, és még élvezte is! Felemelt egy párnát a pamlagról, és a kandalló párkányához vágta. Hercegnő az úrnője bokájához húzódott, kényeztetésre várva.
- Kiscicám, ugye nem mondod el senkinek? - lelesett, és fájdalmában nyögött egyet. - Joseph, ezért megfizetsz!

...Josepf fáradtan bontotta ki ingét. Az üzlet nyélbe ütve, hála a házasságkötésének Valerievel. Minden tökéletes. Vagy is csak majdnem minden... Bosszúsan tépte le magáról a felöltőt, és a lányra gondolt. Valerie, te ördögfajzat!
Már nem bántotta annyira a délelőtti dolog. De a délutáni fellépés az...
Lehunyta a szemét, és megjelent előtte Valerie kitárulkozva, a gyönyörtől elcsábulva.
- Édes Istenem, milyen gyönyörű ez a lány! - mosolygott magában, majd hírtelen elkomorult. Megbánta, hogy együttlétük után úgy nekiesett Valerienek. Igazán nem kellett volna, így még jobban kiéleződött a helyzet.
Megrándította a vállát, és ledőlt a baldachinos hitvesi ágyra, amely tudta, hideg marad ma éjszaka is...

- Elsabeth! - szólította Valerie a szobalányát. Az hetyke fityulával szaladt úrnőjéhez.
- Igenis, Úrnőm! - ált elé, gyorsan pukedlizett, és lesütött szemmel szemlélte Valerie selyemcipellőjének orrát.
- Elsabeth, figyelj ide. Lenne egy kérésem... Vagy is... Joseph úr érdekében. - Valerie szeme csillogtak az édes bosszú ízétől, amely átjárta a testét.
- Igenis, Úrnőm? - figyelt fel érdeklődően.
- Hallottam az idősebb hölgyektől, hogy létezik egy fajta por... Amely előidézi a szerelmet. Hozz nekem abból a porból!
- Joseph úrnak problémái vannak? - pislogott a lány.
- Eredj, ne kérdezz, és ne pletykálj! Legyen titok! - utasította, és felállt a pamlagról. - Elsabeth, mézes forró fürdőt kérek, vanillines esszenciával. 2 fertályórára kész legyen!

...Valerie a szobájukat összekötő ajtó előtt állt, kezében kis ezüst tálca, rajta két borospohár, s egy üveg a legfinomabb bordóiból. Meztelen testét a gyertya fénynyalábjai simogatták, s megremegett, amikor tervére gondolt...
- Joseph, megfizetsz... - macska szemeit felnyitotta, melyek élesen ragyogtak.
Mély lélegzetet vett, és lenyomta a kilincset.
Besétált az oroszlán barlangjába...

...Ahogy belépett, megpillantotta az ágyon alvó férfit. Ajkai szétnyíltak, és végigpásztázta az izmos testet, amely úgy nyúlt el meztelen a szarvasbőr takarón, mint egy fenséges, kecses párduc. A Hold nyalábjai rejtélybe burkolták, veszély járta körül, de még milyen veszély!
Arcát pír öntött el, amikor a délutánra gondolt. Oh mon Dieu, milyen közel volt!
Hírtelen elkomorult, szemében a dühösség izzott... ’Most viszonzom a kedvességét, mon cheri...’ Valerie DeCourtierrel senki nem kezd ki bosszú nélkül!
Még a tulajdon férje sem.

Gyertya fénye lobbant, sejtelmes fényt varázsolva a falakra. Néhány pillanat múlva tűz is ropogott a kandallóban.
Valerie felemelte az egyik poharat, és a mellei közé rejtett fioláért nyúlt. ’Egy teáskanálnyi, s hosszabb ideig tartja a gyönyört, mint amikor egy csődör párzik...’ - mondta a szobalány.
Kibontotta a fiolát, és próbálta kimérni a szeme előtt a szükséges mennyiséget. Összpontosítva figyelte, ahogy a fehér por szemcséi a pohár aljára érnek...
- Valerie!
Összerezzent, ahogy meghallotta a férfi hangját, hírtelen letette az asztalra a poharat, másik keze még mindig a fiolát tartotta a pohár fölé. Hátranézett, és az ágyon fekvő férfi szemébe nézett.
- Mit keres itt? - nézett rá felhúzott szemöldökkel a férfi.
- Én csak... Én csak... - nyelt egyet, és kihúzta a vállát. - Joseph, szeretném Önnel tölteni az éjszakát.
- Nocsak... Miért? - fejét oldalra fordította, még nagyobb csodálkozásában.
Valerie ereiben száguldozni kezdett a vér, pulzusa a fülében dübörgött. Most mit kellene mondania?
- Kívánom Önt. - szaladt ki önkéntelenül is az ajkain.
Joseph elégedett vigyorral az arcán figyelte tovább a lányt. Diadallal nyújtóztatta ki a tagjait, és felállt.
- Feküdjön vissza! - rivallt rá Valerie. Maga is meghökkent a hangjától, ahogy Joseph. - Szeretném, ha az ágyban maradna, és kiszolgálhatnám. - mondta édes mosollyal.
- Rendben. - visszahuppant a párnák közé, és most előszőr nézett végig Valerien.
Elképedve mustrálgatta a szemével...
Szőke haja a dereka vonalát verdeste, karcsú válla meztelen, testén csupán egy vörös, selyem fűző sejtette, ingerlően domborodó fenekét csupán a fűző fodrai takarták el, hosszú combjait selyem harisnyakötő ölelte körül... Joseph nagyot nyelt, torka száraz volt a gyönyörű látványtól. Férfiassága éledezni kezdett a nadrág alatt, melyet most hírtelen kényelmetlennek talált...

Valerie kétségbeesetten nézte az ujjai között lévő üres fiolát. Most mit csináljon? Vissza csak nem töltheti, az túl nyilvánvaló lenne... ’ Ettől csak nem lesz baja... Bár ha baja lenne, az sem érdekelne!’ gondolta dühösen, és beletöltötte a pohárba a bort. Mutatóujját belemártotta, és párszor kevert rajta, míg el nem elegyedett, majd magának is töltött az üres pohárba, és csábító léptekkel elindult a hitvesi ágy felé...

- Érdekes íze van ennek a bornak. - jegyezte meg Joseph, miközben belekortyolt a poharába, közben Valerie haját simogatta. - És valahogy sűrűbbnek is tűnik a megszokottnál.
- Mon Baronet, én nem értek a borokhoz, hiszen nő vagyok. Ezt az üveget a spanyol hercegnőtől kaptam nászajándékba, így azt hiszem, valami különleges lehet.
- Valóban különleges... Különleges, mint Ön. - nézett a szemébe, és ajkaival a lányéhoz közeledett.
- Ne, Uram, még ne... - hárította el magától. - Először is inni szeretnék az Ön tiszteletére. - poharát az ajkához emelte, és rögtön ki is ürítette. Joseph követte a példáját, és kicsit szédülni kezdett.
- Kedvesem, azt hiszem, a fejembe szállt. De ez mit sem változtat azon, hogy majd’ megveszek Önért! - mint éhes vad, rontott neki Valerie ajkainak.
- Ne... Joseph! - kérte, és arrébb tolta a fejét. - Joseph, játszani szeretnék Önnel!
- Bármit, kedves kis menyasszonyom, bármit! - szemei elködösülve figyelték a lány mozdulatait.
- Álljon fel! - felállt, nadrágja félreérthetetlen jeleket sejtetett férje állapotáról. - Vetkőzzön! - Joseph letolta a bokájáig a nadrágot, majd kilépett belőle. Valerie kitágult pupillákkal figyelte a férfiasságát, hisz most látott életében ilyet először. Hatalmas nagynak találta, és el nem tudta képzelni, hogy ez a valami hogy férhet be ’oda’... És vajon mitől fénylik az a vörös? Talán nedves?
- Nedves... - adott hangot a gondolatának, és saját combja közére gondolt, ami forrón lüktetni kezdett Joseph meztelensége láttán.
A férfi elmosolyogta magát. Hirtelen megfogta Valerie kezét, és a férfiasságához irányította. A lány szóhoz sem jutott, amikor finom ujjai a forró sima bőrön siklottak végig a vöröslő nedvesség felé... ’Mint a bársonnyal borított acél...’ gondolta. Nagysága valóban elképeztette, de valahogy barátságosnak tűnt, s ahogy többször is végigfuttatta rajta a kezét, nem tudta elképzelni, hogy az úrinők miért mesélnek annyi szörnyűséget erről a dologról...
- Valerie... - nyögött fel Joseph.
- Fájdalmat okoztam? - kérdezte ijedten, és elkapta a kezét.
- Nem, kicsim, nem... - lihegte, s nem értette, hogy miért érzi ilyen sürgősnek a kielégülést...

- Szeretném megkötözni. - mondta a lány.
- Hogy? - kérdezte vissza értetlenül.
- Szeretném irányítani Önt.
- Ma petite, nem gondoltam volna, hogy Ön ilyen kezdeményező típus, de ahogy óhajtja. - azzal mosolyogva lány elé tartotta a kezeit.
- Nem így, az ágyhoz szeretném. - felnyitotta macska szemeit.
Joseph türelmetlenül feküdt az ágyra, és hívta magához Valeriet is.
A lány ment is, és Joseph mellé térdelt. Joseph felemelte kezét a kovácsoltvas ágy támlához, és várt.
- Nem hozott magával semmi olyat, ami most jól jönne? - kérdezte, és megfeszült. Mellkasa ütemesen emelkedett.
Valerie végigsimított mellein, és a fűző masnijához nyúlt. Lassan bontotta ki, míg elő nem tárulkoztak dús mellei... Joseph lélegzete elakadt, ahogy meglátta az eperszín bimbókat, és ahogy a lány kecses mozdulataitól hullámzanak a keblei...
Valerie előre dőlt, hogy a szalaggal odaláncolhassa őt az ágy támlához, így mellei éppen fölé kerültek. Nem bírta megállni, s hírtelen megnyalta az egyik bimbót. A lány felszisszent, s még jobban, amikor Joseph az ajkai közé vette, és szívni kezdte...

Jól meghúzta a szalagot, s most felegyenesedett, majd Joseph térde főlé ült, pontosan a hímtagja mögé, amely most a lány hasához simult. Elkezdte újra simogatni a szerszámot... Ujjai fel le siklottak rajta, minden eret gondosan megismerve.
Joseph szinte fújtatott, miközben a lány ténykedését figyelte.
- Mit érez, Uram? - kérdezte kíváncsian.
- Kedvesem... - sóhajtotta. - Valami olyasmi dolgot, melyet Ön érzett délután, amikor olyan csúnyán bántam Önnel...
- Igen, Joseph, nagyon csúnyán bánt velem. Érezzen csak bűntudatot, bánja meg bűneit, s akkor talán... - Valerie most a sikamlós, vörös ’dolgot’ simogatta, s élvezte, hogy pulzál a keze alatt. - Megbocsájtok.
- Ön megszégyenített az apósom, s az apám előtt... Így nincs mit megbánnom... - mondta, miközben egy kis komolyságot csempészett a hangjába.
Valerie dühében kicsit megszorította Joseph férfiasságát. Egy pillanatra elcsapta a fejét, majd újra a kezében lüktető hímtagra összpontosított.
- Joseph, ide is szoktak csókot adni? - kérdezte elgondolkodva. A férfi szeme kitágult, és köhintett egyet.
- Igen... Szoktak, de leginkább mást... Művelnek vele...
- Mégpedig?
- Khm... Először csókolják, majd... Nyalogatják is...
- Nyalogatják? - csodálkozott Valerie.
- Igen, nyalogatják... Meg alkalmanként szopogatják is...
- Hogy lehet valamit nyalogatni, és szopogatni, aminek nincs íze? - kérdezte megrökönyödve.
- Van íze...
- De hát ez... Ennek nem lehet...
- De bizony, ahogyan neked is van...
- Nekem? - majd hírtelen eszébe jutott a délutáni affér. - Milyen ízem van?

Joseph soha nem találkozott még egy olyan nővel, akivel ilyesfajta kérdéseket vitatott meg, így nem kis zavarral küszködött a feszítő erekciója mellett.
- A legédesebb mézre emlékeztet az ízed, Valerie. És szeretném újra s újra megízlelni. Belenyalni a kelyhedbe, simogatni a nyelvemmel, felfedezni a kezemmel, s a férfiasságommal.
Valerie hallgatott, majd hírtelen becsúszott a keze a combjai közé, melyet Joseph nem látott a férfiasságától. Ahogy előkerült a keze, mutató és középső ujjain megcsillant a nedvesség.
Joseph elgyengülten figyelte őt, és azt, ahogyan a lány az ujjait a saját ajkai felé irányítja, és rózsaszín kis nyelvével megkóstolja saját ízét.
- Milyennek érzed? - kérdezte a férfi.
- Édesnek. - felelte halkan, és odairányította kezét Joseph szájához, és végighúzta az ajkain az ujjait.
- Szeretem az ízedet, Valerie. - nyögte. Minden mozdulata kielégülésért kiáltott.
- Megkostolhatlak, Joseph?

Szavait, sóhaj követte, s még nagyobb, amikor Valerie lehajolt, és nyelve végigfutott a szerszámon. Lassan vette ajkai közé, hogy megőrjíthesse Josephet, s ahogy a hangokból következtetett, sikerült...
Fel-le nyalogatta, s néha megszívta a vöröslő csúcsát. A férfi ordítani tudott volna, de nem tette, nehogy megzavarja a lányt...
- Mon cheri... Abba kell hagynod... - lihegte.
Valerie felemelte a fejét, és a szemébe nézett. Arca kipirult, haja összekócolódott, gyönyörű volt így.
- Gyere ide, Valerie. - kérte. - Gyere ide, közel az arcomhoz. Érezni akarom az ízedet!
Valerie felaraszolt, érezte, ahogy Joseph férfiassága hogyan simogatja meg kelyhét, s beleremegett abba, amikor a férfi mellkasához dörgölődött.
Amikor térde a férfi válla mellett nyugodott, lenézett rá, s várta, mit tegyen.
- Nyomd előre a csípőd, Valerie! Nyomd ide, a számhoz!
A lány belekapaszkodott az ágy támlába, amihez Josephet kötötte, és fölé térdelt. Érezte a forró párát, s azt, ahogyan öle mégnedvesebbé válik.
- Kicsit lejjebb, petite fille! - mondta, és Valerie eleget tett neki.
Joseph ajkai forrók, és gyengédek voltak délután... De most hajtotta a szenvedély, s felsikkantott, amikor a férfi nyelve ajkai között fickándozni kezdett.
Valerie mélyeket nyögött, s Joseph minél jobban szívta, nyalogatta, annál rövidebbekké változtak nyögései.
- Oh, mon Dieu! - sikoltott fel.

Újra érezte a forróságot, ahogy hatalmába keríti, s a teljesség örömét, amikor Joseph elvezette a mennyek kapujához, melynek hangot is adott...
Erőtlenül kapaszkodott a támlába... Majd fáradtan, lehunyt szemmel ereszkedett vissza Joseph mellkasára. Ráhajtotta, a fejét, gyönyörű szeme szikrázott, ajkai elnyíltak, ahogy pihegett.
Joseph eközben elégedettséget érzett, de ő kielégítetlen maradt továbbra is, s újra feszengni kezdett.
- Könyörülj rajtam, Valerie... - suttogta a fülébe.
- Gyűlöllek, Joseph. - mondta.
- Tudom, de most segítened kell... Különben felrobbanok.
A lány felült, és kezébe vette Joseph férfiasságát. Kelyhéhez illesztette, és élvezte, ahogy siklik nedves ajkai között.
- Megbánja, amit velem tett? - kérdezte még mindig az szírmai között tartva őt.
- Soha. - mondta az.
- Nem?
- Nem. - Joseph elkomorult.
- Ez az utolsó szava?
- Ez.

Valerie felemelkedett, és lemászott az ágyról. Az ajtó felé vette az irányt.
- Most hova megy, Valerie? Jöjjön vissza!
A lány szúrósan ránézett. Meztelen teste sziporkázott a gyertya halovány fényében.
- Legyen kellemes, és nyugodt éjszakája, Uram. - fújta, mint egy macska, s becsapta az ajtót.
- Valerie! Jöjjön vissza, oldozzon el! Valerie! - kiabálta egyre dühösebben. - Megparancsolom, hogy jöjjön vissza! Mint a férje, megparancsolom!
Újra kinyílt az ajtó, és megjelent a lány arca.
- Ezért is gyűlölöm Önt annyira! Gyűlölöm, s a pokolra kívánom! Remélem, a lelkiismerete egész életében elkíséri! Tönkretette az életemet!
Újra becsapta az ajtót, s otthagyta Josephet megkötözve, megkövülten...