Külföldi álom

Eme történetről mindenki magának dönti el, hogy igaz e vagy sem…
Hogy minek is foglalom most össze ezt a történetet? Lehet csak magam miatt, mert így könnyebb feldolgozni a történteket, vagy mások miatt is, akik különböző okokból olvassák el az ilyen szellemi termékeket.
Akkor kezdődjék a bevezetővel:
Minden hozzám hasonló emberben biztos lement már az a vita, hogy akkor most melyik nemhez is vonzódik igazán, milyen beállítottságú. Bennem nem is dúlt akkora vihar, egyszerűen nyugtáztam a tényt, hogy más vagyok, mint a heteroszexuális embertársaim. Nyugodtan utána néztem ezeknek a dolgoknak, de mikor már az internet sokrétűségének köszönhetően eljutottam olyan tartalmú dolgokhoz is, amiktől inkább a gyomrom fordult fel és nem a tudásvágyam lett kielégítve, inkább ki is kapcsoltam a gépet és nekikezdtem a megszerzett infók megrágásának és megemésztésének. Így jutottam el arra a diagnózisra, hogy én nem más vagyok, mint egy biszexuális, ahogy azt a nagy tudású szakemberek egy névvel összefoglalták. Nem is tudom, nekem nem elég ez a név, mert szerintem ez az egész ennél sokkal bonyolultabb és komplexebb, de ez most nem nagyon tartozik szerintem ide. Eme hihetetlen felfedezés után következett a további gondolatok és teendők összefoglalása. Az már az elején magától értetődő volt, hogy a családomból senki se tudhatja meg a dolgot, mert a 99%-a totálisan homofób, sőt néha attól félek, hogy még annál is durvábbak, az az egy 1% pedig nem megbízható, mivel a családomnak az is nagy baja, hogy kényszeresen mindent megosztunk egymással, még olyan infókat is, amiket nem nagyon kéne… Néhány barátom már tud erről a titkomról, amit nagyon rendesen meg is őriznek és teljesen el is fogadják, sőt még a segítségemre is vannak.
Akkor a bevezető után következzék a sztori:
A nagy történetet kezdeném saját magam bemutatásával. Az már kiderült, hogy milyen beállítottságú vagyok szexualitás terén, de nem csak ez határozza meg az embert. 180 cm-nél kicsivel magasabb vagyok, de pontos számot nem tudom, mivel lusta voltam lemérni mostanság, így adódik, hogy elég lusta tudok lenni meg hanyag, de ha számomra nagyon fontos dologról van szó, akkor maximális erőbedobással tudok tevékenykedni. Külső meghatározóim a továbbiakban: barna haj, amihez zöldes-barnás szemek párosulnak, telt ajkak, néha pimasz, de inkább ábrándozó tekintet, néha már szálkásnak mutatkozó izomzat és nyurga testalkat, meglepően kicsi testsúly. Ez volnék az általános testalkati meghatározókkal. Ehhez még hozzátartozik az, hogy néha már betegesen tisztán tartom magam, nem bírom elviselni, ha valaki igénytelen, szeretem a menő ruhákat meg egyéb cuccokat, de nem szeretem túlzásba vinni az öltözködést, szóval maradok az az „átlagos de mégse átlagos” típus inkább. Na, hogy most már a kedves olvasónak sikerült vizuálisan nagyjából bemérni a főszereplőnket, azaz engem, akkor folytatnám azzal, ami nagyon nagymértékben megváltoztatta az életemet.
Harmadik főiskolás évem megkezdése előtt titokban megpályáztam egy féléves külföldi tanulmányi ösztöndíjat, amit meg is kaptam, szóval így az ötödik félévemet egy külföldi egyetemen kezdhettem meg. Mikor bejelentettem, különböző reakciók fogadtak, de lényegében én döntök a saját életemről, így csak a pozitív visszajelzésekkel törődtem igazán, a negatívakat pedig érettem kezeltem (vagyis én úgy gondolom).
Az előkészületek elég fárasztóak voltak, és az egész pályázat rengeteg következménnyel jártak, mind a családomnál, barátaim körei között és az iskolában is, de most, hogy már túl vagyok a féléven, úgy veszem észre, hogy tényleg jól döntöttem. Gondolom nem jelent túl nagy gondot, hogy átugrom a megérkezésem előtti dolgokat, és kezdem ott, amikor először találkoztam Vele.
Itthon mindig is féltem kezdeményezni, és sosem volt olyas valaki, aki közeledett volna felém, és ha volt is olyan, akkor inkább ignoráltam, mert hát elég finnyás tudok lenni pasi téren. Ezért is fogadtam meg, hogy kint más lesz, hiszen senki sem ismer még, és tiszta lappal indulhatok meg neki a dolgoknak. Azt hittem, hogy a keresés nehezen fog menni. Tévedtem, de még mekkorát. Mikor kiszálltam a kisbuszból, már akkor rám köszönt az, aki mindent megváltoztatott, vagyis én úgy hittem, hogy így lesz. A mentorom és egy barátja fogadott engem. A mentorom az a tipikus alacsony szöszi, akit mindenki kedvel, amit később be is bizonyított nekem. Miután bemutatkoztam Sophinak, utána megjelent mellette a barátja, akiről egyből leírt, hogy nem olyan, mint a többiek. Ő is bemutatkozott nekem és elindultunk a koliba. Már útközben is észrevettem, hogy többször is odapillant rám, de én inkább a Sophie kérdéseire igyekeztem válaszolni és túlélni azt a tényt, hogy milyen hideg van. Persze egy idő után én is elkezdtem felmérni Őt. Nálam kicsit alacsonyabb, modern és szerintem festett frizura, aranyos arc, bár a kis kecskeszakáll nem nagyon jött be, látszott rajta, hogy rendszeresen sportol, de csak az amolyan „nem akarok elhízni” módon, ami nekem nem volt elég, mert inkább a magas izmosak jönnek be. Szóval olyan volt, aki mellett csak egy villám tekintéssel elsétálok az utcán. A szobámba, azaz az új otthonomba megérkezve, még találkoztunk az egyik új lakótársammal, aki Angliából jött és kapásból tudtam róla, hogy nem igazán tudom majd elviselni. Később igazam is lett, mert nem bírom a túlzottan udvarias és minden lében kanál embereket. Még egy cigaretta mellett beszélgettünk egy kis ideig, és most inkább Ő kérdezgetett többet, és ha nem tévedek jeleket küldözgetett felém, szóval már is rákapcsolt az új fiú felszedése akcióba. Egész hamar leléptek, én pedig gondoltam, hogy majd felfedezem a kolit meg a környéket, mert nem tudtam még aludni a sok újdonság miatt. Nem jutottam messzire, mivel a szintünkön pont volt egy buli, amit az a csaj szervezett, aki szintúgy az én fősulimról jött előző félévben, és tőle kérdezgettem mindenfélét az érkezésem előtt. Mikor észrevett, rögtön a kezembe nyomott egy fél üveg bort, és elkezdett mindenféle nemzetiségű embernek bemutatni. A társaság szuper volt, a zene is adta, alkohol minden mennyiségben, szóval király volt a buli. Nem is tudom már mikor estem haza, de másnap szörnyű volt korán felkelni, de mennem kellett, mert egy csomó ügyet el kellett intézni. Úgy volt, hogy ebben a mentorom fog segíteni, de közbe jött neki valami, így Ő jelent meg a kolinál. Eléggé meglepődtem, de hát nem volt mit tenni, mivel egyáltalán nem ismertem a várost és egyedül elég problémás lett volna. Az egész napot vele töltöttem, rengeteget beszélgettünk mindenféléről, és nap végén meg is beszéltünk egy találkozót. A találkozót négy nappal későbbre beszéltük meg, mert Ő csak akkor volt szabad. Ebben a pár napban rengeteg új embert ismertem meg, és már akkor tudtam, hogy hihetetlen jó barátokra találtam ezekben a személyekben, és ez nem csak erre a pár napra fog szólni.
Egy nappal a találkozó előtt elmentem a többiekkel az egyik pub-ba bulizni. Nagyon jó hangulatba kerültünk, ami a remek társaságnak és persze a sok alkoholnak volt köszönhető. Egyre fokozódott a hangulat, egyre jobban törtük a nyelvet, mikor Katarina, a horvát lány bejelentette, hogy megérkezett a mentora, aki nem más volt, mint Ő! Éppen a sörömet kortyoltam, mikor megláttam, és mivel a szám éppen teli volt, így a meglepődésem eredménye az asztalon és a körülötte ülőkön landolt. Ezen jót nevettünk mindannyian, és az oldott helyzetet kihasználva beült mellém. Én ezt nem is igazán tudtam feldolgozni, mert már eléggé illuminált állapotban voltam, és éppen azzal voltam elfoglalva, hogy feltakarítsam a meglepődésemet. A dumálás folytatódott tovább, de ő csak rám koncentrált, ami abban mutatkozott meg, hogy elkezdte simogatni a combomat, és suttogva mondott nekem dolgokat. Megosztanám veletek, hogy miket mondott, de sajnos már egyáltalán nem emlékszem rá, mivel túl sokat ittam, meg a hangzavar is elég nagy volt, de a combsimogatás nagyon is beindított bennem valamit deréktájban, amit szerintem ő is észre vett. Egyszer csak, mikor a többiek éppen valami mással voltak elfoglalva, megkérdezte tőlem, hogy nem akarok e hozzá felmenni. Alkoholtól megkopott nyelvtudásom miatt azt hittem, hogy azt mondja, hogy nem akarok e már hazamenni. Én engedelmesen felálltam, és már csak magyarul voltam képes elköszönni a többiektől, akik elég érdekesen néztem ez miatt rám, de Ő mondta, hogy kicsit kiütöttem magam, így inkább hazakísér. A többiek az ilyenkor szokásos szövegeket vágták a fejemhez, hogy „lehetőleg ne az ágyba dobd ki a pacskert””, „sok sikert!”, „utána legalább majd moss fogat!” meg egyéb jókívánságok.
Az útra már nem is nagyon emlékszem, csak annyira, hogy nagyon feltűnő volt, hogy másfelé megyünk, de nyugtáztam annyival a dolgot, hogy helyiként biztos tud egy rövidebb utat. Akkor vált egyértelművé a dolog, mikor egy olyan előtérben találtam magam, ami egyértelműen nem az én szobám volt. Szóvá is tettem a dolgot, de Ő nem nagyon bajlódott a válasszal, helyette megcsókolt. Na, ez rögtön józanítólag hatott rám, mivel ez volt az első csókom egy pasival, és nem pont így képzeltem el. Próbáltam eltolni magamtól, de nem akart engedni az ajkai közül. Mikor egy kicsit levegőhöz jutottam, megkérdezte, hogy mi a baj, nem akarom vagy mi? Mondtam neki, hogy akarom, csak hát nem így képzeltem el az egészet. Belenéztem a szemébe és eléggé zavarba jöttem, mert még sose nézett rám így senki. A szeme tele volt vágyakozással és szexuális, amolyan csábos energiával, ami rögtön kényszerített arra, hogy megcsókoljam. Ez a csók már más volt, mint az előző, mert ezt már én is akartam, és a sok alkohol ellenére is rögtön merevedésem lett, amin eléggé meglepődtem, mert még egyetlen lánynál se fordult ilyen gyorsan elő. Akkor azt hittem, hogy irtó jól csókol, de most már tudom, hogy az csak az alkohol és a hatalmas vágyam miatt gondoltam így. Csók közben elkezdte felfedezni a testemet és én is az övét. Mikor az ágyékomhoz ért, belenyögtem a szájába, ami bíztató hatással hatott rá, így rögtön meg is fogta a farkamat. Az érintése áramcsapásként hatott az egész testemre, mivel még senki más nem fogta meg előtte rajtam kívül. Itt el kell mondanom, hogy még szűz voltam, mivel eddig csak smárolgatásig jutottam el a csajoknál, a továbbiakra nem volt merszem vagy nem akartam, vagy éppen a partnerem nem akarta.
Megkérdezte, hogy nem megyünk e be inkább a szobájába, ami egyértelművé tette, hogy ma este nem csak csókcsatázni akar velem. Én persze rögtön bólintottam, mivel közben folyamatosan simogatta a falloszom, ami egyre jobban fokozta bennem a vágyat. Bevezetett egy félhomályos helyre, ami a szobája volt, mint kiderült. Letolta a nadrágomat, aztán a boxeremen keresztül kezdett el még jobban izgatni. Egy kis idő után letérdelt elém és lehúzta az alsómat is, mire szembe került a 20 cm-es farkammal. Felnézett a szemembe miközben rám markolt, és lelkesen megdicsérte, hogy milyen szép és nagy. Én már a vágytól túlfűtve mondtam neki, hogy akkor ne csak nézegesse, hanem kapja is be, Ő pedig örömmel engedelmeskedett. Nem játszadozott vele, semmi cécó, rögtön tőből bekapta, amitől majdnem el is élveztem. Hihetetlen jó érzés volt a meleg és nedves szájában lenni, azt hittem, hogy ott helyben szétdurranok. Megfogtam a fejét és elkezdtem magamon mozgatni, ami úgy látszik be is jött neki, mert nagyon lelkesen bólogatott rajtam. Egy idő után a csípőmmel is elkezdtem be-ki mozogni, és minden nyelvtudásomról megfeledkezve artikulálatlan hangokat adtam ki. Egy idő után nagyobb tempóra kapcsoltam, mert már éreztem, hogy közel a vég. Ő is megérezhette, mert a szemembe nézett és rögtön tudtam, hogy azt akarja, hogy a szájába engedjem az egészet. Voltak már nagy orgazmusaim, de ehhez egyik sem fogható. Az élvezet majdnem ledöntött a lábamról és vagy egy percig eltartott. Nagyon sok sperma jöhetett, mert nem győzte mindent lenyelni, és egy része kifolyt a szája szélén. Utána még hálásan lenyalta és kiszívogatta a maradékot, én pedig próbáltam összeszedni magam életem eddigi legnagyobb orgazmusa után. Miután végzett, kijelentette, hogy ez volt élete legjobb szopása és, hogy még többet akar majd. Nekem egyszerre teljesen kitisztult a fejem és leesett, hogy min is mentem az imént keresztül. Elkezdtem összekapni magam, és már indulni akartam, mikor mondta, hogy most ő van soron. Kicsit indulatosan mondtam neki, hogy ennyi elég volt, most azonnal menni akarok, és ne is akarja a részegségem kihasználni, mert teljesen elmúlt. Úgy látszik felfogta a dolgot, mert nem állt az utamba, hagyta hadd menjek. Valamit morgott az orra alatt, de nem értettem, és őszintén ott akkor nem is érdekelt.
Mikor kiléptem a lépcsőházból, egy teljesen ismeretlen utcán találtam magam, így találomra indultam el valamerre. Nem is bántam, hogy nem érek rögtön haza, mert így a friss levegőn séta közben rendesen áttudom gondolni a dolgokat.
Összegzés:
Kiszakadtam az otthoni környezetből, amit nagyon akartam. Új embereket ismertem meg és új barátokat szereztem, amit nagyon akartam. Smároltam egy pasival, sőt még több is jutott belőle, mint vártam, AMIT NAGYON AKARTAM. De mért érzem magam szarul, mért érzem úgy, hogy ennek nem így kellett volna történnie?! Ezekkel a gondolatokkal értem haza, és ezen a kérdésen rágódtam másnapig.
Utána folytatódott külföldi életem tovább, elkezdtem órákra járni, de Őt igyekeztem minél jobban elkerülni, amit szerencsére tiszteletben tartott, és nem zaklatott.
Ezek után még történtek velem érdekes dolgok, ha érdekel Titeket, akkor szívesen beszámolok róla…
Záró megjegyzés:
Először is köszönöm, hogy elolvastad ezt a történetet, remélem elnyerte a tetszésedet és valamit tudtál vele kezdeni. Azt hozzá szeretném még fűzni, hogy a nevek, amik fentebb szerepeltek, azokat kitaláltam, és az Övét és sajátomat direkt nem említettem meg, de megszeretném magamnak tartani, hogy miért is nem.