Krisztián

1.

Ránézésre, Krisztián semmiben nem különbözött fiatal barátaitól. Magas, vállígérő, hullámos, lágy esésű barna hajzuhatag keretezte szív alakú, porcelánfehér arcát. Két dióbarna szeme az értelem szikrájával csodálkozott rá a világra. Fodros ajkai dacosan rejtették márvány fehér fogsorát. Alakja tökéletes, kisportolt. Járása óvatosan lépkedő párducra emlékeztette az embert. Azonban a látszat csal. A test és lélek harmóniája nem volt összhangban egymással. A tökéletes külső zaklatott belső világot takart.

Gondolatai sötéten gomolyogtak domború, magas homloka mögé zárva. Bár kedvelte a társaságot, nem volt túl beszédes. Félszegsége születési hibájából fakadt: jobb fülcimpája és a bal kézfeje csuklóból hiányzott. Nem fejlődött ki az anyaméhben. Emiatt állandó kisebbségi érzésekkel küszködött.

Kisgyermek korára csak halványan emlékezik. Nyolcévesen állami gondozásba adták. Anyja képe sokszor megjelenik előtte. A csodálatosan szép, aranyszőke hajú, jó szagú fiatalasszony képét őrzi tudatában. Nincs olyan hét, hogy legalább egyszer ne álmodjék vele. Mindig mosolygó, szívalakú arcát, testének gödreit soha nem felejti. Szinte érzi amint orrát belefúrta illatos testébe, s ő csak szorította magához kicsi fiát. Aztán megjelenik, apja víziója a mindig pofozásra emelt tenyerével, vagy a nadrágszíjjal…, és a nagymama.

Tulajdonképpen a nagymamának köszönheti, hogy állami gondozásba került. Szülei elváltak és mivel az apjának nem kellett, az anyja meg nem bírta eltartani, felmerült a gyermekotthonba adás gondolata. De, a nagymama ragaszkodott a kisfiúhoz, és inkább összeköltözött a lányával, csakhogy együtt maradjon a gyerek az anyjával. Sajnos az anya a kisfiú tízéves korában disszidált. Ekkor ideiglenesen állami gondozásba került.

Apjára való tekintettel, aki magas beosztású funkcionárius volt, és egy időben külszolgálatot látott el, a leg elitebb nevelő otthonba került. Az otthon egy felújított főúri kastélyban, hatalmas park közepén helyezkedett el. Igazi gyerekparadicsomnak számított akkoriban. Olyan gyerekek lakták, akikért az állam a legmagasabb normát fizette az otthonnak.

Hiányossága miatt állandóan szorongott, s ebből kifolyólag folyton bizonyítási kényszere volt. Tornából sem hagyta felmentetni magát. Mindent végigcsinált, amit egy kézzel lehetett. A tanulásban, főleg, a humán tárgyakban jeleskedett. Haját vállígérő apródfrizurában hordta, hogy eltakarja vele fülcimpájának hiányát. Bal csuklójával pedig ügyesen megtanult satuként tárgyakat a másik kézfejével összefogva beszorítani.

Bár félszegsége naponta elő-előbukkant, ennek ellenére nyílt és barátkozó volt. Szépsége és a belőle sugárzó báj lenyűgözte környezetét. Tanárai is szeretettel, vegyes szánakozással vették körül. Lassanként az intézet számára boldogság szigeté változott. Úgy élt ott, mint egy tündérkirályfi az elvarázsolt kastélyban.

Amikor elkerült az intézetből, akkor esett csak igazán kétségbe: nem volt hova mennie. Testi-lelki jó barátja, Balázs már előbb kikerült, és megkapaszkodott a külvilágban. Egy festőhöz járt modellt állni és ezzel kereste meg a létfenntartásához szükséges összeget. Mivel tartották egymással a kapcsolatot Krisztián első útja Balázshoz vezetett. Ott lakott a Várbazár félig romos műteremlakásainak egyikének a padlásszobájában a festőnél. Krisztián összeköltözött Balázzsal . A kvártélyért és kosztért a testükkel fizettek a szálfatermetű festőnek. Néha egy-egy illusztris barátjának is kölcsön adogatta őket. Amit a modellkedéssel kerestek azt ruházkodásra, és szórakozásra költötték.

A két fiú úgy élt ott, mint madarak az aranykalikában, melynek az ajtaja nyitva állt és akkor repültek ki s be, rajta amikor csak akartak. Mivel az intézetben leérettségiztek, így nem volt akadálya annak, hogy beiratkozzanak a Tanítóképzőbe. Az volt a tervük, ha végeznek, visszamennek az intézetbe nevelőtanárnak. Minden nagyszerűen indult. Olajozottan mentek a dolgok. Krisztián hamar magára talált és beilleszkedett az intézeten kívüli életbe.

2.

Az első este és éjszaka vad szeretkezéssel, az újra egymásra találás, egymás testének és lelkének birokba vételének katartikus élményével telt el. Ajkuk már Krisztián megérkezése pillanatában végeláthatatlan mély, szenvedélyes csókban forrt össze. Megkezdődött a nyelvek csatája, s ajkaikon át szinte magukba szívták a másik lelkét is. Szemeiket egymásba függesztették, és csak csókolták, csókolták egymást kifulladásig. Nem hiába mondja a fáma, hogy a férfi és a fiú szerelemnél nincs felemelőbb érzés a világon! Amikor a tekintetek összekapaszkodnak, a nyelvek, mint a nektárt szívják a másik nyálkahártyának izét, zamatát… Már a csókváltásnál erős nemi vágy ébred bennük, és biborfurulyájuk megmerevedve ágaskodik és követeli a csatába indulást.

A szeretkezést ünnepélyes aktusnak szánták és megfelelő előkészítés után ejtették meg. Pizzafutárral egy óriás kaviáros, gombás pizzát hozattak. Hozzá Savignont ittak és a vacsora után pezsgőt bontottak. Mikor az étellel, itallal elteltek, akkor elkezdtek vetkőzni egymással szembeállva. Így mindketten láthatták a másik gyönyörű testét. Ez, még jobban felajzotta őket. Levetkőzve összeborultak, simogatták, s csókolták egymást, majd lezuhanyoztak, és illatos testápolóval lekenték a másikat. Aztán a vetett ágyra borultak és elkezdődött a harc.

Minden szerelem a másik testének, lelkének a birtoklására irányul. Krisztián hanyatt feküdt, Balázs ráborult és forró csókban egyesültek ajkaik. Kis szüneteket tartva Krisztián fültövét, arcát, szemeit csókolgatta… Krisztián felajzottan, kéjes izgalommal viszonozta a csókokat. Teste lángolt, ágyéka megfeszült. Balázs feltérdelt és a nyakától kiindulva ánusáig araszolva apró csókokkal haladt a végbélnyílás felé. Mikor oda ért, Krisztián a levegőbe emelte két lábát és feltárta ánusát. Balázs kéjesen szippantotta ki annak illatát, majd nyelvével áthatolva a zárógyűrűn a körkörösen elhelyezkedő erecskéket ízlelgetve tövig hatolt bele. Mikor jól lakott vele

Krisztián lábait vállaira fektette, és felajzott bíborlándzsájával behatolt a tűzforró végbélbe. Valami felemelő, a megsemmisülés érzésére hasonló kéjmámorban ekecselte a drága, most hűvelyként használt ánust. Igyekezett az ejakulátum bomba kirobbanását minél tovább húzni, de oly régen találkoztak, hogy a kéjmámor csúcspontja hamar elérkezett és belelövellte Krisztiánba biborfurulyájának ejakulátum bombáját. A megsemmisülés érzése járta át testüket, s végtelen ölelésben forrtak össze….

A kiadós szeretkezés után szünetet tartottak. Felbontották a lehűtött Martinit és egymás ölében, majd egymással szemben ülve felelevenítették a múltat.
– Emlékszem arra kis szőke bőgőmasinára, aki beesett hozzánk, a hálóba. Rögtön kiszúrtalak. Azonnal beléd szerettem, pártfogásomba vettelek, és éjszakára megengedtem, hogy az ágyamba bújva megnyugodjál – kezdte a beszélgetést Balázs.
– Biztonság, szeretet és valami megfoghatatlan delejes érzés áradt belőled felém – emlékezik elmerengve Krisztián. - Te már nagyfiúnak számítottál, tizenhárom éves voltál, én tíz múltam.

– Nekem akkor már régen volt merevedésem, és a srácokkal egymással szembeállva vadul maszturbáltunk a fiú WC-ben. Csak álmodoztunk arról, hogy milyen is lenne egy lánnyal, hogy nézhet ki a punija. És akkor jöttél te. Mivel én voltam a rangidős, a szobaparancsnok, jogom volt az új jövevényt a pártfogásomba venni és elmagyarázni neki a szokásokat. Hát ezért vettelek oda magam mellé az ágyba. Hogy megnyugtassalak, elkezdtelek simogatni, puszilgatni, aztán egyszercsak csókban forrt össze a szánk. Érdekes, hogy semmi ellenállást nem tanúsítottál!
– Persze, hogy nem, hiszen először is meg voltam rémülve, hogy bekerültem egy csapat vadorzó közé, akik most engemet fel fognak falni, megverni, rugdosni… Fojtott izgalommal hagytam, hogy megnyugtass. Gondoltam ennek így kell lennie.

– Ott azon a sorsdöntő éjszakán tettem először magamévá egy másikat, egy szeretni való hús-vér emberkét. Ott éltem ki az annyira áhított szeretetemet valaki iránt. Hiszen én az igazi szeretet érzését soha nem kaptam meg senkitől, nem volt modellem, amin gyakorolhattam volna. Hiányzott a szeretet felemelő élménye. Ott akkor abban a szoros összefonódásban, puha, meleg tested birtokba vételével kezdődött a mi kettőnk közös élete. Először megnyálazott újammal hatoltam át ánusodon, amit te meglepett szisszenéssel fogadtál.. Majd mikor ujjam kissé kitágította a lyukadat, megnyálazott makkomat hozzáérintve behatoltam. Kriszti, én még ma is megborzongok, amikor arra a katartikus élményre gondolok, amikor egy másik testbe érkeztem! Azt a gyönyörérzetet nem érti meg, az, aki legalább egyszer életében egy fiút nem tett magáévá. Az, az észtveszejtő forróság, ami átjárta biborfurulyámon át a testemet és a lelkemet…az örökre bevésődött a tudatomba…

– Én, pedig mint egy riadt nyuszi tűrtem és vágytam az újabb és újabb simogatásaidat, csókjaidat. Elkábulva adtam át a testemet neked. Nem mondom éles fájdalom hasított belém, amint behatoltál. Úgy éreztem, hogy belehalok, megsemmisülök a végbelembe hasító éles, tűzforró fájdalom miatt.,de még sikkantani sem mertem…szégyelltem volna, ha feltűnik a gyávaságom. Gondoltam ennek így kell lennie. És amikor a forró ejakulátumot belélövellted, úgy éreztem egy pillanatra, hogy a mennybe megyek. Örökre egymásra találtunk.

– Attól a naptól kezdve mi ketten egymáshoz tartoztunk és ezt mindenki tudomásul, vette a szobában. Soha, senki, nem árult el bennünket. Hiszen az intézetben számtalan fiúszerelem szövődött.. , annyira ki voltunk éhezve egymásra, a szeretetre és a szerelemre. A kamaszkor serdülése, kirobbanó szexuális energiánk, kiapadhatatlanul tört elő testünkből. Mások közt is alakultak ilyen barátságok. Nem mi voltunk az egyetlen pár. És ugyanez volt elmondható a lányokról is. A másik nemmel az intézetben nem próbálkoztunk, mert az feltűnt volna a nevelőtanároknak, s a lebukás veszélyével lett volna egyenlő. Viszont az egyneműek barátsága nem tűnt fel senkinek, hiszen a barátság az természetes dolognak látszott! Álmukban sem gondolták azok a fafejek, hogy több is lehet, mint egyszerű barátság.

– Te azok az ostoba ügyeletes tanárok a cigizőkre vadásztak a fiú WC-ben! Eszméletlen milyen balgák voltak. Tudták is azok, hogy, mi folyik a szobákban villanyoltás után. Lehet, hogy némelyik sejtett valamit, de tudomásul vették, elsiklottak a dolog felett, nem akartak kellemetlenkedni nekünk és nem akartak herce -hurcákkal járó bonyodalmakba keveredni..!Mert még mindig jobb volt annál,mintha elszökdöséseinkkel,vagy vad verekedéseinkkel okoztunk volna nekik bosszúságot,gondokat.
– Kisebbségi érzésem a kezem, meg a fülem végett te melletted tűnt el igazán. De azért a nőkkel még mindig tartózkodó vagyok. Félek a visszautasítástól, az otromba kérdezősködésektől, kutató pillantásoktól, faggatózástól…
– Bevallom neked Kriszti, nekem itt kinn már számos nő kapcsolatom akadt, de fel sem érnek a férfi által nyújtott élvezettel. Lehet, hogy egyszer megnősülök, hiszen minden ember családi tűzhelyre, otthonra, családra, gyerekekre vágyik, de majd egyszer, ha már kinőttem a kamaszkorból. Ha beteltem a fiuk iránti vággyal…!

– Én még ilyesmiken nem gondolkodom, tele vagyok a szabadság mámorító érzésével és az irántad való érzelmekkel.– suttogta Krisztián és visszabújtak az ágyba. Most ő volt a férfi és Balázs a nő. Ugyan azt a forgatókönyvet játszották le, mint az imént. És amikor Krisztián biborfurujából kirobbant az életet adó mag, ajkuk végtelen, szenvedélyes csókban forrt össze. Átszeretkezték az egész éjszakát




3

Másfél évig laktak együtt a festőnél. Aztán úgy hozta a sors, hogy útjaik széjjelváltak. Krisztián lépett ki először a közös élet boldog szigetéből. A nagymama kinyomozta tartózkodási helyét, és újra magához vette. Most már azzal a szándékkal, hogy legyen vele valaki, mert annyira romlott az egészségi állapota, hogy egyedül nem tudott létezni. Haszonélvezeti jogát kikötve, a lakást Krisztiánra íratta. A nagymamának szép nyugdíja volt, amiből ketten is megéltek. Igy Krisztián gondtalanul folytatta tovább iskolai tanulmányait.

Kapcsolata Balázzsal nem szakadt meg. Továbbra is találkozgattak, hiszen egy évfolyamra jártak. Aztán Balázs egy szép napon összeköltözött egy impozáns, dekoratív megjelenésű gazdag, belvárosi kurvával. Az anyagi létéről, taníttattatásáról, a kurva gondoskodott. Neki, csak az volt a feladata, hogy reprezentáljon mellette, és striciként kísérje el a lokálokba, majd amikor telefonált neki, akkor érte menjen és fuvarozza haza. Így aztán kettejük kapcsolata lazulni kezdett.

Huszonegy éves volt, amikor az édesanyja életjelt adott magáról. A nagymamára rátelefonált, hogy tizenegy évi távollét után hazalátogat. Mikor megtudta, hogy Krisztián a nagymamával lakik, irt egy hosszú, ömlelgő, bocsánatkérésekkel teli levelet a fiának. Küldött magáról pár, remek színes fotót. Megírta, hogy Amsterdamban, egy luxuslakásban él, reklámfotózással keresi a kenyerét. Arról már mélységesen hallgatott, hogy a luxusélet kellékeit, a lakást, kocsit és a létfenntartáshoz szükséges pénzt húsz pornófilm honoráriumából gyűjtögette össze.

A nagymama a levél elolvasása után az izgalmak miatt bekómált. Rosszulléte ismét jelezte, hogy megérintette a halál szele és Szent Péter kapuja hívogatóan nyitva áll előtte. Úgy gondolta, hogy a magában tartott szörnyű titkát nem viheti át a túlvilágra, fel kell világosítani Krisztiánt a múltjáról. Amikor ezt a borzalmat elkövette a menye, akkor örökre elátkozta magában és nem adott neki felmentést soha. Ellenállhatatlan vágy hajtotta, hogy unokája elé tárja születésének körülményeit.

4.
Az egyetemről hazatérő unokáját, hatalmas vizes borogatással a fején, az ágyban fogadta. Krisztián megitatta és kihívatta hozzá a háziorvost. Miután az orvos ellátta a nagymamát és távozott az öregasszony magához, hívta a fiút, és megkérte, hogy üljön az ágya szélére, mert fontos közölni valója van a számára. Reszkető tenyerébe fogta unokája kezeit és rákezdte.
–Krisztikém, tudom, hogy az én időm lejárt. Nem sokáig húzom már, még egy ilyen roham és belepusztulok. Nem akarok úgy elmenni, hogy ne közöljem veled születésed titkait. Nem akarok semmi olyat magammal vinni a sírba, ami rád tartozik! – Krisztián elhárítóilag vetette közbe
– Mama, biztos, hogy most kell ezt? Azt mondta az orvos, hogy ne izgasd fel magad! Pihenned kell! Lemegyek a patikába, kiváltom a gyógyszereket, amit most felírt neked. Éjszakára be kell venned őket! Aztán majd elmondod, egyszer, majd!De a mama nem engedett,most azonnal ki kellett magából adnia a titkot,mert lehet, hogy míg Krisztián oda lesz,az alatt meggondolja magát. Nem, most kell vallania!

– Tudd meg, hát kisfiam, miért hiányzik a fülcimpád és a kézfejed!
– Nagyi, te ezt tudod?
– Mindig is tudtam.
– De miért hallgattál eddig?
– Mert féltem, hogy nem vagy még érett rá, hogy elviseld, össze ne roppanj alatta. Most elérkezettnek látom az időt, hogy közöljem veled. Úgy gyónok neked, mint a haldokló a gyóntató papjának.

– Hát akkor nem a gyógyszer mellékhatása okozta, amit anyám szedett terhessége alatt?– nem, kisfiam sokkal prózaibb oka volt. Anyád meg akart ölni az anyaméhben, mert útjában voltál nekik.– suttogta megkönnyebbülten és elkezdte mesélni a rém drámát.

– Világéletében bűnös asszony volt az anyád. Mondtam is akkor a fiamnak, hogy ne vegye el. Elvette az akkor tizenhét éves fiatal lányt, mert nem látott a szerelemtől. Pár hónapos házasok voltak és már férfiakkal flörtölt. Úgy mondják az ilyenre, hogy fehér májú. Akkor, amikor apád Moszkvában volt diplomata gyakorlaton, terhes maradt, valakitől, hogy nem a fiamtól az, biztos. Bűntudat és félelem dolgozott benne. Félt, hogy kicsöppen a nagy karrier előtt álló diplomata férj által biztosított jólétből. Hivatalosan meg sem próbálkozott a terhesség megszakításával, mert akkoriban ez lehetetlen volt – hörögte az öregasszony, és a felindultságtól fulladási roham jött rá. Krisztián megitatta és mikor lecsillapodott, ott folytatta, ahol abbahagyta.

– Elhatározta, hogy kötőtűt döf beléd, így tégedet megöl, majd elvetél, és akkor már végre kell hajtani rajta az abortuszt. Halálra ítélt az anyád! – Krisztián elfehéredett, a gyomra émelygett, és öklendezve kirohant a WC-be hányni. Mikor visszatért a nagymama folytatta. - Erősen vérezni kezdett és mentőt hívak hozzá, apád bevitette a kórházba. Ott ellátták, a vérzést elállították és pár nap múlva, hazaküldték. Azt mondták, hogy egészséges félidős kisbaba van a hasában, ezt nem lehet kikaparni. Az abortusz, meg tilos, mert gyílkosságnak számít! El akart sinkelni, és helyette megnyomorított! Ez az igazság kisfiam – a kötőtű leszakította a fülcimpádat és átfúrta a bal tenyeredet, ami csuklótól lefelé elsorvadt.
– Hogy tudtad ennyi ideig magadban tartani a titkot? Miért nem mondtad el nekem?
– Mert nem akartalak felzaklatni.
– És most azt hiszed, hogy jobb? Megölöm azt a ringyót! Ha a világ végére futott előlem, akkor is megtalálom! – fogadkozott Krisztián.

– Nem azért mondtam el neked, hogy megöljed! Nem akartam magammal vinni a sírba a titkomat.
– Akkor is szembe akarok vele nézni, felelősségre vonni a nekem okozott lelki gyötrelmekért! Azért amit tett velem: elmenekült tőlem, nevelőotthonba dugott! Pedig mennyire imádtam! Szeretettel csüngtem rajta tízéves koromig. Évekig az orromban éreztem teste melegét, a parfőmje illatát. Hányszor elsirattam magamban, némán? Hiányzott, nagyon is hiányzott!
– Krisztikém, a tízparancsolat tiltja az emberülést! Ígérd meg, hogy nem bántod!
– De, ez nem ember mama! Még az állat sem tesz ilyet, hogy elrekkenti a magzatát! A Mózes törvényei meg azt mondják, hogy „… szemet, szemért, fogat fogért „… a kölcsönösség alapján valamit törlesztenem kell neki! Majd még meggondolom, mit tegyek vele! Csökkent értékűvé tett az anyám! Ebbe bele lehet őrülni!

– Nézzed, az anyád a születésed után idegösszeomlást kapott. Mikor kijött a pszihiátriáról attól kezdve minden percét rád áldozta. Vezekelve nevelt. Imádattal csüngött rajtad, mindent megadott neked, csakhogy jóvátegye az ellened elkövetett vétkét. Ne ítélkezz felette elhamarkodottan!
– De, ha ennyire szeretett, akkor miért hagyott el?
– Nem jöttek ki apáddal. Apád igen fontos beosztásban dolgozott a külügyben, s nem engedhette meg magának, hogy lazítson. A protokollokra viszont nem vihette magával anyádat, mert nem volt tiszta a pedigréje. Nagypolgári családból származott és ezt nem díjazták akkoriban. Apád az ortodox kommunista Makarenko módszerrel, pofonokkal akart nevelni, míg anyád a majomszeretetével teljesen magára kapatott. Így identitás zavarral küszködtél. Nem tudtad, hova tartozol tulajdonképpen. Végülis anyád disszidálása döntöttel a hovatartozásod kérdését, apád befolyásánál fogva a legjobb, fizető intézetben helyezett el.

– Miért nem vettél, te magadhoz?
– Nem lehetett, nagyapád még élt és ő is fontos beosztásban dolgozott, én is. Ő volt a legjobban ellene, hogy idevegyünk. Azt mondogatta, hogy az intézetben majd megtanulod a magyarok istenét! Anyád azzal ment el, hogy kinn megteremti az egzisztenciáját, és hamarosan maga után vitet.
– És szép lassan elfelejtkezett rólam! A kurva!
– Ne, beszélj így róla, mégiscsak az anyád! Te nem tudhatod, mi játszódhatott le benne, mikor ilyen kétségbeesett lépésére szánta el magát!

– Ha annyira szeretett, akkor mért nem jelentkezett eddig? Miért nem irt, telefonált?
– Honnan tudod, hogy nem jelentkezett?
– Te tudsz róla, tudod a címét?
– Tudom.
– Elárulod nekem?
– El.

Mondta az öregasszony, és átadta Krisztiánnak a menye levelét, benne a fényképekkel. Krisztián elámult a harmincévesnek alig látszó gyönyörű nő láttán. Levegő után kapkodva olvasta végig a levelet.
– Hírt adott magáról, eljön hozzám, mégiscsak megláthatom annyi év után? – ingatta kétkedően fejét, és számolni kezdte a napokat, ami hátra van a nagy találkozásig. Kedvét azonban elrontotta, mondhatni ideáját, álmai tárgyát lehúzták a porba a titokról fellebbentett fátylak. A fátyol Balázs barátnőjénél lebbent fel, s hullt le a hályog Krisztián szeméről. Rádöbbent, hogy ki is az ő anyja!

5.

Krisztián nem bírt magával. Visszajön hozzá az anyja,ha csak látogatóban is,de újra együtt lehetnek,átölelheti,beszívhatja az illatát… A legelső gondolata az volt, hogy örömét megossza Balázzsal. Felhívta hát és elújságolta a nagy hírt. Balázs meghívta magukhoz délutáni teára.
– Legalább megismered a barátnőmet is! Szeretettel várunk! – mondta és letette a kagylót. – Krisztián kicsinosította magát és elindult Balázséhoz. A belvárosi luxuslakás pompáján elámult. A legfinomabb italokkal, kaviáros szendviccsel, teával és teasüteményekkel kínálták. Teázás közben elővette a borítékot. Kivette belőle a fényképeket és átadta azokat Balázsnak. Ő elismerően csettintett nyelvével.
– Ez igen, csuda jó nő! – Hanem amikor Adél kezébe kerültek a fényképek, rámeredt és rákérdezett: – ő az anyád? – Krisztiánt mellbe vágta a kérdés és csak bólintani tudott.
– Igen, ő az anyám.
– Ismerem, úgy hívják, hogy Mánfy Szerafina! A művészneve meg Nyuszika…

– Honnan ismered – faggatta Krisztián. A nő titokzatosan rákérdezett, csak nem Amszterdamban lakik?
– De, igen… – Adél Balázshoz fordulva megszólalt.
– Balázs tedd be, mondjuk a 27-es kazettát! Balázs elindította a magnót, és egy vehemens kemény pornó képsorai, peregtek a szalagon. Négy férfi két nő. Adél és Nyuszika… Krisztián elfehéredett és az volt a szerencséje, hogy ült.

– Azonnal kapcsoljátok ki! Nem akarom látni! – üvöltötte, és arcát tenyerébe temetve rázta a zokogás. Hát az nem lehet igaz, ilyen nincs, kurva az anyám! Az egész világ kanjai maszturbálnak a testét bámulva! Mikor készültek ezek a filmek? – fordult Adélhoz.
– Ezek úgy nyolc és tíz évvel ezelőtt. Együtt mentünk ki, és valamiből meg kellett teremtenünk az egzisztenciánkat. Nem tehettünk mást, minthogy árúba bocsátottuk a testünket. Pornósztárok lettünk. Annyit kerestünk vele, hogy pazar lakást rendeztünk be magunknak a régi belvárosban, a vöröslámpás negyedben. Aztán én pár éve hazatelepültem. Szeri átvette a lakásból a részemet, a nevére írattuk, kifizetett és ő pedig ott maradt. Odahúzta a szíve egy öreg zsidó báróhoz. Nagyon jól megvannak… úgy tudom, már nem kell dolgoznia, csak reprezentálnia…


Krisztián felmarkolta a képeket, belegyűrte a borítékba és elrohant. Egyedül akart lenni a bánatával, a gondolataival. Úgy gondolta, hogy előbb apjával tisztázza a dolgokat. Számon akarja rajta kérni a múltat. Felkutatta a lakcímét, telefonszámát. Nem volt nehéz dolga az egyik nagyváros egyik vezetőjeként közismert személyiség volt. Megbeszéltek egy találkozót a város előkelő cukrászdájába. A kávéházba belépve sietős főpincér segítette le róla kabátját, adta a ruhatáros kezeibe, és elvezette a szeparéba. Apja már ott ült a kanapén és várta őt. Mielőtt belépett volna a szeparéba egy pillanatra megállt, és jól megnézte magának azt az őszülő halántékú idegent, aki állítólag az apja. A férfi is végigmustrálta őt. Tekinteteik összetalálkoztak.

– Jó estét! – köszönt oda neki Krisztián, mire amaz viszonozva a köszönését hellyel kínálta maga mellett. – Ülj ide mellém fiam, beszélgessünk egy kicsit, aztán majd vacsorázunk! Minek köszönhetem a látogatásodat?
– Szeretnék egy, s mást a közös múltunkból megtudni, tisztában lenni a dolgokkal!
– Mire vagy kíváncsi fiam?
– Szerettem volna veled az otthonodban találkozni, megismerni a fél testvéreimet, de elhárítottál magadtól. Mint amikor intézetbe dugtál. Ne félj, nem tolakodok, nem kéredzkedem be az éltedbe! Tisztázni szeretnék egy mást. Ne gondold azt, hogy már nem emlékezek a nadrágszíjra, amivel olykor véresre vertél. Hogy hány pofon csattant az arcomon.

– Csak korrigálni akartam, amit anyád elnevelt rajtad.
– De, így ilyen vadállatian, kegyetlenül! Tudod mit gondoltam akkoriban rólad, hogy biztosan te vágtad le a kezemet, meg a fülemet, amikor még egészen kicsi voltam!– eh, butaság, ne gyere most ilyen gyerekes dolgokkal nekem! Régen volt, spongyát rá! Igyunk a találkozásunkra!– mondta és intett a pincérnek, hogy töltse meg a Martinis poharakat.– koccintottak, ittak. Géza magyarázkodásba kezdett

– Egészen másként történtek a dolgok, mint te azt gondolod. Ha, már ilyennek születtél, én elfogadtalak olyannak amilyen vagy. Mindent megadtam neked és édesanyádnak, amire csak szükségetek volt, de embert akartam belőled nevelni. Azért ütöttem a seggedre, legyintettelek arcul, mert anyád elmajmitott. Nem akartam hogy kisasszonyt neveljen belőled. Emlékezzél csak rá, amint én felkeltem, kimentem a mosdóba, te már anyád mellé bújtál, puszilgattátok, simogattátok egymást! Gumimókusnak, ütyürüpütyürünek becézgetett. ! A megmerevedő kis kukidat puszilgatta, miközben kukurúkámnak nevezett. A szőke, hosszúra növesztett hajadat hajsütővassal beloknizta. És kezdtél affektálni, mint egy kislány? Hát ekkor elkalapáltalak!

– Azért nem kellett volna véresre verni a seggemet a szíjjal!
– Az akkor történt, amikor felveszegetted anyád buggyijait, a kombinéjába és a tűsarkú cipőjébe bújtál… Ki akartam verni ezt a nőimitátorságot, férfit akartam belőled nevelni! Olyan nagy baj volt ez?
– Brávó, sikerült kificamítani az ízlésemet! Megutáltattad velem a női nemet és buzi lett belőlem, most örülsz? Nézzél meg jól, itt a te kis homokos fiacskád, aki irtózik a női nem érintésétől is.
– Fiam, értsd meg, én nem tehetek róla! Én annyi, de annyi pénzt költöttem rád! Mesélj, mi van veled? Hogy élsz?

– Mi lenne, élek. A nagymamával lakom. Rendesen járok az egyetemre, harmadéves vagyok a Bölcsészkaron. Tanárnak készülök. Mit szólnál hozzá, ha elmesélném a történetemet egy bulvárlapnak. Világbotrányt kavarnék vele. X elvtárs és a pornósztár nevelőtanárnak készülő homokos fia K. Krisztián…a jövő nemzedékének nevelője! Jól hangzik nem?
– Kisfiam, ezt nem teheted velem!
– És te eltaszíthattál magadtól? Felelj!
– Adok egy milliót, kettőt csak hallgass! Ne akard a karrieremet, a családi életemet tönkretenni!– mi van, apa beszartál, rettegsz a kisemmizett, eldobott fiadtól? Mit akarsz tőlem kérlelte az apa izzadva.
– Tartsd ide a pofádat! – parancsolta neki Krisztián, majd a felé hajoló meglepett embert a bal fülénél fogva kissé felemelte, majd hirtelen elengedte és lekent egy irtózatos pofont. Aztán nyugodtan leült, és kiitta a maradék Martinit a pohárból.

Az apja rákvörösen tekintgetett széjjel, nem látta-e meg valaki megszégyenülését és suttogva megkérdezte tőle.
– Mért tetted ezt velem fiam?
– Ki kellett adnom magamból apám, ezt a jobb fülemért kaptad.
– De, hiszen én nem tehetek róla, te tényleg elhitted, hogy én szakítottam le a fülcimpádat?
– Hát ki, más, ha nem te! Ha nem mondod meg itt, rögtön az igazat és akkorát behúzok, de akkorát! Mitől is lettem én ilyen csökött? Hagy halljam!
– Csitt, fiacskám, csendesebben, elmondok mindent, de ezt inkább anyádnak kellene elmondania! Egyedül őrá tartozik, s a kettőtök dolga.
– Rá is sor kerül apám, hamarosan! De most tőled akarom hallani az igazat! Ki vele! Miért lettem én megcsonkítva?
Az apa odaintve a pincért még két pohár Martinit kért. Rágyújtott. Megvárta, amíg kihozzák az italt, és elgondolkozva, fújva a füstöt megszólalt.

– Én több hónapos kiküldetésen voltam, s ez alatt valakivel összeszűrve a levet, teherbe esett. Hogy ne legyen botrány a dologból, a kötőtűhöz nyúlt. Felszúrt magának, s megsértette a méhében lévő magzatot. Emiatt születtél csonkának. Abortusszal az összeköttetéseimet felhasználva el tudtam volna vetetni a magzatot, de visszarettentem, hátha többször nem esik teherbe. Úgy döntöttem magkegyelmezek neked, életben hagylak.

Krisztián ettől teljesen kiakadt. Odahajolt Gézához, megmarkolta nyakán a bőrt és gallérját összeszorítva fojtogatni kezdte.
– Ezt a sorsot szántad nekem, hagytál volna feldaraboltatni, elpusztulni, akkor most a mennyországban angyalkaként élném világomat! – lihegte arcába, majd a lilára vált embert, elengedte és visszalökte a pamlagra.
– Fiam, nyugodj meg! Nem hagyod befejezni a mondókámat!
Krisztián belekortyolt Martinijába, hátradőlt és tekintetét rászegezve kitört belőle az évek óta elfojtott indulat. Ráripakodott Gézára.

– Ó, te hitvány alak! Tőled rettegtem gyermekkoromban? Nem éltél a hatalmaddal, hiszen kiadhattad volna parancsba annak a tetű orvosnak, hogy hajtsa végre az abortuszt anyán! De te gyávaságból nem tetted.
– Hidd el nekem fiam, az orvos félretájékoztatott, vagy nem látta jól, azt mondta a magzatot nem érte sérülés. Hittem neki.
– Rosszul tetted Géza! Kakukkfiókát neveltél az otthonodban! És egy méltatlan nőre pazaroltad a szeretetedet! Nem is haragudok én rád, rég megbocsátottam, amit nevelési célzattal elkövettél ellenem. Köszönet mindenért és bocsájtsd meg nekem a hevességemért apám! – suttogta Krisztián, és egy kézszorítással örökre búcsút vett Gézától.

6.

Öt napja volt még az anyjával való nagy találkozásig. Naponta elpróbálta, hogyan szólítja meg, miképpen alázza meg a végén. Viaskodott benne, a gyermekkorban feltörő és a későbbiekben a nők iránt elfojtott kéjvágy. Meg akarta leckéztetni, elszámoltatni a vele történtekért. Ennyit akart csupán. Az anyja a szállodába adott neki találkozót. Természetesen ő is készült a találkozásra. Százszor elképzelte milyen szép, sudár amorózó lett az ő kicsi fiából. A legszebb ruhájába öltözött. Arcát a kozmetikussal kikészítette, haját a fodrásszal frissen befestette. Igazán vonzó látványt nyújtott. A legjobb francia párfőmmel illatosította testét.

Krisztián szintúgy készült a nagy találkozásra. Illatos habfürdőben megfürdött, testápolóval, desodorrral leápolta gyönyörű testét. Haját a fodrásszal begöndörítette. A legfinomabb gyapjú öltönyét vette magára. Úgy nézett, ki mint egy dandy. Csodálatos virágkölteménnyel állított be anyjához, mintha randevúra menne. Aztán kinyílt a szállodai szoba ajtaja és ott állt vele szemben álmai asszonya a gyönyörű nő: az anyja! Úgy borultak egymás nyakába, mint a régen találkozott szerelmesek. Krisztián felajzódott anyja nőisségén, testét elöntötte a kéjvágy és életében először megkívánta benne az örök nőt.

– Kisfiam, kicsi kukurúkám! – szaladt ki anyja száján a szó. Beljebb kerültek a szobába. Anyja kíváncsian körbejárta délceg, sármos fiatalembert, s elámult sugárzó szépségén. Egymás mellé telepedtek a kerevetre, majd a szobapincért becsengetve anyja italt rendelt. Amint megérkezett az ital belekortyoltak és beszélgetésbe elegyedtek. Az asszony kezdte a beszélgetést. Szemeit a fiún legeltetve, arcán végisimítva így szólt hozzá.
– Tudod, kisfiam még mindig az a kép van előttem, ahogy utolsó pillantást vetettem rád, amikor elhagytalak. Nem akartalak felkelteni, hogy elbúcsúzzunk, mert akkor nem tudtam volna elmenni tőled. Meg kell, hogy értsél! Így is azt hittem, hogy megszakad a szívem érted.

– Búcsúszó nélkül menekültél el előlem anyám!
– De, most itt vagyok, visszajöttem hozzád.
– Mennyi időre, pár hétre? Aztán visszamégy és éled a nagyvilági életet a zsidóbáró oldalán. Úgy elfelejtesz, mint egy rossz álmot!
– Bármikor kijöhetsz hozzám. Addig maradsz, amíg jólesik. Ha végzel az egyetemen, áttelepülhetsz Hollandiába. Elhelyezünk, vannak jó összeköttetéseink.

– Nem, anyám, én soha nem megyek ki hozzátok. Nekem elég, hogy most itt vagy. Egész életemben arra vágytam, hogy még egyszer megöleljelek, beléd olvadjak, beszívjam az illatodat! Imádatom tárgya, egyetlen szerelmem! Emlékszel mikor kicsi voltam, mindig bebújtam melléd az ágyba? Beszívni tested illatát. Nekem te jelentetted a nőt.
– És nekem, te a férfit. Ujjaim közé fogtam megmerevedő kis kukidat, ajkaim közé vettem, szopogattam…
– Hogyne emlékeznék, mindig megborzongok, ha arra visszagondolok… már az érintésedtől is megmerevedett a kukurúm! Mindig is rád vágytam, máig is kívánlak! Úgy szopogattad a kukurúmat, mint egy nyalókát.

– Butaság volt, felejtsd el! Biztosan volt már az óta sok barátnőd, megismerted a szerelem titkait. Ne gondolj a múltra, elfújta a szél. Élj a mának! – Krisztián egy ecstasyi tablettát nyelt le, míg anyja elfordult és hirtelen felhajtotta a pohárban lévő Martinit. Az ital és a kábítószer elkezdte lila ködbe burkolni elméjét. Kiment a fürdőszobába, lenyelt még két ecstasyt és anyaszült meztelenre vetkőzve belépett a szobába. Az anya meghökkenve mustrálta a gyönyörű testű férfivá serdült fiút. De elhessegette kéjvágyát, és megrázkódva visszatért a valóság talajára és rászólt.

– Öltözz fel azonnal! Mit képzelsz rólam, hogy kurva vagyok! – Krisztián rácsodálkozott és hozzálépve megfogta a vállait, majd a szemébe nézve így szólt.
– Igen, kurva vagy! Vetkőzz le te világ kurvája, magamévá akarlak tenni, most, azonnal! – az asszony rémülten tiltakozni próbált, de Krisztián letépte róla a ruházatát. Mikor már teljesen meztelenül álltak szemben egymással, Krisztián így lihegett a fülébe.

– Tudd meg, én még szűz vagyok, nőt nem érintettem. Te voltál az első nő az életemben, de megszöktél előlem. Mindig is rád vágytam, most meg akarlak kapni! Vedd el a szüzességem -anyám!
– Te megőrültél – sziszegte felé az asszony, de nem volt vissza út. Krisztián vasmarokkal szorította, a kerevetre lökte és combjait széjjelfeszítve megerőszakolta az anyját. Mikor a csúcsra értek, fodros ajkaival szopni kezdte az anyamellet, miközben potyogtak a könnyei a katartikus kéjérzetet kiváltó beteljesült vágyálom, valósággal keveredő eufóriájában.

Mikor eltelt a kéjjel, az asszony fölé térdelt és nekiszegezte a kérdést
– Miért akartál elpusztítani akkor engemet anyám?
Az asszony ingerülten sziszegte felé:
– Semmi közöd hozzá, az én titkom!
– Akkor, maradjon örökre az! – ordította magából kikelve, és fojtogatni kezdte az anyját. Ép jobb kezének finom, hosszú ujjai vasmarokként szorították a hattyúnyakat, míg az asszony szemei megüvegesedtek, és egy utolsó sóhajtással kiszállt belőle a lélek. Krisztián kiment a fürdőszobába, hideg csapvizet engedett a tarkójára, amitől kissé magához tért. Felöltözött, felemelte a telefont és leszólt a portára.
– Hívják a rendőrséget, megöltem az anyámat!