Kortalan szerelem

Ez is pont olyan nap volt Marianna életében mint a többi. Reggel hét órakor ébresztő az árvaházban, reggeli, szabad foglalkozás. A lány kedvenc időtöltése nem volt más, mint álmodozás a meleg családi légkörről, édesanyjáról, aki születésekor meghalt. Nagyon hiányzott ez a közelség Annának, még legjobb barátnője Dóra sem tölthette be a hatalmas űrt szívében. Ők ketten mindig együtt töltötték a perceket, s néha a legkisebbeket is bevonták huncut lépéseikbe. Pont, mint a mai nap. Az árvaházzal szemben volt a kórház, s a lányok már hetekkel ez előtt kinézték a legelegánsabb autók egyikét csínytevésük beteljesítésére. Egyel viszont nem számoltak. Eme autó jelenti Marianna sorsát.


Tóth Márk, a frissen diplomázott orvos egy hosszú nap után készült hazafelé. Indulás előtt még egy utolsó pillantást vetet a tükörbe, hogy nyakkendője és finom anyagú öltönye is tökéletesen álljon. Nem hiába, randevúra készült egy újabb áldozattal. Márk nem az az ember volt, aki a szexet kereste egy kapcsolatban, olyan lányt keresett, aki a szerelmet adthatja meg neki. Persze az is igaz, sok nő megfordult utána. Nem is véletlen, hisz gesztenyebarna szeme, sportos alkata és mindezek mellett az elegáns megjelenés egy igazán kívánatos férfit adott ki. Miután megbizonyosodott róla, hogy ennél tökéletesebb már nem lehet, alindult autója felé, ám egy valamire nem számított. A randevúból már nem lesz semmi, s mindez a szemben álló árvaház szemtelen csitrijeinek köszönhetően.


A lányok épp Márk autóját nézték ki, és csak úgy repültek a tojások és rohadt paradicsomok. Márk pont abban a pillanatban lépett ki a kórház ajtaján.


-Hé, ti ott! Mi a fenét csináltok? - ordította - Azonnal álljatok meg!


Ám a lányok ügyet sem vetve rá, menekülni kezdtek a férfi elől, ám Marianna elakadt s mire észbekapott, már a férfi tartotta erősen foglyaként. Marianna szeme megtelt könnyekkel, arcáról ordított a félelem, próbált menekülni, de nem ment. Abban a pillanatban történt az, amire talán egyikük sem számított. A férfi gyönyörű barna szemei a lányt, Marianna göndör fürtjei, kék szeme és csilingelő hangja Márkot babonázta meg. Végül az orvos törte meg a csendet.


-Mit képzeltek magatokról, kis csitrik?! Ha azt hiszitek ezt mindet szó nélkül hagyom, tévedtek. És te, göndörhajú angyalka, még látjuk egymást.


Azzal elengedte a lányt, aki olyan szélsebesen menekült, ahogy még soha senki. Márknak ettől a látványtól nevetnie kellett, s már nem is bánta, hogy a találkozójának annyi. Egyre inkább a lány járt az eszében, annak ellenére, hoyg tudta, még kiskorú. Mikor hazaért, egyenest a szobájába vezette az útja. Nem hagyta nyugodni a látvány, gondolatai, a lány csengő hangja és szikrázó szemei. Tudta már, mit kell tennie.


Máanap reggel Mariannát nagyon nagy meglepetés várta. Álmában nem gondolta, hogy a családot amire vágyik tizenhat éves korában kapja meg. Hát még mikor megpillantotta az embert, aki a gyámja lett, elállt a lélegzete. A főnevelőnő irodájában egy magas, inget és fenekének alakját kiválóan kiemelő nadrágot viselő férfi állt, s mikor megfordult, Anna majdnem elájult. Márk állt előtte teljes valójában, szeméből huncut szikrák záporoztak a lány felé, akinek szívét hirtelen a harag és a kétségbeesés vezérelte. Ellenkezett, de hiába. Márk erősebbnek bizonyult. Eldöntötte, ez az ő Pigmalion-története, valamint jó ürügy, hogy a lány közelében legyen.


Az autóban ülve aztán beszélgetést kezdeményezett. Rájött, hogy semmit sem tud a lányról, így barátságos hangon kezdett bele:


-Figyelj kislány! Azt hiszem a múltkor rosszul indítottunk, de hidd el, nem kell tőlem félni. Tóth Márk vagyok, huszonhat éves, orvos és szintén árva. Nem bántani szeretnélek, csak segíteni. Most te jössz!-mosolygott a lányra és titkon arra vágyott, hogy ajkait a sajátján érezze, bár tudta, nem lehet.


-Sajnálom. - kezdett bele Anna - Lantos Marianna vagyok, de mindenki csak Annának hív. Tizenhat éves és mást nem tudok felmutatni.


Tizenhat éves. Tizenhat éves. Ez a pár szó csengett Márk fülében újra és újra. Akarata ellenére csak az járt az agyában, hogy csak tíz év korkülönbség, miért is kéne, hogy akadály legyen. De nem! Nem szabad! Ez a lány bízni fog benne, segítenie kell, nem szabad kikezdenie vele.


Teltek, múltak a napok, s Márk szabadidejét a lány tanítása töltötte ki. Illemtan órák követték egymást, s mikor egy gyenge pillanatában jobban végigmérte a lányt rájött, hogy annak karcsú termetéhez nagyon jól állna a magassarkú cipő. Mikor a lány elé tett egy párt, az először megijedt, de tudta a férfi mellett nem történhet baja. Azon a magas cipők nem foghatnak ki rajta, sőtt. Csak az járt a fejében, hogy a férfi kedvében járjon. Nem tudta elmondani senkinek, de napról napra ő is nagyobb vonzalmat érzett a férfi iránt. Barna szemeinek csillogását nem tudta kiverni gondolataiból. Mindent azért tett, hogy Márk örömét lelje benne. Miközben a cipőbe próbálta szuszakolni lábait, hirtelen a férfi ágyékára tévedt a tekinte s rögtön el is pirult a látványtól. A szoros nadrág nagyon is kiemelte Márk nem épp aprónak mondható férfiasságát. Gyorsan elkapta szemeit, s csak remélte Márk semmit nem vett észre. Szerencséjére a férfi mással volt elfoglalva, véletlenül pont nem a lány arcának pásztázásával. Mariannát egy mondat zökkentette ki a szégyenérzet leküzdéséből, s akkor már semmilyen probléma nem volt.


-Gyerünk kislány! Mutasd meg, hogy megy az a topogás! - mondta Márk, s hogy bíztassa a lányt, elsütött egy vakító mosolyt, amitől Anna csak még jobban zavarba jött.


Nem volt más választása, felállt a magas sarkakra, s lépkedni kezdett. Márk elégedetten figyelte a lány kecses mozgását, hogy minden gond nélkül lépked a cipőkben. A lány is egyre magabiztosabban járt-kelt, mikor hirtelen megbotlott. A cipő magas sarka eltört, s Marianna csak úgy zuhant volna a földre, ha Márk nem kapcsol időben. Egy szempillantás alatt a lány mellett termett, s annak esését meg sem várta. Karjaiba kapta Annát, aki az ijedségtől s a meglepettségtől ismételten kipirult.


-Egyben vagy nyuszi? Nem esett bajod?- kérdezte Márk életében először becézve Mariannát.


-Igen, jól vagyok. Hála neked. Köszönöm. - mondta a lány csendesen.


Ekkor olyan közel kerültek egymáshoz, hogy szinte eggyé váltak. Márk lassan közelített Marianna ajkai felé, nagyon vágyott már arra a csókra ám a lány hirtelen elkapta fejét, s csak arra várt, hogy a szobában zokoghassa tele párnáját. Márk nem értette. Vajon ő értette félre? Rosszat tett?? Vagy mi történt Annával? Nem próbálta megérteni, nem is sejtette, hogy a lány megijedt. Anna mindennél jobban vágyott arra a csókra, de megrettent. Mi van, ha élete első csókját elszúrja? Ha nem tudja, mit kell tenni, s a férfi csalódni fog. Ezen gondolatok kavarogtak a fejében míg el nem aludt.


Másnap ismételten meglepetés várta. Márk egy csodaszép ruhával ajándékozta meg egy üzenet kíséretében. Anna még fel sem kelt, de már az a gyönyörű látvány fogadta. A világoskék görög szabású ruha ámulatbaejtően gyönyörű volt, mellette egy lapostalpú balerínacipővel. A levél tartalma pedig:


"A mai este különleges lesz. Kérlek este hétre készülj el. Ezt a ruhát szeretném rajtad látni. Hétre ott leszek érted. U.I.: meg ne próbálj magassarkút húzni! De tényleg. VÉLETLENŰL SE! Ölel és csókol: mestered Márk"


Marianna szíve egyre hevesebben kezdett verni, alig várta, hogy este legyen, kíváncsi volt. Márk sem érezte magát nyugodtabban. Gondolatban már elképzelte, hogyan fog Anna tökéletes alakjára omlani a gyönyörű ruha. Fellángolt benne a vágy, s a józan ész sem tudott rá hatni. Kellett neki a lány. Akarta. Testestől, lelkestől. Őt akarta. Már senki mást. Ölelni, csókolni, szeretni, érinteni. Azt akarta, hogy az övé legyen és senki másé.


Hamar eljött az este. Marianna úgy tett, ahogy a lelvélben utasították. Nem vitte túlzásba a sminket, nem is volt rá szükség, szemeit szempillaspirállal kontúrozta, ajkára halvány szájfényt kent, szemébe lóó tincseit laza fonattal tűzte el. Mikor belenézett a tükörbe, nem jutott szóhoz, hát még Márk, aki mikor először megpillantotta, csak ennyit tudott kinyögni:


-Egyszerűen gyönyörű. - ezen kijelentésével ismételten elérte a piros pírt Marianna arcán.


Tíz percem belül már az étteremben ültek. Először csak bámulták egymást, mint akik még nem látták egymást soha az életben. Márk nem bírt betelni a lánnyal, Marianna pedig még mindig el tudott veszni azokban a barna szemekben. Vacsora után a férfi rávette Annát egy táncra, bár a lány eleinte tiltakozott, mondván nem tud táncolni, ám Márk unszolására beadta a derekát. Egyikük sem sejtette ekkor még, hogy ez a tánc minek az eleje. Márk olyan közel húzta magához Annát, amennyire csak lehetett, a lány pedig szinte remegett a férfi ölelésében. A csendet Márk törte meg:


-Kicsim, annyira sajnálom, ha tegnap valami rosszat tettem. Nem akartam erőszakos lenni, csak úgy kívántalak, mint a sivatagban az ember a vizet. Nem tudom mi üt belém mikor a közeledben vagyok, csak...


Marianna nem engedte befejezni a mondatot:


-Márk, te nem tettél semmi rosszat. Én is akartam. Igen, akartam azt a csókot. Nem kell szabadkoznod. Én voltam a hibás. Megijedtem. - lesütötte szemét, a kicsit megszégyenülve, pirospozsgás arccal vallotta be - Én... Vagyis... Engem még soha senki nem csókolt meg. Megiedtem, hoyg valamit rosszul csinálnék.


Márk hirtelen nem tudta, mit mondhatna. Látta Anna könnyes szemeit, és összeszorult a szíve.


-Csssst! Ne mondj semmit! És főleg ne érezz szégyent ez miatt!


Hirtelen előjött belőle az atyai féltés és a vágy, hogy ő legyen az első. Nem értette, hogy gondolhatott bolomdságokat. EZ a lány itt előtte pont szerelmet vallott. Mit tegyen most? Lépett. Még közelebb húzta Mariannát, lecsókolta szemeiről a könnyeket majd csak ennyit mondott:


-Hunyd le a szemed! - a lány pedig engedelmeskedett.


Márk óvatosan felemelte a lány állát, majd közelebb hajolt és könnyű csókot lehelt Anna ajkaira. Nem erőszakos volt ez a csók, hanem finom, puha, mézédes. A lehető legérzékibb. mégsem vad nyelvcsata. Érezte közben, hogy Anna teste megfeszül, szinte menekülne, de nem engedte. Ez az érzés szinte csak még jobban felhergelte vágyait. Nehezére esett tűrtőztetnie magát. Majd mikor érezte a lány testének elernyedését, folytatta. Ismételten puha csók következett, egyik a másik után, majd mikor érezte, hogy a lány feloldódik és egyre engedékenyebb, biztosabb lesz, óvatosan átdugta nyelvét a lány szájába megtalálva vele a lányét s onnantól kezdve nem volt megállás. Heves nyelvcsata érzéki csókokba fulladva. Majd mikor úgy érezte, hogy Anna ismételten a pánik szélén áll, óvatosan vetett véget a csóknak. Anna arca kipirult, szemei csillogtak, de Márknak ez nem volt elég. Halkan a fülébe súgta:


-Ízlett a desszert, Lady Anne?


Marianna egyre pirosabb és pirosabb lett korbácsolva vele Márk vágyait. Maga a férfi sem értette, hogy bírja tűrtőztetni férfiasságát, ám tudta, nem szabad rohanni. Csak szép lépésben.


Az idő gyorsan elszaladt, már a hazafelé út is eltelt. Az autóban egy szót sem szóltak egymáshoz. Márk közben rápillantott Annára, aki kifelé bámult az autóból. Márknak eszébe sem jutottak azok a gondolatok, melyeket a lány épp századszor futtatott le gondolatban s vagy ezerszer pirult beléjük. Egészen a folyosóig csendben mentek egymás mellett, kézen fogva, majd szégyenlősen Marianna törte meg a csendet.


-Márk, kérdezhetek valamit?


-Persze, miről van szó? - Márk nem értette.


-Mi akkor most együtt vagyunk? Egy pár vagyunk? - kérdezte szégyenlősen Anna, Márk pedig fellélegzett, hogy csak erről van szó.


-Hát, igazából általában egy csók még nem jelent kapcsolatot, de mivel ilyen szépen megkérdezted és mert annyira jó volt az a csók, de tényleg eszméletlen volt, azt hiszem mondhatjuk, hogy igen.-hangzott a frappáns válasz egy ragyogó és pajzán mosoly mellett. Márk tudta, hogy ezzel megőrjíti a lányt és ismételten piros lesz, mint a vörösrózsa.


Marianna minderre szégyenlősen bár, de megfutamodva nem odahajolt Márkhoz és forrón megcsókolta. Meg is lepte a férfit a lány eme tette. nem tudta mire vélni. Egyre közelebb húzta magához, egyre vadabbul csókolta s már férfiasságával sem nagyon bírt. Mikor észrevette, hogy az önkontrol itt már nem segít csak ha megszakítja a csókot, hirtelen engedett a szorításon és lassan abbahagyta a csókot és elköszönt. Épp indult volna szobája felé, mikor Anna utána szólt.


-Ennyi volt?


-Mi volt ennyi? - nézett rá kérdőn.


A lány ekkorra már megbátrult és levetkőzte gátlásait.


-Márk, milyen szeretni?? Úgy értem, milyen érzés szeretkezni?


Márk körül megszűnt a világ. Nem tudta, hogy hol van. Azt hitte álmodik. De nem, ez a valóság, jött rá hirtelen. Visszalépett a lány mellé, megcsókolta, majd így szólt:


-Ez nem egy olyan dolog, amit el lehet mondani. Ezt érezni kell. Benne lenni.


-Hát akkor mutasd meg! - bátrult fel a lány egyre jobban.


Márknak pedig nem kellett kétszer mondani, majdnem a folyosón esett neki a lánynak. Előtte viszont még egy kérdést szegezett a lányhoz egyetlen józan pillanatában, mert már megőrjítette Anna finom illata és a tudat, hogy nem sokára kihámozhatja abból a csodaszép ruhából.


-Melyik szobában szeretnéd? Nálad, vagy nálam?


-Nálad, Márk. Ott kényelmesebb az ágy. - s most már Anna arcán is megvillant az a pajzán mosoly, ami elárulta, komolyan gondolja, amit mondott.


Márknak nem kellett több, karjába kapta Mariannát, aki mindeközben ismételtem vadul csókolta Márkot. Egy pillanat alatt a gyönyörű hálószobában voltak. Csak az éjjeli lámpa halvány fényében látták egymást. Márk először még gyönyörködött a lány hamvas arcában, majd egy óvatlan pillanatban kioldotta halványkék ruhájának pántjait, mire az a földre hullott, s Anna ott állt előtte melltartóban és bugyiban. Márk bíztatóan elmosolyodott, közelebb húzta a remegő lányt és a fülébe súgta:


-Az ing és nadrág nem mászik le rólam magától, rajta kicsi. - majd a lány szemébe nézett és rákacsintott.


Annának nem kellett több, boldogan teljesítette a kérést. Elkezdte kigombolni Márk ingjének gombjait, a férfi pedig közben csókolta és simogatta ahol érte. Mikor az ing a földre hullott Marianna megtorpant. Márk félve a visszautasítástól, de megkérdezte:


-Baj van? Abbahagyjuk? Csak egy szó, és nem erőltetem.


-Nem erről van szó. Szeretném, csak...


-Csak mi?? - kezdett pánikolni Márk.


-Csak lecsuknád a lámpát? Szégyenlős vagyok.


Márk erre elmosolyodott. Ha csak ezen múlik? Megfogta a lány kezét, odavezette az ágy mellé, lecsukta a fényeket s az ágyre fektette Annát. Közben megszabadult a farmernadrágtól és a lány melé feküdt egy szál boxeralsóban, melyen már átsejlett ágaskodó pénisze.


-Te ne mozdulj, majd én vezetlek. - mondta és megcsókolta a lányt, aki engedelmeskedett.


Csókjai egyre lejjebb csúsztak, mígnem a lány kebleihez vezető utat a melltartó akadályozta. Óvatosan megemelte a lány hátát és egy mozdulattal megszabadította a nem kívánt ruhadarabtól. Rögtön elétárulkozott a gyönyörű látvány. Anna mellei nem voltak óriásiak, testéhez viszont igenis arányosak. Nem bírt ellenállni, s a csókok közepette mint egy gyermek úgy kezdte nyalni a lány bimbóit. Anna mindeközben kéjesen lihegett az élménytől, Márkot pedig csak még jobban felizgatta. Azt akarta, hogy a lánynak tökéletes legyen, így folytatta. A csókok egyre szaporodtak, nyelve mint egy kígyó úgy siklott lefelé a lány hasán, majd mikor már majdnem elérte azt a bizonyos pontot megállt, a hátára feküdt, magához húzta Annát és megcsókolta. A csók közben megfogta a lány kezét és óvatosan vezetni kezdte. Először izmos mellkasára helyezte, majd folyamatosan lejjebb és lejjebb. A lány kicsit zavartan, de élvezte a játékot. Egy kis idő után, mikor azt hitte ez az ő feladata, Márk a kezét ágaskodó farkához húzta. Anna először megijedt, el akarta kapni kezét ám a fiú nem engedte. Kajánul rámosolygott a lányra, majd ismételten próbálkozott. Ekkor már Marianna sem ellenkezett, gyenge kis ujjajit körbefonta a férfi szerszáma körül. Az érzés hatására Márk már a fellegekben érezte magát, nagy erőfeszítésébe került, hogy ne menjen el,de tudta, először a lány és utána ő. Adni akart és nem kapni. Lehámozta hát a kecses ujjakot arról a bizonyos testrészről, határozottan a hátára fektette Annát és a talpától indulva simogatva haladt felfelé oda, amit még senki nem érintett. Ez a tudat csak még jobban megőrítette. Mikor odaért, gyengéden széttárta a lány lábait és még a selyemtangán keresztül gyenge puszit lehelt a lány puncijára. Anna már ebbe az érzésbe is majdnem belepusztult, ám a java még csak ez után jött. Márk óvatosan lehámozta róla a falatnyi ruhadarabot és folytatta felfedezőútját. A lány közben kéjes nyögéseket hallatott, gátlásai már rég nem voltak, az sem érdekelte volna ha valaki rájuknyit. Márk most a szájához hajolt és szenvedélyesen megcsókolta s ezen csók közben ujjajit hagyta érvényesülni. Anna meglepettségéről csók közben csak megfeszülő teste árulkodott, mire Márk így szólt hozzá:


-Nyugalom, lazítsd el magad. Vagy hagyjuk abba?? Tudod, hogy csak szólnos kell. - félt a választól, mert nagyon akarta az egészet, viszont Annának sem akart rosszat.


-Nem, nem akarom abbahagyni, csak félek. Én még nem voltam senkivel és neked ez most minden új.


-Tudom nyuszi, vigyázok rád, ne aggódj. Óvatos leszek. Nyugalom.


És ezzel megcsókolta a lányt, ujja pedig elmerült a forró szeméremajkak takarásában. A lány ezúton csak egy nagy sóhajjal jelezte, hogy jól van. Márk fojtatta. Ujját ki-be húzkálta a lány hüvelyében, majd mikor úgy érezte itt az ideje még egy ujjacska csatlakozott. Anna már ekkor majdnem a fellegekben érezte magát, majd mikor légzésének felgyorsulása jelezte, hogy közeleg a csúcs felé, Márk az ujjakat háttérbe szorítva odahajolt a puha és érzékeny testrészhez, majd egy csókot lehelt oda. Ám ami ez után következett, azt Anna elképzelni sem merte. Márk nyelve mohón hatolt beljebb és beljebb oda, ahol a kitörni vágyó vulkán már erősen bugyogott. Majd folytatta a lány csiklójának kényeztetését. Annánál az utolsó csepp a pohárban az volt, mikor Márk ujjai és nyelve egyszerre indult el a vándorútra. Az ujjak a hüvelyt izgatták nyelvével a csiklót nyalta. Ekkor történt meg Annánál először az orgazmus. Teste megfeszült, lélegzete elállt, de sikítani nem tudott, mégis csodásan érezte magát. Márk elégedetten hajolt szerelme ajkaihoz és ismételten megcsókolta, majd hogy végre önmagát is kielégítse, óvatosan felhúzta anna lábait, egyszerűbb utat biztosítva a kánaánhoz már majd szétrobbanó ágyékának. Halkal súgta Anna fülébe:


-Itt az idő, kész vagy?


A lány csak bólintott. Márk összekulcsolta kezeiket, megcsókolta a lányt és még egy utolsó szavat mondott:


-Lazíts!


Rámosolygott Annára, aki visszamosolygott, majd újra megcsókolták egymást. Mindeközben a férfi behatolt a szűk kis nyílásba. Oda, ahol az előtt még senki sem járt. Anna érzéseiről csak kezének fokozódó szorítása árulkodott, valamint két könnycsepp szemei sarkában. Márk ismételten megállt, élvezni akarta egyesülésük minden pillanatát, valamint enyhíteni szerette volna a lány fájdalmát. Lecsókolta a könnyeket a szép kék szemekről, majd óvatosan kezdett mozogni a lányon. Ki és be. Egy idő után Anna ösztönösen segítette Márkot csípőjének mozgásával, s mikor a férfi érezte, hogy mindjárt elmegy, egyre erősebb döfések következtek, Marianna torkából pedig egyre nagyobb sikolyok hallatszottak. Majd a pillanat amire mindvégig vágytak beteljesült. Egyszerre mentek el mindketten, az orgazmus hatalmas volt. Márk még pár pillanatig kedvesében maradt, megvárta míg mindkettejük egy kicsit lecsillapodik, majd melléfeküdt, magához húzta és gyengéden megcsókolta a lányt. Puhán, pont úgy, mint az első csókuk volt. Anna szemeiből már záporként patakzottak a könnyek Márk pedig egyre szorosabban ölelte, simogatta haját, vigasztalta:


-Jól van, semmi gond. Nincs semmi baj, már vége. És nagyon jó volt. Szeretlek Lantos Marianna. Még sosem éreztem így senki iránt.


Ám Anna könnyei nem szűntek, sőtt, erősödtek. Hiába, ezek az öröm könnyei voltak. Ő is odahajolt és megcsókolta Márkot, majd csak ennyit tudott kinyögni:


-Én is szeretlek. Köszönöm.


Majd remegő testére Márk húzott takarót és ölelkezve aludtak el. Egymás karjaiban.