Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John: Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Kör/forgalom

A mozgólépcső-csúcsra érve már láttam Schwartz fejét. Pillanatokkal később a többiekét is. Persze… én vagyok megint az uccsó. (Mint majdnem mindig, csessze meg. Már mindjárt kilenc)
A brancs már összeállt mire megérkeztem a míting pontra. Besasszéztam a körbe smaci ide-oda a csajoknak, pacsi a csatároknak.
- na a későn kelők, beértek mi? – morog Csárli
- ühüm, idősebbek előbb is abbahagyhatják – jattolok vele
- Na, mi lesz? Körforgalom? – rugózik Schwartz – vaaaagy… Florida Zsuzsikának? – pusszant Zsú fülére.
Ezek a nagy péntek délutáni problémák itten. Hova csapódik a banda. Pár helyről már kitiltottak, van amit mi untunk meg. Tormához most nem megyünk… mert nem. Különben is a muterjától enyhén parázunk. (Trisa néni egy jutasi őrmester és egy hiéna keveréke, bár… fergeteges mennyiségű rakott krumplit tud szerkeszteni, ha olyanja van neki.)
Hátakkor Körforgalom lesz.  Közkívánságra.  Felugrunk három megálló sárgára, és csekély feltűnéssel igénybe vesszük a díjköteles járművet díjmentesen – ahogyan ezt Pami szereti vicsorogva mondani.
Évek óta lógunk már együtt.  A kemény mag persze az öt csatár: Csárli, Schwartz, Torma, Fülibá, meg szegénységem. Na jó, Csili és Pam… ők is mag, olyan csaj-mag. Vagy utánfutó, vagy muszájhogycsajislegyenmindíg. És aztán vannak a többiek is persze. Mindig csapódnak meg kiesnek. Ha jól számolok, most tizenegyen lehetünk.
Na, várjunk csak, ez hogy lehet? Csárli-Pam… Sch-meg az izé cökke… Torma-Csili… (egen a csilis torma páros) Füli meg a két fura csaj…  éééén az tíz. Aha, ott az a sátorfejű fazon.
- Te ki vagy? – bököm felé a kezem leplezetlen barátsággal.
- Háj! szbizi hábrám, Torma spanja – hadarja alig értem.
Nem fárasztom magam azzal, hogy visszakérdezzem KI VAGY? annyira nem fontos. Nálam sátorfej lesz, mert sirály a sérója.
- Hááááj – húzom meg a hájat, mert utálom ezt a hitvány hájalást. –  Én vagyok a Szerdzsó a barátaimnak, neked Rezső.
- Megbeszéltük – bólint sátorfej – mondták.
- Mondták? Mi a szóbeszéd? – kíváncsiskodom.
- Hááát – húzza sátorfej (mint a háááj… már csipálom a felnyalt búráját) – öntörvényű vagy.
- Aha… öntörvényű – ízlelgetem a szót – olyan fura… faszfej… mi?
- Te mondtad – vágja rá vállrándítva.
Vigyorra húzódik a szám széle. Na nem nagyon, csak kicsit.
- jól van kamám, jól mondták. Mi tagadás… ÉN VAGYOK A FALU ROSSZAAAAA
- EGYEDÖÖÖÖL – kontrázzák a csatárok.
- és Pami mami a te ídesjóanyád – borul a vállamra Pam.
- Az vagyol te nekem – puffan a tenyerem a széles farán – az én jóanyám
Pam jó csaj. Nem úgy jó… amúgy. Keféltünk párszor, leginkább mikor Csárlsz épp nem volt képben. Vagy mikor éppen unatkoztunk. Vagy mikor épp úgy jött a lépés. Nem egy plébojnyuszi, a csöcse se nagy szám, de jól esik néha vele lazítani, és nem kíséri érzelmi vihar.
Közben betódulunk a Körforgalom kerek hodályába. Lecsengettük a kúvert. Van benne majdnem egy egész grátisz koktél ára! A Dizsi már hangol, tömeg még nincs, befoglalunk egy közepesen jó kört magunknak. Kivárom míg leteszik magukat, én a szélén ülök. Mert én kivülülő vagyok! Inkább lógjon le a seggem fele a lócáról, de lógjanak nekem kétfelől. Sátorfej mellettem szorong. Már boldog is vagyok! A zsebében matat, kivesz egy pakk bagót.
- kérsz?
- Ki is basznak, ha itt meggyújtod… amúgy nem szívok.
- ja… jó.
Szerencsétlenül matat, elpakolja. Nem érdekel. Inkább meglesem a kínálatot ma estére :  nem… igen… nem… megvolt… láttuk… esélyes… jóóó… igen… na nem… nagyon nem… hát még nem tudom…
Magamnak sem merem bevallani, de nem érzem azt a finom kis izgalmat, ami megelőzi a cserkészetet.  Mostanában… Nem az a baj, hogy fogalmam sincs hogy hívják a csajt, mikor átesek rajta az ágyban a fürdőszobába menvést… (mert jó a vizuál- memóriám, fejeket megjegyzek) az a baj, zavar, hogy még OTT van. Mi a vihart keres még ott? Nemtom… Gézabá (valami nagybátyó vagy mi a bánat) magyarázott egyszer valamit a „frigid” manusokról, akik nem élvezik a dugást, csak azért csinálják, mert ettől csődörnek érzik magukat. Kussoltam mint szar a gazban. Hát… azért, ha „frigid” lennék, csak nem állna föl? Ugyi? Azért betett a hangulatomnak nem kicsit.
- Figyi, hoznak ide valamit, vagy… nem? – próbálkozik sátormatyi mellettem.
- Ha hozol, akkor hoznak. JELENTKEZŐ VAN PIAHORDÁSRA! – röffentem be középre, csak hogy kedvébe járjak a szép gyereknek.
- JÓ! HOZHATOD CILA! – hemzseg Csili. – nekem, meg Paminak egy pájkot, Schwartznak gin-tonic – és mondja, mondja… Satyimatyi mehet ellátmányért. Ez a dóga… Szeressen csak nyugodtan.
Na, az a kis fekete abban a nyolcas bolyban… asszem az jó lesz. Elég a tötyörgésből, eldöntöttem. Füli már a placcon, travoltázik a két bigénél meg a hónalj-mutatvány játszik. Arrafelé van nekem is dolgom. Jó ez a lézer villancs-fény csak az látszik itt ami fehér, de az legalább kék, hehe.
Ráfokuszálok a kis feketére, akinek legyen a ma esti munka-neve mondjuk… Rizibizi. Jah, világító a fogsora. Hosszú haj, nagyra csinált szemek, jó nagy száj, hát… apró. Jól van, vigyorog, azt bejön. A skálámon egy jó hetes. A tízből. Az már az ingerküszöbön van.
Beindítom a bolyongós figurát. Nézem a szemét. Benézett. Aztán meg nem. Jáááj ezt mindig muszáj eljátszani! Jön a „nem nézlek, csak látlak” fázis, meg a „nem érdekelsz, de mégis”. Jóvan akkor ez lesz.
Erre puff... jól hátba csesznek. Pam-pam volt az valahol mögöttem. Próbálok morcosan hátra nézni. Valamit ordibál nekem. Megmutatom neki az ujjam és rázom a fejem: „mucikám a picsába!” Csak ordibál: „icsikááát” Mi a retkest akar? Különben meredeken szarom le a hülyeségét, a felpörgött mucusnak. Mutogat valakire. Meregetem a szemem. Asse tom kitakar a mitakar. Egy csajnak látszó figurát ölelget, és mutogat rá. Most már végképp nem értem. Valami nemtom rövid tépett tollú, tán vörös, rövid, széles seggű rémet. Most én mit kezdjek ezzel? Legyintek. Visszafordulok Rizibizihez. Persze… már nem is látom. Mörfi dolgozik… Keresem, kutatom a szememmel. Reménytelen.
Pam elkapja a kezem. „eremááár” Legszívesebben a picsba rúgnám. Mivanmár baszod? „skészire” visongat. Eh, elment a kedvem. Inkább leülök basszameg, aztán majd később nézek egy B verziót. Lépek is, de a tépett kis dugó elém pattan. A kis rugó… visszapattanok a csöcseiről. Na, ez már… zaklatás. Háromtól öt maflásig terjedő! Rápillantok Pamra. Széles vigyorral, két kézzel mutogat. A némberre! Kurvára nem értem mit akar.
Ami ezután jön, csak rossz horrorban létezik. A vörös rém átölel a karjaival, és a fejét a mellkasomra szorítja. Nézek, mint a moziban. Csak a feje tetejét látom. Körülnézek: A kutya se figyel, Pam se. Mintha hirtelen egy szigeten lennék elhagyatva egy lidérccel. Nem tudom hirtelen mit lépjek. Pedig tudom. Lerázom, és húzok. Billeg velem a ricsa, mintha lassúznánk. És rám van tapadva! Nem… ezt nem hiszem el! Kiengedem a levegőt, ami mocskosul összegyűlt benn, megragadom a vállait, hogy leszaggassam magamról.
És ekkor felnéz. Egy pillanatra leáll nálam a rendszer. A szemei… Ismerősek… De nem úgy… hu, nem tudom… Valahogy máshonnan… de hogy?
Csak néz rám, én meg nem tudok leszakadni a tekintetéről. Azt hiszem elcseszett bamba pofát vágok. HONNAN? Ez dübörög. HONNAN ISMEREM? Asszem lezsibbadtam. A ködön át mintha tán lassúznék. A kezeim meg a vállán vannak. Asszem…  Valami dübörgés van. Ez bizony nem a jó kis haus, a fülembe a vérem dübörög. Kettőhúsz a pulzusom. Nézek, csak nézek és nem pislogok.
Fogalmam nincs meddig tart. De valami eszelősen furán rossz. Vagy nem is tudom… Közben már kezdem látni az arcát. Mintha mozogna a szája. Húsos, vastag ajkak. Látom, de semmit se hallok. Megcsap egy fura szag… illat. Onnan jön. Felőle. Mozog a szája, mintha ugyanazt ismételné. Mintha… „aria” „ariam” „Mariann”
Ezt mondja: „Mariann” Nem hallom, semmit se hallok. Csak… látom, vagyis érzem. Ezt ismételgeti: Mariann, Mariann
Zsibbadni kezd a szám. Az agyam tudja, hogy itt valami kurvára nem gömbölyű , az idő meg nem működik. Közben a fény megváltozik. A zajok is. Lassacskán beér hozzám, hogy szünet van. Leállok a billegéssel de még ott állok közép tájon a némberrel egyedül. Gyorsan pislogok, mint aki barom álomból ébred. Elengedem a fura csajt, a bandánk felé pillogok. Ő is elenged. Állunk egymással szemben baromi furán. Lassan beszívom a levegőt, mert úgy érzem eddig nem is vettem.
- te… hol? honnan?
Megfogja a kezem és mintha ez így rendben is lenne, cipel maga után. A bandához. Én meg megyek. Mint egy utánfutó.
Tudom én, hogy leszarta mit kérdeztem, meg hogy ilyen felállás egyébként nincsen… merthogy én meg szépen ballagok vele mint aki köszöni jól van így. Próbálom egyengetni a pofalemezem, vágok két gyógy-grimaszt, mielőtt közelképet látnak rólam.
A brancs normál üzemmódban van. Csili harsány, Fülibá csöcsörészi az egyik „ikret” Schwartz megint valami okosságot oszt. Mintha szaporodtunk volna, egy hosszúpuska Mérien is idekeveredett akárhonnan. Sátortábor odébb fészkelődik, helyet csinál az én hirtelen támadt csajomnak. Aha, ilyen szépen vagyunk! Oda férek én is ám!
Közben lett egy kólám. Ott csicsereg előttem. Valaki lehívta, én ugyan nem kértem. A kezembe fogom, szerencsétlenkedek vele. Sátorsanyi előre hajol.
- bocsesz, azt mondták, csak kólázol.
- oké, ezen ne aggódj – mondom, közben látom, vöröskének semmije nincs. Persze, mitől is lenne?
- Öhm… kérsz ilyet? – basszus ennyire nyomorult nem vagyok.
Valahogy mosolyog, talán mondja „kösz” és beleiszik. Nézem a száját, meg a kezeit. Húsosak. Ahogy kortyol, én is nyelek. Alig iszik belőle, oda nyújtja nekem. Nézem, hogy néz… és fogom a poharat. Látszik a szája nyoma rajta. Ott iszom belőle. Közben nézem.
MIT NÉZEK? KI EZ A CSAJ? Ismernem kell valahonnan, én nem feledkezem el arcokról! Bárkit, bármikor… de miért vagyok ettől így beállva? Na ebből elég, összekapom magam.
- Szóval? Honnan ismerlek?
Elbiggyeszti a száját vállrándít – sehonnan.
- Akkor honnan ez a hirtelen támadt szimpátia?
- Szimpátia? – nevet – a szimpátia az jön, vagy nem, nem?
- De én azt hiszem ismerlek! Valahonnan… – keskenyedik el a hangom.
- Ha így van az majd kiderül – néz a pohárra.
Figyelem a bandát. Nem hiszem el, hogy le se szarják kivel keveredtem ide. Ilyen csajjal az életbe nem kavarnék egy asztalnál. De mintha itt se lennék. Pam se kattog erre, pedig az ő ismerőse… vagy mi a franc. Fura ez… nagyon fura…
Beindul a dizsi, a villogás, meg a tízezer watt. Ránézek vörire, látom a száján: „megyünk?”
Hát jó… de azt a gáz tapadóst most nem kéne – töprengek
Jönnek Füliék, Csárliék. Beállunk rázósba. Nézem vörit hogy dobja a formáját. Végül is… nem rosszul. Most látom igazán milyen csöcsös. Az a sűrű kufferos-csöcsi fajta. Vastag vádlik, sonkás karok, a szája is húsos. Ja, azt már megnéztem. De megint megnézem. Mit tudhat ezzel csinálni… Néz. Engem. Mosolyog. Mintha tudná… Nyomatja, riszálja. Nem tudom… Ott a hasam alján érzem azt a nyomást. Igen, AZT a fajtát. Pedig rohadtul nem az én zsánerem. A vöröseket se csipálom. A hájasakat meg kurvára nem. MIT NÉZ? Most másfelé nézek. A kis faxom se fogja bámulni. Hol a kis Rizibizi? Vagy bármilyen B változat?
Azon kapom magam, hogy megint nézem. A vörit. Baszki, jól rázza. És jól áll neki… Félig elfordulva felemelt karral nyomja. Látom a honalját. És dögöljek meg… ráindulok. Benyalnék a hónaljába! De ilyen NINCSEN! És csak kavar, riszál a banya, már a seggét nézem. A nagy zsíros kuffintóját… mindjárt beállok mögé…
Azt hiszem eldobtam az agyamat. Nézem, és áll rá a farkam.
Abba is kell ezt hagyni. Mutatom, hogy innék. Bólint, és szépen jön velem, mikor nyomakszunk az asztalhoz. A fülemhez hajol:
- jó még az a kóla?
Persze, hogy nem. Meleg az már, meg fáradt. Kedvetlenül nézek a pult felé. Hát igen… suska nyema, ez fért ma bele passz. Vöri a fülemhez hajol:
- nem megyünk?
Mint rendesen… „nem megyünk?” Jól ránézek, ő rám, és mint rendesen… kézen fog és kifelé navigál. Hahó! Mivan? viszik Ibolykát? Visszanézek a nyüzsgésbe, még látom Schwartzot ahogy nyomja a rettentőt, és Pam ide néz és vigyorogva két kézzel pápázik nekem. El is döntöm: holnap szétkapom, mint foxi a rongyát.
Kinn a hűvös levegő jól esik, a dübörgés elhal.
- én itt a sarkon ugrok a sárgára – lépek egyet balra.
- taxi jobb lenne, nem?
- ahhoz nincs kedvem – mutatom az üres zsebem.
- nekem meg van – nevet olyan képpel, mint aki jó mókát hall
Semmi bajom azzal, ha a csaj fizet, ha van neki miből, most se zavarna, ha nem engem cipelnének. Nagyon fura a felállás. Ezen agyalok a taxiban. Bemondom a címet. Mi lesz utána? Bejön velem? Vagy eltaxizik sebesen? Most már érdekel merre fordul a kerék. Eddig rohadtul nem én kormányoztam, és ez nyomasztó. Oldalról nézegetem. Nagyon mókás ez a vöri. Mi ez az izé rajta, hogy nem koccanok le róla?
Rám pillant olyan gyorsan, hogy nem tudom a szemem lekapni róla.
- Mariann – mondja
- Micsoda? – bénázok
- Mariann a nevem. – mosolyog
- Tudom – szalad ki a számon… már mindegy – Tom… Tamás – mondom neki.
- Ühüm…
Meghökkenek.  – Tudtad? – dehogy, honnan tudnám?
Baromira olyan érzésem van, kamuzik, és mulat magában. Nézem, de nem megyek el rajta sehogyan sem. Megfoghatatlan és zavaró.
A taxi megáll a ház előtt. Anyáméknál naná, ég a villany. Nagyot szusszanok.
- bejössz? – ez nagyon harmatosan hangzott.
Követi a tekintetem, a világos ablakra néz. Azután rám.
- szeretnéd?
- igen! – na, ezt meg túl gyorsan vágtam rá.
Néz, és nem tudom, mennyi ideig ülünk így. Aztán pislogni kezdek, mint mikor nem megy a szembenézés. Vöri szótlanul kinyitja a retiküljét pikk-pakk kifizeti a taxist, és kiszállunk. Kirázom a kulcsot a zsebemből, aránylag betalálok a kulcslyukba, és nyitom azt a kurva nyikorgó kaput.
- anyámék is itt laknak, de itt van nekem egy oldalt egy külön részem – bassz… miért muszáj nekem idegenvezetőt játszani ilyenkor?
- aham – már megint… szórakozik? Eddig nem kérdezett semmit, mintha mindent tudna. Egyre inkább talajt vesztek.
Nyitom az ajtót, belépek, csendesen beleszippantok a levegőbe. Kanszag van? nincs? Mindegy. Én nem érzem.
- Na, itt lakom. – teszek egy bendzsa mozdulatot. – cipőt nem kell levenni, csandrát itt jobbra a slovin… – kezdek bele a sablonszövegembe, de gyorsan abbahagyom.
- Én levenném a cipőm, jó? – mondja.
- Ahogy neked jobb – dühöngök magamban a saját hülyeségemen. – Hozzak valamit? öööö – basszameg mi is van itthon? kóla nincs, dzsúsz, az megint csak nincs… - egy jó hegyvidéki vizet?
- víz az jó lesz – és csak bazsajog, vigyorog, esküszöm jól szórakozik rajtam! A poharat majdnem elejtem, mikor töltöm bele a vizet. Aztán kiöntöm, mert nem ártana kimosni mielőtt… áh, elvanezmár cseszve.
Mikor beviszem a vizet a kanapén ül harisnyás lábait felhúzva és nézi az egyik rajzot a falon.
- Azt te rajzoltad?
- Én. – mondom szerény egyszerűséggel.
- Ügyes vagy – mosolyog.
Ezt vajon hogy csinálja? Mosolyogva leügyesez, nem mondja, hogy „hm, de jó, vagy ez igen” ezzel totál lenulláz. A kezébe nyomom a poharat. Azzal a mozdulattal megfogja a kezem és maga felé húz.
- gyere ide… mellém.
Ledobom magam. Fogja a kezem! Úgy látszik vöri Mariannak ez a dilije. A kézfogdosás.
- Nagyon örülök, hogy itt vagyok. Veled. – mondja. Hm nocsak… most mi jön? Idill? Inkább a csöcsét nézem. A kezem a szájához emeli. Húha… több mint furcsa. Közelebb húzódok. Megint megcsapja az orrom a különös illat. Már sokfélét ismerek, de ez más. Ez… nem is tudom… ez olyan meleg illat. Valahogy női öl illat… (ez hogy jött be? mert nem pina, hanem a nő öle.) Orrcimpa tágító. Közelebb hajolok. A nyakából jön?
- Szereted? – hallom
Nem teszek úgy, mint aki nem érti. Egy mélyről jövő ühüm-mel nyugtázom.
- Tudod mi a neve? – Neeeem – Mariann.
Most bezsibbadt a képem. Ez nagyon ütött. Ahogy ezt kimondta. Ez a „Mariann” drogosan zsibbasztott. Ilyen hangot, ilyen bénító hangszínt még életemben nem hallottam. Feláll a szőröm is. Muszáj ráhajolnom a nyakára, és rászívni a szám. Közben ez az illatorgia! Én elsüppedtem valahol.
És pontosan tudom mi történt. Minden csepp, minden cupp ott volt. De az egészet valami elmondhatatlan köd vette körül. Valami elképesztő mámor.
Igen, a szája. Ez egy örvény volt. Húsos, forró, puha örvény, ami szívott és simogatott egyszerre. Nem tudtam semmire figyelni, hogy elég macsós, meg profi legyek, irányítsam, kezeljem a dolgot. Én csak belezuhantam az ajkai közé. Fogalmam sincs mennyi ideig. Csak ott volt az egész őrület, ez a Mariann-féle őrület és szétcsapott. Összecsatlakoztam azzal az örvénylő szájjal és azt éreztem beszív magába.
Nem tudom hogyan mitől hullott le a csöcstartó, a gatya, hogyan került le a bugyi (azt éreztem, hogy nagyon lucskos volt), nulla higiénia, dezodor, tutigumi, semmi, ami mindig játszik. Csak a mohó őrület, meg a habzsolás. Úgy markoltam, fogdostam a párnás testet, mint egy eszelős. És hogyan kulcsolódott, tekergett rajtam, az elmondhatatlan.
Fölém kerekedett, az ölembe ült, magába rántott, a levegőt kapkodtam ahogy beszívta a farkam. Nem, az nem pina volt! Egy vagina cunami. Életbe még ilyen érzésem nem volt! Valami különös ritmusra táncolt, siklott, meg-meg remegett, majd mozdulatlanra feszült. Markoltam a puha csípőt és zihálva kitágult szemekkel néztem a kígyózó testet. Azt a két hatalmas hullámzó mellet, és az arcát. Mert nézni kellett! A szemem habzsolta a látványát.
Úgy élveztem el, hogy abba se hagytuk. Belerobbantam ahogy két remegés között rám csúszott. Hörögtem és pumpáltam, ő átvette a ritmust, és csak folytatta. És dagadt, feszült, állt benne a farkam. Én nem tudtam, hogy van ilyen.
Ez olyan fergetegesen feszítő érzés volt, hogy nyögtem, nyüszítettem, mint egy állat. Szavak törtek ki belőlem.
- hu te… te… ki vagy te… mi vagy te…
Egész más volt az arca. A szája, ajka vastag, a szeme is nemtudom… úgy nézett…
- igen én vagyok, én, én, én, én,
- Mond… mond ki! – hallani akartam. Eszelősen akartam hallani.
- ooooooo... igen én vagyok… Mariann Mariann Mariann Mariann
- Mariann – motyogtam vele, és beleégett a szemembe a teste látványa.
Megfeszült, felsikított, belemart a vállamba. Fájt. Égetett az ujjai alatt. Valami eszelősen kéjesen fájt.
- Mariann – nyögtem fel.
- Igen… igenigenigen – majd valami démonikus arckifejezéssel fojtott hangon folytatta – szereted? hm? szereted? szereted a pinám?
- igen, szeretem – bugyog ki belőlem
- nyáladzol, zihálsz, a gyönyörtől belém élvezel, mert imádod a pinám!
- basszus Mariann, imádom a pinád… tényleg imádom!
- szeretnéd még? hm? kívánod? akarod?
- megőrjítesz te szuka… mit csinálsz te velem?
- igen megőrjítelek! akarom, hogy akard! akard, akarj, akarj engem!
- te dög… te nagyon … dög… én elélvezek… megint…
- Igen, igenigenigen… mond! mond ki!
- Marian… te... kurvaaaa – ordítok fel, és minden, szó szerint minden megállíthatatlanul kizúdult belőlem a farkamon át.
Csak rángatóztam, remegtem ki tudja meddig. Azt se tudtam hol vagyok éppen. Csak azt hogy valami meleg illatozó burok vesz körül. Alig kaptam levegőt. Aztán ráeszméltem, hogy a csöcsei beborítják az arcom. Kapaszkodom bele, ő meg körülvesz. Lassan mélyen lélegeztem, nem akartam onnan kiszakadni. Hallottam a hangját
Jól van, jó, jó jó, lélegezz, szívd be, jó, jó
Nagyot sóhajtva felemelem az arcom, és a tekintetem. Nyugodt, szinte békés az arca. Hm… már nem „olyan”. Szinte sajnálom. Megmozdul az ölemben, mint aki távozáshoz készül. Megszorítom a derekát.
- hó! sehova!
Elneveti magát. – Sehova? Mert?
- Mert maracc! Én meg itt bent! Mert jó itten és kész. Azaz várj csak!
Összeszedem magam, megmarkolom a feneke alatt, nagy levegő… és felemelem. Felálltam vele. Jót tesz az önérzetemnek. Van itt erő! Odasétálok vele az ágyamhoz, és elfogadhatóan beteszem oda, magammal együtt. Na jó, a brokim nem maradt benn, de így is díjnyertes mutatvány volt. Nevetgélve gurulunk egymás mellé. Kihúzogatom a párnát, beigazítom mellém a csajt. Nagyot fújtatok. Nehéz mit mondani. Abban reménykedem, hogy majd ő. De nem. Aztán nem tépelődök én megkérdezem:
- Hány éves vagy?
- Mit gondolsz?
- Azt, hogy baromi titokzatos vagy. Szex után már nem kéne. Szóval?
Hallgat. Ránézek, nem tudom mi jár a fejében ilyenkor.
- számít az valamit?
- hát… nem. Az éveid száma nem. De hogy tudjak valamit rólad, az igen.
Na, ezen én is eltöprengek. Mióta érdekes ez nekem? Egyáltalán érdeklődtem én valaha így kefélés után a bugyiktól? Nemtom… ez valahogy… MÁS, hogy basszameg!
- Téged nem érdekel, hogy én mennyi vagyok? – kérdem rosszallóan.
- Biztosan megmondod, ha úgy érzed.
Hogy ez milyen kurvaidegesítő! Ez a bugyi tud valamit! Vagy télleg ilyen fura micsa. Na jó, ezzel engem nem tud megverni, a saját pályámon. Ha nem, nem. A picsába.
Lassan megsimogatom az fazonszőrös pináját. Harmatos. Besimogatok a nedves kanyonba. Semmi mozgás. Már éppen a csiklót tapintanám ki, mikor megszólal:
- mennem kell.
Hm… furcsul… egyre furcsul a dolog. Vagy én néztem be valamit, vagy félrement itt valami. Hát menjen. Szerintem rendben vagyunk. Az este is rendben ment, én dugtam is, élveztem is kettőt. És ilyenkor már a bugyikáknak is otthon a helyük. Hájbáj vöri kipippantva, holnapra felejtős. Kész.
Nézem, ahogy öltözködik. Harisnyája a múlté. Nem megy a fürdőszobába sem, látszik szeretne mielőbb ajtón kívül lenni. Szótlanul fekve figyelem, ahogy taxit hív. Mondja a címet. Hm… de jól megjegyezte elsőre. Míg várunk, nem szólok. Tesz- vesz, hajat borzol, sminktükörrel húzza az időt.
Picsába, szarul esik! Jó, hát van ilyen is. Azért az erős kezdésből másra számítottam. Ahogy rám kunkorodott a Körforgalomban. Meg azért dugás közben is… Mit cseszhettem el? Szerintem semmit. Jó voltam! Ez egy szimplán hülye picsa, kész. Meg különben is, hogy néz már ki? Dagadt picsa. Játssza az agyát!
Rutinosan felhergeltem magam.
Mikor megcsörrent a telója, feltápászkodtam és kikísértem, kinyitottam neki az ajtót. Egy szál pöcsbe.
- A kapun kiengedsz? – néz rám
Hu basszus… persze bezártam befelé jövet. Felkapok egy fürdőköpenyt, mezítláb kicsattogok vele. Kitárom a kaput előtte.
Szembefordul velem, néz, NÉÉÉÉZ,
- köszönök mindent.
- szívesen – mondom kedvetlenül. baszok az ilyen ál-udvariaskodásra most.
- tényleg köszönöm – mondja nyomatékosan.
- ok – legyintek.
- azért ez tedd el – és cetlit nyom a kezembe. A Körforgalom söralátét darab. Aha telószám van rajta. Baszod, nem értem én ezt a picsát! Hirtelen smaccot nyom a képemre és hátat fordítva beszáll a taxiba.
Nézek utána.  Vakarom a fejem. A szemétbe baszom ki a számát. A faszom se… eh… Fázik a lábam.
Visszacsattogok. Nincs kedvem tusolni. Majd reggel. Még mindig a kezemben van a söralátét. Eh, szarokén… kidobom a kosárba. Ledobom magam az ágyra. Ott a szaga. Nemtom… aludni kéne… Nézem, fél kettő. Schwartzék mostanában lövik ki magukat. A hülye Pami a még hülyébb barátnőjével… holnap szétkapom tuti. Nem, még ma. pampam…
Mariann.
Felriadok. Valaki azt mondta Mariann! Baszki leizzadtam. Kiszáradt a szám. Felpattanok. A papírkosárhoz ugrok. Nincs ott. Nem találom! Kiszórom az egészet a padlóra. Széttúrom. Uh… megvan! 06-70….
kétszáz a pulzusom. Felnézek az órára. fél négy múlt. Mindegy.
Kikapom a telóm a zsebemből. és nyomkodom
06-70
Hozzászólások
Lilith999 ·
én értem a koncepciót
a nyelvezet is olyan... olyan, hogy is mondjam, egy társadalmi rétegre jellemző, de valahogy még szerintem ez nincs kész...
de, nekem tetszik :) :smile:

Pavlov ·
Nekem ez nem volt erotikus. Lefelé görbült.

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A Tortenetek csapata új oldalt nyitott a lányokkal való szex randevúzáshoz: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: