Köln tündérmeséi

Részlet egy befejezetlen regényből…

Köln külvárosa, 2004 ősze…

Már vagy századszor tette meg az utat, amely a garázsok melletti sikátortól egészen a parkig húzódik. Lába alatt ropogott az odehordott hulladékcserép, s ahogy eldobta a félig leégett cigarettát látta, ahogyan a parázsló csikk fellobbantja az útjába kerülő réges-régi újságpapír elporladt lapjait. A hirtelen fellobbanó láng pár másodpercre megvilágította a sikátort, de a csatornából kiömlő szennyvíz azonnal elmosta a szikrát, s az átjáró újra sötétségbe borult.
Neboth átsiklott a fellobbanó tűz látványa fölött, gondolatai egészen máshol jártak. A tegnapi beszélgetésre gondolt Mattel. Még mindig nem értette, mit akar tőle a srác, pedig már vagy tízszer átrágta magát minden ügyön, amelyhez a Berroy’s-t kötni lehet. De hiába. Semmi használható nem jutott eszébe, amivel ki tudná segíteni a kétségbe esett és valószínűleg hatalmas bajba került srácot. Igazából az sem volt előtte tiszta, miért pont őtőle kért segítséget. Soha nem állt kapcsolatban Berroy-jal és bandájával. Halotta, ha egy-egy botrányukból nagyobb összezördülés lett, hiszen nyitott szemmel járt, és elég sok ember ismert ahhoz, hogy ne kerüljék el az ilyen hírek. Lehet, hogy Matt azért gondolt pont őrá, mert remélte, hogy ismer valakit, aki talán ismeri Berroy egyik emberét és így elkerülheti a legrosszabbat. De Neboth nem az a fajta volt, aki szerette beleártani magát az ilyen piszkos ügyekbe.

Mint már említettem sok embert ismert, épp eleget ahhoz, hogy megtanulja nincs az a balhé, amiért megérné kockáztatni egy olyan üggyel kapcsolatban, amihez semmi köze.
Ennek ellenére szimpatikus volt neki a kissrác hozzáállása, és az, hogy fiatal kora ellenére képes volt segítséget kérni valakitől, akit alig ismer. Az ilyen korú fiúk egytől egyig a világ urainak érzik magukat, azt hiszik, hogy az amerikai akciófilmekhez hasonlóan a való életben is bármilyen gázból ki lehet mászni apuci, egy-egy haver vagy sok pénz segítségével. Az ilyen hozzáállással sokuk végzi a város csatornájának nyirkos kövezetén, patkányok eledeleként. Jobb esetben a rendőrség füleli le és zárja javítóba őket tiltott fegyverviselésért, drogbirtoklásért.
Neboth lassan kiért a sikátorból, és meglátta a parkban derengő fényeket. Szemeivel azt a hosszú hajú, körszakállas arcot kereste, akivel reggel beszélt meg találkozót. Mikor közelebb ért, az első lámpa alá, tisztábban kivehető alakját már hamar megpillantotta a srác és kiválva a tömegből zsebre dugott kézzel, fején kapucnival elindult felé. Neboth kitapogatta kabátja zsebében a legnagyobb csomagot, és várta, hogy a vásárló-díler ceremónia megkezdődjön.
- Keleti szél fúj Köln utcáin, nem tévedek, ugye haver?
- Ismersz… 20 kazi, 35ért...zavarjuk le gyorsan…
- Hé ember… emelkedtek a dolgok a legutóbbihoz képest…
- Ne pofázz… a legnehezebben beszerezhető anyag, lejártam érte a lábam… kell vagy nem?
- Jó-jó, nyugi… persze, hogy kell! Tessék… 35.
- Máskor is…
Neboth becsúsztatta a zsebébe a pénzköteget és kilépett a lámpa fénye alól. Még 3 üzlet várt rá aznap éjjel, úgyhogy sietve elindult vissza, s nem sokkal később újra elnyelte a sikátor sötétje.

Köln, Tod kocsmája, 2 nappal korábban

A borozó a szokásosnál is üresebb, és halottabb volt. Neboth és Kevin a pultra támaszkodva hallgatták a híreket. A bemondó unott hangon ismételte a balesetek, tűzvészek áldozatainak számát, haláluk körülményeit. Még csak két hét telt el a nyárból, de a szárazság és az undok keleti szél miatt a várost és környékét sorozatos tüzek pusztították. Neboth kimerült és a szokásosnál is unottabb volt. Lehúzta az utolsó korty whiskynek csúfolt pancsot, majd letette a pénzt és elköszönt Kevintől. Az utcára lépve megcsapta a közeli kifőzdéből kiáramló sültkolbász illat, ami rádöbbentette, hogy iszonyúan éhes. Sietősre fogta lépteit, és elindult a metrólejáró felé. ...