Kiskatonák

Csak olvasgattam eddig a történeteket, néha hozzászóltam, de úgy érzem, most már nekem is el kell mesélnem egyet. Nem lesz költői, és nehéz a múltat idézni, nem mostanában történt. Bár az ilyet nehéz feledni.

Fiatal voltam, 20 éves. A legszebb kor. Éltem a saját kis életem, barátok, munka, szórakozás. Nyár volt, nagyon meleg július.

A városnak egy olyan szegletében éltem, ahol szinte egy nagy család voltunk. Az iskolatársak, barátok mind közeliek. Szinte utcákra laktunk csak egymástól, mindig mindent tudtunk mindenkiről, jöttek a pletykák, infók, történetek.

Nagyon jól tudtam, hogy az iskolatársak egy része katonai szolgálatát tölti. Sok velem egykorú van az országban, így nem mindenki került sorra 18 évesen a „hazát szolgálni”. Még 1, - szerintük nehéz - év volt az idő, amit barátok és szerelem nélkül kellett tölteniük. Néhánynak írtunk mi itthon maradottak, tartva bennük a lelket.

Egy napon a régi osztálytársak közül István és Gábor csengetett be hozzánk. Ők is honvédek voltak éppen, novemberben vonultak. Szombat délután volt, anyu nyitott ajtót, és örömmel üdvözölte őket, hiszen 6 éves korunk óta ismertük egymást és a családokat.

Egy „búfelejtő” partira hívtak, Istvánék kertes házába. Elsorolták, kik a meghívottak, és örömmel mondtam igent, hiszen ismert nevek hangzottak el. Feltételnek, vagy inkább belépő helyett azt kérték, segítsek a harapnivaló és a további szervezés terén.

Este 8 fele már 15 körüli volt a létszám. A tűz pattogott, körbeültük, felhőtlenül csevegtünk, nevettünk, ettünk, de legfőképp iszogattunk. Sose voltam még csak pityókás sem, most is inkább a lazaság és oldottság lett jellemző mindnyájunkra. Hajnal kettő körül kezdett oszlani a társaság, gyalogosan sétált mindenki hazafele, hiszen nem kellett senkinek messze menni. 3-an maradtunk… István, Gábor és én.

Nevetgéltünk egy darabig még, majd egy csendes pillanatban felálltam, és a tőlünk nem túl messze gyümölcseitől roskadó, öreg cseresznyefához siettem. Mezítláb a langyos fűben. Az ágak magasról lógtak lefelé, és ágaskodva, a pislákoló láng odajutó fényénél tapogatózva kerestem a hatalmas ropogós gyümölcsöket.

Halottam, hogy a fiúk még folytatják a beszélgetést, de a már férfiasan dörmögő hangból a szavakat kivenni nem tudtam. Nyugodtan cseresznyéztem. Húztam lefele az ágakat, ágaskodtam lábujjhegyre. Éreztem, hogy a póló és az akkor divatos térdig érő „biciklisnadrág” között kikandikál a derekam és a hasam. Jól esett a langyos levegő simogatása. Belibbent a szellő a póló alá is. Örömmel nyugtáztam, hogy az ital okozta tüzet enyhíti egész testemen.

Hirtelen valami más kezdett csiklandozni. Azt hittem, valami eltévedt falevél az ágról ér hozzám, vagy egy felriasztott rovar, és odakaptam kezemmel. Egy másik kéz volt. Majd a túloldalon még egy. A derekamat fogta meg, mintha készülne megemelni, két oldalról, finoman. Hátrafordítottam a fejem kissé, és láttam, hogy István lépett mögém.
- Ne hagyd abba, sok szem vár még rád!- mondta, ahogy leereszkedtem az ágaskodásból, és elengedtem a fát.
Hallgattam rá, és újra a szemek után nyúltam. Szakítottam egyet, és a számba vettem. De elharapni már nem tudtam, lefoglalták a gondolataim a felfelé induló kezek. Úgy maradtam, és figyelmem követte a kéz útját.

Lassan becsúszott a póló alá, és a hátamon bizsergető érzést hagyva simított végig. Megborzongtam… az futott át az agyamon, hogy gyerek korunk óta ismerjük egymást, láttuk felnőni a másikat, kifejlődni, láttuk hogyan éli meg a másik az első csókot, a gyerekkori szerelmet, szinte mindenki beszámolt akkor róla. Sosem gondoltam egyikükre sem úgy, mint férfi, mint lehetséges „zsákmány”. Addigi életem tapasztalatait ilyen téren nem „közülünk” valókkal éltem meg. Nagyon furcsa érzésem lett. Lenyeltem az utolsó szem gyümölcsöt, és kiköptem a magot.

De nem volt időm tovább elmélkedni, hiszen a kényeztető ujjak lassan a hátamról előrefelé igyekeztek. Karom alá értek, melleim mellett elhaladva lassan azok oldalát simították. Szinkronban a két oldalon. Majd nagyon óvatosan, szinte közben biztatásra várva csúsztak előre, egészen a csúcsokig, épp hogy érintve azokat. Majd abban a magasságban megállva szinte pillanat alatt hirtelen becsukódva határozottan megmarkolták mindkét mellemet egyszerre. Közben István közelebb lépett, és ezzel a mozdulattal magához is szorított, megéreztem a testét, erős férfias ölelését és végem volt. Már nem volt kiút. Abban a pillanatban átadtam magam a történéseknek, minden gondolatom kikapcsolt, csak egy létezett.

Ez jóóó…
-Olyan gyönyörű lettél. –mondta. – Már a suliban is neked voltak a legszebbek, de sose gondoltam, hogy megérinthetem valaha. Engedd, hogy enyémek legyenek… -azzal megfordított, szemben álltuk, és vad csókba fulladt a mondat. Kezei megállás nélkül simítottak, nyomában az izgalmat jelző libabőrt hagyva, csókja édes volt, kissé követelődző, de nagyon meggyőző. Simogatta, gyúrta, masszírozta az izgalomtól ágaskodó bimbójú melleimet, szinte csak pillanatokra eltávolodva tőlük. Én is a póló alá igyekeztem, hátát, oldalát ostromoltam, majd egy gyors mozdulattal a földre dobtam a pólóját. Nem tiltakozott, követte a példát. Ott álltunk a fa alatt rövidnadrágban, felső testünk összeért, teljesen összesimultunk, és ekkor elöntött a forróság. Megéreztem a nadrágjában ágaskodó péniszét, és akartam. Akartam őt vele együtt, teljesen, azonnal. Máris kész lettem volna mindenre. Nem haboztam, kibontakozva karjaiból térdre ereszkedtem, és elkezdtem kicsomagolni, mint egy váratlan ajándékot. Kicsit meglepődtem, mikor a nadrág derék részénél benyúlva nem volt alatta alsónemű, de hamar elsiklottam a probléma felett, és egy határozott szándéktól vezérelve lehúztam a nadrágot a bokájáig, és segítettem kilépni belőle. Félredobtam. Mikor újra felemeltem a fejem, megállt bennem a vér… egy akkora szerszám ágaskodott előttem, amit csak addig filmeken, képeken láttam. Azonnal rájöttem, hogy vagy az eddigiek voltak méreten aluliak, vagy most találtam meg a legextrémebbet. Mindkét kezemmel végigsimítottam, amire enyhe emelkedéssel válaszolt. Finoman egyik kézbe vettem, kicsit megemeltem, és a heréket a másikba, gyönyörű volt. Közelebb hajoltam, és a combja hajlatában egy meleg lehelet kíséretében lassan megcsókoltam. Majd még egyszer. És még… apró sóhajok hallatszottak fentről. Arrébb haladtam, csókoltam a heréket az édes szőrzet között. Először finoman, majd egyre hevesebben, néha be-be kapva az egyiket. Kezei a fejemen, simogattak. Lassan elindultam a nyelvemmel a pénisz tövétől a kis vezetéken felfele. Csak haladtam és haladtam. Elértem a csúcsot. Újabb sóhaj, és egy apró csepp volt a tetszés jele. Lenyaltam. Még párszor hosszában lemértem a nyelvemmel, majd nagyon finoman bekaptam a végét. Meglepődtem átmérőjén, de azért még nem okozott gondot. Csukott számban csak a nyelvemmel köröztem. Aztán lassan mozgatni kezdtem a fejem, ezt a kezeivel kissé irányítottam. Néha kiengedtem a rabságból, végignyaltam, csak úgy fénylett a tűz arany fényében. Gyönyörű volt. A legszebb, amit addig láttam. Akartam. Az egészet. Kíváncsiság és izgalom hajtott. Masszíroztam a heréket, szoptam a hatalmasra duzzadt falloszt. Néha megmarkolásztam a fenekét, feszes volt, enyhén szőrös, elvesztettem a fejem. Ekkor lejjebb hajolt, megfogta a vállamat, és jelezte, emelkedjek. Felállított, nekidöntött enyhén a fa törzsének, és lassan csókolt újra. A számat, a nyakamat, államat, fülemet, dekoltázst, melleimet, hasamat. Közben a keze nem állt meg, simogatott, masszírozott, megszorított. A melleimen sokat időztek. Morzsolgatta, gyömöszkélte, összeszorította őket egymáshoz, és ide-oda nyalva mindkét bimbót megkeményítette.

Elindult lefelé, csókokat lehelve mindenhova. Kisebb harapásokkal fűszerezte. Toltam lejjebb, kívántam a meleg leheletét. Letérdelt, jobb kezével megfogta a bal lábamat a térdem mögött, és jelezte, hogy emeljem meg. Engedelmeskedtem… pillanatnyi szünet után váratlanul határozottan a nagyajkaim közé nyalt. Zuhatag válaszolt odalenn… aztán kisebb nyalintások után újra erőteljes… éreztem az izgalmat…megállíthatatlan volt. Továbbra is tartotta a lábam, másik keze ujja belém csusszant. Egy, majd kettő… csak nyalt, és nyalt. Ujjai lassan matattak bennem. Finoman, néha körözve. Nyelte a kiáramló nedűt. Gerincemen fel és le szaladgált a kéj, nem zavarta a fa érdes kérge okozta nyomás. Ekkor oldalra pillantva a tűz mellett megláttam Gábort, akit szinte elfelejtettem, és mereven figyelt minket. Keze az ölében ártatlanul, de arca mindent elárult. A felismerés, hogy figyelnek, megadta a kegyelemdöfést. Hangos sóhajok, majd apró kiáltások közepette elélveztem. Hosszan, mindent megrázóan.

Lassan tértem magamhoz, István már állt velem szemben, lágyan simogatott. Csókot kapott jutalmul, sokat, hálásat.

De nem volt időm nagyon pihegni, megfordított, szemben a fával, újra letérdelt, beleharapott a fenekembe, közé simított, mint aki ellenőrzi a terepet. Aztán felállt, közel lépett, szorosan átkarolt baljával, és jobbal ismét megfogta immár a jobb lábam. Jelezte, emeljem. Engedelmeskedtem, ő lassan benyomta hátulról már nagyon türelmetlen, lövedékkel teli szerszámát. Éreztem, ahogy töri magának az utat, ahogy feszít, és csak jön, jön megállíthatatlanul. Mikor már azt hittem, végem van, vége lett. Visszaindult, lassan, hogy érezhessem bezárulni testem mögötte. Néhány ilyen tempó után gyorsított, kezemmel lenyúltam, ezt éreznem kell. Nedvesség mindenütt, és a vastag szerszám közeledik majd távolodik. Sose éreztem ilyen teljességet. Néha elértem a heréket, megérintettem, nedvesek voltak azok is. Most megmarkolta a derekam alatt a csípőmet, minden ütemnél húzott maga felé, majd eltolt. Egészen gyors volt már az iram, mikor újra megtorpant. Mélyre hatolt, pillanatra megállt, majd ki. Újra és újra. Kínzás volt ez, sikítani tudtam volna egy kielégülés után.

Végre könyörületesen egy viszonylag állandó ütemet diktált, ekkor újra Gáborra tekintettem, akin látszódott, hogy nehezen bírja a látottakat, újabb élvezés következett. Hatalmas, teljes, kicsit más, mint az első. István hangjaiból tudtam, ő se bírta tovább. Néhány pillanat mozdulatlanság következett. Csak szapora levegővételünk jelezte, hogy valami történt.

Néhány perc után lassan megfordultam, újabb csókok, finomak, kedvesek. Felállt Gábor a székből, lassan felénk indult. Nem törődve Istvánnal finoman megfogta a kezem, és a fűben arrébb vezetett. A friss, langyos, ápolt fűpárnán leült, és el nem engedte a kezem. Kérően nézett rám.

Ha kaland, hát legyen kaland gondoltam, és lassan vetkőztetni kezdtem. Simogatott, kérő nézése nem szűnt, majd suttogta: -Őrjítőek voltatok. Segíts rajtam….

Hanyatt döntöttem a füvön, simogattam a mellkasát, hasát, majd apró csípőemeléssel jelezte, jöhet a nadrág levétel. Megtettem. Pénisze mereven az ég felé mutatott, szép volt, bár nem olyan nagy, talán az átlag. De már magam sem tudtam, az most milyen. Ugyanabba a stratégiába kezdtem, mint Istvánnál. A herék kényeztetése után lassan tértem át a lüktető merev péniszre. Nyaltam, szoptam, huzogattam finoman, néha lassítva, nehogy gyors könyörületet kaphasson. Sóhajtozott, emelgette a csípőjét, kissé szenvedő arckifejezése kivehető volt a tűz fényében.

Egy darabig még tűrte a „kínzást”, majd hirtelen felült, és kategórikusan így szólt:
-Én is akarlak. Én is akarom lucskos barlangod. Azt akarom, hogy te mutasd meg…
Kérdően felé fordultam, észrevette, kissé lesütötte a szemét, és mondta: -Még nem… senkivel…eddig még nem jutottam el idáig senkivel…segíts…

Nem törődtem azzal, hogy ez most igaz, vagy enyhe csábítási trükk a fura helyzetben, aprót bólintottam. Feltápászkodott, és a helyezkedéséből úgy ítéltem, meg, hogy a misszionárius pózt próbálja kialakítani. Ledőltem a fűre, mellém feküdt, nyalogatta, harapdálta a testem, melleimmel ő is sokat időzött. Majd hasamat csókolta, combomat, és csókot lehet részlegesen borotvált dombomra. Megadóan terpesztettem, közé térdelt, és lassan közeledett. Lenyúltam, megfogtam, segítettem. Lassan merült el. Megállt. Ki, és újra elmerült. Én már éreztem elindulni az érzéseket újra, de őrá figyeltem.

Kissé rám nehezedett, és gyorsított. Kicsit mintha csavart is szőtt volna a mozgás irányába. Fura volt, de nagyon jó. Megragadta két lábam, a mellkasomhoz közelítette, feltérdelt, és így szólt: -Látni akarom, nem baj? Olyan gyönyörű, csillog a nedvességtől, és befogad. Soha még senki nem fogadott be.

Összeközelítette a két lábam, fenekemet összeszorítottam, és ő folytatta. Hol gyorsabban, hol lassabban…megláttam a csillagokat a nyári égen, elidőztem köztük, majd lehunytam a szemem, hogy csak érezzek. Volt mit.

Hirtelen nedves dolog ért arcomhoz, megrezzentem, kinyitottam szemeim. István térdelt a fejem felett, és még nedves péniszével a kezében közelített. Értettem. Kissé még lankadt volt, de így is gyönyörű. Felé nyúltam, megfogtam, kényeztettem. Közben Gábor lökései folyamatosan, egyenletesen közelítették testem az újabb csúcs felé. Átfutott az agyamon a helyzet. Két férfi és én, mintha kívülről láttam volna egy pillanatra a helyzetet, elképzeltem, hol mi is történik. Őrjítő volt. Apró lelkiismeret furdalásomat is hamar elhessegettem, az ösztön és a kíváncsiság legyőzte.

István óriása újra életre kelt közben, szebb és keményebb volt talán, mint először. Élvezettel kényeztettem.Gábor megtorpant, elengedte a lábaim, és mellém hemperedett. Jelezte, forduljak, engedelmeskedtem. Oldalamra fordultam, hátam mögött feküdt, lassan közelítve újra robbanásra kész szerszámával. Csodálkoztam, hogy ilyen ügyesen késlelteti, kínozza magát. Tévedtem. Pár lökés után érzetem hogy itt a pillanat. Magához szorított, tövig hatolt, pillanatokig nem mozdult. Csak azt éreztem, hogy lüktet szakadatlanul. Teljesen megtöltött. Majd halk lihegéssel engedett az ölelésen, és ernyedten hanyatt dőlt. Én is.

Ekkor vettem észre Istvánt, és az ő óriását, akik kíváncsian figyeltek. Újra fölém térdelt, hirtelen erőszakos mozdulattal betömte a számat. Utolsó rohamra indultam, végignyaltam többször, szoptam, gyömöszöltem, heréit apró harapásokkal izgattam. Robbanásra kész volt. Nekifeszítette a szájpadlásomnak, éreztem, hogy közeledik. Hatalmas erővel indult meg a mag a tövében, és telítette meg a szám. Egy óvatlan mozdulattól kikerült a számból, és az utolsó 2-3 lüktetés eredménye a melleim között állapodott meg. Forró volt, és illatos.
Megtisztogattam, közben mindenki lassan megnyugodott, és ott feküdtünk hárman a csillagos ég alatt, nem törődve az erkölcsi szabályokkal, illemmel, kielégülten. Hatalmas kaland volt.

Azóta évek teltek el. Többször találkoztunk, mindenkinek lett partnere, kedvese. Most sem lakunk messze egymástól, néha összefutunk, vagy csak barátságosan intünk egymásnak, ha szembe megyünk az úton az autóval. Az emlék megmarad. Mai fejjel azt mondom, kár lett volna ilyen kalandot nem megérni. Soha többet nem volt ilyen lehetőségem, de nem is törekedtem rá. Normális kapcsolataim voltak, nem rövidek, és teljesek.
Az valahogy mégis más volt. Szerelem nélkül pusztán a fiatal testek vágya, kíváncsisága. Emellett örök titok. Mostanáig.

Megosztottam veletek, minden szava igaz.

Aki nem hiszi, járjon utána.
:)