Kis nyári pihenés

Hamarabb vettem észre, mint ő engem. Leslattyogott a konyhába és a hűtőből narancslevet vett elő. Következő mozdulata az volt, hogy poháralátét után nyúlt. Csak ezután töltötte ki az italt és helyezte vissza az üveget a hűtőbe, előtte gondosan visszacsavarva a kupakját. A hideg kirázott ettől a pedantériától.
Balázs pontosan úgy nézett ki, ahogyan szerintem egy férfinak már túlzás kinéznie. Bőre bronzbarna volt a sok szolitól, izmos alakján csak egy vakítóan fehér kaprinadrágot viselt, hozzá bőrsarut, karján egy bőrláncon fa golyóbisokkat – istenem, segíts, ha pénzt adtál neki, ízlést miért nem? – és mindehhez négyezer karátos mosolyt. Jó, tudom, olyan nincsen, de mégis. Hófehér mosolya vakított, de ezt a jelzőt már ellőttem a nadrágjánál, azt hiszem. Jóképű volt, udvarias, és bosszantóan „magára igényes”. Felpillantott, észrevett. A konyha feletti korláton könyököltem. Kedvesen rám mosolygott. Ez a fiú örökké kedves volt.

- Szia! Nem is tudtam, hogy már megérkeztél! Jól utaztál? – indult el felém könnyed, sportos léptekkel.
- Lemondtam egy tárgyalást, így hamarabb ideértem. Azt hittem kicsit egyedül leszek. – céloztam finoman. Hülyeség volt, nem volt ennyire finomra hangolva. Valószínűleg be sem fogta az adást. - Elfoglaltam a szobámat, ha nem baj.
- Dehogyis! Örülök, hogy van itt valaki, kicsit unalmas a mai délután. Van valami terved, elvihetlek valahová? – mosolygott rám. Erre a mosolyra egyes női magazinokban kuponokat osztogatnának.
- Nem, köszi, egy kicsit pihenni szeretnék. Már kipróbáltam a szaunát, nagyon kellemes volt.
- Örülök neki! Meleg van kint, esetleg ha gondolod, fent a nagy nappaliban nézhetünk valamilyen filmet.
Igyekeztem kimenekíteni magam.
- El kell olvasnom még pár jegyzetet...
- Ugyan! – vette elő kisfiús mosolyát, ezzel még engem is – szégyen ide vagy oda - lebilincselve.
– Belehalok az unalomba, ha az elkövetkező pár órában is egyedül kell lennem. Gyere, választhatsz filmet! Vagy tudod mit? – kérdezte, elterelve a figyelmemet. A következő pillanatban már felkapott, széles vállaira emelt és az emeleti szoba felé tartott velem.
- Balázs, ne hülyülj már meg! – visítoztam. – Engedj le, elejtesz!
Erre ugyan kevés esély volt, pompás izmaival tökéletesen meg tudott tartani. Lecsapott a kanapéra.
- Te nem vagy normális! – röhögtem még mindig.
- Nem gondolod komolyan, hogy hagylak jegyzeteket böngészni? Húzódj arrébb!
A divatos kis kanapé kissé szűk volt kettőnknek. Át akartam ülni egy fotelbe, de ő utánam nyúlt.

- Maradj csak, maradj! Most úgy csinálunk, mintha mi lennénk mamóka meg papóka, miénk lenne ez a ház és egy csendes délutánt töltenénk kettesben. Gyere, bújj ide! – emelte fel a karját. Kivárt egy kicsit, majd leejtette. – Na, gyere, ne rontsd már el a játékomat! Ha akarod, nézhetünk Dallast is!
- Inkább kihagynám! – ráncoltam a homlokomat.
- Tövismadarak?
- Ugye viccelsz?
- Persze. Na gyere, keresünk valami csatornát a tévén.
Felemelte a távirányítót, és szörfözött a csatornák között. Végül valami kellemes állatos műsort talált, bölénycsorda vágtatott a legelőn, vadállattól megriadtan.
- Embertelenül néznek ki, nem? Imádom, olyan erősek. Elemiek.
- Ühüm. – bólogattam. Ritkán csiholt ki belőlem érdeklődést a bölények testfelépítése.
- Keressünk valami mást?
- Nem szükséges! – legyintettem, de ő megint a távirányító felé nyúlt.
- Ne viccelj, te most nyaralsz. A kívánságod számomra parancs! – jelentette ki, mintha nem épp ő hurcolt volna fel ide a légkondicionált emeleti társalgóba ahelyett, hogy hagyott volna a saját szobámba visszahúzódni.

- Azta, azt nézd! – bökött oldalba, miközben eltátott szájjal meredt a képernyőre. Felnéztem. Nekem is megfagyott egy pillanatra az agyam. A képernyőn Balázs unokahúga, Orsi volt látható, amint magát dédelgeti. Ennél finomabban nem tudom megfogalmazni. Na ez volt az elemi és lenyűgöző, nem a bölények. Nem tudtam elszakítani a tekintetem a képernyőtől. Orsi egyetlen kis tangabugyit viselt, a kamerát az ágyra helyezte, szembe helyezkedett vele, és nagy gyakorlattal simogatta a melleit, aztán a bugyiját, majd végül attól megszabadulva az ölét. Orsi nem volt épp az a bombázónak mondható csaj, inkább töltött galambhoz hasonlított, de olyan szexi volt a felvételen, hogy kedvem támadt volna áttérni a leszbikus hitre. A kép elmozdult, valaki belépett a felvételbe, aztán gyorsan az ágyra vetődött. Balázs egyik barátja volt. Orsi keze villámgyorsan szedte le a srácról a ruhát.
- Azt hiszem, ezt nem akarom látni! – kapcsolta el Balázs. Felmorrantam.
- Hé! Legalább egy pillanatig had lássam, mekkorával áldotta meg a sors! – méltatlankodtam.
Balázs hitetlenkedve nézett rám, aztán tétován visszakapcsolta. Orsi folytatta a vetkőztetést, a hosszú alsó alól kibukkant végre a várva várt hímtag. Hosszú volt, de vékony.
- Köszi, most már elkapcsolhatod.
Villámgyorsan kikapcsolta.
- Basszus, nem voltam kíváncsi a haverom farkára!
- De én igen.
- Igen? – egy pillanatra állhatatosan rám nézett, aztán szélesen, kamaszosan elvigyorodott.
- És hogy tetszett?
- Nem tetszett – vallottam be. Nem nagyon akartam erről beszélgetni vele. Ostobaság volt megnézni vele ezt a cuccot, már az első pillanatban le kellett volna állítani.
- Miért nem? Neki van a legnagyobb a városban.
- A leghosszabb talán. De attól még nem tetszett.
- Mert nem a méret számít, mi? – vigyorgott töretlenül.
Bosszúsan vontam vállat.
- De, a méret számít. De a vastagság inkább, mint a hosszúság.
- Ez most komoly?
- Komolyan. Nem akarok erről beszélgetni veled, egyébként. – tettem még hozzá.
- De ne légy már ilyen! Mindig érdekelt, hogy mit gondolnak erről valójában a csajok.
- Akkor őket kellene megkérdezned – vakkantam rá ingerülten.
- Nem volt még konkrét panasz. De az olyan… tudod, ha együtt jársz valakivel, nyilván nem mondod neki, hogy nem ez a mellforma az ideálod, vagy nem ez a farokméret a legjobb neked, mert szereted, és nem akarod megbántani.
Igyekeztem nem elröhögni magam. Olyan aranyosan őszinte volt.

- Jó, akkor beszélgessünk erről – adtam meg magam. – Mit szeretnél tudni?
- Szóval a méret számít. Nem jó, ha kicsi, de játékos?
- Ez nem teljesen igaz. Persze, jó, de azért ha nem tölt ki….. – igyekeztem közönyös képet vágni. – Van olyan, hogy egyszerűen nem érzed, hogy van benned valami. – fintorogtam – Mondjuk, ha a pasi mindenáron le akar zavarni egy menetet, te meg nem érzel nagy kedvet hozzá, ez még jól is jöhet. Szinte észre se veszed, és már túl is vagytok rajta, mehetsz a dolgodra.
- Ne már! Ez rémesen hangzik.
- Te kérdezted – nevettem. – Akarsz még kérdezni?
Reméltem, hogy ezzel elvettem a kedvét a témától, de tévedtem.
- De az sem jó, ha nagy? Egyáltalán, van olyan, hogy túl nagy?
- Persze. Ha állandóan nekiütődik a méhszájnak, és fájdalmat okoz, az nem jó. Az például, ami a barátodnak van, nekem kifejezetten kényelmetlen lenne. A hüvelyfalhoz szinte hozzá sem ér, olyan vékony, és közben meg túlságosan hosszú. Brrr… De hát a csajok sem egyformák belül.
- Neked a közepes hosszúságú, de vastag jön be, igaz?

Egy kicsit gondolkodtam, mivel kerülhetném meg a választ, aztán egyszerűen csak bólintottam. Végülis pontosan megfogalmazta a vágyamat. Kár, hogy ezer éve nem találkoztam ilyennel, és ha mégis, akkor ahhoz sajna hozzánőtt egy barom, akit nem bírtam elviselni, még egy ilyen csodálatos farokért sem.
- És ha ilyen van benned, akkor el tudsz élvezni csak a dugástól?
- Nem. Szerintem olyan nem is nagyon van.
- Hogyne lenne? Nem is egy ilyen barátnőm volt. De olyan is akadt, akit folyamatosan simogatni kellet a csiklóján közben. Nagyon fárasztó volt, de megérte, mert úgy nagyon-nagyot élvezett.
Nem bírtam ki, hogy ne évődjek vele.
- Honnan tudod, hogy nem csak megjátszotta?
- Úgy szorított rá a hüvelyével a farkamra, hogy csillagokat láttam, és közben hörgött, mint aki azonnal megfullad. Szerintem nem is tudott olyankor magáról. – mondta olyan őszintén és tárgyilagosan, hogy én szégyelltem el magam tőle. - Te hogyan élvezel el?
- Szépen – válaszoltam.
- Naaa, ne már! Én teljesen őszinte voltam! – duzzogott.
- Miért, te hogy élvezel el? Halkan, hangosan? – fordítottam meg a kérdését.
- Hangosan. Én már a végén is úgy fújtatok, mint egy gőzmozdony. És baromi hosszan élvezek, ennek nagyon örülök, mert a legtöbb pasi villámgyorsan megy el, én meg még másodpercekig élvezem a dolgot.
- De mondassz is valamit? – most már inkább kíváncsiságból, mint gonoszságból tettem fel a kérdést.
- Nem. Csak azt üvöltöm, hogy aaaah. Legalábbis azt hiszem, mert olyankor azért én sem vagyok teljesen észnél. Most te jössz! Hogyan élvezel?
- Mire vagy kíváncsi? – halogattam a válaszadást.
- Halkan?
- Azt hiszem halkan, igen.
- De adsz ki valamilyen hangot?
Elvörösödtem.
- Általában igen. Néha szoktam beszélni. Utasításokat, hogy hogyan szeretném, és hogy lehetőleg ne hagyja abba az illető, mert nekem mindjárt jó, ilyesmiket.
- És aztán?
- Mit aztán? – értetlenkedtem, de ő csak unszolt.
- Utána hogyan mész el?
- Nem tudom. Gondolom, sóhajtozva, nyögdécselve. Nem vagyok túl hangos.
- Deee… van más is, nem?
- Mire gondolsz?
Egy ideig csak nézett rám, aztán láthatóan eldöntötte, hogy végigviszi a kérdést.
- Kriszti azt mondta, hogy te állítólag spriccelve élvezel.
- A francba!

Krisztinek kicsit részegen meséltem erről, illetve először ő mesélt elég lélegzetelállító dolgokat a saját szokásairól, utána tárulkoztam neki ki én, de nem hittem volna, hogy a saját bátyjának elmondja.
- Nagyszerű, mégis kinek mondta még el?
- Senkinek, csak nekem. Tényleg! Eskü! Nekem is csak azért, mert tudta, hogy nem hiszem el, hogy van ilyen.

Ezen sikerült még jobban felbosszantanom magam.
- Pedig elhiheted.
- Megmutathatnád!
- Hát, hallod, ahhoz azért kell egy kis szexuális izgalom! Momentán erről szó sincs, inkább csak iszonyat dühös vagyok a drágalátos húgodra! – mérgelődtem.
Balázs azonban nem nyugodott.
- Tudod mit? Keverek neked egy italt, ellazulsz, és én megmasszírozlak. Nagyon finom leszek, ígérem.
Elnevettem magam.
- Balázs, akkor sem kívánnálak meg, ha az egész ház italkészletét legurítanám a torkomon!
- Akkor meg nincs benne semmi kockázat. Keverek neked egy lazító koktélt, megmasszírozlak, és a többit majd csak utána döntsd el, jó?
- Egyszerűen nem szeretném – álltam fel az ágyról. Hízelgett a hiúságomnak, hogy ez a görögisten copy szeretne játszadozni velem, de ez volt minden. Végül ő is rájött, hogy esélytelen, így elköszöntünk egymástól és visszamentem a szobámba. Itt kevésbé volt hüvös, mint odafent, ezért ledobáltam magamról, amit csak tudtam és bugyiban, melltartóban veselkedtem neki a magammal hozott jegyzeteknek. A munka miatt nem jártam be minden előadásra, az egyik csaj jegyzeteit kértem kölcsön jobb híján, bár olyan logikai bakugrásokkal jegyzetelt, hogy a guta ütött meg olvasás közben. Rendesen el is fáradtam, miközben bogoztam a macskakaparását. Mikor Balázs bekopogtatott, kezében egy gyöngyöző pohárral, hálás voltam neki a kedvességért. Az ital egyszerre volt édes, fanyar és egy kicsit erős is, de nagyon jól esett.
- Köszönöm – nyomtam a kezébe a poharat. Jólnevelt énem ugyan ugrott volna, hogy magam vigyem vissza a konyhába, de figyelmeztettem magam, hogy most nyaralok, és akárhogy is nézzük, Balázs itt tulajdonképpen a személyzet szerepét játssza. Jól.
- Szívesen. Hozok még egyet, jó? Leteszem az éjjeliszekrényre, ha kell, majd megiszod.
- Nagyon kedves vagy, de felesleges, le tudok menni a konyhába. Inkább pihenj te is egy kicsit.
- Nem fáradtság.

A második italos poharat hozva már kopogtatás nélkül jött be a szobába. Éppen csak felpillantottam a jegyzetből, aztán visszatemetkeztem, jelezve, hogy nem akarok beszélgetni, tanulnom kell. Nyilván nem sokat értett belőle, mert kényelmesen lehuppant mellém az ágyra.
- Mit olvasol? - beleolvasott - Büntethetőséget kizáró másodlagos akadályok… mi a szentszar?
- Büntetőjog.
- Ebből vizsgázol?
- Ebből meg még néhány más dologból.
- Mesélsz róla?
- Isten ments!
- Kriszti úgy szokott tanulni, hogy közben magyarázza nekem. Ha akarod, közben átmasszírozlak. Te csak feküdj nyugodtan, és mondd vissza az anyagot! Nem kell félned, képzett masszőr vagyok. Apám agymenéses ötlete volt, tudod, a panzió felfuttatására.
Hirtelen nagyon vonzónak tűnt az ajánlat. Egy masszírozás a magolás helyett.
- Nem bánom. De semmi gyanús mozdulat, oké?
- Minek nézel te engem? – vigyorgott. – Ha akarod, behozom a masszázságyat.
- Ne fáradj vele. Csak pár percet kérek, utána tényleg tanulnom kell.
Masszázs olajt vett elő a tusoló kis műanyag szekrényéből. Kicsit tartottam tőle, milyen lesz, ha elkezd simogatni, de tökéletes rutinnal, végtelen semlegességgel masszírozott. Hamarosan úgy éreztem magam, mint egy kellemesen lágy, remegő puding. Tenyere meleg volt és valamiképp kemény is, de a mozdulatai kényeztettek, kisimították belőlem a feszültséget.
- Hmm…
- Tetszik?
Hangja halk volt és behízelgő. Pár perce még valami szárazat válaszoltam volna, de most hálás voltam neki, és éreztem, egy kis kedvesség a minimum, amivel jutalmaznom kell őt.
- Nagyon – suttogtam én is. – Bárcsak soha ne lenne vége.
- Nem akarom még abbahagyni, ne félj. – ujjai átsiklottak a kezemre. – Engedd egy kicsit el magad! Arrébb akarom tenni a kezed.

Valóban arrébb pakolta, mint egy rongybabáét. Aztán finoman átmozgatta a karizmomat, egyre szűkülő körökkel kényeztetve a bőröm.
- Kérlek, kapcsold ki a melltartódat. Nyugodtan le is veheted, de az is elég, ha csak kikapcsolod, hogy ne legyen a hátadon, és a pántjait lecsúsztatod.
Egészen mostanáig nem is igazán tudatosult bennem, hogy nem bikiniben, hanem fehérneműben fekszem az ágyon. Elvégre mindkettő ugyanannyit takar. Mégis. A fehérnemű valahogy intimebb dolog, amiben talán nem kellene előtte mutatkoznom.
Testem elárulta gondolataimat.
- Egy kicsit megfeszültél. – nagy lapos mozdulatokkal simogatta végig a hátam. – Engedd el magad.
Hagytam, hogy kikapcsolja a csatot és a pántokat ott, ahol a melltartóhoz kapcsolódnak. Lesimította rólam. Fantasztikusan jó volt minden érintése. Kicsit elszégyelltem magam, amikor a tenyere a melleim közelébe ért, azért mert szinte csalódást éreztem, hogy sosem érinti meg őket. Végülis megígérte, hogy jól viselkedik. Akkor meg?
- Nagyon szép a hátad! Edzel?
- Genetika. – motyogtam.
- Mázlista.

Ujjai a gerincemen siklottak, majd a csípőm került sorra. Éreztem, hogy az ölem felforrósodik az érintésére. Zavarba jöttem.
- Sokakat masszíroztál már meg? – kérdeztem, csak hogy a beszélgetéssel eltereljem a gondolataimat.
- Nem olyan nagyon. Persze, azért kell a gyakorlat. De jobb szeretem, ha nem hivatásosként kell csinálnom, hanem így, egy kis szobában, kettesben. Valahogy van egy jó hangulata az egésznek. Olyan intim. Érted, amit mondok, ugye? Nem szexuálisan, akkor másként is csinálnám, hanem csak mint egy…
Nem így csinálná, ha szexmasszázs lenne? Úrég, így is tocsog lassan a bugyim az érintésétől, milyen lehet akkor? – morfondíroztam magamban.
- Lejjebb tolnád a bugyid szegélyét? – kérdezte közben. Nagyot nyeltem. Hirtelen olyan száraz volt a szám.
- Meg tudnád oldani e nélkül?
- Ugyan, nem kell szégyenkezned. Rengeteg testet láttam már. – biztatott. Aztán hogy nem mozdultam, finoman lejjebb tolta a peremet.
- Ne!
Nevetése csendes volt.
- Nyugi! Tudom, miért nem akarod levenni, de hidd el, a legtöbb lánnyal megesik, hogy masszírozás közben kicsit benedvesedik. Nincs ezzel semmi baj, nem fogom félreérteni.
Lassan húzta le rólam a bugyit. Utoljára a szeméremajkaimtól vált el az anyag, kicsit húzódva, mert a nedvességtől odatapadt. Elvörösödtem, az arcomat a párnába rejtve.
- Nagyon szép vagy!
Nem mondta, mim szép, de így is tudtam, hogy a fenekem ívét és alatta a nagyajkaimat és kis résén kikandikáló kisajkaimat nézi. El tudtam képzelni, mit lát. Nedvességtől csillogó mosolygós barackot. Tartottam tőle, hogy mi lesz a folytatás, meg kicsit vágytam is rá, de ő csak masszírozott tovább.
Mikor befejezte, ott feküdtem az ágyon, jólesően kinyúlva, kissé bizsergő puncival.
- Köszönöm szépen! – leheltem.
- Nagyon szívesen.

Kiment. Felültem az ágyon, és azon törtem a fejem, akkor most miért is érzek csalódottságot? Felizgultam? Lenéztem a melleimre. A halmokra mintát nyomott az ágynemű, de a bimbóim meredeztek. Megérintettem. Olyan erősen érzékeltem ezt a pici simítást, mintha az idegszálaimat felturbózták volna. Lesiklattam az ujjaimat a hasamra, azt simogattam bizonytalanul. A vágy a kielégülés iránt hirtelen sürgetőbb lett, de bizonytalanná tett, hogy idegen helyen vagyok. Bár egyedül, a szobám a ház félreeső részében, és ha Balázs akart volna valamit, igazság szerint lett volna rá alkalma. Kezemet óvatosan siklattam egyre lejjebb. Még mindig nem döntöttem el a dolgot. Lehunytam a szemem, magam elé képzeltem az arcát, ahogyan győzködött, hogy mutassam meg neki, hogyan élvezek. Bár régen zavarban voltam a különleges mód miatt, ahogyan ez nálam történik, időközben annyi pasi találta vadítónak, hogy titokban nagyon élveztem, kifejezetten izgatott, hogy elbűvölhetem. Akaratlanul is besiklattam az ujjaimat a szeméremajkaim közé.

Az érzés, amit éreztem, annyira intenzív volt, hogy hangosan felnyögtem. Csiklóm megduzzadt, és szinte lüktetett. Kénytelen voltam csak mellette, és a kisajkaimon folytatni a simogatást. Eldőltem az ágyon, és ujjaimmal magam alá nyúlva egyik kezemmel a hüvelybemenetet, míg másikkal a gátamat simogattam. Kis borzongások törtek rám, képtelen voltam parancsolni magamnak, az ajkamról ritmikusan szakadtak fel a sóhajok és a nyögések. Csiklóm olyan érzékeny volt, hogy csak néha-néha siklattam rajta át az ujjaimat. Ezek a kis érintések is olyan erős összehúzódásokat eredményeztek a hüvelyemben, hogy szinte elemi hiányt éreztem, amiért nincs benne egy finom, feszes, forró és követelőző farok. Becsúsztattam két ujjamat, kiélvezve a hüvelybemenet érintését, aztán finoman ütögetni kezdtem azt a részt, ahol a g-pontomat sejtettem. Agyamban közben sebesen pergett a film, Balázs állt az ajtóban és kigúvadt szemmel bámult. Nem bírt magával, elővette a farkát és finoman, lassan simogatni kezdte. Gyengéden, ahogyan masszírozott.

A szerszám egyre nagyobb méreteket öltött, szépen kieresedett, vastag volt és fényes, siklott rajta a marka, ahogyan rajtam korábban. Vágytam magamban érezni, ujjaimmal most már döfködtem magam, helyettesítve őt, közben lehunyt szemhéjam mögött Balázs két kézzel kényeztette, simogatta a farkát, majd gyorsabb tempóra váltott, egyik kezével a heréit simogatta, miközben tenyere alatt eltűnt majd előbukkant a szinte kékeslilában játszó fényes makk. A látványra, ahogyan képzeletemben a farkát verte, hüvelyemből csorgott a nedvesség, egészen nagy foltban gyűlve össze fenekem alatt. Éreztem, ahogyan lecsurog és ez még jobban felspanolt. Egyik kezemmel odanyúltam, és szétkentem magamon. Nedves gátamról a fenekem felé simogattam magam, végül egészen finoman bevezettem egy ujjamat a popsimba. Épp csak annyira, hogy elérjem azt a magasságot, ahol a hüvelyem túloldalán belülről a legfinomabb volt. Itt gyakoroltam rá innen is nyomást, míg belülről a másik kezemmel.

Mikor már robbanásrakésznek éreztem magam, a csiklómat kezdtem el őrületes tempóban kényeztetni, nem törődve azzal, hogy ez ez ingerlés szinte túl jó volt már. Számat már olyan mondatok hagyták el, amiket mások előtt szégyelltem volna, éhes kis puncikának nevezve magamat, követelve a kéjt és egy erős, kemény faszt. A forró rándulások begyűrűztek a gyöngyömbe, kiabálva élveztem el, hüvelyemből ívben messze szökkentek a nedvek. Percekig éreztem az önkéntelen izomrándulásokat, minden egyes alkalommal az égbe robbanva, tudatvesztéses állapotban. Rángott, remegett a testem.
Minden erő kiszállt belőlem.