Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John: Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Kételyek között

Egyre idegesebb vagyok, ahogy a házhoz közeledek. Nem szóltam Tominak, hogy jövök. Felsétálok az ajtó előtti pár lépcsőfokon, magassarkú cipőm kopog a betonon. Tudom, hogy nincs sok időm, hiszen csak egy rövid ebédszünetem van. Mély levegőt veszek, hátha enyhíteni tudom a görcsöt a gyomromban. Úgy érzem nincs más választásom: bekopogok.

Az anyjuk nyit ajtót, rögtön rám mosolyog. Örül nekem. Pedig ha tudná azt, amit én... De jobb, hogy nem tudja. Udvarias vagyok vele, mint mindig, megkérdezem hogy van, majd megmondom neki, hogy a fiához jöttem. Megtudom tőle, hogy Tomi és Nelli a szobájukban vannak. Mosolyt erőltetek az arcomra, megköszönöm neki, és felmegyek a lépcsőn. Megállok Tomi ajtaja előtt, újabb mély levegő. Újabb kopogás. Aztán csönd. Teszek egy próbát, benyitok és bedugom a fejem.

Félhomály van nála, a gép előtt ül. Mozdulatlanná mered a keze az egéren, mikor meglát. Bár nem kaptam engedélyt, bemegyek, becsukom az ajtót magam mögött.
-Szia, Tomi...
Látom az értetlenséget a szemében, nem számított rám. Lassan, alaposan végig néz rajtam. Talán egy kicsit undorodva is... És mintha nyelne egy nagyot.
-Szia – suttogja.
-Én csak... Anyud engedett be. Beszélni szeretnék veled.
Teszek néhány lépést felé, növelve vele a magabiztosságomat. Felvonja a szemöldökét, arcán semmi jele érdeklődésnek.
-Miről lenne szó? Talán észhez tértél, és békén hagyod a húgomat? - hangja kemény, szívfájdító.
-Megértem, hogy... kellemetlen neked a helyzet... Nekünk is az, hogy titkolóznunk kell. De...
-De...?
-Kérlek, legyél tekintettel a húgodra. Neki is nagyon nehéz, fél a szüleitek reakciójától.

Rám mered. Csak szerintem lett hidegebb a szobában? Le sem veszi rólam a szemét.
-Milyen reakcióról beszélsz?
-Ha megtudják, hogy ő és én... - kezdem, de elcsuklik a hangom, amikor meglátom, hogy ökölbe szorul a keze. Szinte látom, ahogy minden izma megfeszül. Azt hiszem nem okos dolog feldühíteni egy átlagnál nagyobb darab, csupa izom embert.
-Te észnél vagy?! Ugye nem akarjátok elterjeszteni??
Akaratlanul is hátra lépek. Neki sem kell több, feláll és megkerüli az asztalt. De egyelőre nem közelít.
-Nem akarom siettetni. De rossz ez a bujkálás. Értsd meg a helyzetünket, kérlek...
-Ez is a te ötleted volt, igaz?! Így is nevetséges amit csináltok. Mégis miért rángatod bele még több hülyeségbe?
-Nem rángatom bele semmibe. Magától is el tudja dönteni, hogy mit szeretne, és mit nem. És te is mondtad, hogy nem fogsz falazni nekünk.
-Fiatal. Könnyű befolyásolni.
-Nem befolyásolom! - felemelem a hangom, kezd feldühíteni a lekezelő stílusa. Nem ilyennek ismertem ezt az embert.

A fenébe! Elindul felém. Minden mozdulatából árad a megvetés, a... gyűlölet? Most először félek tőle, hátrálni kezdek. Lehet mégsem volt jó ötlet ide jönni. Legalábbis egyedül biztos nem.
-Nem kényszerítem semmire... - próbálom menteni a helyzetet, de nem áll meg. Egészen az ajtóig hátrálok, két lépésre van tőlem, mikor a fához ütközök. Megáll. Vár. Majd még egyet lép felém. Előre dől, kezeit két oldalt a fejem mellé teszi, az ajtónak támaszkodik. A szívem kiugrik a helyéről, alig kapok levegőt. Közelebb hajol hozzám, lepillant a testemre, megint végignéz rajtam.

-Mit vársz tőlem? - felpillant a szemeimbe. Ilyen közelről érzem az enyhén alkohol szagú leheletét.
Próbálom összeszedni magam, állom a tekintetét. Bár mozdulni sem merek, a lábaim remegnek, alig bírok megállni raktuk. Halkan, visszafogottan folytatom:
-Próbáld meg elfogadni a helyzetet. Nem miattam, miatta. Beszélj vele.
Látszik, hogy ő is ideges, minden izma megfeszül.
-Nem tudom elfogadni.
-Örülne a támogatásodnak. Szeret téged. Legalább... próbáld meg - szinte már könyörgök.
-Én is szeretem őt, és... - lesüti a szemét egy pillanatra, aztán újra a szemembe néz keményen.
-Ő nem leszbikus! Volt már pasival, szereti a pasikat!
-Mégis honnan tudod? Akkor is volt pasival, mikor szakítottunk. Most mégis újra együtt vagyunk. Azt hiszed, hogy csak játszadozok vele?
-Igen, azt.
Egyre hevesebben veszem a levegőt. Pár centit közelít felém, én pedig egyre jobban az ajtóhoz préselődök, kezeimet magam köré fonom. Mintha az megvédene tőle...
-Így ismersz? Ennyire rossz ember nem vagyok.
-Amit az utóbbi időben mutattál magadból... - nem fejezi be a mondatot. Talán jobb is.
-De... Vele más. Tudod, hogy csak a csalódástól féltem eddig. Amiatt volt az egész.
-És miből gondolod, hogy ő nem fog csalódást okozni?
Már fél lépés sincs köztünk.
-Érzem. Ő nem tenne olyat.
-Sosem volt hosszú távú kapcsolata.
Persze, miért is én lennék neki az első...
-Mert... Biztos nem találkozott még olyan személlyel... - egyre szánalmasabbnak érzem a próbálkozásomat. Már magam sem tudom miért jöttem ide.
-Biztos – bólint, nem tesz több megjegyzést.

Az arcomat fürkészi, de nem tudok semmit kiolvasni a tekintetéből. Érzem a belőle áradó feszültséget. A hosszúra nyúlt csöndben lepillantok, végig nézek rajta: egy fekete atléta van rajta, ami lazasága ellenére mégis feszül izmos vállán és mellkasán. Alul egy szürke, szintén laza melegítőnadrág. És mezítláb van, szokás szerint.
Emlékszem, barátságunk kezdetén szinte bántam, hogy a lányok vonzanak. Ő volt az első pasi, akit női szemmel is megnéztem. Fiatalok voltunk, alig múltunk 17 évesek mikor egy haverokkal eltöltött nyaraláson megismerkedtünk. A közös haveri társaságnak, és jó pár üveg sörnek köszönhetően hamar jóban lettünk. Az évek teltek, és mi kisebb-nagyobb szünetek után mindig visszataláltunk egymáshoz. És ő persze egyre jobb pasi lett. Talán kicsit sajnáltam is, hogy sosem próbálkozott be nálam, imponált volna. Bevallom, kellemes érzés volt, amikor egy üvegezésnek „hála” csókolóznunk kellett. Bár úgy éreztem, hogy visszafogja magát, az után sem történt köztünk semmi. Soha. A barátságunk miatt örülök, hogy így alakult.
És most hat évvel később itt állunk, egymással szemben, és (az élet iróniájának köszönhetően) a szintén 17 éves húga miatt veszekszünk. Vajon itt a barátságunk vége? Vajon...

Kizökkent a gondolataimból, mikor észre veszem, hogy az arca közeledik. A homloka az enyémhez ér, összerezzenek. Egyre közelebb jön, mellkasa a melleimhez ér. Hiába szeretnék, nem tudok hátrálni. Kettőnk közé csúsztatom a kezem, hátha megállítom.
-Miért akarsz lebeszélni róla? - csúszik ki a számon az ijedtségtől.
Szemei csukva, mintha egy kicsit nyugodtabb is lenne.
-Mert féltem.
Félti?! Tőlem??
-Miért, olyan rémes személy vagyok? Azt hiszed én nem tudok szeretni? Vagy csak azt nem érdemlem meg, hogy engem szeressen valaki?
Kiborulok, pedig nem akartam. Próbálom eltolni magam, természetesen esélytelenül, fél kézzel le tudna fogni ha akarna. Könnybe lábad a szemem, majd érzem, hogy egy könnycsepp legördül az arcomon.
Fejét oldalra dönti, még előrébb hajol. Érzem ajkait a fülcimpámnál, lehelete csiklandozza a nyakamat.
-Miért, szerinted én mit érzek évek óta? - suttogja a fülembe.
-De... mi barátok vagyunk.
-Nem miattam.
Megszédülök a szavaitól, még levegőt venni is elfelejtek. Csak a szuszogását hallom, izmos mellkasa nyugodtan, egyenletesen emelkedik és süllyed a kezem alatt.
-Te.. tessék? - nem hiszek a fülemnek.
Hátrébb húzza a fejét, de csak annyira, hogy egy puszit tudjon adni a szám sarkára. Nem húzódik el, orra továbbra is az arcomhoz ér.
-Tomi, ez...
Teljesen lefagyok a helyzettől. Ajkainak nyoma szinte égeti a bőrömet. Egyik kezét a derekamra csúsztatja, és ezúttal a számra ad egy puszit. Nem hátrál, ajkaink továbbra is összeérnek. Kezem megfeszül, próbálom eltolni magamtól.
-Mit műve... - nem hagyja, hogy befejezzem. Betapasztja a számat a sajátjával. Lágyan és finoman, de magabiztosan csókol. Mit is várna az ember egy ilyen pasitól?
Testével teljesen hozzám simul, az ajtóhoz szorít. Nem tudok ellenkezni, mozdulni is képtelen vagyok. Feszült vagyok, legszívesebben felpofoznám, ha tudnám. Mégis visszacsókolok...

Felbátorodik, a számra tapad és szívogatni, nyalogatni kezdi az ajkaimat. Kezeimet felcsúsztatom a nyakára, átkarolom. Érzem, hogy felforrósodott a teste, nyelvét lassan a számba dugja, az én nyelvemet keresi. Teljesen kiürül az agyam. Nem tudom, hogy a csókja ennyire különleges, vagy ő maga.
De mikor megérzem keményedő férfiasságát a combjaim között, rögtön kijózanodok. Bepánikolok, vállánál tolva megpróbálom elnyomni magamtól.
-Hagyd abba! Ittál, nem vagy magadnál!
Ráfog a csuklóimra, a fejem mellé emeli őket és az ajtóhoz szorítja. Ijedten nézek rá.
-Ne mondd, hogy nem élvezted – mély hangja egyáltalán nem fenyegető, mégis félek.
Újra a számhoz hajol, de elfordítom a fejem. Próbálok kiszabadulni a szorításából, de nem megy. Lesütöm a szemem és nem szólalok meg.
-Félsz tőlem?
Légzésem heves, érzem hogy ajkaim megduzzadtak a csókjától. Az arcom is ég, de leginkább az ő tekintete perzsel. Nem válaszolok neki, ezért újra megszólal.
-Nem akarlak bántani. Csak azt szeretném, hogy élvezd.
Egyik kezemet elhúzza és a derekára teszi, így félig átölelem. A nyakamhoz hajol, csókolgatni kezd. Borostája finoman karcolja a bőrömet, libabőrös leszek az érzéstől. Akaratlanul is felsóhajtok.
-Nelli... Ott van a másik szobában... Hagyd abba, kérlek...
Kezem még mindig a derekán van, testem lebénult.
-Ne foglalkozz vele. Csak mi ketten vagyunk – suttogja.
-De... - finoman a bőrömbe harap, és én teljesen elveszek a karjaiban.
A fejem oldalra biccen, hogy jobban a nyakamhoz férjen. Szabad keze a blúzom alá téved, a derekamat simogatja, mire én újra felsóhajtok. Csókjaival elindul a szám felé, apró sóhajaim folyamatosan csak biztatják. Nem beszélve a kezemről, amely a hátát simogatva elindul a nyaka felé.
Szája újra az enyémre tapad, csókja ezúttal követelőzőbb, szinte már birtokló. Viszonzom a hevességét és atlétáját felhúzom a hátán, meztelen bőrét simítom végig. Teljesen más érzés így megérinteni őt. Az ő keze is elindul, felfelé az oldalamon, majd elengedi a másik kezemet is, és a hajamba túr. Egyre hevesebben csókol, nyelvét vadul átnyomja a számba, válaszként rögtön meg is szívom. Én is a hajába túrok. Hihetetlenül furcsa érzés... Mégis élvezem ahogy csókol, ahogy hozzám ér. Nyelvét alig érinti az enyémhez, rögtön visszavonul. Játszik velem. Engedek a csábításnak, és nyelvemet a szájába csúsztatom. Elmosolyodik, egyértelmű, hogy ő is élvezi a helyzetet. Kezem bejárja a hátát és oldalát, húzom magamhoz, szinte kapaszkodok belé. Az ő keze sem tétlenkedik, elég a melltartómhoz, és hüvelykujját becsúsztatja alá, simogat. A testem felforrósodott, érzem, hogy várok rá. Egy apró nyögés után elszakadok a szájától, egy pillanatra lehajtom a fejem. Lefagy, nem érti a helyzetet. A szemeibe nézek, arcomon látszik a zavarodottság, a tanácstalanság... és a vágy. Ő csintalanul elmosolyodik, lehajol hozzám.
-Ne küzdj ellenem – suttogja.
Lenyúl mellém, megfogja a kulcsot, és elfordítja a zárban. Kattanása visszhangzik a fülemben...

(Folyt. köv.)
Hozzászólások
További hozzászólások »
Petur ·
Tegnap csak átfutottam, ma alaposabban, kritikus szemmel újraolvastam. Hm, még mindig jó. Remek a helyesírás, legfeljebb apró technikai hibákba tudnék belekötni. Tetszik az igényes fogalmazás, elismerésre méltó a szókincsed. Bár a téma egyidős az emberiséggel, mégsem unalmas.
Múlt idő, vagy jelen? Ha nem csak a magad kedvére akarsz írogatni, akkor múlt. A "nagyok" is többnyire azt használják. Végülis valamit elmesélsz a történettel, ami megtörtént, vagy jó lenne, ha így történt volna.
Ha még nincs készen a folytatás, akkor készítsd el mindkét időben! Aztán amelyiket jobbnak érzed, azt küldd be! Akkor is el fogom olvasni, ha jelen időben marad, és nem fogok emiatt pirosat nyomni rá. Írj csak!

LilaPanda ·
Köszönöm a zöldeket és a részletes értékelést is! :)
Azért írtam jelenben, mert én így speciel jobban át tudtam érezni írás közben. A folytatás készül, de hogy milyen időben, az még döntésre vár.
Van még 1-2 ötletem, lehet majd azok lesznek múltban. ;)

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A Tortenetek csapata új oldalt nyitott a lányokkal való szex randevúzáshoz: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: