Képtelenség 3.rész

Nem tudom merre tartok. Mikor Szami kinyitotta az ajtót Dávid állt ott. Szamin semmi érzelmet nem láttam csak megkért,hogy menjek el. Én lenyeltem a könnyeimet,bólintottam és kirontottam Dávid mellett az ajtón. Nem néztem vissza a házra. Nem bírtam volna ki ,ha csókolózni látom őket. Beültem a kocsimba és céltalanul elkezdtem hajtani valamerre. A telefonom megállás nélkül csörgött és felváltva váltakoztak a nevek rajta. Egy kis magányra vágytam így egy piros lámpánál kinyomtam a telefonom. Elgondolkodtam a mostani helyzetemen: a legjobb barátnőm lekapott utána szerelmet vallottam neki a fürdőjében és ő újra megakart csókolni. Valahol mélyen reménykedek abban,hogy megbeszélik Dáviddal a dolgokat,hogy ne haragban váljanak el útjaik és megkeres engem. Ekkor esett le hova is tartok. Régebben mindig ide jártam ha volt valami bajom vagy csak egy kis magányra vágytam. Itt nőttem fel kiskoromban szóval ismerem a tó környékét. Imádtam lent a tóparton sétálni. Sokan járnak le ide ,de mindenki a napos oldalára megy ahol van beton út is. Általában ott bicikliznek a gyerekek vagy fociznak a nagyfiúk ,esetleg a fűben ülve pletykálnak a lányok csapatai. Én mindig a másik oldalára mentem. Ahol eltudtam rejtőzni az emberek elől és csak sétáltam. Mikor odaértem leraktam a kocsit és leültem a fűbe. Ha kibékülnek Dáviddal már baráti viszony se lehet köztünk. Elvégre bevallottam ,hogy szerelmes vagyok belé és kiakarna úgy valakinek a barátja lenni ,hogy tudná azt ,hogy az illető belé van esve. Csak feszengnénk egymás közelében és én ilyet nem akarok. Teljesen elmerültem a gondolataimban és terveket szőttem ,hogy hogyan maradhatnánk barátok Szamival mikor dühös lépteket hallottam oldalról.

-Te még is mi a faszt csinálsz? Miért nem vetted fel azt a nyomorult telefont? Tudod mennyire aggódtunk érted Petrával? Még anyud is téged keres. Mi az istent csinálsz itt? -ordított velem Szami.

Felnéztem rá és láttam a kisírt szemét. Lihegett az ordibálás miatt és ökölbe szorította a kezeit. Körmei szinte tövig le voltak rágva. Emlékszem erre a szokására. Ha nagyon ideges volt a körmeit rágta és ordibált mindenkivel. Döbbenten meredtem rá ,de ő továbbra is a szemeimbe nézett és várt a válaszra.

-Én..én..-habogtam- csak egyedül akartam lenni. Átakartam gondolni a dolgokat. Ne haragudj..-sütöttem le a szemem. Ekkor felrántott a földről és felemelte az állam ,hogy a szemébe nézhessek.

-Az egész család aggódott érted. Mindenki. Legalább egy Sms-t írtál volna,hogy minden oké csak egyedül szeretnél lenni. De most nem tudok rád haragudni ,mert olyan aranyos vagy mikor habogsz - mosolygott rám majd közel hajolt és várta,hogy én tegyem meg azt a lépést amire mindketten vágyunk.

Tudtam minek kell következnie. Kezeit a derekam köré fonta és magához húzott. Mivel én voltam az alacsonyabb én a nyakai köré fontam a kezem és mélyen a szemébe néztem. Ekkor fedeztem fel benne azt az ismeretlen lángot amit eddig ismeretlennek tartottam. Hisz az én szememben is ez ég ,ha ránézek.

-Tudod ,hogy nem vagyok egy türelmes típus -suttogta majd megcsókolt.

Ez más volt mint az első a házában. Ez tele volt érzésekkel. Szerelemmel,boldogsággal és legfőképpen vággyal. Nyelve lassan átcsúszott a számba és táncra kérte fel az enyémet ami boldogan csatlakozott. Hirtelen rebbentünk szét egy köhömm..köhömm-re és elnevettük magunkat mikor Petrát láttuk meg aki boldogan nézett ránk.

-Azért egy sms-t küldhettél volna Szami,hogy megtaláltad ,de látom mással voltál elfoglalva - mosolygott Szamira majd átölelt.

Szorosan visszaölelt majd kinyitottam a szemem. Szami minket nézett és csak mosolygott. Boldogságot láttam táncolni a szemében, rámosolyogtam majd elengedtem a testvéremet.

----------------------------------

Pár óra múlva Szami lakásán ültünk és beszélgettünk. Petra mindenkit felhívott ,hogy megvagyok és jól vagyok utána eljöttünk Szamihoz egy csajos pletykálást tartani. Rég ültünk már hármán így ezen a kanapén és csak nevettünk. Nagyon sok mindenről beszéltünk és Szami végig fogta a kezem vagy átkarolt. Ahányszor ránéztem engem nézett és mosolygott. Elemében volt, folyamatosan lökte a vicceit és a gáz sztorijait amit teljes beleéléssel mesélt el. Délután 5 lehetett már körülbelül mikor Petrát felhívták.

-Jól van kicsim,indulok - mondta a telefonban és huncutul ránk mosolygott - Hagylak titeket turbékolni és ami azt illeti én is indulok haza ugyan ezt csinálni. Védekezzetek! -nevetett a saját viccén majd kisétált az ajtón. Felnéztem Szamira és a pír elöntötte az arcomat olyan nagy vággyal nézett rám. De nem tepert le hanem megkérdezte miért mentem a tópartra.

-Mert egyedül szerettem volna lenni -mondtam nyugodtságot színlelve.

-Miért akartál egyedül lenni?

-Mert..- itt elpattant nálam valami és fortyogtam a dühtől-mert baszki szerelmet vallottam neked a fürdőben  te meg nem válaszoltál rá semmit csak mosolyogtál és megakartál csókolni. Aztán jött Dávid ,bennem pedig egy világ omlott össze,hogy újra együtt leszel vele és a barátságunknak is lőttek. Ezért akartam,mert már lassan 3 éve szerelmes vagyok beléd és elmondtam neked ezt ,de úgy éreztem ,hogy kibékülsz Dáviddal...-a végét már szinte csak suttogtam. Nem néztem rá ,de éreztem ,hogy engem bámul.

-Érdekel mi történt Dáviddal? -kérdezte és én akkor ráemeltem a tekintetem. Teljesen nyugodt volt az arca. Fekete szemei csak úgy csillogtak.

-Igen.

-Miután elküldtelek téged megkérdeztem mit akar. Azt mondta ,hogy egy második esély mindenkinek jár és ő rájött,hogy szerelmes belém. Nem csak egy kalandot akart tőlem hanem velem akarja leélni az életét. Én csak ránevettem és közöltem vele,hogy akkor szenvedni fog ,mert másba vagyok szerelmes. Felháborodottan kérdezte meg ki az ,hogy állítólag megverhesse. Gondolhatod mekkorát nézett mikor megtudta ,hogy te vagy az. Ezután felakartalak hívni és bocsánatot kérni,hogy elküldtelek ,de nem így akartam neked elmondani ezeket a dolgokat. Mikor nem vetted fel a telefont körbetelefonáltam és nem voltál sehol. Így Petrával elindultunk megkeresni. Ő arra indult amerre a munkatársaiddal szoktál mászkálni én pedig a gyerekkori kerületetekbe. Mikor megláttam a tavat tudtam,hogy ott leszel. És ott voltál. Csak merengtél előre és magadba motyogtál valamit ami iszonyat aranyos volt. Aztán a többit tudod. És bár nem így akartam elmondani,de...Bernadett. Én is szerelmes vagyok beléd -mondta majd az ölébe rántott. Olyan hévvel kezdett el csókolni ,ahogy még egy fiú illetve lány párom se tette. Kezeit a fenekemre szorította és közelebb vont magához. Körülbelül fél-háromnegyed órát csókolózhattunk így mikor elhúzódott. Én visszaakartam húzni és folytatni amibe belekezdtünk ,de kedvesen megfogta a kezeim és a szemembe nézett.

-Bernadett..én..szeretnélek..izé-dadogott majd elpirult és én elnevettem magam. Az állandóan magabiztos barátnőm végre elpirult.

-Na,ne legyél már genya,hogy kiröhögsz mikor randira akarlak hívni.

Én csak tovább nevettem majd egy igent suttogtam a fülébe és újra magamhoz vontam.
----------------------------------
Folytatása következik!