Mi az a kentaur? Ki találta ki? Mi ihlette rá? – ezen gondolkoztam, és eljutottam a válaszig, ami igazából teljesen egyértelmű és minden lovas szeme előtt ott van, mégsem látják meg.
Rájöttem, hogy te is lehetsz kentaur, de egyedül nem vagy képes az átváltozásra… Kell még valaki. Persze az alsó feled, a ló…
Mert úgy gondolom ez a különleges lény, igazából tényleg csak a képzelet szüleménye. Az, amikor valóban egybeolvadsz a lovaddal, mikor a hátára ülsz. Amikor tökéletes az összhang, és nem zavar meg senki. A kentaur a lovaglás megtestesült szépsége. Mindaz, amiért olyan sokan elkezdik.
Az a pillanat, amikor már olyan jól tudsz lovagolni, hogy igazából nem is fordítod a lovat a kanyarban, hanem te fordulsz és az alsó feled követi a tested ívét. Amikor vágtázol és tudod, hogy nem lennél képes szilárdan, egyenesen ülni a nyeregben, nem tudnád magad elvonatkoztatni a lótól, mert muszáj összeolvadnotok. Ez az, amiért az ember lovagolni kezd. Amikor az elején a fogát összeszorítva koncentrál és várja a fordulót, hogy a csípőjéig húzva a kantárt megforduljon. De később, mintegy vázlatból, körvonalazódik az egész. A mozdulatok lecsiszolódnak, finomabbak lesznek. És, ha van ilyen pillanat, amikor végre az ember tud úgy lovagolni, hogy nem kell annyira figyelnie, minden egyes porcikájára, akkor az az, amiért érdemes egyeltalán elkezdeni ezt az egészet. S bár az ide vezető út nagyon nehéz, és keményen kiszűri az alkalmatlanokat, mégis, aki eljut ide, az megérti, miért is kezdte el…
Ha nem akarsz lemaradni:
Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!
Legfrissebb történetek:
2024-03-20
|
Horror
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
2024-02-18
|
Horror
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
2024-02-11
|
Horror
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
2024-02-05
|
Egyéb
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John:
Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Materdoloroza:
Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
2010-09-23
|
Egyéb
Barbara, Kedves!<br />
A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Hasonló történetek
Beküldte: Anonymous ,
2004-06-05 00:00:00
|
Novella
Felnéztem, ott ültek, csalódottan egy felhőn és engem néztek. Én meg a tájat. Ameddig elláttam, csodálatos rét terült el. Semmi más nem volt látható csak a tiszta és makulátlan égbolt és a ringatózó zöld fű tengere. Meztelen talpamat nyaldosták a fűszálak, melye felkúsztak lábamon és körbeöleltek gyengéden. Én sétáltam tovább, mit sem törődve semmivel, csak a látványra koncentráltam...
Éhséggel merült álomba ismét.
Képekért könyörgött, útért – bár imája névtelen volt, s valahogy olyan, mint a fel nem adott fenyegető levelek.
Mindaz, ami ébredéskor megmaradt, forró benyomások izzadtsága volt csupán. Képek, melyek eleve a fikció részei. Olvasta tán őket...
Képekért könyörgött, útért – bár imája névtelen volt, s valahogy olyan, mint a fel nem adott fenyegető levelek.
Mindaz, ami ébredéskor megmaradt, forró benyomások izzadtsága volt csupán. Képek, melyek eleve a fikció részei. Olvasta tán őket...
Hozzászólások