Ken Follet - A katedrális /részlet/

- Hogy érted ezt? Miért ölték meg a szolgádat?
- Mert megpróbálta megakadályozni őket. – A könnyek most már patakzottak az arcán, és torka elszorult, valahányszor megpróbált megszólalni, mintha fuldokolna a szavaktól. Reménytelenül megrázta a fejét, és igyekezett elfordulni, de Jancsi nem engedte.
Megszólalt olyan gyengéd hangon, mint egy csók:
- Megakadályozni őket, mibe?
Aliena hirtelen megérezte, hogy elmondja neki, és egyszerre minden kiszakadt belőle.
- Megerőszakoltak –mondta. – A lovásza lefogott, és William rám feküdt, de én még akkor se hagytam magam, erre levágtak egy darabot Richard füléből, és azt mondták, még jobban össze fogják szabdalni.
Most már megkönnyebbülten zokogott, szavakkal ki nem mondható hálát érzett, hogy mindezt elmondhatta.

Jancsi szemébe nézett, és folytatta:
- Úgyhogy széttettem a lábam, és William belém hatolt, miközben a lovásza arra kényszeríttette Richardot, hogy odanézzen.
- Sajnálom, - suttogta Jancsi. – Hallottam, hogy mindenfélét beszélnek, de sohasem hittem… Drága Aliena, hogyan tehettek ilyet?
Most már mindent elkellet mondania.
- Aztán William után a lovásza is megtette.
Jancsi lehunyta a szemét. Arca sápadt volt, megfeszült.

Aliena azt mondta:
- És tudod, akkor, amikor, te meg én csókolóztunk, azt szerettem volna, hogy megtedd, és erről eszembe jutott, William és a lovásza…, és olyan rettenetesen éreztem magam, olyan rémült voltam, hogy elfutottam. Ezért bántam veled olyan hitványul, és ezért tettelek boldogtalanná. Sajnálom
- Megbocsátok neked! – suttogta Jancsi. Odahúzta magához, és leány hagyta, hogy újra a karjaiba zárja. Olyan megnyugtató volt.
Érezte hogy a fiú összerázkódik. Aggodva kérdezte:
- Undorodsz tőlem?
Jancsi ránézett.
- Imádlak! – mondta. Lehajtotta a fejét, és szájon csókolta.

Aliena jéggé dermedt. Nem ezt akarta. Jancsi elhúzódott egy kicsit, azután újra megcsókolta. Ajka lágyan érintette Aliena ajkát. A leány hálát és barátságot érzett iránta, összezárta a száját, éppen csak egy kicsit, azután újra elernyesztette, a fiú csókjának halvány visszhangjaként: Ettől felháborodva Jancsi megint az ajkára tapasztotta a száját. Aliena érezte meleg leheletét az arcán. Jancsi egy kis résnyire kinyitotta a száját. Aliena hirtelen elhúzódott.
A fiú megbántottnak látszott.
- Ennyire rossz?
Az igazat megvallva, Aliena már közel sem félt annyira, mint az előbb. Elmondta magáról a szörnyű valóságot, és Jancsi nem hőkölt vissza az undortól. Ugyanolyan gyöngéd volt és kedves, mint máskor. A leány félre billentette a fejét, és Jancsi újra megcsókolta. Nem volt ebben semmi rémisztő. Nem volt fenyegető, sem vadul fékezhetetlen, nem volt benne erőszak, vagy gyűlölet, vagy uralkodási vágy -, épp az ellenkezője. Ez a csók közös gyönyörűség volt.

A fiú ajkai szétnyíltak, és Aliena érezte a nyelve hegyét. Teste megfeszült. Jancsi ingerkedve szétválasztotta az ajkait. Aliena egy kicsit megszédült.
Jancsi kérdezte:
- Megtennéd azt, amit a múltkor?
- Mit tettem?
- Megmutatom. Nyisd ki a szád, éppen csak egy kicsit.
A leány úgy tett ahogy mondta, és újra érezte, ahogy Jancsi nyelve megérinti az ajkát, átbújik szétnyitott fogai közt, és behatol a szájába, míg meg nem találja az ő nyelvét. Aliena elhúzódott.
- Ez az – mondta Jancsi. – Ezt tetted.
- Tényleg? – A lány megdöbbent.
- Igen. – Jancsi mosolygott, majd hírtelen ünnepélyessé vált. – Ha még egyszer megtennéd, az az elmúlt kilenc hónap minden fájdalmáért kárpótolna.

Aliena ismét félre hajtotta a fejét, és lehunyta a szemét. Egy pillanat múlva a száján érezte a fiú száját. Szétnyitotta az ajkait, tétovázott, aztán félénken bedugta a nyelvét Jancsi szájába. És közben felidéződtek benne, hogy milyen érzések kerítették hatalmukba, mikor utoljára így tett az öreg malomban, és újra elfogta az a mámorító érzés. Elöntötte a vágy, hogy átkarolja a fiút, megérintse a bőrét és a haját, hogy érezze az izmait és a csontjait, hogy benne legyen és befogadja őt. Nyelve találkozott a fiú nyelvével, ám ahelyett, hogy zavart és enyhe undort érzett volna, átjárta a boldogság, hogy valami egészen meghitt dolgot tesz, amikor megérinti a fiú nyelvét a sajátjával.

Mostmár mind ketten zihálva lélegeztek. Jancsi a kezébe tartotta Aliena fejét A lány simogatta a karjait, a hátát, azután a csípőjét, és érezte a fiú feszes, kidagadó izmait. A szíve vadul vert mellkasába. Végül lélegzetét vesztve megszakította a csókot.
Ránézett a fiúra. Az elvörösödött, lihegett, és arcáról sütött a vágy. Egy pillanat múlva újra előre hajolt, de ahelyett, hogy szájon csókolta volna a lányt, felemelte az állát és a nyaka finom bőrén csókolta meg. Aliena hallotta, hogy felnyög a gyönyörtől. Lejjebb hajtotta a fejét, és végig simította ajkával, a lány feszes mellét. A mellbimbói megduzzadtak a vászon hálóing durva anyaga alatt, és hihetetlenül bársonyos érzést keltettek. Jancsi ajkai közé fogta az egyik mellbimbóját. Aliena érezte perzselő leheletét a bőrén.
- Gyöngéden – suttogta félelemmel.
Jancsi megcsókolta mellbimbóját a vásznon keresztül, s bár nyöngédebb nem is lehetett volna, Alienát a gyönyörnek valami olyan vad érzése fogta el, mintha a fiú megharapta volna, és levegő után kapkodott.
Aztán Jancsi térdre ereszkedett előtte.

Az ölébe temette az arcát. Eddig a pillanatig a minden érzés a lány mellébe sűrűsödött , de most hírtelen érezte, hogy a zsongás az ágyékába vándorol. Jancsi megtalálta a hálóinge szegélyét, és felemelte a derekáig. Aliena figyelte és félt, hogy milyen hatást vált ki a fiúból, mindig nagyon szégyellte, hogy annyira szőrös ott lent. De Jancsit nem taszította, sőt, előre hajolt, és gyengéden megcsókolta, pontosan ott, mintha ez volna a leggyönyörűbb dolog a világon. Aliena letérdelt előtte. Mostmár kapkodta a levegőt, mintha egy mérföldet rohant volna. Rettenetesen kívánta a fiút. A torka kiszáradt a vágytól. Rátette kezét Jancsi térdére, aztán becsúsztatta a zekéje alá. Még sohasem érezte egyetlen férfi hímvesszejét sem. Forró volt, száraz és kemény, mint a deszka. Jancsi lehunyta a szemét, és torkából mély nyögés szakadt ki, ahogy a lány kitapogatta, hogy milyen hosszú. Aliena felemelte a zekéjét, lehajolt, és megcsókolta, éppen úgy, ahogy Jancsi csókolta meg őt, ajkai gyengéd simogatásával. A fiú hímvesszejének a vége feszesen dagadt, mint egy dob, és nedvesség érződött rajta.

Alienát hírtelen vágy fogta el, hogy megmutassa neki a mellét. Újra felegyenesedett. A fiú kinyitotta a szemét. Aliena gyorsan áthúzta a hálóinget a fején, és elhajította. Most teljesen meztelen volt. Rettenetes zavart érzett, de ez jó érzés volt, gyönyörűségesen erkölcstelen. Jancsi delejezetten bámulta a mellét.
- Annyira gyönyörű! –mondta.
- Igazán úgy gondolod? – kérdezte a lány. – Mindig azt hittem hogy túl nagyok.
- Túl nagyok! - kiáltott fel Jancsi. Mintha a gondolat felháborító volna.
Előre nyúlt, és megérintette Aliena bal mellét a jobb kezével. Gyöngéden megsimogatta a bőrét az ujja hegyével. A lány lenézett, figyelte hogy mit csinál. Egy idő után azt szerette volna, hogy erősebben nyúljon hozzá. A fiú mindkét kezét a saját kezébe fogta, és a melléhez szorította.
- Erősebben csináldd! – mondta rekedten. – Jobban akarlak érezni.

Szavai lángba borították a fiút. Megszorított a lány mellét, aztán ujjai közé fogta a mellbimbóját és megcsípte, épp csak annyira, hogy egy kicsit fájjon. Az érzés megvadította Alienát. Minden gondolat kiszökött a fejéből, csak a fiú teste volt a világon, meg a magáé.
- Vedd le a ruhád! – mondta. – Meg akarlak nézni.
Jancsi levette a zekéjét és az alsó ingjét, a csizmáját és a nadrágját, és újra letérdelt a lány elé. Vörös haja fegyelmezetten csigákba száradt. A teste nyúlánk volt és fehér, válla és csípője csontos. Izmosnak és erőteljesnek látszott, fiatalnak és frissnek. Hímvesszője úgy állt ki ágyéka aranybarna szőrzetéből, mint egy fa. Alienát hírtelen vágy fogta el, hogy megcsókolja a mellét. Előre hajolt, és ajkával végig simította Jancsi lapos, férfias mellbimbóit. Ugyanúgy összeráncolódtak, mint az előbb az övéi. Gyengéden szopta őket, hogy a fiúnak ugyanabba a gyönyörbe legyen része, mint amelyet ő kapott tőle. Jancsi a haját simogatta.

Szerette volna a fiút magába fogadni, minél gyorsabban.
Látta hogy Jancsi nem biztos benne, hogy mit is kellene most tennie.
- Jancsi! – kérdezte. – Te szűz vagy?
A fiú bólintott és kicsit ostobán nézett.
Örülök! – mondta Aliena hevesen. – Annyira örülök!
Megfogta a fiú kezét és a lábai közé helyezte. Duzzadt és érzékeny volt ott, és a fiú érintése úgy hatott rá, mint az áramütés.
- Érezz engem! – mondta. Jancsi felfedező útra indult az ujjával. – Érezz belül. Szólt a lány! – szólt a lány. Jancsi kicsit habozva, befelé nyomta az egyik ujját. A lány síkos volt a vágytól. – Ez az! –mondta elégedett sóhajjal. – Oda kell betenned. – Elvette a fiú kezét, és befeküdt a szalmába.

A fiú ráfeküdt, egyik könyökére támaszkodott, és megcsókolta száját.
Aliena érezte ,hogy egy kicsit belé hatol, azután megáll.
- Mi történt? – kérdezte.
Túl szűknek érzem – szólt a fiú. – Félek hogy fájdalmat okozok neked.
- Nyomd erősebben! – mondta a lány. – Annyira kívánlak, hogy azt se bánom, ha fáj.
Érezte, hogy Jancsi beljebb löki. Valóba fájt, jobban, mint gondolta volna, de csak egy pillanatig, azután úgy érezte, hogy a fiú csodálatosan betölti őt. Ránézett. Az visszahúzódott egy kicsit, azután újra lökött egyet, s Aliena válaszolt. Rámosolygott Jancsira.
- Sohasem hittem volna, hogy ennyire csodálatos! – mondta álmodozva. A fiú lehunyta a szemét, mint ha a boldogság túl nagy volna ahhoz, hogy el tudja viselni.

Elkezdett ritmikusan mozogni. Az állandó lökések lüktető gyönyört keltettek Aliena ágyékába. Hallotta magát, amint az izgalomtól szaggatott kis lihegések szakadnak ki belőle, valahányszor a testük összeér. Jancsi annyira leereszkedett, hogy a mellkasa a lány mellbimbójához ért, és Aliena érezte forró leheletét. Belevájta ujjait a fiú kemény hátába. Szabályos lihegése kiáltásokká váltott. Hirtelen úgy érezte hogy megkell csókolnia Jancsit. Belefúrta kezét a fiú göndör hajába, és lehúzta magához a fejét. Vadul csókolta az ajkát, azután belenyomta nyelvét a szájába, és egyre gyorsabban mozgott. A gyönyör, amelyet attól érzett, hogy Jancsi hímvesszője ő benne, az ő nyelve pedig Jancsi szájába van, elvette az eszét. Érezte, hogy az öröm hatalmas hulláma rázza meg, olyan vadul, mint amikor valaki leesik egy lóról, és a földre zuhan. Ettől hangosan felkiáltott. Kinyitotta a szemét, a fiú szemébe nézett, és a nevét mondta, azután egy újabb hullám ragadta el, majd megint egy. Érezte, hogy Jancsi teste összerándul, majd a fiú is felkiáltott, és Aliena egy forró kilövellő sugárt érzett belül, amitől még jobban lángra gyúlt, olyannyira, hogy a gyönyör újra meg újra megrázta, olyan sokszor, hogy már számolni sem tudta, míg végül az érzés kezdett csendesedni, és a lány fokozatosan elernyedt és megnyugodott.

Túlságosan kimerült volt ahhoz, hogy beszéljen, vagy megmozduljon, de érezte Jancsi súlyát, amint hírtelen rázuhant, csontos csípőjét az ő csípőjén, lapos mellkasát, amely összenyomta az ő puha mellét, száját közel a füléhez, ujjait, amelyek belefonódtak a hajába. Agyának egy része bizonytalanul ezt gondolta: ilyennek kell ennek lennie férfiak és nők között, ezért csinál mindenki ekkora ügyet belőle, ezért szeretik a férjek és a feleségek annyira egymást.
Jancsi lélegzése könnyűvé és szabályossá vált, teste ellazult, végül teljesen elernyedt. Elaludt.
Aliena megfordította a fejét, és megcsókolta fiú arcát. Jancsi nem volt túl nehéz. Aliena szerette volna, ha örökké ott marad rajta, álomba merülve…