Keleti Mese II.

A fürdővíz kezdett kicsit kihűlni, az illóolaj már teljesen beitta magát a bőrébe, de a lány nem zavartatta magát: csak mesélt újra nővérének.
– A Második éjszaka… - kezdett bele, de nővére pofon csapta.
- Hogy képzelhettél ilyet? Te, a legutolsó kéjencnek sem kellesz már, ha nem vagy érintetlen! Te bolond! – sipította, és kirohant Hazare szobájából. – Örülj, hogy nem mondom el apánknak! – Kiáltotta vissza a dühtől eltorzult arccal az ajtóból, aztán végleg eltűnt.
Hazare hitetlenkedve érintette vizes ujjait az égő arcához. Legördült egy könnycsepp, s a kád szélére hajtotta fejét.
- Nem vagyok bolond, nővérkém… - szipogta, s behunyta gyönyörűen ívelt szemeit.

Vissza, vissza az emlékek közé! Akarja azt az érzést, akarja azt az éjszakát, újra, és újra, csak átélni… az emlékképek kirajzolódtak, s a lány már az egész történetet újrakezdte magában, mint az utóbbi napokban oly sokszor tette…
Aznap éjjel is ugyanaz az eunuch várt rá, a bordélyban pedig ugyanúgy az Úrnő.
- A kis fürdőbe menjen ma… - utasította Leila, s intett az eunuchnak, kísérje őt oda. A lány csak bólintott, s némán követte, de belül égette a vágy: mit talált ki ma éjszakára a nő, miért nem a kémlelőfolyosóra vitette? Akarta látni újra a titokzatos gyönyörű táncosnőt, akarta újra látni, hogyan őrjít meg, és hogyan von igába egy férfit.
A fürdőnek vastag fa ajtaja volt, s az eunuch kinyitotta, majd be is csukta a lány mögött. A fürdő a földbe volt süllyesztve, a víz felett párapamacsok lebegtek, a felszínén pedig rózsaszirmok alkottak összefüggő szőnyeget.

A vizet hirtelen egy felbukkanó fej törte át. Hazare felsikkantott, és rémülten ajkai elé emelte ujjait. Nem hitt a szemének: a táncosnő volt az, felismerte rögtön. A nő csak rámosolygott, s közben kecsesen elkezdett kilépdelni a lépcsőn, a meztelen testéből egyre több- és több részlet villant ki, s végül ott állt előtte, életnagyságban.
– Tehát téged kell tanítni… - mondta, s választ sem várva megcsókolta a lányt.
Hazare ruháin keresztül is érezte a nő kemény mellbimbóját, a feszes bőrén végigfutó cseppek izgató táncát, de mindezt a csók tette teljessé: az ajkai szétfeszültek, a nő nyelve lassan térképezte fel a hercegnő ajkát, aki behunyva szemét próbálta az ösztöneiből viszonozni a kutakodást, de jócskán alul maradt.

A táncosnő hirtelen hagyta abba a csókot, s csak rámosolygott a lányra.
- Ennek a neve, a csók. – mondta, s megfordult, s a medence szélén ledobott ruháihoz lépett, s felkötötte derekára a kendőit, s mellére most egy hímzett melltartót csatolt. – A nevem Kiresha, és ma megmutatom neked, milyen érzés nőnek lenni. – gúnyos mosolya volt, s Hazare pironkodva felszegte a fejét.
- Tudom jól, milyen érzés! – kiáltotta ellenszegülve a nő fölényének, de az csak legyintett, és mosolyát már idegesítő, lenéző vigyor váltotta fel.
- Nem tudsz csókolni, és a tested rögtön válaszolt nekem. Nézz csak magadra: az ajkaid megduzzadtak, a tested remeg, kívánja, hogy hozzáérjek… semmit sem tudsz még te… nem az én dolgom megtudni, miért akartad, hogy tanítsunk, de én megmutatom neked, hogy semmit sem tudsz. – vészjósló hangja elrémítette a lányt, de újabb dühöt is csikart ki belőle. Hazare keze ökölbe szorult, és gyorsan cselekedett: megfogta a táncosnő kezét, és magához rántotta, s felágaskodva megcsókolta a nőt. Kiresha egy fejjel magasabb volt nála, s erősebb is volt nála: nem kellett sok erő, hogy ellökje magától a lányt. Hazare rálépett hosszú kendőjének aljára, s hátraesett, de nem volt ideje felkelni: Kiresha lángoló szemekkel már ott ült a csípőjén, a kezeit leszorítva a feje mellé.
- Te csak ne akarj engem kioktatni, te kis senkiházi! – sziszegte gyilkos hangon, s a nő kezeit csuklóban megfogta egy kézzel a hercegnő feje felett, a másikkal a kendőket kezdte el bontani. A szoknyaként hordott anyagok ellazultak, s csak lágy redőkkel omlottak már a lány combjaira, de Kiresha nem érte be ezzel, és a felsőruha fűzőjét is megoldotta. Hazare szíve a torkában dobogott. Már félt ettől a nőtől, kimondottan rettegett attól, hogy tényleg néhány mozdulattal az el tudja érni, hogy megadóan kövessen minden parancsot.

Kiresha megcsókolta újra a lányt, miközben szabad kezével az egyik mellét kezdte el morzsolgatni. A hercegnő mellbimbója rögtön megkeményedett, s ágaskodva követelt több törődést, de közben a nő áttért a másikra is, ami hasonlóan válaszolt.
- Erről beszéltem. – mosolygott a nő, s elengedte a lány kezeit. A nő a lány combjai közé kuporodott, végigcsúsztatva azokon hosszú ujjait, egyre csak felfelé futva, a comb belső ívén, majd megérintette ujjaival a liliom szirmait.
– Nagyon is vágyik már a tested erre… - mosolygott gúnyosan, de Hazare minden erejét lekötötte az, hogy ne adja ki a kitörni vágyó hangokat, így nem tudott mit visszavágni.
Kiresha ujjai szétnyitották a liliom ajkait, s hideg ujjai végigsimítottak a teljes kelyhen.
– Ezek itt a szeméremajkak… ezek pedig a kisajkak… - mondta, s közben ujjaival a megfelelő helyen járt. – ez pedig a csikló. – és ahogyan ideért, a hercegnő ajkait elhagyta egy halk kis kéjes nyögés.
– Igen, ez a legjobb… - vigyorgott a lány, s odahajtotta fejét a lány combjaihoz, s egészen a térdtől felfelé haladva végignyílta a jobb comb ívét, fel a szeméremig, majd abba is belenyalt.
Hazare ujjai görcsbe rándultak, a combjai megremegtek, a hasában pedig elkezdtek a pillangók táncolni. Érezte, ahogyan a nő nyelve végigsiklik az előbb megnevezett helyeken, ahogyan ajkai közé vette a már nevet kapó csiklót, ahogyan megszívta…

Kis sikoly hagyta el újra ajkait, s már meg sem próbálta titkolni, mennyire élvezi. Kiresha nyelvével megőrjítette teljesen: nyalt, szívott, lefetyelt. Egyik kezével a comb alatt átkarolva a lány lábát tárta még nagyobbra a terpeszt, a másik keze a lány hasán táncolt: ujjai simogatták, cirógatták, kényeztették a lány bőrét.
Hazare beharapta ajkát, ahogyan valami forróságot kezdett el érezni, ami kiindult onnan a liliomok közül, Kiresha nyelvének munkája nyomán… A forróság lüktetett, dobokat hallott a fülében, és ez semmi sem volt ahhoz képest, amit maga idézett elő. Ez még őrjítőbb, még vadítóbb érzés volt…

Apró nyögései átcsaptok hangos sikolyokká, ahogyan megnyílt előtte a gyönyör kapuja: Kiresha nyelve táncolt a szemérmek között, a csiklón, oly nagy kéjt biztosítva ezzel a hercegnőnek. A lányra löketekben, hullámokban tört rá az orgazmus, lihegve kaparta a földet, ahogyan háta ívben megfeszült, izmai összerándultak görcsösen, ő maga pedig rendszertelenül kapott levegőt.
A táncosnő abbahagyta, amikor elült az első orgazmus, és újra a lány fölé hajolt, megcsókolva őt. Hazare valami különös ízt érzett most a csókban.
– Ez a te ízed. – suttogta a nő a csók után. – mindenkinek van egy saját íze. A tied nagyon finom. – mosolygott, s újra megcsókolta a lányt.

Hazare teste most is megrándult még a kádban, ahogyan visszaemlékezett. Az a csók olyan vad, olyan szenvedélyes volt, érezte rajta saját és a nő akaratát is… hátborzongató és félelmetes volt, ahogyan a táncosnő átvette a hatalmat a teste felett. A hercegnő nagyot sóhajtott, s kiszállt a kádból. Ijedten vette észre, hogy mellei újra kemények, a bőre libabőrös, lenézve pedig látta, hogy nagyajkai újra szétnyíltak.
- Kiresha… - suttogta a csendes szobába: az a nő őrjítette meg ennyire.