Kéjutazás (II.fejezet)

Az időutazásról lehet kérdezni a metafizikusoktól, kibernetikusoktól, bárkitől, csak tőlem nem. Nem érdekel az egész, ami a háttérben játszódik, csak és kizárólag az eredmény. Lényeges, hogy épségben érkezzem a megadott koordináták szerinti helyre és időbe. Elhagyom tehát cinikus és rothado karalábé szagú társadalmamat. Így visszapottyanhatok egy ártatlanabb , tisztább milliőbe, ahol én leszek, aki többet tud mindenkinél. Remélem, élvezni fogom „új“világom társaságát. Figyelmeztettek, hogy az időutazás káros mellékhatása, hogy megnő az ember nemi étvágya és fokozódik exhibicionizmusa. Sebaj, legalább nem leszek frigó mama. Végre újra falni fogom az élvezetet két pofára és kidobhatom a síkosítómat, meg az avokádó és zeller kapszuláimat a szemét-trancsírozóba.

Egy cselédruhának nevezett dögös maskarában a céliránynak megfelelő kastély parkjában landoltam. Itt kezdődött ismerkedésem a 19.századdal. Gyorsan leltárt csináltam magamon , meg volt mindenem ,két kőkemény lufi nagyságú mellemet, keskeny csíknyira gyantázott fanszörzetemet is beleértve. Megnyugvással díjaztam, hogy fenekem rugalmasabb lett. Muffomban furcsa, türelmetlen bizsergést éreztem. A káros mellékhatás – konstatáltam magamban- és számító kis céda módjára elmosolyodtam. Megcéloztam a főbejáratot és magas sarkúm kopogására, ritmikusan riszálva indultam a cirádás kapu felé. Ha akkor sejtettem volna mi vár rám, lehet, hogy inkább beértem volna a napszámos parasztasszonyok cseppet sem irigylésre méltó sorsával. De nekem akkor még vonzóbb volt a pompa, az illem a kellem a rang meg egyéb úri dolog,...
Mintha az úri sperma sikamlósabb lenne?!

Giccses és cikornyás ajtókilincs fogadott, illetve nem fogadott, mert lenyomtam és nem engedett. Kiskacsómmal óvatosan megszorongattam az oroszlánfejes kopogtatót és bezörgettem. Kisvártatva kilencven és a halál közötti öregúr nyitott ajtót.
- Jó napot, dolgozni jöttem - mondtam.
- Bejelentem - nyöszörögte.
Be vagyok ám oltva - hadartam hamarjában, hogy bizalmat ébresszek. Beoltottak minden nemi úton terjedő betegség ellen. Akkora szérumot bökettem a nagy utazás előtt, hogy egy elefánt is járhatna a sanghaji kupiba, ö sem kapna trippert. Az öreg értetlenül bámult rám, mintha azerbajdzsánul darálnék, méghozzá dialektusban.
Betessékelt, én pedig megadóan követtem.

Egy véget nem érő folyosón haladtunk, a falakon rémséges banyák fotói lógtak. Nem ismerhették sem a make-upot sem a plasztikai műtétet akkoriban. Az agyoncicomázott keretek sikertelenül igyekezték ellensúlyozni a tartalom rútságát.
Nem hiszem, hogy akadna férfi, aki ilyen képek fölött polírozni kezdene.
Az öreg ritmikusan csoszogott és fújtatott egyszerre. Az egyik fordulóban kicsit megállt, kilihegte magát és közölte velem, hogy az úrnő már vagy tíz éve kikocsikázott, csak a gróf úr van itthon.
Igazából nem sok jelentőségét láttam a közlendőjének. Egy magányos gróf, akinek kocsikázik a neje, és elfelejt navigációs programot vinni,… ki a túrót érdekelnek az ilyen háttérproblémák.
Az öreg végül és végre behúzta a kéziféket.
- Várjon itt!- zihálta és eltűnt egy hatalmas kemény fa ajtó mögött.
Még tízig sem számoltam, mikor újra megjelent és beküldött, beküldött… Beküldött a hetedik menny kapuján.
Jóvágású, megkímélt ötvenes macho ült benn a szobában, röhejes háziköntösben, mégis vonzó volt.
Sütött belőle valami erő, vibrálás és egy jó adag szexuális kielégítetlenség.
Alig tudtam leplezni csodálatomat. Mennyivel másabb volt korunk puhány nyámnyiláitól. Mint igazi bika a satnya szarvasocskák között.
- Hallom munkát szeretne. - zengte isteni bariton hangján - Éppen elküldtem a rakoncátlankodó cselédünket, ha bírja a kemény munkát maradhat.
Bólintottam, mert hang úgyse jött volna ki a számon. Még hogy bírom-e a KEMÉNY munkát? Csak azt bírom-gondoltam.
- Menjen hátra a személyzet szállására, nagyapám majd oda vezeti.
Az öreg hajlott hátából már túl sokat láttam aznap, legalább egy örökkévalóságig araszoltunk egy labirintusban mire az úgymond személyzeti szállásra érkeztünk. Ha útközben nem szórakoztattam volna magam fantáziám dús termékével, amely a grófról és rólam szólt, talán már rég visszafordulok. Lelki szemeim előtt láttam, hogy miként fogja a gróf úr bevadulva tépni a ruhám és türelmetlenül, ellentmondást nem tűrően, egyetlen mozdulattal terpeszbe kényszeríteni lábam.

A személyzeti szálláson két tyúk és öt balfék lakott. Tehát én leszek a nyolcadik utas a kísértet-kastélyban, ironizáltam magamban. Közömbösen vették tudomásul szerencsétlenkék, hogy közéjük fogok tartozni, csak az egyiknek csillant fel pajzánul a szeme. Lovászfiú volt a drága, ártatlan nagy, barna szemekkel
Mondtam már, hogy imádom az érdeklődő és sokat sejtető tekinteteket? Imádom, ha megbotránkoztatok, szórakoztatok, ámulatot és megdöbbentést váltok ki? Még nem? Hát imádom.
Fel kellett magamra hívni a tejfeles szájú figyelmét. Elfordultam, véletlent imitálva levertem egy fakanalat, kecsesen lehajoltam, hogy felvegyem, háttal a lovászgyereknek. Rövidszoknyám szolidárisan fellibbent, hosszan, nyújtottan emelkedtem fel, időt hagytam nézőmnek, hadd gyönyörködjön a napfelkeltében. Amikor kiegyenesedtem a két nagy szempár óriásivá kerekedett, érzéki száját tátva felejtette, az orcája pedig szoft-pirosból vérvörösig színskálázott. A produkció tehát túl jól sikerült, a hatás leírhatatlan volt. Elfelejtettem, hogy akkoriban még hordtak bugyit, rajtam pedig még egy tanga nem sok, annyi sem volt. De hát tévedni emberi dolog.( mondta a sün és lemászott a drótkeféről és mivel a kényszer nagy úr, visszamászott...)
Kezdetnek talán meredek lett nekik a bemutatkozás, de majd megszokják. Megszok/p/ják? Biztos voltam afelől, hogy mi lesz az ártatlan képű lovászka esti programja:a paplanja alatt fog keresgélni és hogy talál valamit az fix.

Még aznap délután csatasorba állítottak és kőkorszaki viszonyok között, mindenféle tisztító oldatot és háztartási robotot mellőzve takarítani kellett a bazi nagy kastély porlepte szobáit.

A takarításról, súrolásról, sikálásról annak ellenére, hogy nagyon „érdekes“ most nem fogok mesélni, viszont a kefélésről, annál inkább. Nem kell különösen részleteznem azt sem, hogy nem voltam túlontúl népszerű kolléganőim körében, még azt is megmerem kockáztatni, hogy kijelentsem utáltak. A lovász viszont sóváran nézett a közös ebédek alkalmával. De az én libidóm csak a gróf felé orientálódott, mint ahogy az iránytű is felveszi automatikusan az észak-déli pozíciót. Minden porcikám vágyódott az érintése után. Hormonjaim teljes gőzzel dolgoztak és egyre kevésbé bírtam a szexmentes dolgos hétköznapokat.Megérkezésem negyedik napján már egész nap tocsogtam. Ha indián nevem lett volna, habozás nélkül rámoszthatták volna a „Lucskos muff“ dicső nevet. Apám biztos büszke lenne rám.
Este már komoly elhatározással bújtam az ágyikómba. Az ágyhacuka cirógatása is izgatóan hatott rám, ahogy betakaróztam. Nyögtem egy nagy keserveset vánkosomba.

A dunyhából hengerfélét formáltam és combjaim közé nyomtam. Hasra feküdtem, magam alá gyűrve. Izgatott, hogy olyan vastagra sikeredett, a szorítás, az izgalmi állapotom, no meg a keverő mozdulataim hatására az eredmény nem váratott sokáig magára. Annyira lihegtem, mint amikor utoljára lefutottam a New-Yorki maratont... hiába már nem vagyok mai csirke. Már egy sima maszti is elképesztő tüdőmunkát követel.
A néhány napi elvonás miatt éreztem, hogy kell még repeta, de már telefonos segítség kellett hozzá. Túlélő csomagot kértem a ketyerém nyomógombjain. Pár másodperc múltán kaptam is egy hyper-szuper foszforeszkáló, minden szögben állítódó és vibráló, központi cirkulációs- kenéses műpéniszt, ami szemre is könnyen összetéveszthető az igazival (hát még tapintásra). Még a kék erezet is élethű volt, nem beszélve a makk lila színéről, az már egyenesen művészi alkotásra sikeredett, igazi Masterpiece volt, páratlan az egész galaxisban. Akárki is találta fel, pihent agya lehetett, csak hallottam, hogy megkapta érte a Nobel béke díjat. Sok házasságban csak azért volt csend és béke, mert ez a házibarát csőre-töltve és haptákban állt az éjjeliszekrény fiókban.

Hanyattfeküdtem, szembe a nagytükörrel, szétraktam lábaim és becéloztam magam. Extra nagy volt a kütyü, de mivel csúszós voltam, mint egy vízisikló, hamar eltűnt bennem és forró lett tőlem, mint egy ősrégi hot-dog sütő.
A giccs - tükörben kéjesen bámultam, ahogy a műszerszám hatol és kitolat- hatol- kever és kitolat…S ahogy feszített, s ahogyan kitöltött, nincs arra kifejezés. Ezt csak érezni lehet, de leírni lehetetlen küldetés. Melleim ütemesen emelkedtek, a szemeim kezdtek behomályosodni, a fantáziám erőteljesen dolgozott. Ez az akció már hosszabbra nyúlt, viszont megérte a fáradozást. Oltárit szteppeltem. Szegény művecske is össze lett szorongatva rendesen. Eldeformáltan és lemerülve landolt a poratkás rojtköltemény szőnyegen. Hiába minden egyes alkalmat ki kell használni az élvezetekre, filóztam immár félholtan.
Mint pár héttel késöbb megtudtam maszturbálásomnak volt egy kukkolója.

A szomszéd szobában kényelmesen hátradőlve a kanapén, nagyon jól szórakozva, farkát ütemesen, váltott kézzel rázva a gróf úr mozizott.