Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John: Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Kéjutazás (5.fejezet: A bűvös szám)

Ezek után a fülemben duruzsoló gordonkás lecserélte a kottát és síró hegedűszóba kezdett, én meg olyan képeket kezdtem vágni, hogy hátam mögött többszörösen mumifikálódott múmiának csúfoltak. Ám az ember lánya nem azért hullámlovagol, hogy szép kis fejecskéje öles mélységbe süllyedjen, jött a gyönyörű nap. Ma is sokszor elképzelem, így sikerül túldobni magam valami bagatellos problemoson.
A vacsorát szerváltam főnököm diófa asztalára, mikor ő alig észrevehetően hozzáért kezemhez és rám mosolygott.

- Ez most itt a Jól kibabrálok veled játék?- kérdeztem önmagamtól, de a másik percben győzött bennem valami ösztönös naivság, amit odaadásként kódoltak belénk a teremtés kevésbé józan /vagy lehet, hogy legjózanabb?/ perceiben. Hát, zavaromban-avaromban orrommal nyitottam ki a nagyajtót távozásomban, hú, de dagadt, meg lila volt pár napig ez az amúgy is nyerges-orr. Borogattam is rendesen és csak laposkúszásbam mertem grófom közelébe merészkedni. Kár, hogy a legyezőt nem használhattam, mert cselédi sorom komoly „Stop”-ot rakott a használati utasításba.

Napokig nem mertem elmondani boldogságom okát senkinek, magamnak is csak tátogatva, meg a süketek nyelvén, de mivel a huszonhármas kromoszóma programban XX-el végeztem, muszáj volt kiadnom magamból a titkot, mert féltem, hogy egy reggel megfulladva kelek fel.
Amálka komoly siratófalnak bizonyult az elején, úgy éreztem tehát, hogy bizalmammal is megtisztelhetem. Egy könnyed délelőtt hozta elérkezettnek az időt.
- Képzeld Amálka, a gróf úr megsimogatta a kezemet és még mosolygott is hozzá - dicsekedtem nagy boldogan.
- Nagy ügy - mondhatom- nekem hetvenhétszer megsimogatta a kezem, megköszönte, hogy kotyvasztok neki, te meg rögtön elszállsz, mint egy bóbitás galamb - mondta egyszuszra, rám se nézve.
- Hogy a francba, hogy engem mindig képes valaki leráncigálni az iszapba,- tört ki belőlem a düh, amikor az illúzió értékes cserépvázáját újra kegyetlenül szétrugdosták.
- Hogy a francba lehet, hogy a te fejedbe elfelejtettek Alarm-szisztémát installálni, de legalább egy nyamvadt vagy nyeszlett, ütött- kopott vészcsengőt tehettek volna. Hát mit gondolsz, miért nyerítenek a lovak mostanában az istállóban? Miért adnak morzejeleket a harkályok az erdőben. Miattad. Hát a rókák megvesztek a röhögéstől. A mókusok lecukaharáztak a magas tölgyfákról. A farkasok puszi pajtások lettek a nyulakkal.

- Miről karattyolsz itt össze-vissza?
- Fogd vissza magad, húzzál papírszákot a fejedre, vagy legalább tegyél fel egy hegesztőálarcot, hogy elrejtsd a boldog vigyorod! Jobb volt, míg játszottad a titokzatos, meghódíthatatlan dámát, bár a szemed akkor sem tudott hazudni, te bevehetetlenke...
Ja és itt-ott tegyél egy kis takarmányt a szádba, mert lassan elfogysz nekünk. Kihullik nemcsak a fanszőrzeted, de még a hajad is, ha nem kapsz elég cinket. Olyan átlátszó lett a füled, hogy kiolvasom a Napi hírmondót rajta keresztül. A feneked meg ellapult, mit fog tapizni az úr, ha majd egyszer indulhatsz a pardubickei lipickei nagydíjon. Hát a piszkafa, Tonna Donna lesz melletted lassan, még a végén elkaparhatunk a kert végében, és ránk bizonyítják a szándékos emberölést.

És ne járkálj éjjelente a szobádban, mert nem tudunk aludni tőled. Ha esetleg nem vetted volna észre, te egy emelettel felettünk alszol, a kisprivilégiumoddal, de akkorákat sóhajtasz, hogy néha már komolyan aggódok, hogy az utolsót leheled- e vagy csak az elsőt. Ez csak pár jó tanács egy tapasztalt öregasszony szájából, de ha sértésnek veszed, csak vedd annak, akkor nem vagy méltó, hogy okítsalak.
Átlátszó fülem lángvörösbe gyúlt és magányomba szigetelődtem. Első gondolatom az volt, hogy az öregcsaj lassan és módszeresen el akar tenni láb alól, mert lehet, hogy pályázik a grófra. Fantáziám kapott egy löketet és láttam, ahogy a matróna csábtáncot lejt szerelmem Tárgyának. Ezután fantáziám piszkosul meglódult és hüledezve néztem, ahogy a „tapasztalt öregasszony” fogatlan ínyével kényezteti azt, aminek én már a nevét is elfelejtettem…

Komolyan foglalkoztatott, hogy elindulok megkeresni a Taygetoszt, /nem bázis-ugrás, hanem egyszeri leugrás céljából/, de féltem, hogy elkeseredésemben túlélőkésembe dőlnék, vagy szórakozottságomban magamra gyújtanám az erdőt, esetleg a grizzlik-etetőjébe vágnának szétszaggatott porciókban. Vagy ami még ettől is rosszabb, elkapnának a komancsok és kínzó cölöphöz kötnének, persze szemét módon előtte még elszívatnák velem a békepipát. Ennél a gondolatnál kicsit elidőztem, mert egyetlen szervem, amit nem ajánlottam fel pacsker-feldobás utánra, kezdett ébredezni és elég jól esett. Hosszú combomat szinte már látni véltem, kilépni az egyik gatyaszárból, de gyorsan visszadugtam… és letettem a mohás oldal keresgéléséről is…

Megfogadtam, hogy két hétig nem beszélek senkivel, de mivel a közlékenység gyógyíthatatlan betegségével láttam meg az égszínkéket, meg a szófosásra sem találtak fel még eddig hatékony vakcinát, mindössze két napig bírtam fogadalmam betartani.
A következő váratlan fordulat akkor következett be, mikor rózsaszirmokat találtam, kotlófészekké szétforgolódott, ágyamban. Először, mint tettest, a lovászgyereket neveztem meg magamban, de bizakodni akartam valaki másban. Szóval erőlködtem és figyeltem, mint egy éhes karvaly vagy egy buzgómócsing nyomozó. A lovászka szemében nem csillogott egy szikrányi romantika sem, így el kezdtem dédelgetni az új titkot, ami megszépítette az összes borús napot, meg csillagtalan éjszakát.

Amálkához nem mertem fordulni gyanúim üvegcsékbe töltött szirupjával, mert ha letörte volna növekedésbe kezdő illatos akácfámat, lehet, hogy egy életre szomorúfűzfát plántál belőle. Akkor meg már nem lett volna erőm még a másnapi felkeléshez sem, nem hogy a suvickoláshoz.
Ami mega sőt giga, egyre jobban kezdett érdekelni, ami a fazekakban fortyogott. Figyelgettem, hogy készülnek a tradíciós étkek és bele is feledkeztem sokszor a studírozásba. Eldöntöttem, hogy híres szakácsnő leszek, ha már egyszer hetvenhétszer méltó valaki a hálára, pusztán márcsak azért megéri. Először dagasztani akartam megtanulni, mert valahol olvastam, hogy időigényes és fárasztó munka, tehát tuti, hogy tapsot és ovációt kapok majd érte.

Dagasztottam is becsülettel, csakúgy dőlt rólam a víz, homlokom úgy gyöngyözött, mint valami szénsavval dúsított lőre. Aztán csak-csak hólyagos lett végre az a fránya tészta. Alig tudtam elválni a teknőtől, meg vajlingtól, mindössze négyszer kellett váltásruhát cserélnem egy bedagasztás alatt. Utána úgynevezett galuskát kellett szaggatnom meg csirkepaprikást kellett felsőfokon összeművészkednem, mert az volt grófom kedvenc menüje, hogy egyem a zúzáját. Már éppen kezdtem magam a gasztronómia királynőjének érezni, mikor Amálka leordított rekedtes hangján:
- A konyharuhát mi a bánatért főzted bele, te elbambult üszőborjú?

Na száz szónak is egy a vége, bármibe kezdtem, csak csőd, kozmálás, égés, vagy véres hirtelen sült lett belőle. Egy-két napi duzzogás után azonban újra csatatérré változtattam a konyhát. Mosogatáskor bokáig álltam a vízben, a ruhám meg olyan vizes lett, mint valami gagyi Miss vizes-póló versenyen de nem érdekelt a feddés. Amúgy is a tanuló pénzt komolyan el szokták kérni, le is gatyásodik sokszor az ember belé, mikor befizeti a következő szemeszternyit. Figyelemreméltó eredményeket kezdtem elérni a fűszerezés területén is, de szintén jövőből hozott tudásomra támaszkodva megnyugodtam, hogy csak az a nő meri lapáttal mérni a fűszert, akinek nemi vágya is rendben van. Megtanultam szalonkát spékelni, szalontüdőt főzni, tömjénes pácolt vadnyulat rittyenteni Hubertusné módra. Kezdtem azt érezni, hogy a sok tanulmányút mind felesleges volt eddigi életemben, végre megtaláltam önmagamat és úgy örültem, hogy majd elrepedt a szám.

Hát a sikerélmény komoly önbizalmat adott, de grófom közelébe kerülve újra egy megszeppent érettségi előtt álló diáklány félécske lettem, akinek nem ártott volna időpontot egyeztetni egy logopédussal. A fene se értette az összefüggéseket, pedig valaha /ha másban nem is/ az összefüggések tanulmányozásában egész jó eredményeket könyvelhettem el.
Az utolsó csepp a lavóromba ezután csurrant és csöppent. /Váratlanul, mint valami süvítő süvölvény meteor/

Éjjeliszekrénykémen egy rózsaszín illatos levélkét találtam, mégpedig mindenféle krix-krax-okkal kidíszítve. Először azt hittem, hogy csak egy kódex kitépett lapja lehet /vagy a halotti beszéd-em/, mert őrült nagy INICIÁLÉ kezdte a bevezető mondatot, utána pedig magyar szavak jöttek, de számomra tök érthetetlen sorrendben és rímekben hepciáskodva.
Többször átrágtam magam a sorokon, először héberre gyanakodva, hátha nevem héber átirata lehetett volna a kód a megfejtésre, de hasztalan töltöttem időm nagy részét ezzel. Megpróbáltam lóugrásban, bástyázva, hosszában, keresztben de mondjuk a parasztlépés okozott számomra a legkisebb nehézséget. Már éjjel-nappal ezen törtem a pár megmaradt agysejtecskémet, amik mint súlyos homokzsákokat emelgették a szakítószilárdság határáig történő megterheléseket, komoly sóhajokat és kisebb ordításokat hallatva a fordítás folyamán. A szinkrontolmács viszont fülig betakarózott és csak a szívvel volt hajlandó felvenni a műholdas eszmecserét. A kommunikációs zűrzavarra mellesleg betonbiztos egyértelműséget csapott az aláírás: az Ön Baltazárja, ami akkora csavarintásos írásjelekkel volt a levélke végére szinnyatúrázva, hogy szédültem, mint a hullámvasúton.

Mivel engem a rejtjelek mindig is nagy dolgokra sarkalltak, visszaküldtem a jövőbe a levélkét, így kérve segítséget a megfejtésre. Még aznap pofon csapott a retúr, mikor épp a cselédruhát neglizsére cseréltem.
„Ez egy megfejthetetlen zurukafferbivaly nyelven írt akármi, amit csak a te núbiai kaffermacska agyaddal lehet megfejteni. Már a nagy francia költő /lö Döpé’s Mödé/ is megmondta, hogy minden csak idő kérdése. Bogozgassad, idődből kitelik, neked ott nem kell háromfelé szakadnod!”

Egész éjjel fenn égettem a mécseseket, csonkig égett gyertyák jelezték a szomszédban üldögélőnek, hogy itt valaki komolyan gerjed a tam-tam dobokra, meg egyéb füstjelekre.
- Küldjétek el az Interpol-nak, vagy tudom is én, a legjobb orosz proffok dolgozzák fel, kémnőket vessetek be az ügy érdekébe, új software-ket kérjetek a japánoktól, dekódereket, de torpedó sebességgel, mert ez most életbe, sőt húsba vágó!- próbálkoztam újra.
- Elég volt és fogd be végre a lepcses szádat!- ez volt a rövid válasz, és feladtam velük a kísérletezést.

Ám egy nap jött a felfedezés, mesés /ki/találmány a hetvenhetedik négyzeten. - Heuréka,- kiáltottam a hordóból kiemelve ruhafogasra lefogyott habtestemet. Akkora világosság támadt bennem, hogy belefájdult sötétkék karikákkal körbe satírozott szemem.
A felismerés olyan láncreakciót indított el testemben, amitől az összes maghasadással foglakozó tudóst leszkanderozhattam volna…
Dominó effektusok? Ugyan! A kerék feltalálása? Minek! Ősrobbanás vagy a DNS megjelenése a Földön? Ezek a dolgok, mint rémült rovarok menekültek szégyenükben a fény elől. A természet óriási küklopsz kezében egy pöttömnyi Panna lettem, aki több négyzetméternyi erogén-zónává vált a pillanat törtrésze alatt.

Sorsom beVÉGEztetett.
Hozzászólások
További hozzászólások »
Lolamacko ·
Szeretem a hangulatát annak amit írsz.Amikor olvasom mindig Boris Vian jut eszembe.Érzem,hogy élvezed az írást. :innocent:
Mária de la Cruz ·
Köszönöm a tippet is, nem ismertem az illető írót, de olvasva az életrajzát, tudott élni, sajnos csak rövid ideig.
:)

lököttyúk ·
Háttal ugye nem kezdünk mondatot, szembe fordulunk. A szabállyal is.
Hát nekem meg az jutott eszembe, jó, hogy írtok, te Maruszja és a mackó.
Mária de la Cruz ·
Hm, most elbizonytalanítottál egy kicsit, sőt, ezt bogozgatnom kell egy ideig majd /lehet hogy pár napot vagy hetet.../
Köszike. :innocent:

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A Tortenetek csapata új oldalt nyitott a lányokkal való szex randevúzáshoz: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll.

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: