Ha nem akarsz lemaradni:

Értesülj a legfrissebb történetekről első kézből ott, ahol akarod!

BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legfrissebb történetek:
A nők bosszúja, 1. felvonás. történetnek a folytatása.
(Fantázia történet)
A történet a fantázia szüleménye, BDSM és Horror keveréke, de alapvetően a horrorba tartozik....
Lecsúsztam a fal mentén, és széttárt lábakkal csupasz fenekemmel a padlóra ültem. A fejem...
Sziasztok! Ez egy skicc, az első írásom. Szeretnék rá őszinte kritikát kapni! A történetet...
Friss hozzászólások
Dr. Stephen P. St.John: Sok gondolatom volt, de végül...
2024-03-28 20:01
Marthy: Mmm! Lányként os imádós történ...
2024-03-28 16:03
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:47
Marthy: Tökéletes ritmusú, nagyon jól...
2024-03-28 15:46
Materdoloroza: Pedig én is vártam a folytatás...
2024-03-27 22:41
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves!<br /> A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor...
Legnépszerűbb szerzők:

Kávémesék: Bileám, az otthontervező



Reggelente a munkába sietve, az emberpiacon kellett átvágnom. Nem tudtam nem meglátni a fásult, reménytelen arcokat. Egy ember volt csak, aki mindig mosolyogva cigizett a padon. Egy ráérősebb reggelen a kíváncsiság odahajtott hozzá:
- Jó reggelt! Kér egy cigit?
- Köszönöm – mondta, s elvett egy szálat. – Ez is jó, de igazából munkára várnék.
Bár éppen nem volt szükségem munkásra, de azért megkérdeztem, hátha…
- Mihez ért?
- Otthontervező vagyok.
- Építész? Házakat tervez? – lepődtem meg.
- Nem… Igaz, valamikor ezt tanultam az egyetemen, de felhagytam vele.
- Miért?
- Tudja, miután lediplomáztam, egy nagyvállalathoz kerültem és lakótelepeket terveztem. A minisztérium megmondta, mennyiből kell kihozni egy lakást, s mi ehhez igazodtunk. Aztán egy nap meglátogattak a szüleim, én meg azt akartam, hogy büszkék legyenek rám, így elvittem őket egy háztömbhöz, amit mi építettünk. Anyám hosszan hallgatott, majd megkérdezte: fiam, miért üres ezeknek az embereknek a szeme? És akkor döbbentem rá: nem szabad olyan házakat terveznem, amiben üres szemű emberek laknak.
Szerencsére jött a rendszerváltozás, így felmondtam és családi házakkal kezdtem foglalkozni.
- Az jobb volt?
- Egy darabig igen, de aztán észrevettem valamit: azok a párok, akik évekig nélkülöztek zokszó nélkül, beköltözés után beadták a válópert. Amíg készült a ház, mindent elviseltek, de amikor elkészült, egymást már tovább nem.
- Vajon miért?
- Talán azért, mert nem a szeretet, hanem a közös cél tartotta őket egybe. A kettőt gyakran összetévesztik az emberek. Jól kerestem, divatos építész voltam, de ez már nem elégített ki. Sok mindennel próbálkoztam, hogy jobban csináljam: asztrológiával, számmisztikával, végül azonban rájöttem, mit hagytam ki: az embereket.
Tudja, addig is meghallgattam a vágyaikat, elképzeléseiket, de ezek olyan csalókák. A megrendelt boldogság sohasem igazi. Amikor egy barátom megkért, hogy építsek nekik egy otthont, pár napig vendégeskedtem náluk, megfigyeltem, ki hogyan él, kinek mire van szüksége, hogy ne csak lakás, de otthon is legyen. Mikor a terveket megmutattam, meglepődtek, de bíztak benne és elfogadták.
- És aztán, boldogok lettek?
- Mint a mesében, míg csak meg nem halnak.
- Akkor, bocsásson meg, de nem, értem, miért lett munkanélküli.
- Látva a barátom házát, nagyon sokan kerestek meg, de elkövettem egy hibát: nem tudtam hazudni az épületeimmel. Olyan voltam, mint egy fordított Bileám: ő átkot akart mondani, de áldást tudott csak, én áldást akartam mondani, de átkot kellett volna mondanom, így inkább hallgattam. Sokszor pár nap után felálltam, kidobtam a jegyzeteimet és nem vállaltam a munkát.
- Miért?
- Mert megláttam, hogy az a család, az a házasság szét fog hullani, s ezt az új ház csak siettetni fogja. Elterjedt a hír, hogy akinek nem vállalom a megbízatását, magányos, boldogtalan lesz. Féltek hozzám jönni, nehogy szembesítsem őket saját nyomorúságukkal Szép lassan elfogytak az ügyfeleim, tönkrementem…
- És nem tudott volna olyan otthont tervezni, ami újra összehozza őket?
- Hiábavaló lett volna… A boldogságon a külső körülmények csak rontani tudnak, de segíteni nem. Vagy, ha igen, akkor az csak látszatboldogság.
Mondja, ön megbízna engem? – nézett a szemembe – Vállalná, hogy tükröt tartsak a boldogsága elé?
Válasz helyett inkább újra cigivel kínáltam, elköszöntem és továbbmentem. A kérdése még most is itt visszhangzik a lelkemben.
Hasonló történetek
7188
Fél évig volt az elvonón. Zsolt minden nap meglátogatta. Először csak szakmailag karolta fel, de aztán, ahogy Andrea szépsége, és nyugalma kezdett visszatérni, úgy szerettek egymásba. Mikorra a lányt gyógyultnak nyilvánították, tudták, hogy össze fognak költözni. Andrea vissza sem ment a régi lakásába...
5518
Csöngettek!
Kinéztem az ablakon és látom, hogy a fényes nyúlványokkal érkező ismerősöm ott ácsorog az ajtó előtt gúnyos mosollyal a szája szegletén. Mit tehetnék, beengedem és hagyom, hogy megtegye, amiért jött. Az ajtó kinyílik és belép rajta Ő...
Hozzászólások
Pusheen ·
Tetszett, nagyon elgondolkodtató volt, mint minden írásod. Gratulálok!:)

Rozványi Dávid ·
köszönöm! :-)

AmandaAdmin ·
Kedves Felhasználók! A tortenetek csapata új társkereső oldalt indított. Ismerkedés meleg férfiaknak: WWW.BOYSXX.SITE Ismerkedés heteroszexuálisoknak: WWW.TEENSFK.SITE Ezer erotikus történetet gyűjtenek össze ott, vannak ismeretségek és kommunikáció. Meghívjuk Önt, hogy csatlakozzon. Az ingyenes regisztráció továbbra is nyitva áll

A hozzászóláshoz be kell jelentkezned

Ha nem akarsz lemaradni: