BELÉPÉS
REGISZTRÁCIÓ
Legnépszerűbb írások:
pff
Barbara, Kedves! A villamoson láttam meg a nevetésedet, mintha csak Te lennél, akkor határoztam el,...
Legnépszerűbb szerzők:

Kávémesék: a remete és a hiúság, a szabadság, a szerelem útjai

Élt egykor egy szent életű remete, aki bár bízott Isten irgalmasságában, így üdvösségét nem féltette, de szent hiúsággal eltelve vágyott a szentség koronájára. Ezért arra kérte az Urat, hogy mutassa meg neki az utat, mely által bizton elnyerheti a szentség koronáját.
Az Úr meghallgatta imáját és elküldte hozzá angyalát, hogy az tanítsa a szentség útjaira a remetét.
Az angyal a remetét először elvezette egy nagyvárosi palotába, hogy megszámlálhatatlanul sok üzlet működött, melyekben sok cifra, s szemre kellemes nőszemély forgolódott. Az angyal rámutatott a leginkább feltűnőre, s így szólt a remetéhez:
- Ha nem leszel olyan, mint ezen nőszemély, mondom neked, nem nyerheted el a szentség koronáját.
A remete nem mert megszólalni, de igencsak furcsállotta ezen tanítást. Az angyal azonban tovább vezette egy tópartra, hol egy nőszemély ruháitól megszabadulva, mezítelenül élvezte a napfényt és a szabadságot. Az angyal rámutatott és így szólt:
- Ha nem veszel példát ezen nőszemélyről, mondom neked, nem lesz tiéd a szentség koronája!
A remete újfent csodálkozott, de még mindig nem mert megszólalni, így az angyal tovább vezette egy parkba, hol egy padon ülő férfira mutatott:
- Nézz rá! A szeretője kidobta, kinevette, megalázta, nem is válaszol leveleire, de ezen férfiú még mindig itt ül, hol egykor reggelente találkoztak. Végy példát róla, hogy tiéd legyen a szentség koronája!
A remete már igencsak küszködött önmagával, de követte az angyalt, ki a park egy másik szegletébe vezette, hogy egy férfi és egy nő felső ruházatát levéve szerelmeskedett.
- Nézz rájuk! Mert mondom, ha nem követed őket, nem lesz tiéd a szentség koronája!
A remete ekkor már nem volt képes türtőztetni magát és kifakadt:
- Távozz tőlem, sátánnak angyala! Mert látom ám, hogy nem a Magasságbeli küldött hozzám, hanem a mélységekben lakozó kísértő! Megmutattad nekem a hiúságnak és paráznaságnak megannyi faját, hogy mondhatod hát nekem, hogy ezeket kövessem, hogy a szentségnek koronáját vágyom elnyerni?
Az angyal megrázta fejét és szelíden magyarázni kezdett:
- Megmutattam neked az asszonyszemélyt, ki teste szépségének rabja: megvonja magától az ételt, testét naponta gyakorlatokkal gyötri órákon át, csak hogy szemre kellemesebb látványt nyújtson. Képes lennél-e ennyi szenvedésre, hogy Megváltónk szemében lelked szebb legyen?
A remete szomorúan ingatta fejét, mire az angyal így folytatta:
- Láttad az asszonyt, ki a vízparton levetkezett? Vajon le tudod-e annyira vetni az önzőséget magadról, mint ez a nő tette a ruháival? Mersz-e meztelenül Isten elé állni úgy, bűnös voltodban, mint tette ez a nő, amikor testi tökéletlenségét másoknak láthatóvá tette?
- Vezetőm az Úrhoz, bevallom neked, hogy nem – ismerte el a remete.
- És láttad a férfit, ki visszavárja hűtlen kedvesét? Tudsz-e így, feltétel nélkül várni, szemben az észnek minden érvével, Jézus kegyelmére?
- Most már látom, hogy nem lesz enyém a szentségnek koronája – szomorodott el a remete. – De, áruld el nekem, hogy a pártól, kik botrányt okozva nyíltan gyakorolták a szerelem tetteit, ugyan mit tanulhatok?
- Tőlük azt tanuld meg, hogy a szerelmükben teljesen egymás felé fordultak, számukra nem létezett külvilág, csak a másik. Képes lennél-e így elfeledkezni magadról, arról, hogy mások mit gondolnak, Jézus szeretetében? Mert mondom én neked, hogy a világ fiai jobban szeretik egymást és magukat, mint ti, akik a Világosság fiainak mondjátok magatokat, a Megváltónkat!
Erre a remete megbúsult,és hazafelé indult. S akárhány hiúval, szabadságra vágyóval, vagy szerelmessel csak találkozott, mindegyiket tisztelettel köszöntötte.
Mikor hazaért, megfáradtan elmondta éjjeli imáit és elszenderedett. Álmában megjelent neki Isten angyala és átnyújtotta neki a szentség koronáját, de a remete tiltakozni kezdett:
- Ugyan, mivel érdemeltem volna én ezt ki? Mivel lennék külön, mint a világnak fiai?
- Az alázatosságoddal, hogy ezt beláttad – mosolyodott el az angyal, s ezzel a koronát remete homlokára helyezte.
Hasonló történetek
Ismered azt az érzést, amikor rájössz, hogy valaki, valami iszonyúan hiányzik, és nem teljes az életed, mert nem kaphatod meg azt, amire istenigazából vágysz, nem kaphatod meg azt, amitől boldog lehetnél, kis morzsákra futja csak, de ez nem elég, mert a vagy szélviharként tombol benned?
Michel a következő hullám tetejéről vette észre a sziklát. Tudta, hogy vége van. A következő pillanatban a hajó pozdorjává tört alatta, ő pedig csuklóin a szétszakadt kötéllel elsüllyedt a hullámokban. Fuldokolni kezdett, de aztán rájött, hogy kap levegőt. - Biztosan valami légbuborékba kerültem - gondolta, de ekkor meglátta ismét a női arcot. Kék szemek, gyönyörű telt ajak, hullámos haj, mely egybefolyt a tengerrel lassan az alakja is kirajzolódott. Tökéletes keblek, lapos has vékony derék, és...
Hozzászólások
Még nincsenek hozzászólások
A hozzászóláshoz be kell jelentkezned