Karjaidban...

Felriadok…
Az álom és ébrenlét határán megpróbálom kideríteni ébredésem okát. Hirtelen óriási villámlás világítja meg a kis szobám, majd nem sokára hatalmas dörrenés rázza meg az éjszakát.
Esik… Vihar van. Ezért ébredtem fel. A fülledtség második bőrként tapad rám.

Kissé kábultan az álomtól próbálom rendbe szedni a gondolataimat és visszaemlékezni az elalvásom előtt történtekre. Már emlékszem… Itt voltál! Végre! Velem! Nálam! Beteljesült, amire oly rég vártunk. Már érzem karod a fejem alatt, kezed a mellem alatt pihen. Óvatosan mozdítom a fejem. A hajnali derengésben és az ismétlődő villámfénynél nézlek. Gyönyörködöm. Benned. Nézem, ahogy alszol. Így alvás közben sokkal kisfiúsabb vagy, mint ébren. Az álom és a kielégülés apró mosolyként játszik a szád szegletébe. Nézem a szád. Visszaemlékszem a csókodra, és valahol ott legbelül tétován újra útjára indul a vágy. Érezni akarlak, úgy, mint nem rég...

Fészkelődni kezdek. Hátat fordítok Neked, belevackolom magam az ölelésedbe. Szorosan a testedhez tapadok, mintha alvás közben öntudatlanul tenném.
Figyellek... Igyekszem egyenletesen lélegezni, mintha mélyen aludnék, ám közben figyelem a Te lélegzésedet. Mintha most másképp vennéd a levegőt, mint eddig. Valahogy olyan kis szuszogós volt, de most eltűnt belőle ez a hangszín. Lehet, hogy sikerült a kis praktikám?
Biztos, ami biztos „ öntudatlanul” az ágyékodhoz feszülök, és akkor megérzem azt a piciny mozdulatot, amivel felébredt benned a Férfi.
Sikerült! Ébren vagy. Érzem egyre jobban „ fel” ébredsz…

Kezed előre nyúl és tenyeredbe simítja a mellem. Érintésed nyomán elszabadulnak az ősi ösztönök. Hosszan elnyúló nyöszörgésbe engedem szabadjára vágyaimat. A vállamnál fogva megfordítasz, s hanyatt fektetsz. Fölém hajolsz. A szemedbe látom a vágyat. Igen! Akarjuk. Mind a ketten ugyan azt akarjuk. Átengedem magam az érintésednek. Mint két kis gyermek önfeledten játszunk egymás testével. Ismerkedünk egymással. A bőröd bársonyát simítom. Hol lágy, hol kemény, hol sima, hol lágyan serceg érintésem alatt a szőrzeted, s kényeztetésemre, szinte bársonyos simogatással felel. Szenvedélyesen csókolsz. Nyelved játékosan ismerkedik az enyémmel. Érzem a szád forró, nedves érintését. Édes a csókod. Bódító. Közben szorosan egymáshoz tapadunk, hogy még jobban érezzük egymás testét.

Bőröd a bőrömet simogatja. Ölelsz – ölellek. Érintésed nyomán a vér vad lüktetésbe, áramlásba kezd. Úgy érzem minden idegszálam az ölembe összpontosul. Játékosan birkózunk. Igazi nemek harca ez. Most én vagyok felül. Rád hajolok. A mellbimbóim ajkaid kényeztetésére keménnyé duzzadtak. Szinte fájnak. Végig cirógatom vele a mellkasod. Oh, mennyire izgató, ahogy lágy, alig érintéssel simulnak a bőrödhöz. A hasam alatt nekem feszülsz.
Akarlak, akarlak, akarlak!

Közénk nyúlok. Lágyan a tenyerembe zárlak. Lüktet a vágyad.
Fölém kerekedsz. Előbb kezeiddel, majd ajkaddal megérintesz ott, ahol az irántad érzett vágyam összpontosul. Remeg a combom. Hangos sóhajok adják tudtodra, mennyire akarlak, milyen jólesik érintésed. A válladnál fogva felhúzlak. Akarom, hogy szeress. Érezni akarlak magamban. Érezni, ahogy elveszted az önuralmad, ahogy nem létezik más csak Te és én.
Kínzó lassúsággal hatolsz belém. Köréd kulcsolom a lábaim. Felvesszük az ősrégi, szerelmi énekek ritmusát. Egyre fokozzuk a násztáncot. Lélegzetünk már csak hangos zilálás. Még próbálunk figyelni egymásra, kontrolálni a vágyainkat, hogy együtt érjünk a gyönyör csúcsára. Fátyolos tekintetemmel még látom, ahogy szinte átrajzolja arcodat a gyönyör, aztán megszűnik minden. Csak a belsőnkben tomboló érzés marad. Testünk ívbe feszül és átráng rajtunk a gyönyör.

Hullámokban érkezik a kielégülés. Feltörő sikolyomat a vállgödrödbe fojtom. Ott vagyunk fenn, ahová mindig vágytunk. Tökéletes a pillanat. A szerelem mindenek felett. Oh, mennyire szeretlek! A szememben talán a gyöngédségtől, amit irántad érzek, vagy talán a hálától az átélt gyönyör miatt néhány könnycsepp jelenik meg. Apró kis gyémánt cseppek. Az öröm vagy a bánat ékszerei. Fölém hajolsz és lecsókolod. Oh, ha tudnád milyen boldoggá tettél ezzel az apró mozdulattal. Felkínálom a számat. Szájon csókolsz. Könny ízű a csókod, de számomra most ez a sós íz a legédesebb a világon. Lassan elcsitulnak bennünk a vágy keltette hullámok. Légzésünk normalizálódik. Még bennem vagy, még hálásan simogatjuk egymást. Lassan megszárad testünk is. Aztán legördülsz rólam. Ölelésedbe vonsz, és álomba simogatjuk egymást. Remélem az átélt pillanatok örökre belém ívódnak.

Kinn még tombol a vihar, fülledt a levegő, de kis szobámban elcsitult a vágy keltette vihar. A szerelem szagú szobában egymást átölelve boldogan álmodunk s álmunkba talán újra egyek vagyunk.