Karácsonyi forrócsoki

Egy rózsaszín bugyogó volt rajtam. A flottírköntös a parkettán hevert. Nem foglalkoztunk vele. 
Az ágyban feküdtünk és csókoztunk. Becsúsztattam a kezem a boxerjába és tovább nyammogtunk egymás szájában.
Az ablakra pára húzódott és a konvektor pattogó hangokat adott ki magából.
Szerettem volna, ha a pillanat a végtelenségig tartana. Belekotortam szalmaszőke hajába és megéreztem tarkóján a kis mélyedést. Biztos baleset következménye volt. Talán mesélt is róla.   
Én voltam felül és éreztem, hogy a combjaim fájnak kicsit. Megpaskolta a fenekemet lágyan. Mintha azt mondaná: Ha nem leszel jó kislány, akkor jön a dádá. Ez néha izgatóan hatott rám. Olyankor jól esett rá figyelni.
A mellbimbómat akarta megpuszilni, de attól mindig libabőröztem,szóval tenyeremmel csajosan a mellkasomhoz irányítottam fejét. 
A szeme sokkal kékebb volt,mint szokott lenni.  Pupillája nagyra nőtt pontként meredt rám. Azt hiszem szép látvány volt, de abban a pillanatban felébredtem, nem éppen örömömre. 
Az ágyban feküdtem, de nem nála.Sóhajtottam egy mélyet és körbenéztem.A szoba közepén a karácsonyfa csupa szaloncukor volt és körülötte becsomagolt ajándékok. Nyeltem egyet. Anyám aludt éppen. Halkan a mamuszba bújtam és kimentem a konyhába, ahol minden olyan sterilnek hatott, mintha folyton takarítanának. 
Laza kontyba fogtam hajam és a pulthoz csoszogva eldöntöttem megiszom a forró csokimat.
Karácsony napja volt őnélküle. Neki meg nélkülem. Egymás nélkül.