Kalózok I.

1733

A nap világosodni kezdett. A hajó fadeszkáit átszínezte a lágyrózsaszín ég. Csinos vitorlás, oldalán megcsillantak az ezüst betűk: Mary.
Jól sejtettem, hogy William engem keres. Ki mást? A hajó nevét már régen tudtam.
Most elérkezett a pillanat. Jól tudtam, hogy csak a csoda menthet meg tőle. Imára kulcsoltam reszkető kezeimet. Anyám bejött, megcsókolta a fejemet és meghalt.
Olyan régóta tudtam, hogy mindez így fog történni... Miattam. Nem kellett volna meghódítanom.
A tükör elé mentem, és mielőtt befordítottam volna, megfésültem aranyló hajfürtjeimet. Hiába jött el e gyászos nap, a külsőm mit sem változott. Ugyanolyan voltam, mint mikor Williammel először találkoztam.

Holdfényes este volt. A gyertyák tüze lobogott a kertünkben, mikor apámmal kettesben bejött.
-A tied, fiam - mondotta apám. De nem voltam az övé. Elszöktem. Éveken keresztül. De tudtam, hogy engem keres. Eljön a Maryvel, és megtalál.
Kinéztem a tengerre nyíló viskónkon keresztül a tengerre. Sirattam anyámat, mert meghalt, vége van. Mindig gyűlölte Williamet, talán ő már akkor tudta, mit fog velem tenni, miről is szól ez a történet. Meg fogok halni, mondta mindig, meg fogok halni, ha eljön. Így is lett. El kellett volna szaladnom az asztaloshoz a koporsóért. Holnaputánra ígérte.
William felébredt. Kilépett a fedélzetre, és lesétált a hajóról. A háta mögött levonták a zászlót, és egy másikat húztak fel helyette.
Anyám sohasem lesz eltemetve-sírtam. A könnyeim között láttam, amint William idejön.

Berúgta az ajtót. Mindenbe belerúgott, amit csak meglátott. Csörömpölve törtek össze az értékek, amit anyám még a nagymamájától kapott. Családi ereklye.
Érdekelte is az őt.
Hátulról fogta meg a derekam. Nem fájt, a tenyere lágy és puha volt, de a szorítása erőszakos. Kíváncsi voltam, mit akar tenni velem.
Bevonszolt a fürdőhelyiségbe, a fadézsánkhoz, előtte az ódon tükör, már falnak fordítva. Visszafordította.
Csak álltam és néztem, mit tesz.
Megfogta az arcomat, és a tükör felé fordította. Láthattam magam előtt színarany fürtjeimet, vérpiros ajkaimat, rózsás arcomat és szelídívű nyakamat.
A karjaiba kapott, és felvitt a hajóra. A félelem minden szikráját magamban éreztem. A csönd, hogy nem szólt senki sem és nem tudhattam, mit csinál velem, megviselt. Éreztem a fűzőm szorítását a derekamon.

Azt kívántam, bárcsak elájulnék, de nem így történt. Sohasem ájultam el, bármily szoros is volt a fűzőm. Csak kibírhatatlan fájdalmat és bénulást éreztem. Ez rosszabb volt az eszméletvesztésnél is.
- Mary...-megszólított végre, megtörte a hosszú csendet. Rájöttem, attól félünk, amit nem ismerünk.
- Akarlak.
Egyértelművé vált további sorsom. Kivitt a viskónkból, én pedig néztem, néztem anyám testét és az összetört ereklyéket, amikre anyám úgy vigyázott, és gyűlöltem Williamot, aki azt hiszi, bármit akar, megkaphatja.
Felnéztem a hajójára. Kalózlobogó volt felhúzva rá.
Könnyek öntötték el ragyogó zöld szememet. Ennyi csapás...

Egy szobába vitt, és a franciaágyra fektetett, majd bezárta az ajtót. Körülnéztem. Puha volt és kényelmes, nagy tömörfa ágy. Jó érzés volt ráfeküdni, és én tudtam, hogy ezen a franciaágyon nyugszik majd az életem.
Halk csikorgással nyílt az ajtó, és William egy afroamerikai nő kíséretével együtt belépett. Az ajtót bezárta.
- A nő Kaylynn, rabszolga - magyarázta. Lehúzta róla a rongyos ruháját, és Kaylynn meztelenül feküdt előttünk.
William is levetkőzött. Láttam, amint lassan előtör a feszes nadrágból hosszú, vastag és kemény férfiassága. Merev volt.

Kaylynn teste gyönyörű volt. Keblei és feneke feszesek, ágyéka hívogatóan pompázott. Bár arca az abszolút szenvedést tükrözte, ajkai így is duzzadtak voltak, a szemei nagyok, arca sima.
Williamből kéjes hörgés hallatszott. Az ágyra fektette a nőt, és beléhatolt.
Tizenhat éves voltam, és ő volt az első férfi, aki ágyékomat érintette. Csak néztem, a döbbenettől megkövülve, hogy ilyen.
Falloszát körkörösen mozgatta a nőben, melleit kezébe fogta, aztán szájába vette és nyelvével ízlelte annak bimbóit. Nem akartam, hogy velem is ez történjen.
Láttam, amint e férfi testén megfeszülnek az izmok, és férfiassága még merevebb lesz. A nő is, ahogy láttam, kezdte élvezni.
Hirtelen megkívántam mindkettejüket, de az én feladatom az volt, hogy álljak és nézzem őket.
- Szeretsz-e - lihegte William a kéjtől erősen elfúló hangon.
- Igen - hörögte a nő, és elájult. Ekkor a férfi falloszát keményen Kaylynn szájába tette. Ettől visszanyerte az eszméletét.
Ott álltam, és néztem, ahogy az ágyon fekve, kéjesen, egyik élvezetből a másikba ugróan Kaylynn harapdálja az elé tálcán nyújtott keménységet, Williamet pedig földöntúli élvezet járta át. Újra ágyékába dugta azt, amire oly büszke volt.
A nő ágyékából vér tört elő. Fájt neki, egyenesen kínt érzett. Féltem Williamtől, és a nő is, de az csak tovább fojtatta. Mozgatta és mozgatta a kemény falloszt, vérben lucskolva, mígnem a nő meghalt.
Láttam, és éreztem magamban azt a tehetetlen dühöt, ami azt diktálta, fizesd vissza ezt ennek a vadállatnak.

Az pedig kiment. Kifutottam, hogy nézzem, mit csinál. Borzasztó látványban volt részem. William az élettelen testet bedobta a tengerbe. Krokodilok és cápák kaptak rá az ízletes húsra, és a szemünk láttára marcangolták szét.
Nem tudhattam, hogy velem nem teszi-e ugyanezt. De gondolkodni nem volt időm. Rám került a sor.
Bevitt a szobába, és letépte rólam a ruhámat. Az előző rabszolga már kellőképpen felajazta, így rám veszett vadállatként ugrott.
Egyszerre nyalta kebleimet, ágyékomat, a hasamat, csókolta arcomat, kezébe vette karcsú és feszes combjaimat, én pedig csak vergődni tudtam kezei között. Férfiassága az égnek meredt, és belémhatolt. Szűz voltam, és hihetetlen fájdalom járt át. Ő átérezvén kínomat, kéjeseket sóhajtott.
Mikor befejezte e kis előjátékot, letett az ágyára, és hasra fektetett, mint egy rongybabát. Teljes mértékben az övé voltam, azt csinált velem, amit akart.
Aztán újra a hátamra fordított, és bekapta kebleimet. Éreztem a nyelvét a mellbimbóimon, és, bár a lelkem tiltakozott, a testem élvezte. Vonaglottam. Akkor felállított, kis időre kiment, és mikor újra bejött, fekete zenészembereket és furcsa, minden láttató ruhákat hozott.

Fel kellett vennem az egyik ruhát. Az éles lila színben játszott, és három részből állt. Ő maga adta rám ezeket. Az elsőt a vállam alá tette, hogy csak kebleim látszottak ki. A másikat az ágyékomra kötötte, hogy csak egy kissé látsszon. A harmadikat a két combtőmre kötötte.
A ruhákkal nem más volt célja, mit kéjét fokozni. Intett a zenészeknek, és rám parancsolt hogy táncoljak. Körkörösen mozgattam a csípőmet, ringattam a fenekemet, és melleimet közeljátszottam a szájához, azonban bekapni már nem tudta azokat. A lágy, ritmusos zene folytatódott, én pedig táncoltam.
Vártam, mikor pattan el benne az ér. Most. Letépte rólam a rongyokat, letepert az ágyra, szétnyitotta puha combjaimat és keményen belémhatolt. Most is lágyan ringatni kezdtem fenekemet, ezzel csak fokoztam élvezetét.
Kicsúszott belőlem, és férfiasságát számba tette. Éreztem a sós ízt, amit az élvezet folyadéka adott benne. Nyögdécselt, és fogta a kebleimet. Végignyalta az egész testemet. A zenészek mit sem szóltak. Egyre tovább tartott, én pedig egyre kevésbé élveztem. Már rég megismertem az orgazmust, ő pedig vagy negyedszerre élte már át, mégsem hagyta abba.
A végére halálosan fáradt voltam.
Végre abbahagyta. A zene elhallgatott. Azonban a zenészek levették ruhájukat, és felém indultak.
Életemben először elájultam.

(Folyt. köv.!)