Kaland az unokatesómmal 2. rész

A következő pillanatokban egyszer a kezeimben markoltam a telefont, másszor letettem magam elé a poros üvegasztalra. Egyáltalán nem találtam a helyemet, megőrjített a hosszas várakozás. Kb. 30 perc telhetett el, és nem kaptam választ. Féltem, hogy mindent elrontottam és soha többé nem fogunk beszélni egymással. Már körmeimet majszoltam a feszültségtől, amikor megcsörrent a telefonom. A kijelzőn Réka neve villogott, én pedig megdermedtem a hirtelen hívás hatására. Reszketve kaptam fülemhez a készüléket, majd egy bizonytalan "Halló!" hagyta el ajkaimat.
- Szia Bence! Réka vagyok - válaszolt csilingelő hangon unokanővérem. - Figyelj, az üzeneteddel kapcsolatban..
- Igen? - vágtam közbe kétségbeesetten Réka szavaiba. Egy pillanatra csak sistergés hallatszott a vonal végéről, mire megszólalt unokatesóm.
- Én szívesen átmennék, de sajnos ma nem jó. Majd valamikor még visszatérünk erre, jól van? - kérdezte Réka kissé sejtelmesen.
- Jó, nekem mindegy, én általában ráérek. Szóval csöröghetsz akármikor.
- Persze, mindenképpen. De most ne haragudj, mennem kell. Szia! - mondta Réka, és lecsapta a telefont.
- Okés, szia. - búcsúztam el illedelmesen a szakadozó vonalnak. Kissé csalódottan tettem zsebre a mobilom, majd elnyúltam a citromsárga kanapénkon és gondolkodni kezdtem. Mélázásaim közepette Réka forró testét képzeltem el magam előtt, ahogy feszesen lovagol kemény farkamon. Nem tudtam ellenállni annak, hogy ne nyúljak magamhoz. Farmeromon keresztül simogattam szerszámomat egyre gyorsabban és gyorsabban. Már lekerült rólam a gatya is, amikor már tényleg nem bírtam magammal. Félredobtam valahova a sarokba, agyamat elborította a felizgult állapotom, már fogalmam nem volt semmiről. Az alsónadrágomon keresztül dörzsölgettem méretes dákómat, és közben folyamatosan Réka járt a képzeletemben. Egyre csak váltogattuk a pózokat, egyszer kutya, misszionárius, lovagló pózban dugtam Rékát, másszor 69-el kényeztettük egymás privát értékeit. Kb. 10 perc telhetett el, mikor meghallottam az udvaron, az autónk ajtajának becsapódását. Hazaértek anyáék. Hirtelen nem tudtam, hogy hova kapjak, csak futkoztam álló fasszal a nappaliban ide-oda, és a gatyámat kerestem. Ekkor anya lépett be a bejárati ajtón, mint mindig, most is energikusan. Én próbáltam takarni a farkamat, nehogy észrevegye, hogy az imént próbáltam könnyíteni magamon a nappaliban. Vakargattam a szerszámom, mintha viszketne, hátha ezzel nem tűnik fel anyának a nem túl hétköznapi látvány. Nem volt szerencsém. Anya egyből ráharapott a dologra, és faggatózni kezdett, hogy nincs-e valami bajom? Én egyre csak soroltam, hogy neem, dehogy, csak kicsit viszket, semmi komoly probléma nem áll fenn. Anya egyre jobban erőszakoskodott, mire én mit sem tulajdonítva szavainak, visszavonulót fújtam, és beviharoztam a szobámba. Pár perc múlva hallottam anyát, hogy kiabál:
- Benceee! Gyere ide! - üvöltött anya torka szakadtából. Idegesen rontottam ki szobámból, és megpillantottam a bűntől fűtött nadrágomat édesanyám kezében.
- Nem ismerős?
- De igen. - mondtam kicsit elvörösödve. Tudtam, hogy most lebuktam.
- Máskor ilyet ne csinálj a nappaliban. Jó?
- De anya, én nem..
- Nem érdekel. Többet nem akarom meglátni a földön a cuccaidat. - utasított anya, mire rájöttem, hogy nem vette észre a külön akciómat, őt csak a rendetlenség érdekelte. Örömittasan bevonultam összegyűrt gatyámmal a szobámba, és napomat henyéléssel töltöttem.
A következő 2 hétben Réka jelentkezését vártam, de nem kaptam róla hírt. Már kezdtem unni, hogy minden nap csak a képzelőerőmben létezik. Ez időben semmi nem történt, unalmas hétköznapjaimat már kezdtem elfogadni. Aztán egyik pénteken anya komótosan bejött a szobámba, majd lassan leült a szétszórt ágyamra. Fintorogva fogadta el a szobám állapotát, de aztán belekezdett mondókájába:
- Holnap ugye nincs semmi dolgod? - kérdezte érdeklődve.
- Nincs. Miért? - válaszoltam jelentőséget nem tulajdonítva édesanyám szavainak.
- Csak azért, mert holnap megyünk rokonlátogatásra Sanyiékhoz. - Hirtelen megváltozott a hangulatom, és izgatottan kezdtem el faggatni szülőanyámat.
- És mikor megyünk? És meddig maradunk? Mindenki otthon lesz náluk? - faggattam töretlenül anyát Sanyiékról, Rékáék édesapjáról.
- Mi ez a hirtelen érdeklődés fiam? - vágta közbe anya.
- Semmi, csak mostanában sokat dumáltam Rékával, és eléggé jóba lettünk, és örülök, hogy láthatom majd. - magyarázkodtam az érdeklődő szülőnek.
- Na jó. Akkor készülj fel holnapra! - mondta anyu, és kiviharzott a szobámból.
Este izgatottan feküdtem le az ágyamba, és elég nehezen nyomott el az álom. Nem tudtam mi fog holnap történni, de minden lehetséges verziót átvizsgáltam, ami csak eszembe jutott.
Reggel elég fitten másztam ki alvóhelyemről. Kicsattantam a tudattól, hogy újra láthatom a vadmacskaarcú Rékát. A családom persze lajhárokhoz hasonló tempóban készülődött, míg én már tűkön ültem az izgalomtól. Néha túlságosan is, mivel hatalmas izgatottságom közepette észre se vettem, hogy zsebre tett kezemmel farkamat simogatom. Gyorsan abbahagytam a magányos aktust, mivel a családom már felém tartott.
Amikor odaértünk Sanyiékhoz, már kicsattantam az izgalomtól, egyre jobban vártam a találkozást. Szokás szerint apa ment elöl, így ő láthatta először az ismerős rokonokat. Mindenki mindenkit köszöntött egy-két puszival, és máris kezdődött az egymás közti töretlen kommunikáció. Kicsit csalódott voltam, mert már a nappaliban ültünk és beszélgettünk, de Réka sehol nem volt. Aztán egy nem várt pillanatban belépett a szobába, és mosolygó szemekkel köszöntötte a vendégeket. Réka most is rohadt jól nézett ki, bár ez már kezdett általánossá válni. Barna haja kontyba volt felkötve, habár most nem festette ki magát, de arca így is elég megnyerő volt. Fekete cicanaciban álldogált az ajtóban, és egy zöld, kivágott pólóban mutogatta nekünk kebleit. Illetve inkább nekem. Fekete nike papucsában becsoszogott közénk, és leült közvetlenül velem szembe. Annyira kívántam már a szexet Rékával, hogy amikor leült unokanővérem, rögtön az jutott eszembe, hogy most ráült a farkamra. Akkor meg aztán teljesen kikészültem, amikor elkezdett fészkelődni a helyén. Szerszámom ismét égnek állt, és ez sajnos kicsit látszódott is a farmeromon. Észrevétlenül megigazítottam a farkamat, majd körbenéztem, hogy senki nem látta-e, mikor Réka tekintetével találkoztam. Épp az imént megigazított gatyámat nézte, és perverz mosollyal vette tudomásul az elért hatást. Tájékozódása után mélyen a szemembe nézett, majd résnyire nyitotta száját és megnyalta első két fogát, majd várta a reakciómat. Nagyot nyelve nyugtáztam a dolgot, majd vissza akartam jelezni Rékának, mire megszólalt:
- Kértek valami innivalót? - érdeklődött úgy, hogy észre sem lehetett venni rajta az imént alkotott dolgokat. Jól játszotta a szerepét. Természetesen röpködtek az igen, aha, ja, persze típusú válaszok, amire Réka bólogatva reagált, majd megint szólt:
- Rendben van. Bence, segítesz nekem? - kérdezte célozgatva Réka, amire én habozás nélkül felpattantam és talán olyan izgatottan követtem, mint leopárd az antilopokat.
- Na mizujs veled? - kérdezte Réka, mikor már beértünk a konyhába.
- Veled mi van? Vártam a hívásodat. - vetettem oda neki.
- Most itt vagyok. - mondta Réka, majd odahajolt hozzám, és belesúgta a fülembe: - És mindenre kapható állapotban.
- Mindenre? - társultam a flörthöz.
- Abszolút. - súgta még erotikusabban, majd a "t" betűnél, egy hihetetlen lágyat belelehelt a fülembe. Már teljesen égnek állt a farkam, és forró vágy kerülgetett, hogy hozzáérjek Rékához. Már éppen bátorságot vettem, hogy megcsókoljam, mire kiegyenesedett, és megszólalt:
- Na, menjünk vissza a többiekhez! - utasított Réka, majd belemarkolt a seggembe.
- Hmmm...- mondta elégedetten. - Most kvittek vagyunk! - kacsintott vigyorogva, és mit sem tulajdonítva az előbb történtekről, büszkén megindult családunk felé. Ezután semmi érdekes nem történt. Folyamatosan vártam, hogy Réka hátha megint kacsintgat, vagy megnyalja a száját, vagy akármi, de még csak a szemembe sem nézett. Nem tudtam, hogy mi történik. Mikor eljött a búcsú ideje, már nem is számítottam semmire, teljesen faarccal köszöntem el mindenkitől. De mikor megláttam Réka közeledő alakját, halvány reménysugarat kezdtem el érezni. Lenyomott nekem két puszit, majd belesúgta a fülembe:
- Holnap egyedül leszek itthon. - suttogta célozgatva, majd észrevétlenül, gyengéden ráharapott a fülcimpámra. Tudja, hogy mitől döglik a légy, annyi szent. Reagálni sem tudtam az iméntiekre, mert családom már távozófélben volt.
Amikor hazaértünk, megint nagyon fel voltam spannolva, és úgy éreztem magam, mint akin három csorda tehén áthajtott. 21 óra körül elaludtam, és 23 óra tájékán a telefonom rezgése ébresztett fel. Réka üzent:
"Emlékezz! Abszolút mindent!" Ez a csaj úgy játszott velem, ahogy nem lehetett. "Még annál is többet! ;)" válaszoltam neki, majd letettem telefonomat az éjjeli szekrényemre, és pár pillanat múlva elaludtam.