Jolika

A történet egyik főszereplője Jolika, családunk régi barátja. Amikor az öcsémet várta anyám, akkor került oda a céghez pályakezdőként. Néhány hónap alatt összebarátkoztak, és ezt a barátságot apám is elfogadta. Sőt, mint később kiderült, apai unokabátyám járt is egy ideig Jolikával. Nem véletlenül, kicsi a világ. Én is jóban voltam vele, sokszor vigyázott rám kisgyerek koromban, ha szüleimnek valami dolga volt. Ő volt az egyedüli felnőtt, akit tegezhettem. Sokszor ő volt, aki elvitt a Bábszinházba, és kiskamasz koromban sokat csavarogtunk a Várban, és a Margit-szigeten.


 


A történet kezdetén Jolika már komoly, érett nő, nálam 18 évvel idősebb. Csinos, karcsú és telt keblű. De nem olyan karcsú, hogy tűbe lehetne fűzni, nem olyan telt keblű, hogy kifolyna a melltartójából. Az igazi különlegesség azonban nem ez volt, szeme, ajka és keze igazán gyönyörű volt. Szeme égetett, benne elmerülni fantasztikus élményt jelentett, és ő pontosan tisztában volt azzal, hogyan tudja sminkkel ezt a hatást erősíteni. Keze feltűnően hosszúkás volt, kacsú ujjait szépen lakkozott izgalmasan hosszú körmök díszítették. Ez akkoriban, amikor még nem volt műköröm, nem kis mértékben növelte meg egy nő szépségét. Férje nem volt,  igazi nagy szerelme még az eljegyzés előtt meghalt egy baleset miatt. De magánéletéről mást nem tudtam.


 


A másik főszereplő én vagyok, a történet kezdetén 14 éves. Elvégeztem az általános iskolát, meglehetősen jó eredménnyel. Alkatom akkor is sportos volt, bár versenyszerűen nem sportoltam. A haverokkal a játszótéren volt elég alkalom a testedzésre, de időmet már egy ideje a zenetanulás töltötte ki. Szüleim ígérete alapján az évzáró után kaptam életemben először fröccsöt, erős higítással. Mint elmondták nekem, ezzel kívánták ellenőrzötté tenni az ismerkedésemet az alkohollal.


 


Nyár elején szüleim baráti köre összejött egy szokásos bulira, ahol a vacsora után zene volt, tánccal. A grillezett virsli után megittam az apám által készített fröccsöt, majd a zenére a korombeli gyerekekkel táncoltunk egy jót. Élveztük a nyári estét, és igyekeztünk nem összeütközni a velünk együtt táncoló felnőttekkel. Nem telt el sok, idő, amikor valaki bekiabált a társaságba, hogy „Torta!”. Kortársaim gyorsan eltűntek mellőlem, de én nem szeretem az édességet, és mindenképpen táncolni szerettem volna. Szomjas is voltam apu öccse kínált meg egy nagyfröccsel, amit gyorsan bedöntöttem. A felnőttek között táncospárt keresve megláttam Jolikát. Tetszett nekem már egy ideje, most habozás nélkül kértem fel. Ő csak egy pillanatig gondolkodott, tekintete egy másodpercre összekapcsolódott az enyémmel. Mikor bólintott, szép ajka mosolyra húzódott, de ez a mosoly egy kicsit zavart engem. Kicsit csúfondáros volt, kicsit fölényes, és úgy éreztem, belém lát. Éreznie, sőt tudnia kellett, hogy az este is többször megnéztem. Nos, tudta. Tánc közben tekintetemmel követtem mozgását, remek ritmusérzéke volt, jót táncoltunk. Ő is nézett engem, és élvezte a táncot. És nyilvánvalóan élvezte azt is, hogy tetszik nekem. A harmadik szám viszont lassú volt, és én egy kicsit tanácstalanul álltam, nem tudtam mit kellene tennem. Egy korombeli lányt  azonnal megölelnék, de Jolika felnőtt nő, nem is akármilyen. Ő néhány másodpercet várt, közben lassú pillantással végigmért. Mosolya nem változott, zavart is, de igézett is.


 


- Meguntál engem, vagy a táncot? – kérdezte. Még nem mondtam, hogy a hangja mély volt. És most éreztem benne az elfojtott tüzet.


 


- Nem... – habogtam, és sután odaléptem hozzá.


 


Először tánciskolás módon próbáltam megölelni, de ő derekára igazította mind a két kezem, és hozzám simult. Ott ringtunk a zene ritmusára, és én azt sem tudtam pontosan, hol is vagyok. Karomban tartottam, éreztem az illatát. Teste olyan érzéseket keltett bennem, amelyeket korábban nem éreztem, illatos nőiessége beburkolt és elvarázsolt. Az én testem egészségesen reagált, merevedésem lett. Szerencsére úgy tudtam lépni, hogy ez ne derüljön ki. De ez nem tartott örökké, az egyik szomszéd pár férfi tagja megcsúszott valamin, és össze is ütköztünk volna. Gyorsan elfordultam, hogy ne a táncosomnak ütközzön, és Jolika csak úgy tudta megtartani az egyensúlyát, hogy a két lábam közé lépett. Combja szorosan hozzám simult és titkom azonnal kitudódott. Megérezte az erekciómat, és én megszeppenve vártam, mi lesz.


 


Egy pillanatra megálltunk, és alaposan a szemembe nézet, továbbra is mosolyogva. Tekintete most már szinte égetett, felvillant benne az együttérzés, megértés, de a női diadal is. Elszállt a nekem örökkévalóságnak tetsző másodperc, és újra táncolni kezdtünk.


 


- Ennyire jól érzed magad, nagyfiú? – hallottam halk hangját. – Szereted a társaságot? Akkor élvezzed teljesen, és emlékezz.


 


Teljesen hozzám simult, karcsú ujjaival a tarkómnál beletúrt a hajamba. Nyakamon éreztem, hogy körmével lehelet finoman  megkarcolja a bőröm. Én tökéletesen belevesztem ezekbe az érzésekbe. Mámorosan táncoltam végig a számot, és adtam a végén puszit a táncosomnak. Arra sem figyeltem fel, hogy a második puszi milyen gyanúsan közel a számhoz csattant. Bódulatból ébredezve kísértem vissza a helyére.


-- Hoznál nekem egy pohár bort, kicsim? - kérdezte Jolika, a szokásos megszólítást használva. De most nekem milyen mély jelentése lett....


 


Kapcsolatunk innentől kezdve gazdagabb lett egy elemmel, egy titokkal. Jolika egyre többször kért tőlem kisebb-nagyobb szivességeket, kért lovagias szolgálatokat. Én nagyon szivesen megtettem mindent. Szüleim érzékelték a változásokat, de apám értette meg, mi is történhetett. Egyszer, amikor anyu megint csodálkozott, miért is engem kért meg a barátnője valamire, apu nyugtatta:


 


- Hagyjad, a barátnőnk talált magának egy apródot!


 


A történet folytatására, pontosabban az igazi történetre éveket kellett várni. Közben harmadikos gimnazista lettem, és Jolika életében is volt egy-két férfi. Pontosan képben voltunk, hiszen a családi barátság miatt mindent tudtunk róla. Én továbbra is “apródja” voltam, és soha nem tudtam a kéréseire nemet mondani. Nem mondhatnám, hogy álmaim asszonya volt, mert nem lenne igaz, de nagyon sokszor jutott eszembe az a tánc. Azt sem mondhatnám, hogy minden vágyam az lett volna, hogy a szüzességemet ő vegye el, de természetesen eszembe jutott. Ez a helyzet változott meg kissé, amikor egy hétfői napon a szüleim bejelentették, hogy apu cégével vidékre mennek szinházi előadásra, és valamiféle csapatépítésre. Csak vasárnap jönnek haza, pénteken Jolika alszik velem a lakásban, szombaton meg a nagymamához megyek. Bevallom, megdobbant erre a szivem, hát még másnap. Kiderült, Jolikának semmi programja sincs szombatra, ő lesz velem. De ennek ellenére sem készültem semmire, volt bennem egyfajta passzivitás. Meg fog történni, aminek meg kell történni.


 


Hozzá kell tenni még egy dolgot, időközben kissé megnyúltam, de továbbra is szálas, izmos alkatom volt. A gimis kiscsajok mindig jól fogadták, ha ismerkedtem velük, így tisztában voltam azzal, hogy ha Adonisz nem is feltétlenül lennék, de jóképű srác biztos. Addigra már komolyabb szintre jutottam a hegedülésben, sokat kellett (volna) gyakorolnom. Ezért sok olyan buliból kimaradtam, ahol a haverjaim tomboltak, de ez igazán nem hiányzott. A rendszeres fellépések a zeneiskolai kamarazenekarral minden alkalommal feldobtak, és a tanárnőm is éreztette velem, sokat fejlődtem az elmúlt években.


 


Elérkezett a péntek, és reggel a szokás szerint elköszöntem szüleimtől. Mikor menten haza tanítás után, nem is gondoltam semmire, ezért meglepődtem, amikor a lakásajtó felső zárjába nem ment bele a kulcsom. “Ki lehet itthon.... ja igen. Talán Joli.”. Nos, igazam volt, már ott volt, és pakolt valamit a nappaliban.


 


- Szia Dani! A főnököm elengendett minket korábban. Te nem mész hegedülni?


 


- De igen, csak még van időm. Gyakorolnom kell egy keveset, és a hangszer sem volt nálam.


 


A szokásos puszi a köszönéskor, és mentem azonnal a szombámba. Gyors hangolás, és elő a kottát. Elkezdtem játszani, és megláttam a kottefejek mögött az érzelmeket, és megpróbáltam lejátszani. Szabadabban bántam a tempóval és a hangerővel mint korábban, és a zene, az sodort magával. A végén meglepődtem, hogy Jolika áll az ajtóban, és néz engem.


 


- Nagyon szép volt...


 


Köszöntem a dícséretet, de sietnem kellett. Elraktam a hegedűt a tokba, a kottát a tarisznyámba, és felvettem a nyúlcipőt. Szerencsére nem késtem el, néhány percet még várnom is kellett a tanárnőnél, aki egy kisfiiúval foglalkozott. Majd jöttem én, és a zene megint elragadott. Énekelt és zokogott a hangszer a kezemben, de minden energia kiment belőlem. Kimerültem vártam, mit fog szólni. Egy darabig hallgatott, szinte kínos lett volna a csend, ha nem látom az arcán az átszellemültséget. Észrevettem azt is, hogy közben lopva, de alaposan végigmért.


 


- Ez nagyon szép volt, így még nem hallottalak játszani. Ez egy szerelmes férfi vágyódása. Kicsit csiszolni kell még az előadáson, de csak így tovább.


 


Meglepődtem azon, amit mondott. Még hogy szerelmes... és főleg férfi!


 


Az elkövetkező tíz percben a zeneszerző és a korszak ismeretében elmagyarázta, milyen részeknél sántított az előadásom, de ez a kritika teljesen építő volt. Sokat tanultam belőle. Megkaptam a feladatot a következő hétre és jó hétvégét köszönve elbúcsúztunk egymástól. Siettem ugyan haza, de a zeneiskola melletti parkban leültem egy kicsit, egyedül akartam maradni a gondolataimmal. Nem teljesen tudtam a hegedűtanár megjegyzését  hovatenni de Jolikára gondoltam rögtön. “Nem lehetek bele szerelmes....” igyekeztem magam meggyőzni, de eredménytelenül. Az elmúlt években az apródosdi szerepjátékunk következtében egy kicsit tényleg bele is szerettem. “Te marha, soha nem volt semmi esélyed, és most sem lesz....” voltam bizonyos, csak lelkem mélyén reméltem, hogy mégis.....


 


Hazaérve letettem gyorsan a hangszert és a kottákat a szobámba, és indultam a fűrdőszobába rendbetenni magam.


 


- Húsz perc elég lesz? - kérdezte a konyhából Jolika. - Már kezdek éhes lenni.


 


- Igen -válaszoltam az előszobából. - Mit fogunk enni?


 


- Hideg sültet, majonézes salátával. Tudom, szereted...


 


Valóban szerettem. A fűrdőszobában én is siettem, gyomrom jelezte, hogy kezd üres lenni. Gyors pillantás a tükörbe, a hosszú pihéimet le kell borotválni. Még nem volt erős, de hetente megnőtt annyira, hogy zavart. A zuhanyzással sem vesztegettem sok időt, a hűvös vízsugár kellemesen lehűtötte a testemet, és nem mellékesen zavarodott gondolataimat is higgadtabb kerékvágásba terelte. A családi szokások szerint a vacsorára normális ruhát kellett felvennem, ezért a melegre is tekintettel gézinget, és egy térdig érő shortot kaptam magamra. Robogtam ki a nappaliba, hogy segítsek, ha még kell. Egy pillantást vetettem a konyhába, ahol Jolika vette elő éppen a tányérokat. A látványtól földbegyökerezett a lában.


 


Elképesztően csinos ruhában állt ott, gyönyörű volt. Vörösre festett haja szabadon omlott le a lapockájáig, csak két csat volt benne, hogy elöl ne lógjon a szemébe. Szemét a szokásosnál egy árnyalattal erősebben festette ki, kissé oldalra húzva nőiesebb, egzotikusabb vonalat adott neki. Ajkát csak annyira rúzsozta ki, hogy formáját, szépségét kiemelje. Hosszú és hegyes körme pontosan olyan színű lakkal volt kilakkozva, amilyen a rúzsa, formás lábán a lábujjait is kilakkozta. De az igazán észvesztő a ruhája volt. Piros, fátyolszerűen áttetsző egyberuha, a szoknya rész ferdén szabva. A vágás vonala a jobb térd felett indult, és a bal combközépig ment fel. Az egyébként is szép hosszú lábakat a ruhával egyező színű magassarkú cipő nyújtotta meg. A ruhán belül egy hasonló színű betét takarta el a bugyit, de felül szinte tökéletesen látszott a melltartó, ami szintén piros volt. Döbbenettel vettem észre, hogy az valóban csak tartotta az egyébként is formás kebleket, alúlról, mint két kosár. De a két mellbimbó jól érzékelhető volt. Pillantásom visszasiklott a combjára, hogy még egyszer alaposan meg tudjam nézni a piros neccharisnyát. Az egész jelenség vadítóan izgalmas volt.


 


Én csak álltam ott, és szavakat nem találva bámultam. Ő néhány másodpercig némán nézett rám, arcán a már megszokott sokat sejtő és sejtetető asszonyi mosoly. Szeme mély tüzzel tapadt az én tekintetembe, és játékos szikrák villogtak benne. Tudtam, hogy elvezi azt, hogy ilyen hatással volt rám, és nem akart ennek a helyzetnek túlságosan hamar végetvetni. Éreztem szerszámomat merevedni, és bizonyos voltam benne, hogy ő azért várt, hogy számomra is világossá válljon a látvány hatásának jellege.


 


- Megijesztettelek, kicsim? - kérdezte, és adta kezembe a tányérokat.


 


- Neem... - habogtam zavartan. - Csak még sohasem láttalak ilyen csinosnak.


 


- Akkor 1-0 ide? - nevetett.


 


- Vita nélkül - nevettem vele.


 


A terítést gyorsan befejeztük és leültünk enni.


 


Zavarom majdnem teljesen elmúlt, de vesszőm csak egy kissé lankadt le. Evés közben nagy gondosan a tányéromat néztem, nem akartam újra megbámulni. Semmiségekről fecsegtünk, ő érdeklődött, mi történt velem az elmúlt héten. Elvárta, hogy kinyissam az üveg bort, és töltsek a poharakba. Koccintáskor az illemszabályok szerint a szemébe kellett néznem, és pillantásomat gyorsabban emeltem fel, mint ahogyan ő számított rá. Csak egy szívdobbanásnyi ideig, de a szokott mosoly helyett valami mást, valami melegebbet láttam. Valamit, ami mintha azt jelentené, hogy ő is örül, hogy most együtt lehetünk. Az volt a sejtésem, hogy most az ő gondolatai is elkalandoztak, mi tagadás nekem is. Az üvegpoharak elegáns koccanása jó háttere volt a jelenetnek. A néhány korty bor nagyon kellemesen zsongított el.


 


- Majd én elpakolok - mondta Jolika azonnal amikor megköszönve a vacsorát felkeltem az asztaltól.


 


A mosogatással szerencsére nem volt sok gond mert anyu ragaszkodott hozzá, hogy vegyünk mosogatógépet. Akkoriban hozták be az országba, és az ismeretségi körben nekünk volt szinte először. Én addig a szobámban eltettem a hegedűmet, a kottákat. Gyorsan kiraktam a tanszereket a hátizsákból, hátha szombaton szükségünk lesz rá.


 


Alig végeztem, amikor az ajtóból beszólt a szobába.


 


- Egy kis időre beugrok a fürdőszobába. Utána tévézhetnénk.


 


- Á, én inkább valami filmet néznék... - ellenkeztem.


 


- Rendben, válassz egyet - bólintott, ajkán a már ismerős mosollyal. - Tudsz olyan koktélt keverni, amilyet Misi szokott?


 


Misi az apám volt, és természetesen tudtam a receptet. Mondtam, hogy megcsinálom.


 


- Köszi! Csinálj egyet magadnak is...


 


Erre én magam is gondoltam. Két pohár, bele a rostos baracklé, és az alkoholok a szokásos sorrendben. De nem tudom miért, talán azért még egy kicsit zavarodott voltam, vagy talán tudat alatt terveztem valamit, mellényúltam a szekrényben, és nagyobb mérőpoharat vettem elő. Vagyis a koktél sokkal erősebb volt, mint amit apa szokott csinálni, de ez azonnal nem tűnt fel. Bele az apróra tört jégkockát, és készen is voltam. Gondolkodás nélkül vettem elő a két szívószálat, pedig emlékeztem arra, hogy apu erre a koktélra mindig azt mondta, hogy szívószállal veszélyes. Úgy véltem, hogy ennyi vagánykodás belefér. Utánna kiválasztottam egy videokazettát, amit régen láttam. A film éppen elindult, mikor Jolika visszajött. Nem akartam ismét megbámulni, csak egy gyors pillantást vetettem rá. Ennek ellenére észrevettem, valami megváltozott egy kicsit rajta. Kicsit nőiesebb lett, kicsit izgatóbb, de pontosan nem tudtam volna megmondani, mi változott. Érzékelte villámgyors pillantásomat és megszólalt.


 


- Egy kis női smink igazítás...


 


A kanapé már félig le volt engedve, és feltéve a lábunkat kényelmesen hatradőltunk. Kortyoltuk szívószálon át a koktélt, és néztük a filmet. Elég rövid idő alatt feltűnt nekem, hogy az ital erősebb. Ezt meg is mondtam neki.


 


- Sebaj, hangosabban és szélesebben fogunk mosolyogni! - kacagott, és nagyon tetszett a hang csengése.


 


A koktélban lévő vodka kezdett gyorsan a fejembe szállni, pedig még több, mint a fele az adagnak a pohárban volt. Ideje letenni a poharat egy időre. A kanapéról viszont nem akartam felkelni, néztem hova tudnám helyezni. Jolika észrevette, és megszólalt.


 


- Add ide, kicsim. Itt a szekrénykén elfér.


 


Nyújtottam neki a poharamat, fél szemmel még mindig a filmet néztem, nem figyeltem oda. De a puha ülés megtréfált, váratlanul besüppedt alattam, ahogyan fordultam. Gyakorlatilag ráestem Jolikára, aki két kézzel kapta el a poharat, hogy ne ömöljön rá a jeges ital. Fülig pirulva az ügyetlenségem miatt kértem elnézést, de ő csilingelő kacajjal nyugtatott.


 


- Nem történt semmi, nem ittál eleget...


 


De zavaromban megint egy kicsit figyelmetlen voltam. Nem tűnt föl, hogy amikor poharat átvette tőlem, két meleg tenyerével egy pillanatra megszorította a kezemet. Az sem tűnt föl akkor azonnal, hogy utána mintegy véletlenül körmével finoman megkarcolta a csuklómnál a bőrömet. De zavarom teljesen érthető volt, olyan közel kerültünk abban a pillanatban egymáshoz, hogy intim szféránk összeolvadt.


 


Visszafordultam a tévét nézni, de igazából már nem tudtam odafigyelni. A nő illata, a feltoluló emlékek, az aznapi friss benyomások elkezdték lassan de feltartóztathatatlanul forralni a véremet. Néhány perc alatt összeraktam, mi történt amig rádőltem a mellettem heverésző nőre, és lopva ránéztam jobb csuklómra, és igen, ott volt még a három köröm halvány nyoma. Megint csak lopva a nőt is megnéztem. Pontosabban a lábát, mert azt tudtam feltűnés nélkül. (Itt most egy közbevetés a kedves olvasóknak. Én akkor és ott nem tudtam, hogy Jolika mindezt jó előre eltervezte. Az apródosdi játék során ő is megismert és kiismert engem, és pontosan tudta, mire hogyan fogok reagálni. Évek el-ellesett pillantásaiból, és más nőkre vonatkozó megjegyzéseimből azt is tudta, hogy mivel tudja gondolataimat és vágyaimat magára irányítani. Valamint akkor és ott nem voltam azzal tisztában, hogy folyamatosan figyel, és rögtönöz.) Meglepődtem, amikor megláttam Jolika lábán a cipőt, mert mi le szoktuk venni itthon a cipőket, ez volt anya mániája. Ezt a vendég is tudta, ezért most biztos tiszta, de most a lényeg az volt a számomra, hogy izgatónak találtam. A nő, mintha tudta volna (hiszen tudta), hogy mit nézek elkezdte lassan himbálni a cipős lábát, majd álendítette a bal lábát a jobb térde felett. Megunva a néhány perces előadást, amit én lelkesen követtem, két kezével levette a cipőket. Azután bal lábát mindkét kezével végigsimította, mintha tudta volna (pontosan tudta, mint ahogyan azt is hogy mennyire izgalmasnak találom a szépen festett körmöket) hogy hipnotizáltam követem az útjukat. Újra visszafordultam, hogy úrrá legyek magamon, de nem sikerült. Inni akartam ismét, de pontosan nem tudom miért. Átnyúltam Jolika fölött és egy pilllanatra ismét belemerültem az izgató illatfelhőbe. Nem haboztam sokat, megittam szinte az egész maradékot. A tömény alkohol rámcsapott, de nem tompultságot hozott, hanem vágyaimat fokozta. Percek teltek így el, mikor Joli megszólalt.


 


- Tudod, Dani, nem felejtem el, amikor táncoltunk. Akkor nagyon tetszettem neked, és néha azután is...


 


- És most is - csúszott ki a számon akaratlanul is, de nem bántam.


 


- Ó... és ha jól emlékszem - folytatta áthevülő hangon -,  a parfümön akkor egészen felkavart téged. Most is azt használom.


 


- Igen, érzem... - habogtam -, és most is nagyon felkavar.


 


Ezt nem akartam kimondani, de kimondtam. Nem akartak tudatni vele, hogy most már mennyire szeretném testét is megismerni... De vágyam erősebb lett nálam.


 


Ekkor hirtelen történt valami, Jolika oldalra fordult, és alaposan megnézett. Nyoma sem volt semmi csúfondárosságnak, tekintete égetett, mosolya igézett. Minden eddiginél komolyabb hangon szólalt meg.


 


- Dani, kicsim. Ha ez így van, akkor a tervem szerint van.


 


Pontosan nem értettem a mondatot, de láttam feláll, és lekapcsolja a videót és a tévét. Szembe fordult velem, és megkért:


 


- Csússzál előrébb.


 


Megtettem, ő közelebb lépett, és térdemnél megállt.


 


- Már régóta tervezem ezt a pillanatot, hogy megköszönjek neked valamit, amit évekkel ezelőtt tettél velem. Táncolás közben akkor adtad vissza emberi és női méltóságomat, amikor az teljesen romokban volt. Azóta folyamatosan éreztem, hogy vonzó nőnek tartasz, bár eleinte ezt igyekezted titkolni. Sok erőt adtál nekem, és most szeretném mindezt viszonozni.


 


Én nem tudtam erre mit mondani, de így utólag sok részlet került a helyére. De nem akartam gondolkodni, elvesztem a világ számára.


 


- Beleülhetek az öledbe? - mire én csak némán bólintottam.


 


Térdemet kissé terpesztettem, gondoltam, hogy oldalt fog odaülni. De szemből ült rám lábát derekamra kulcsolta. Karjával is szorosan megölelt, és kissé rámhajolt. Mivel feje magasabban volt az enyémnél, haja illatos sátorként borult ránk. Elképzelhetetlenül boldog voltam, de tudtam, hogy még további gyönyör vár rám. Jolika hagyta egy ideig, hogy átadjam magam az érzéseimnek, majd ujjaival könnyedén megcirógatta az arcomat.


 


Amikor az ajkamhoz ért, megnyaltam körmét és ujját. Nyelvemet lassan járattam körben, mire hölgyem meglepődött.


 


- Te sem vagy semmi kicsim. Csókolj meg.


 


Az első csók kissé sutára sikerült, de azonnal követte egy másik. Joli nyelvével először behatolt ajkaim közé, és felfedezőútra indult, majd magába szívott. Nyelve irányította az enyémet, és ez sokkoló élmény volt. Először kóstoltam egy érett nő forró ajkát. Néha el-elszakította magát tőlem, de utána ismét azonnal játszani kezdett számmal, nyelvemmel. Ujjaival közben a tarkómat simogatta, néha körmével finoman meg is karcolta. Majd az ingem bő ujján benyúlva kezdte vállamat, lapockámat simogatni. Nem tudtam, mennyi idő telt el, de nem is érdekelt. Vágyam egyre erősődött. Abbahagyta a csókolózást, és némán nézett rám. Arca átszellemült, szeme tüzelt, égette lelkemet, testemet. Látszott rajta a vágy, hogy adni és kapni egyszerre akar.


 


- Mióta vártam erre... - sóhajtotta forrón, miközben tekintetemmel lassan néztem meg testét.


 


Láttam, hogy mellbimbói hegyes állnak majd kiszúrták a fátyolszerű anyagot. Tekintetem siklott lejjebb, a reszkető hasán át a szép csípőig. És ott megállt a tekintetem, még abban az önkívületi állapotban, amelyben akkor voltam, is egy pillanatra zavarba kerültem. A ruhája felhúzódott, és félig áttetsző csipkés bugyija szorosan a mereven lüktető vesszőmhöz simult. Mint mindig, most is követte a tekintetemet, és  elmosolyodott, mikor meglátta, mit nézek. Ez a mosoly a szerelmes nő mosolya, aki vágyakozik, és boldog attól, hogy másban is vágyat kelt.


 


- Annak is meg lesz az ideje - búgja, és hangja tovább forrósítja a hangulatot.


 


Lecsusszan az ölemből, és kézzel felránt a kanapéról. Határozottan húz az előszobán keresztül az én szobámba, másik kezében hozza poharát. Még van benne ital, és a jégkocka maradékától nyílván jeges is, mert a pohár harmatos. Leteszi az íróasztalomra, majd az ajtóban megállunk.


 


- Nézzünk együtt a tükörbe - mondja, és néztünk.


 


Nem tudtam mit akar, de nem kellett sokat várnom, hogy megérezzem. Hátúlról megöleltem, és simogatni kezdtem mellet, hasát. Ő hátradőlt, és formás popsijával ringani kezdett merev hímtagomat maszírozva. A hatás nem maradt el, egész testem remegett a vágytól. Nem bírtam már magammal, jobb tenyeremmel a szonya alá nyúlva megsimogattam a combját, majd határozottan belemarkoltam.


 


Nem hangzott el köztünk egyetlen szó sem, mentünk a szobámba. Gyors mozdulattal kikapcsolta a ruháját, és kibújt belőle, hiszen érezte, hogy vágytól mohóvá váló kezem már simán letépné róla. A melltartóját nem vette le, csak kivette teljesen belőle a mellét. A neccharisnya is formás lábán maradt. Újabb forró csók után lassan gombolta ki az ingemet. Őrjítően jól csinálta, főleg mert minden gomb kikapcsolása után megcsókolta a szabaddá váló bőrfelületet. Mikor kihámozott az ingből, megcsókolta a mellkasomat is. Bimbóimat egy pillanatra beszívta, majd picit ráharapott, majd körbenyalta. A forró kéj és vágy ujabb hulláma kapott el. A nadrágomból én magam bújtam villámgyorsan ki. Az ágyon egymás mellé bújtunk egy pillanatra, majd ő hanyatt feküdt.


 


- Fedezzed fel, kicsim, a testem. Kézzel, szájjal, amivel szeretnéd...


 


Ezt már nagyon vártam, először a keblét kezdtem simogatni. Formás, kerek és assznyosan puha volt, de még egyáltalában nem volt megereszkedve. Jolika szeme lazán lehunyva, meg-megrebben a szemhéja. Forrón megcsókolom, és most nagyon igyekszem, hogy mohóságom vissza tudjam tartani, mert eddig csak ő adott nekem örömet. (Mint kiderült később ez nem igaz, a kanapén már a bennem tomboló vágytól és reszketve meredő rudamtól elszállt egyszer.) Ajkam körútra indult, nyak, majd vállgödör. Ezután természetesen a melle. A bimbója szinte magától a számba csusszant, szivogattam, nyelvemmel lassan köröztem rajta. Egy kicsit rá is haraptam, de óvatosan. Teste egy pillanatra megremegett, majd ismét egy forró sóhaj következett. Én boldog lettem, hogy adhattam valmit neki, és mintha a kínzó vágyam is kissé alábbhagyott volna. Kezemmel is kalandozásra indultam, tenyerem lassan haladt lefelé. Mikor a köldökénél járt, hirtelen mefogta a kezemet és a tenyeremet rányomta a bugyijára. Szorosan maszíroztam, és láttam, jól esik neki. Ő a körmével karcolta a bőrömet, az érzés is és a látvány is vadító volt. A vörös köd újra az agyamon volt, de annyit éreztem, hogy sóhajai erősebbek és forróbbak lettek.


 


Ekkor egy váratlan ötletem támadt, ki akartam próbálni, amit egy a haverokkal titokban megnézett “oktató” filmen láttam. Felkeltem az ágyról, és odatérdeltem a földre, ahol a lába volt. Egyik lábfejét két tenyerembe vettem, simogatni kezdtem. Majd az izgatóan kilakkozott nagylábúját számba vettem, és erős szívásokkal szopogatni kezdtem. Még nyelvem körbe sem ért rajta, teste ismét megrándult, a lába majdnem kiszabadult a két kezem közül. Nagy, minden eddiginél forróbb sóhaj tört ki belőle. Félrefordított fejjel csodálkozva nézett rám.


 


- Ilyen rosszfiú vagy, kicsim? - kérdezte.


 


Éreztem, hogy mit szeretne, elindultam tehát ajkammal felfele. A bokája nagyon szép volt, imádtam, a lábszára sima, finom és szőrtelen. Egyre több jelét adta annak, hogy élvezi a játékot, combjait lazán nyitotta szét, egyértelművé téve, hogy mit szeretne. Térdénél egy kis szünetet tartottam, ujjaimmal is, ajkammal - nyelvemmel is becézgettem. De az ő vágyai erősebbek voltak. Kutató ujjai az arcomon matattak, körmeinek finom izgató karcolása újra felkorbácsolt. Két tenyerével erősen megfogta a fejemet, és berántott a combjai közé. Ajkam a bugyijához szorult, ami már teljesen lucskos volt. A parfüm és a felizgult nőiesség illat keveréke lenyűgözött. Lassú mozdulatokkal nyalni kezdem ruhán keresztűl, és a reakciókból éreztem, hogy jól esik partneremnek. De egy ki idő múlva  látni is akartam, és levettem a már feleslegessé vált, egyébként gyönyörű ruhadarabot.


 


Feltárult előttem Jolika kéjbarlangja a maga teljes szépségében. Dombocskája íve, a teljesen leborotvált szőrzet, a már nedvező ajkat tökéletesek voltak. Belecsókoltam az illattól mámorosan nyaltam-faltam. Nyelven szaporán mozgott, de nagyon figyeltem a reakcióira. Ha nyőgései szaporodtak, akkor én lassítottam, ha ritkultak, fordítva. Azt akartam, hogy sokáig élvezze a húzd-meg-eresszed-meg játékot. Ő is hasonlóan csinálta, amikor a nappaliban az ölemben ült. Mutatóujjammal lassan megsimitottam körbe a vulváját, majd az szinte önmagától becsusszant. Belűlről is simogattam, mire megremegett a teste.


 


- Óóh... - szakadt fel belőle, és simogatni kezdte fejemet.


 


Középső ujjam is gyorsan eltűnt a forró barlangjában, éreztem izmai tágulását, ahogyan befogadta. A remegés és a sóhajtozás most már egyre sűrűbben következett egymás után, tudtam hogy nincs messze a csúcstól. Én még szerettem volna egy kicsit tovább húzni a dolgot, de neki más elképzelése volt a befejezésről. Ismét megfogta fejem, és ágyékára nyomott. Nyelvem újra elindult volna körbe, de az újjaim miatt csak a barlang felső részét érhették el. Azonnal ráakadtam a csiklóra, nyalogatni és szivogatni kezdtem, a hatás azonnali és lenyűgöző volt. Csípőjét már riszálta, a sóhajok is rendszeresekké váltak, és éreztem, hogy hüvelye ritmikusan ráfeszül az ujjaimra. Aztán fogaimmal finoman, mint ahogy korábban a mellbimbóját, lágyan meghúztam a csiklóját. Teste ívben megfeszült, élesett sikkantott. Barlangja pulzált, és néhány másodpercre fogjul ejtette két ujjamat. Az orgazmus után elernyedve hevert és én csak néztem a gyönyörű testét. Boldog és büszke voltam, hogy ilyen örömet tudtam neki okozni. És tudatosodott bennem, hogy milyen régóta szerettem volna ezt.


 


Jolika haja kócosan terült el az ágyamon, homlokán kicsit csillogott a gyöngyöző izzadtság. Keble még hullámzott az élményektől, amikor mellé heveredtem. Megcsókoltam de alig-alig reagált, a cirógatásokra sem. Egy két perc után kinyílt lassan a szeme, utána nem sokkal már azt is felfogta, hogy hol van, és mi történt vele.


 


- Hát... nem semmi kezdő vagy - mondta. - Vagy csináltad már korábban is?


 


- Neem.... - pirultam zavaromban-, tudod vannak OLYAN filmek....


 


- Aha értem, mindenesetre ez egy tapasztalt férfitől is figyelemre méltő teljesítmény lenne.


 


Mosolygott, és gyönyörű volt, arcára volt írva az imént átélt gyönyör, és az adandó gyönyör ígérete.


 


Egy darabig csak simogattuk egymást, majd szájához emelte a kezem és puhán, lágyan belecsókolt a tenyerembe. Nyelvét végigfuttatta a mutatóujjamon, és máris beszippantotta puha ajkai közé. Nyelve körbejárt rajta, és fogával finoman bentartotta még egy ideig. Érzékeim zsibogni kezdtek, a vágyam erősödött. Ellentmondást nem tűrő módon hanyatt döntött, és tüzesen megcsókolt.


 


- Most én jövök, kicsim... suttogta forró hangon a fülembe.


 


Ajka, nyelve felfedezőútra indult rajtam, tenyérrel, ujjal, körömmel járta be a testemet. Nyalt, harapot, szivogatott, cirógatott, karmolt és simogatott ott és akkor ahol kellett. Egy darabig próbáltam irányítani, de meg kellett adnom magam.  Úgy játszott a testemen, mint egy mesteri zenész a hangszerén. Korbácsolta, vagy csillapította a vágyaimat kedve és tetszése szerint, pontosan érezve és tudva mit kell csinálnia. Elsodort a forró forgószél, és már nem voltam teljesen magamnál. Néha egy-egy pillanatra pontosan érzékeltem, mi történik velem. Igen, most a mellkasomat karmolja... most ez a lágy suhanás a haja, amivel végigsöpör rajtam..... Most ez a puha hegyes az egyik melle, amelyikkel a combom fölé hajol.... Megint egy pillanatra kitisztulok, amikor a mereven lüktető farkamat összeszorított melleivel simogatja föl-le.  Forró bódulat mögül érzem tenyerét a szerszámomon, majd hegyes körmének határozott karmolását... Meleg, nedves, biztosan a szájába vette a vesszőmet. Szakavatottam kényeztet, és ismét felcsap bennem a láng. Megint kis szünet, mintha a hideg italból inna...  cuppogás, lehet hogy a maradék jégkockát szopogatja. Fagyos ajka és nyelve rácsap meredő farkamra, pillanatra ez lelomboz, de megint forró és sodró minden. Elkap a forgószél, agyamon a vörös köd.


 


- Bennem legyél, Danikám... - suttogja Jolika, az ő hangja is rekedtes és túlfűtött.


 


Valami beszív, befogad magába, forrón és édesem öleli körül szerszámom. Biztos beleült, és most rajta lovagol. Igen hintázik, előre és hátra, kezével a mellére teszi a kezem. Markolom és gyúrom, a bimbó azonnal megkeményedik. Nem tudom, nem érzem, hogy mennyi idő telik így el, de nem is érdekel. Érzékelem, hogy föl-le lovagol, és én egyre gyorsabban közeledek ahhoz a ponthoz, amikor  már nem bírom magam visszatartani. Mellemre támaszkodik, körmei belémvájnak. Közeledik ő is a csúcshoz megint, hüvelye teljesen rászorul a merev tagomra. Nem bírom tovább, a láva kitör. Sok rángással pumpálom tele, miközben ő is elszáll. Közös kiáltásunk szerencsére a lakásban marad. Ritmikus összehúzódással üríti ki a hüvelye az összes magomat.


 


Jolika felforrósodott és kielégült teste rámhajolt, és lágyan megcsókolt. Lassan lelankadó farkam egyelőre benne maradt, mintha otthon lenne. Kezünkkel egymás becézgetjük, miközben testünk és vágyunk is lehül. De érdekes módon az együttlét varázsa és heve nem csökken, sőt...


 


- Fürödjünk, és menjünk csavarogni - javasolja Joli, miközben én ellenkezem.


 


Egy pillantás az órámra az íróasztalon, és a nagy megdöbbenés. A tévé bekapcsolása óta alig 2 óra telt el, fiatal még az idő.


 


Közös fürdés a zuhany alatt, majdnem “szűzies”, majd mind a ketten felöltöztünk villámgyorsan. Jolika ruhája csinos elképesztően, de nem olyan provokativ, (szóval előre készült), de a sminkhez és parfümhöz ÉN ragaszkodom. A cipője ehhez a ruhához is megy. Megpőrdül előttem az előszobában.


 


- Szalonképes vagyok? - kérdezte pajkosan.


 


- Mi az hogy - adok neki egy könnyű csókot.


 


Az utcán kellemes koranyári este fogadot minket. Meleg volt még, és a közeli kertek illatát is érezni lehetett. A sarokig azt játszottuk, hogy idegenek vagyunk, mert nem szerettük volna, ha a lakótársak rájönnének valamire. A sarkon megfogtam a kezét, és úgy mentünk tovább. Az egyik üzlet előtt megálltunk, ő nézegette a szoknyákat. Hátúlról megöleltem a derekát, és a nyakába pusziltam.  Egy pillanatra megremegett, majd illatosan rámdőlt, mind a ketten élveztük a pillanat meghittségét. Nem tudom, pontosan meddig állhattuk ott, amikor egy fojtott káromkodás rángatott vissza minket a valóságba. Egy kerékpáros férfi annyira megnézett minket, hogy majdnem nekiment a fának.  Mi nem néztünk egymásra, mert kitörne belőlünk a kacagás, elindulunk tovább, de derekát nem engedem el. A következő sarkon egy borozó, gondolkodás nélkül húzom oda, belépek. A söntés mögött mogorva faszi, de akadéskoskodás nélkül kiszolgál (nem vagyok ugyanis még 18). Kezembe nyomja a féllieteres boroskancsót, a két talpas poharat Jolikának adja. A legeldugottabb asztalhoz ültünk, egymás melletti oldalra. Majdnem teletöltöttem a poharakat, és mélyen egymás szemébe nézve koccintunk. Hosszasan, egymás arcát is újra feltérképeztük a szemünkkel. Én nem tudom ő mit látott rajtam, de én rajta sokféle érzelmet átsuhanni. Hálát, esetleg szerelmet is? Nem tudom. De azt biztosan éreztem, hogy nőiessége a maga számára is ki- és beteljesült most. Mind a ketten úgy ittunk a poharunkból, hogy a szemkontaktust nem szakítottunk meg. Mind akik erre a pillanatra mindörökké emlékezni akartak.


 


Majd elővette a táskáját, és kissé zavart, rekedtes hangon megszólalt.


 


- Dohányzol?


 


- Nem, de nem zavar...


 


Elővett táskájából egy dobozkát, benne mindenféle kellékek. Gyors mozdulatokkal lesodort egy cigarettát, még füstszűrőt is tett bele. Rágyújtás után az első szippantás hosszú és erős volt, a rudacska vége felizzott.


 


- Sokat cigizel? - kérdeztem, mert én ezt egyáltalában nem tudtam róla.


 


- Nem, napi egy-két szálat szívok el - mondta, és rámnézett. Szeme huncutul felvillant. - Egy jó szeretkezés után viszont mindig kell.


 


Éreztem, hogy egy kicsit elpirulok, de ez most nem zavart.


 


- És ez most neked jó volt? - ugrattam.


 


- Igen..... nagyon - hangja tompa és forró volt. - És igyekeztem, hogy neked is jó legyen.


 


- Csodálatos volt. Észbontó egy nő vagy.


 


Rámmosolygott megint, és balkezével kedvesen megsimogatta az arcom. Majd néhány perc hallgatás következett megint, lassan szívta a cigijét és néha elgondolkodva rámnézett. A borunk elfogyott, hoztam a kancsóban ismét egy fél litert.


 


- Kicsim, most el akarok mesélni mindent - nézett rám komolyan -, hogy tudjál és értsél mindent. Sok részletet a szüleid is tudnak, de az összeset nem. Nem igazán titkolom, de valójában nem tartozik rájuk. Úgye köztünk marad?


 


- Természetesen.


 


- Danikám, azt te is tudod, hogy miért nincsen nekem férjem. Azt sejted, tán tudod is, hogy voltak nekem hosszabb-rövedebb, időnként meglepően tartósnak bizonyuló kapcsolataim. Nem panaszkodhatom, jutott bőven boldogság és boldogtalanság is. A kerti buli napján, pénteken szakítottam egy férfival öt év boldognak tűnő kapcsolat után. Azért, mert megcsalt, és én véletlenül jöttem rá. Öt év után már kulcsa volt a lakásomhoz, nekem is az ő irodájához. Jól megvoltunk egymással, felmerült az is, hogy netán össze fogunk házasodni. Nem gyanítottam semmit. Szóval, akkor péntek délelőtt arra volt dolgom, ahol a munkahelye is volt. Gondoltam, beugrok és meglepem, amit egyébként sokszor hasonló módon megtettem. A folyosón az egyik munkatársa valamit zavartan hebegett, de nem foglalkoztam vele. Nos a folyosó végi tárgyaló ajtaján az ő hangját hallottam, hörgött, mint amikor mi is szeretkeztünk. Bepillantottam, és egy másodpercre földbegyökerezett a lábam. Ott kamatyolt az asztalon egy kis szöszi macával, már mindkettőjük eléggé be volt gerjedve. Engem természetesen nem is vettek észre. Halkan bementem az irodájába, kivettem a táskájából a lakáskulcsomat, és otthagytam az irodakulcsát. Pechemre, vagy a sors keze segített, a táskájából kiesett egy fényképtartó, egy bő tucatnyi képpel. Tudom, hogy a kamerája dátumozós, és ki sem lehet azt kapcsolni, így megtudtam, hogy ez a titkos viszony már két éve tart. Annyi lélekjelenlétem volt, hogy csak az utcán sírjam el magam, de ott már záporoztak a könnyeim. Rázkódtam a zokogástól, ott álltam összetörve, nőként és emberként egyeránt megalázva, kiürülve. Egy presszóban kértem egy vodkát, a pultos lány együttérzően egy decivel kínált. Ez annyit segített, hogy haza tudtam menni...


 


Keze ököllbe szorult az emlékek hatására, szeme összeszűkült.  Két tenyerem közé vettem, és addig-addig simogattam, el nem lazult. Utána lehajoltam, és kezet csókoltam neki... Ő jólesően hagyta a baratságos kényeztetést, megcsókolt.


 


- Apád fia vagy...  szóval otthon is zokogtam, tudtam persze, hogy a kapcsolatnak vége. De vártam a telefont, hogy magyarázkódjon, próbálkozzon. De a telefon csak egy órával később csörgött, Misi volt. Apád érdeklődött, hogy jövök-e, és pontosan mikor. Én a kagylóba elsírtam, hogy mi történt, és hogy nem megyek. Próbált rábeszélni, de leraktam. Alig egy órával később már meg is érkezett Saci,  anyukád, aki már tudott mindent. Kedvesen vígasztalt, és én nagyon lassan lenyugodtam. De a buliba nem akartam elmenni.  Az a szemét még mindig nem hívott, ennek két oka lehetett. Vagy állati nagyon élveztek, és nem ment még vissza a szobájába, vagy pedig magasról tesz arra, hogy lebukott. Engem mind a két lehetőség dühített. Anyukád azért nem adta fel, ruhát is keresett, és folyamatosan mondta, hogy biztos találkozok majd egy pasival. Akkor telefonált a frissen kirugott pasim, Saci jobbnak látta, ha ő veszi fel a kagylót. A szemével kérdezte, hogy akarok-e vele beszélni, és én hevesen ráztam a fejemet. Lerázta azzal, hogy szerinte később se keressen, és teljesen kopjon le rólam. Egy-két perc eltelik, megszólalt a mobilom, nem írt ki számot. Nem teljesen gyanútlanul, de felveszem, a volt pasim szólt bele. Próbálkozott az ilyenkor szokásos dumával, hogy csak most volt ilyen, bocsássak meg. Közöltem vele, hogy láttam a fotókat, és ne nézzen madárnak. Semmi közünk sincs már egymáshoz. Még próbált valamit mondani, de engedtem szóhoz jutni. Annyiban maradtunk.... És közben azért eldöntöttem, rosszkedvem ide, vagy oda, elmegyek... És nem bántam meg... Arcán egy pillanatra megvillant egy kicsit gunyorosnak szánt félmosoly.


 


- Persze nem tudom, Sacinak eszébe jutott-e volna, hogy kisfia lesz az egyetlen, akinek megtetszem.


 


Egy pillanatra én is meglepődtem ezen a megjegyzésen, de szélesen elmosolyadtam.


 


- Lehet, hogy nem örülne ennek a történetnek... de én csak jól jártam...


 


- A folytatást, legalábbis a te oldaladról ismered - szólalt meg újra, immáron rám nézve. - Mi, nők, akkor érezzük magunkat igazán nőnek, ha tetszünk valakinek, ha vágyat tudunk valakiben kelteni. Ezért éreztem nőként teljesen kudarcban magam, mert nem volt, akiben vágyakat tudtam volna kelteni. Ekkor jöttél te, és amikor a partin először megláttál, máris zavarban voltál, azonnal megtetszettem neked. Bár lehet hogy már korábban is, de akkor még nem éreztem. Amikor a szokásos puszit adtad, megbotlottál, és jó erősen, szorosan megöleltél, hogy ne veszitsed el az egyensúlyodat. Jó néhányszor rádnéztem, de a tekintetünk mindig összeakadt. Próbálkoztál nem egyszer megérinteni is, és éreztem, élvezed beszívni a parfümöm illatát. Benned, testedben az eddig ismeretlenül feltörő érzések és vágyak nagyon zavarba hoztak, és kamaszos ügyetlenkedéssel próbáltál ellenük hadakozni. De szemmel láthatóan semmit nem tettél azért hogy érzéseid forrását, vagyis engem, elkerülj. A te tetszésed és vágyad azonnal visszadta női önbecsülésémet, és ezért hálás akartam neked lenni. Amikor tánc közben is néztél engem, még akkor is, amikor azzal a fruskával roptad, már én is akartam veled táncolni. És nagyon boldog voltam, amikor tánc közben öleltél, és megéreztem, milyen hatással voltam, rád, mennyire kívántál. Ez már aznap női diadallá változtatta a délelőtti kudarcomat. Nem akarom tovább húzni a történetet, nagyon hálás voltam, neked, kesőbb suta udvarlásod, és az, hogy sohasem akartad tagadni, hogy tetszem neked és kívánsz, sok vidám, sőt boldog percet szerzett nekem. Én már akkor elhatároztam, hogy én akarok lenni az első nő az életedben.


 


Hajamba túrt, és magához húzott, ajkunk finom, de rövid csókban forrt össze.


 


- Hagy fejezzem be én a történetet - szólaltam meg utána. - Szép fokozatosan megismertél annyira, hogy ne okozzon gondot neked az én elcsábításom. Itt a vége, fuss el véle.


 


Megint az a titokzatos női félmosoly...


 


- Kicsim, ha el akartalak volna csábítani, bármikor sikerült volna - mondta mélyen, és szinte szerelmesen a szemembe nézve. - Akár a tánc utáni estén. De én meg akartam várni, míg minden szempontból komolyabb fiú leszel. Hogy mind a ketten nagyobb élvezetet kapjunk.


 


- Aztán meg - folytatta elgondolkodva -, nem is én csábítottalak el téged. Te akartad azt, hogy ne tudjál nekem ellenállni. Sok mindent elmondtál nekem, hogy mi fog meg téged egy nőben. Kicsit a magad ízlésére akartál formálni, és én örömmel alkalmazkodtam. Mert éreztem, hogy vonzalmad töretlen.... Nekem csak az volt a feladatom, hogy felszabadítsam a vágyaidat a gátlások alól. Hogy a vágyaidat ne elfojtani akarjad, hanem megélni. De néhány találóan odaadott olvasmány, és a mostani “végzet asszonya jelmez” ehhez elég volt....


 


Kissé meglepődtem, és nem találtam szavakat. A hallottak, nomeg az időközben megivott bor zsongott a fejemben. Éreztem, hogy jobb lenne hazamenni, ameddig a lábam viszonylag gond nélkül elvisz. Fizettünk, és kéz a kézben távoztunk.


 


Otthon újabb fürdés, majd újabb csodálatos együttlét. Nem volt olyan tüzes, mint először, de tovább  tartott, és sokkal meghittebb volt. A szombat és a vasárnap délelőtt csodásan telt, csavarogtunk egy kicsit a városban, és sokszor élveztük egymás testét. Dél tájban vasárnap őrült pakolás, egyikőnk sem akarta, hogy a szüleim valamit is megsejtsenek. Búcsúzáskor Jolika beírta az egyébként titkos mobilszámát a noteszembe (sejtette, hogy anyu tudja a telefonom PIN kódját, hiszen ő vette nekem), és  megígérte, hogy lesz még folytatás...


 


Utószó 1.


 


A szüleim egy kis késéssel, de nagyon-nagyon vidáman érkeztek haza. A frissen átéltek alapján azonnal megéreztem ennek okát, és azt is, miért izzik köztük most a levegő. Életemben most néztem igazán meg anyut, mint nőt. Combközépig érő ruha volt rajta, megmutatta szép lábát.


 


- Te milyen csinos vagy! - csúszott ki  a számon, mielőtt megöleltem volna.


 


- Köszönöm, kisfiam - válaszolta mosolyogva. - De te milyen felnőttesen ölelsz!


 


Kutató pillantása szaladt át rajtam, nekem sikerült ezt úgy állni, hogy az arcvonásaim nem rezzentek meg. Apám gyorsan körülnézett a lakásban és biccentéssel nyugtázta, hogy minden rendben.


 


- Danikám, gyere le az autóhoz - mondta utánna. - Kaptunk egy kis ajándékot, de nem tudom egyedül felhozni.


 


Amikor behajoltunk a csomagtartóba, halkan megkérezte egy cinkos kacsintással.


 


- Jól érezted magad Jolikával?


 


- Igen... --  egy kissé elpirultam.


 


- És Jolikában?


 


Néztem apámra megdöbbenten, teljesen elvörösödtem.


 


- Tudok titkot tartani - paskolta meg arcomat apám. - De ez tiszta logika. Ad 1, már rég óta tetszik neked, és játszátok kisded játékaitokat. Ad 2, az ágyad lába mellett megtláltam Joli egyik csatját, elgörbülve és eltörve; mielőtt anyád észrevette volna eltettem a bugyi mellé. Nyílván nem sakkoztatok az ágyban, mert akkor nem görbült volna el. 
Teljesen zavarban voltam.
- Ad 3 - folytatta mosolyogva -, Jolika olyan nő, akinek szinte lehetetlen ellenállni.


 


Egy pillanatra távolba meredt, láttam rajta, hogy kellemes emlékek suhannak át az agyán.


 


- És te? - kérdeztem váratlanul merészen. - Sikerült ellenállni?


 


- Mondjuk, hogy lényegében igen... - válaszolta titokzatosan...


 


Utószó 2.


 


Pénteken a hegedűórára korábban érkeztem, és meg kellett várni az időpontomat.  Alig végeztem a hangszer behangolásával, mikor betoppant az utánam következő növendék, egy fekete hajú leányzó. Jóban voltunk, de éreztem, többet szeretne. Az első darabot, a múlthetit, simán lejátszottam, a tanárnő útmutatásait is figyelembe véve. Szabó tanárnő megdícsért, majd intett, hogy jöhet a másik. Technikailag semmi bajom nem volt vele, sokat is gyakoroltam, de az utasítást nem tudtam követni. “Andante amoroso col fuoco”, vagyis lassan, szerelmesen, tüzesen. Bár a suliban olaszul tanultam, az itt nem sokat szokott segíteni.


 


Ismét felvettem a hangszert, egy kicsit igazgattam az állam alatt. A kotta nem kellett, mellete ránéztem a fiatal tanárnőre, szőkés hajára, szép arcára. És abban a pillanatban megszólalt az “andante amoroso col fuoco”, a zene vitt és sodort magával. De nem csak engem, láttam, hogy a tanárnő is csukott szemmel élvezi a muzsikát. Egyszer csak hevesebben kezdett a keble hullámzani, ekkor érezte és értette meg a zene által szugerált érzelmet. Szeme kipattant, és elkerekedve, csodálkozva mélyedt a szemembe. Szemöldöke kérdőn felszaladt. Meglóbáltam a hegedűt, komolyan, ami bólintásnak, igenlésnek hatott, mivel annak is szántam. Szabó tanárnő zavartan a szája elé kapta a kezét, fülig elpirult, de láttam rajta, hogy vallomásom most célbatalált...