Joanne’s night

Könnyek csorogtak alá a kivörösödött szempárból. Joanne már a nyolcadik romantikus drámánál tartott aznap, de nem akart felhagyni az önkínzással. A lejátszó hirtelen elkezdte szaggatni a lemezt. A nő meglepetésében gyorsan megtörölte arcát, majd kiugrott a pléd alól, hogy kimentse a filmet. Az utóbbi három napja nem telt kellemesen, nem vágyott még a morcos lemezkölcsönzős Mrs. Anderson zokszavaira is, így óvatosan kiemelte a DVD-t a forró lejátszóból.

Talán mégis ideje lenne lefeküdni, gondolta és a faliórára emelte tekintetét. Fél tizenkettő múlt pár perccel. Aznap éjjel fogmosás és fürdés nélkül hajtotta a fejét a párnára. Még sokáig forgolódott, nem jött álom a szemére. Pedig olyan jó lett volna, akár csak néhány órára feledni a gondokat. Ehelyett csak feküdt és Sam arca lebegett előtte. Azon gondolkodott, hogy tulajdonképp miért is sír? Hiszen ő mondott nemet egy újabb kapcsolatra. Ő nem akart belevágni a nagy szerelmi vállalkozásba. A férfi egy szóval se bántotta. Sőt, ilyen kedvesen még soha senki nem viselkedett vele. Mégis kosarat adott neki. Felült az ágyon, s homlokát a tenyerébe tette. Miért fél a kihívástól? Hisz, nem törvényszerű, hogy egyik kudarc követné a másikat. De már túl késő ehhez. A férfi gépe felszállt, soha többé nem találkoznak és ő csak most döbbent rá, hogy beleszeretett ebbe az emberbe. Talán Jo élete végéig bánni fogja a döntését. Azonban egy valamiben biztos volt. Azt a meleg mosolyt és a lágy kézfogást sosem feledi.

Kikászálódott az ágyból és a konyhába ment. Hajnali kettő körül járhatott az idő. Benyúlt a hűtőbe és kivette a tejet, hogy töltsön magának egy pohárral. Valaki kopogtatott. Joanne nem rezzent össze, nem lepődött meg. Megszokta már. Katey, a szomszéd 18 éves kamasz, biztosan megint tilosban kiszökött a házból és elfelejtett kulcsot vinni magával. Nem egyszer esett már meg, hogy a lány egy mini ruhában vacogva toporgott Jo tornácán, hogy elkérje a kulcsot, amit az apja adott a nőnek szükség esetére. Ő sosem zsörtölődött emiatt, hisz alig volt tíz évvel idősebb tőle, emlékezett még a hasonló élményeire tizenéves korából, egyébként a lány az éjszakai mentőakciókat mindig meghálálta hétvégén egy kis takarítással. Jo a bejárati ajtóhoz sétált és kinyitotta, nem törődve a hideg novemberi széllel, de nem Katey állt ott. Sam volt az. Sam, akinek a Föld másik féltekéje felé kéne épp tartania. Sam, aki még ott a tornácon is azzal a meleg mosolyával ajándékozta meg, miután néhány nappal azelőtt komoran nézte az asztalt, mialatt Jo hosszasan ecsetelte, hogy mért nem akar egy újabb kapcsolatot. Jo megborzongott. Nem szólaltak meg, csak egymás arcát nézték. A férfi mélyen a szemébe nézett, majd pillantása lejjebb csúszott és zavartan elfordította tekintetét. A nőben ekkor tudatosult, hogy csak egy lenge hálóing van rajta, ami hiába ér le bokáig, amilyen hosszú, olyannyira áttetsző is. Fülig vörösödve rohant el az ajtótól, hogy keressen valamit, amit magára vehet.

Első mozdulatával felborította a ruhafogast és kabátja a földön landolt, amiben aztán megcsúszott és majdnem a nyakát szegte. Ügyetlenkedve a nappaliba botladozott és, jobb híján, a kanapén heverő plédet terítette magára. Visszaszaladt az ajtóhoz. Sam még mindig az egyik kerti lámpát nézegette érdeklődő tekintettel.
- Gyere be – mondta erőtlen hangon, mire a férfi beljebb lépett a házba. Becsukta mögötte az ajtót, majd a nappaliba terelte és leültette a díványra – Nem úgy mondtad, hogy ma visszautazol Sydney-be?
- Nem igazán. Úgy volt, hogy tegnap megyek. Most viszont hajnali két óra huszonnégy perc van és csütörtök. Furcsa, hogy nem ezen csodálkozol – komoly arccal fürkészte Jo-t, aki újfent elvörösödött, hisz valóban elmúlt szerda, két és fél órával.
- Épp egy pohár tejet készültem meginni. Te kérsz valamit? – kérdezte zavartan és a pult mögé lépett. A férfi szája mellett újra megjelentek a mosolygödröcskék.
- Nem, köszönöm.
- Mért jöttél ide, Sam? – a nő letette a poharát és próbált határozott hangon beszélni. Érezte, ha egy percre is elveszti önuralmát izmai felett, görcsösen elkezdhet remegni. A férfi mély levegőt vett és beszélni kezdett.
- Kiértem a repülőtérre és bejelentették, hogy késik a járatom egy órát. Így leültem és vártam. Gondolkodtam. Talán 25-30 percig. És rájöttem valamire. Annyiban hagytam a dolgot. Régebben meggondolatlanul belevetettem volna magam a küzdelembe, de most, amikor közölted, hogy nem akarsz tőlem semmit, még egy esélyt se kértem, hogy bizonyíthassak. Pedig csak a döntéseddel kellett volna dacolnom. Tizenéves koromban képes voltam más srácokkal felvenni a versenyt, csakhogy én kerülhessek ki győztesen, most pedig megfutamodtam. Én nem akartam hazamenni. Amikor azt mondtam neked, hogy nem érdekes, mert a héten úgyis hazautazom Ausztráliába, igazából hazudtam. Ezt akkor és ott döntöttem el.
- Sam, én...
- Ne! Ne szólalj meg! Ha ugyanazt akarod elmondani, felesleges, mert felfogtam minden szavadat. Ha meggondoltad magad, akkor sem akarom most hallani. Bőven lesz még időd átgondolni a dolgokat. Itt leszek. De most nem azért jöttem, hogy erről beszéljünk.
- Akkor miért jöttél?
- Nem tudom. Azt hiszem azért, hogy lássalak, és halljam a hangod. Tudom, ezt máskor is megtehettem volna. Amikor esetleg ruha is van rajtad – itt felnevetett -, de most jutott eszembe, most jöttem el.

Joanne bólintott, és leült a férfi mellé, kezében két pohár tejjel. Az egyiket átadta vendégének. Végignézett borostás arcán, szomorú barna szemein és hullámos haján, majd lejjebb és tekintete megállapodott a kabátján, amit még mindig nem vett le.
- Nincs meleged?
- Igazából nem tombol nagy hőség – mosolygott és kicipzárazta kabátját.
A nő a kandalló felé sandított, ahol már épp csak egy kis parázs égett. A tűzről teljesen megfeledkezett. Felállt és átugorva a dohányzóasztalt, a tűzhelynél termett, hogy rádobjon két termetes rönköt a kihunyni készülő parázsra. Visszaült és hamarosan a barátságosan ropogó tűz fénye töltötte be a helyiséget. Nem szóltak, csak ültek egymással szemben. Nem kellettek szavak. A hosszú, mély pillantásokból megértették mindketten, hogy mit akar a másik. Két üres pohár állt az asztalon. Talán 10 perc telhetett el így, amikor Jo válláról lecsúszott a pléd. Sam odanyúlt, hogy visszategye, de kezét nem vette el. Rácsúsztatta a nő arcára és mutatóujjával végigsimított az egyenes állkapcson. Joanne a kézért nyúlt, de a férfi félreértelmezte a mozdulatot és gyorsan visszahúzta azt. Nem akart tolakodóan viselkedni. A nő levette magáról a plédet és a földre tette. Félénken mosolyogva húzódott közelebb, mire Sam erős karjait a derekára kulcsolta. Így ültek az ölelésben és a férfi ajkaival elkezdte simogatni a nő száját. Nem csók volt ez. Csupán valami kedves játék, mégis Jo libabőrös lett. Pár percig csak simogatták egymás ajkait, mintha csak az összefonódni vágyó nyelvek előjátéka lett volna, aztán a nő lassan megmozdult, és kibontakozva a két izmos kar öleléséből, hátradőlt, és lefeküdt a heverőn.

Sam most a lábait vette kezelésbe. A puha talpakat kezdte el masszírozni, és egyre feljebb haladt a lábakon. A hálóinget feljebb hajtotta és a bokákat kezdte alaposabban gyömöszölni. Majd a térdeket. És a combokat, külön odafigyelve a belső részükre. Ahogy keze egyre beljebb hatolt a hálóruhába, már nem látta, hogy mit csinál, csupán a tapintására hagyatkozott. Ujjai hamarosan felfedeztek egy kis völgyet és azt kezdték tüzetesen megvizsgálni. Semmit nem hagyott a véletlenre, a kezével minden részt felfedezett. Persze itt már lassan és sokkal finomabban dolgozott, hogy a kéjesen fel-felnyögő nőnek ne legyen később panasza a masszőrére.

Az egyik kezét kicsúsztatta a ruha alól, és elkezdte kigombolni ingét, de ez alatt egy percre sem hagyta abba a finom nyomásokat, amit Jo altestén végzett ujjaival. A nő közben kissé feljebb emelkedett és lefejtette magáról a hálóinget, szabaddá téve testének többi részét is, majd felült, hogy segítsen Samnek kibújni a nadrágból. Ott ültek csupaszon egymással szemben. Sam finoman közeledett, még itt is egy úriember volt. Ajkait puhán a nő ajkaihoz nyomta és kissé kinyitotta száját, hogy nyelvének is szabad utat teremthessen. Gyengéden döntötte őt vissza a díványra, miközben egy pillanatra sem hagyta abba a csókot. Jo élvezte, ahogy az izmos test az ő testéhez simul. Sam már az állát csókolta, majd lejjebb tért a nyakára és elidőzött a kulcscsontján, miközben a melleit simogatta. Jo élvezettel a férfi hajába nyúlt, és többször feltört belőle egy apró nyögés. Végigsimított a hátán, és az egyre keményedő hímtag felé csúszott a keze. Amikor kezébe vette, a férfi hirtelen megdermedt, és remegés futott végig testén. Légzése felgyorsult, és hevesebben kezdte csókolni a nő testének minden szegletét.

Amikor a férfi teste becsúszott a nőébe, vad ringatózásba kezdtek. Jo gyönyörrel sikkantott fel minden egyes nyomáskor. Testüket forróbbnak érezték még a kandalló tüzénél is. Egyszerre adták át magukat az édes pillanatnak, és együtt zuhantak a mámoros gyönyörbe.

Később csak feküdtek egymás karjában és suttogtak, minden szónál apró csókokkal hintve a másiknak testét. Még sokáig egymás kezét simogatták, majd Joanne mély álomba merült. Sam karjai között már semmi miatt nem kellett aggódnia.