Játék a komornyikkal - avagy vigyázz nehogy ráfázz!

- Kisasszony, az apja látni kívánja Önt a szalonban.
- Köszönöm James, azonnal ott vagyok! Kérlek szólj apámnak!
- Értettem, megyek. - lépett ki a teremből. James-t kislány korom óta ismerem. Ő mindig ott volt mellettem, még az apja hozta ide, mikor még kisgyerek volt, majd apám úgy döntött, hogy az én személyes szolgám lesz, mivel csak pár évvel idősebb nálam. Gyakorlatilag együtt nőttünk fel. Mindig hűséges hozzám és a családomhoz... De mostanság valahogy olyan furcsán viselkedik. Lehet azért mert felnőtt. Mennyit változott. A kis kölyökből egy magas, szélesvállú, erős, határozott férfi lett. De miért tart velem távolságot?
- Milyen volt a beszélgetés, Kisasszony?
- Csak a szokásos bájcsevely.( - Most hogy mondjam el, hogy apám férjhez fog adni és még csak beleszólásom sincs. Elegem van!)
- Értem. Ha megbocsájt...
- Nem, nem bocsájtok meg. Mi dolga lenne egy szolgának? Kerülsz? Vagy a szeretődhöz igyekszel? - csúsztak ki a szavak meggondolatlanul a számon. - Velem nem is foglalkozol mostanság.
- A kisasszony féltékeny?
- Egy szolgára?! Ne nevettess! Csak a kötelezettségeidet hanyagolod. Ez nem megbocsájtható.
- Csak kártyázni indultam, de ha gondolja a Kisasszonnyal is játszhatok, persze csak ha nem fél...
- Ne viccelj! Bármiben legyőzlek, mit akarsz játszani?
- Enyém a döntés? Maga milyen meggondolatlan... Ám legyen! - vigyorgott, majd ahogy mögém lépett, a hátam mögött összekötötte nyakkendőjével a két kezem, és az ágyra lökött.
- Mégis mi a fenét képzelsz magadról?!
- A Kisasszony mondta, hogy én választok játékot. Én ezt szeretném "játszani". - dörmögte a fülembe, miközben végigsimította a nyakam. A szívem majd kiugrott a helyéről. Milyen arcátlan! Ilyet tenni?!
- Ennyitől zavarban van? Ó, tényleg! A Kisasszony ilyet még nem csinált. Vajon, hogy reagál, ha tovább megyek? - suttogta kéjenc vigyorral, majd a kezei kezdtek elkalandozni a testemen. Először a nyakam, majd a vállam, az oldalam, a derekam, és a külső combom került keze alá, intimebb helyre nem merészkedett, de nekem már ez is sok volt ruhán keresztül. A szoba kezdett melegebb lenni, de neki ennyi még nem volt elég. Lassan finoman, harapdálta és csókolgatta a vállam, a nyakam, a fülem, míg a szája elfoglaltságot talált, a kezei a ruhámtól igyekeztek megszabadítani, végül sikerrel jártak. Csak a fehérneműm hagyta rajtam. Úgy éreztem magam, mintha fojtogatnának, alig kaptam levegőt, egy hang nem jött ki a számon. Azok a hatalmas kezek már a bőrömet simították, maszírozták. De ennyi még nem volt számára elegendő. Attól a kevés védelemtől is megszabadított és a kebleimet kezdte simogatni, markolászni.
- Hogy Önnek milyen selymes bőre van, a teste kész gyönyör! Szeretném megkóstolni... - mondata végesztével, ígéretéhez méltón cselekedett. A hasamnál indított körkörösen, majd feljebb indult. Eleinte kerülgette, majd csecsemő módjára ajkai közé kapta a bimbót. A nyelve őrült módjára mozgott, úgy éreztem elolvadok, nembírtam, felnyögtem, de ekkor hirtelen abbahagyta.
- Csak nem tetszett? - nem válaszoltam semmit. Még egy pillantásra sem méltattam. Erre ő az államnál fogva felé irányította a tekintetemet, és ennyit mondott: - Akkor mutatok valami jobbat! - a lábfejemtől indult apránként egyre feljebb és feljebb a térdemen keresztül a combomig. Mikor már a belső combom kóstolgatta, azt hittem megőrülök. Reszkettem. Ekkor James belémnyalt. Jó mélyen. Még soha nem éreztem ilyet. A testem megfeszült, csak kapkodni bírtam a levegőt. Minden erőmmel próbáltam nem elveszíteni az eszem, egy szót nem tudtam kinyögni, pedig igyekeztem, de mind feleslegesen. Csak egy megvető pillantást szegeztem James-re, de ezzel csak olajat öntöttem a tűzre. Egy ujja találta meg barlangom bejáratát, méginkább játszva velem. Ekkor már sikoltoztam, nem bírtam tovább, a fejem teljesen kiürült, egyre többet és többet akartam. A szemtelen komornyik szinte felfalt, a nyelve és az ujja tökéletes ritmusban dolgoztak, a tocsogó, cuppogó hangot egyre hangosabban lehetett hallani. Már túl jó volt nem bírtam, könyörögtem neki, hogy hagyja abba, de csak durvább lett. Végül elélveztem. Testem kellemes lüktetésbe kezdett, ám ő ezt nem hagyta annyiban.
- Most, hogy a Kisasszony jól érzi magát, szeretnék én is csatlakozni. - ekkor kiszabadította a nadrágjából az ágaskodó szörnyeteget és hozzám simította, dörzsölgette.
- Szeretné, Kisasszony? Még a mostaninál is sokkal jobban élvezné. Hmm?
- Cs-csak óvatosan, kérlek... - sütöttem le a szemem kislány módjára.
- Rendben. Figyelni fogok. - Mosolygott.
- Kiengednéd a kezem? Nem szaladok el. - Egy szó nélkül kioldotta a kötést. Átöleltem a nyakát és egy csókot leheltem az ajkaira. James szorosan átölelt.
- Mehet? - Bólintottam egyet, ekkor a merev kardot a hüvelyhez közelítette. Odaérintette, hozzádörzsölte, végül lassan apránként berakta az őt megillető helyre.
- Fáj?
- Nem vészes. Mozoghatsz, ha gondolod... - Nem kellett kétszer mondanom. Az eleinte lassú mozdulatok, gyors körkörös lökésekké nőtték ki magukat. Egyre gyorsabban és mélyebben döfködött James. Nem bírtam magammal. Kurva módjára lihegtem és sikítoztam, a csípőm magától mozgott őrült módjára, egyre többet és többet akart abból ami a testemnek jár. Ez nem volt partnerem ellenére, sőt! Még keményebben igyekezett ellátni a bajomat. Mégjobban adta alám a tudat, hogy egy szolgáló és egy úrnő ilyet csinál, még izgatóbbá tette, ilyen tilos, mocskos dolgot! James úgy forgatott ahogy nem szégyelt. Mindketten csak a pillanatnak élünk. Átadtuk magunkat a gyönyörnek. A végére zsibbadtan, kifulladva pihentünk meg az ágyon. James magához szorított:
- Ugye tudja a Kisasszony, hogy ha férjhez megy, néha vele is kell hasonlókat csinálnia?
- Hallgatóztál?
- Igen. Nem szeretném, hogy elmenjen... Én szeretem Önt.
- Én is szeretlek. Leszel a szeretőm?
- Én?! Akkor lássunk neki a folytatáshoz!