Ismeretlen románc

Felkaptam a táskámat, és kifelé vettem az irányt. Ott leültem a klub egyik kinti asztalához. Már majd egy órája üldögéltem kint, annak reményében h feltűnik valamelyik barátnak, de reménytelen volt a fáradság.
Sétára adtam a fejem. Egy mini fekete, pántnélküli passzos ruha volt rajtam, fekete tűsarkúval, felkontyolt hajjal. Nem volt túl sok részem takarásban. Tökéletes célpont az obszcén szavakkal dobálózó nyáladzó pasiknak akik szembe jöttek, a sötét utcán. Nem volt jó ötlet, egyedül sétálgatni, de épp akkor nem érdekelt. A harag és a szomorúság keveredett bennem.
Az egyik utcarésznél, épp megálltam rágyújtani egy cigire, mikor mellettem a járda szélénél, megállt egy autó. Egy férfi szállt ki belőle. Úgy láttam mint ha a park felé ment volna. De mire eltettem a gyújtót, és felnéztem, ott állt előttem. Kicsit meglepett, ahogy méregetni kezdett, de kifújtam a cigi füstöt és elindultam. Illetve, ahogy tettem egy lépést, megálltam, mert megszólított.
- Csak nem buliba mész?
- Nem. Onnan jövök.
Az órájára nézett.
- Még alig múlt egy óra. Ilyen hamar vége lenne?
- Nekem igen. Inkább megyek haza.
- Ugyan már! Fiatal az este! Van pasid?
Meglepődtem, hogy ilyen lényegre törő, de közömbösen válaszoltam.
- Nem mintha közöd lenne hozzá, de nincs.
- Ha már úgy sincs semmi dolgod, nem akarsz összebújni velem egy menetre?

Egész eddigi sétám alatt kaptam hasonló ajánlatokat, de figyelmen kívül hagytam őket. Még is most talán a szomorúság és az alkohol kellő hatása miatt az jutott eszembe, hogy ha már egy szerelmem sem teljesülhet be, akkor már teljesen mindegy kivel fekszek le először. Amúgy se vágyam, hogy én legyek a 40 éves szűz.
- Ha nem zavar, hogy még szűz vagyok, akkor legyen.

Azt hittem, ennek hallatán a férfi majd megrökönyödik és elinal. De nem tette. Kérdezősködni kezdett.
- Szűz? Te?!

- Mért olyan hihetetlen ez?
Végignézett rajtam.
- Hány éves vagy?
- Ne kérdezősködj. Elég, hogy elmúltam 18. Ha nem hiszed el, hogy az vagyok, nem hibáztatlak, nem sok mostanság az erkölcsös nő.
- És egy ilyen erkölcsös nő hagyja, hogy egy idegen elvegye az ártatlanságát?
- Felesleges tartogatnom magam tovább másnak.

A férfi mosolyogni kezdett, majd kinyitotta az autó anyósülés felöli oldal ajtaját és felé mutatott.
Nem bíztam benne, de beültem az autójába. Mikor elindultunk, megkértem, hogy cserébe hogy megkaphat engem, ne kérdezzen rólam semmit, de magáról se adjon ki semmi információt. Én se fogok kérdezni semmit róla.
Azt akartam, hogy ismeretlenek maradjunk egymásnak. Csók sem lesz, mert minden kötődés a csókkal kezdődik.
- Akkor ne a lakásomra vigyelek?
- Nem akarom tudni, hogy hol laksz.
- Mégis hova akkor? Hotel sincs a közelben…
- Találd ki. Rád bízom.
Utána már szinte nem is beszéltünk.

Ahogy haladtunk az úton, az ablakon kimeredve gondolkoztam. Többször összerándult a gyomrom. Olyankor mintha a lelkiismeretem kezdett volna ellenkezni velem. Többször eszembe jutott akkor, hogy meggondoltam magam, haza mennék inkább. Féltem volna ki mondani, de bennem volt az is, hogy ha most túlesek rajta talán nem félek majd többet a pasik közeledésétől. Ahogy így gondolkoztam, a szememmel többször is végigmértem a mellettem ülő idegent. Tetőtől talpig felmértem szinte. A cipőjét nem láttam, a pedálnál sötét volt, de nem is olyan fontos. Kőmosott farmer volt rajta, fehér póló, amin valamiféle felirat volt, azon felül egy fekete férfi bőrdzseki. Egész divatosan volt felöltözve, ahogy néztem. A külseje is elég elfogadható volt. Lehetett volna rosszabb is. Magas volt, bár nem az a kidolgozott test, inkább vékonyabb, de nem túl sovány. A haja sötétbarna volt, és ha jól láttam a szeme is. Borostás volt.
Elővettem egy cigit, és meggyújtottam. Közben letekertem az ablakot a füst miatt. Ekkor ő is elővette a cigijét, és rágyújtott. Elképesztően nyugodt volt. Én is megpróbáltam úgy tenni, pedig belül féltem.
- Az orális kielégítéssel, hogy állsz? Csináltad már férfinak?
Kicsit kikerekedett a szemem, de megőriztem a nyugodtságom. Kifújtam a füstöt és válaszoltam.
- Nem.
- Hogy lehet, hogy semmilyen szexuális kapcsolatod nem volt még egy olyan dögös csajnak, mint te?
- Egyrészt, nem vagyok én olyan dögös. Kicsik a melleim, és fiatalabbnak nézek ki. mint amennyi vagyok. Meg amúgy is mindenkiben csak a hibát látom meg… Akit meg szeretni tudnék, (meg) engem nem szeret.

Ezután csönd lett. Már egy ideje mehettünk, mikor megálltunk végre.

- Itt jó lesz.
- Hol vagyunk?
- Bejöttünk egy útra. amit nem használnak, mert túl kátyús és hosszabb, mint az M4-es. Ezen kívül egy vetetlen föld közepén vagyunk. A fényszórót bekapcsolva hagyom a belső fénnyel együtt.
- Az jó, mert elég sötét van egy ilyen eldugott helyen.

Ahogy ezeket a szavakat kimondtam, kicsit félni is kezdtem. Remélem, hogy nem egy sorozatgyilkossal van dolgom. Jókor kezdek el gondolkozni.
Kiszállt a kocsiból, került egyet és kinyitotta nekem az ajtót. Épphogy kinyitotta, megkérdezte, hogy a hátsó ülésen akarom-e, vagy esetleg van egy nagy pléd, amit kiteríthetünk. A hely nagyságát nézve a plédre voksoltam. Ő szó nélkül beleegyezett. Kiszálltam közben az autóból. Miután kiterítette a kocsi mellé a plédet, felém lépett. Nem gondolkoztam, csak túl akartam lenni rajta. A falatnyi ruhát elkezdtem lecsúsztatni magamról, a hajamat is leengedtem. Egy szál fehérneműben álltam az ismeretlen előtt, aki érdeklődőn vizsgálgatott a szemeivel.
- Hogy mondhatod, hogy nem vagy dögös? Kicsi, formás mellek, kerek csípő, hosszú lábak, hosszú vadító haj…

Közel jött hozzám. Kezeivel a melleimet végigsimította a derekamig, onnan le a csípőmig végül a fenekemnél állapodott meg a keze. Csípőjével a kocsi oldalához szorított. A kezeit még lejjebb csúsztatta, a combjaim belső részét fogta meg, szétnyitva a lábaimat felemelt és közé állva, újra az autó oldalához szorított. A nyaka köré fontam az egyik kezem, míg a másik kezem a mellkasára tettem. Mivel megmondtam neki az elején, hogy nem csókolhat szájon, így a nyakamat kezdte vadul csókolni, egészen le a mellemig. Először nem tudtam reagálni, szinte lefagytam. Majd hangos sóhaj tört ki a számon. Leengedte a lábaimat, így kezei felszabadultával levette a melltartómat. Melleimet csókolgatta és nyaldosta, miközben borostás arca szokatlanul kellemetlen érzést hagyott maga után. Bal kezével derekához szorította jobb combomat, közben a bugyimba nyúlva ujjaival izgatni kezdett. Miután az ujjaival behatolt, egyre hevesebben kezdtem nyögdösni. Egyik kezem még mindig a tarkóján pihent, míg másik kezem szinte ökölbe szorított kézzel markolta hátul a pólóját.
Hirtelen abbahagyta, és elkezdte lehúzni a bugyim. A tűsarkú cipő még mindig rajtam volt, ami azt illeti nem került le rólam.

Kiléptem a falatnyi fehérneműből. Ahogy közeledett újra, arrébb taszítottam, majd közelebb lépve szájához közel hajoltam, mintha meg akarnám csókolni. Közben lecsúsztattam a dzsekijét. Mellkasán végigvezettem a kezem, egészen le az ágyékáig. Éreztem feszülő férfiasságát. Elkezdtem kigombolni a nadrágját, majd kiszabadítottam méretes szerszámát. Letérdeltem elé, és bár eleinte bizonytalanul, de a számba vettem és izgatni kezdtem. Két- három perc sem telt bele, a hajamba markolt és kihúzta a számból a farkát. Levette a pólóját és a nadrágját is és letérdelt hozzám. Megragadta a tarkóm és magához húzott. Meg akart csókolni, szinte erőszakosan, de pofon vágtam. Válaszul, hirtelen nagyot lökött rajtam, amitől hanyatt estem. Nem érkeztem felkelni, éreztem, hogy szétfeszül a lábam és beveszi magát közé. Féltem, hogy a pofon miatt erőszakos lesz majd. Rám nézett, és a fülemhez hajolva, belesuttogott.
- Remélem nem zavar ha gumit húztam…
Nem volt időm, hálás gondolatokra, mert éreztem, elkezdi betenni kemény férfiasságát. Nyögdösni, mocorogni kezdtem, az eleinte fájó dolog miatt. Nem volt erőszakos. Lassan beért, teljesen. Az arcomba nézett, mint ha a fájdalmam nagyságát próbálná felderíteni. Közben láttam rajta, hogy alig bír magával. Lassan mozogni kezdett, ki-be húzta lassan. Egy percre sem vette le rólam közben a szemét.
Ahogy az arcomon csökkent a fájdalom látványa, egyre gyorsabban kezdett mozogni. Ahogy csitult a fájdalom, én is elkezdtem vonaglani alatta, majd egyre gyorsabban kapkodtam a levegőt is és alig, hogy elkezdtem nagyobbakat sóhajtani, éreztem, hogy az ismeretlen megfeszül, megállt, majd hatalmasat sóhajt. Elment. Ugyan megpróbáltam tovább serénykedni, hogy nekem is jó legyen, de nem jött össze.

Ezután elkezdtünk öltözködni. Összeszedtük a plédet, és ahogy a szexpartnerem bepakolta a kocsiba, a motorháztetőnek dőlve gyújtottam rá. A csillagokat kezdtem nézni, mire az idegen is odajött hozzám rágyújtani.
- Mit kémlelsz ennyire?
- Csillagokat. Itt ahol nincs annyi fény, mint a városban, sokkal szebben látszanak.
- Én is szeretek kiülni, csillagokat nézni.
- Még a végén kiderül, hogy közös dolog is van bennünk.
Persze, ezen mind a ketten nevetni kezdtünk.
- És jó volt legalább?
Lesütött szemel kérdezte, mintha zavarban lenne, közben mélyet szívott a cigijéből.
- Azt hittem rosszabb lesz egy vadidegennel… de talán így jobb.
- Hát kösz. – Nevetett egyet.
Beszélgettünk, de nem került sor, ismerkedésre. Meglepően jól elbeszélgettünk. Talán fél órát beszélgethettünk, mikor megemlítettem, hogy menni kellene. Valamit keresgetni kezdett, amire próbáltam vicces hangnemben rákérdezni, kis iróniával.
- Még a kulcsot is elbasztad valahová?

Csendben vigyorogni kezdett. Az utóbbi fél órában valamiért nagyon megfogott a mosolya. Legszívesebben lesmaciztam volna, de féltem, hogy csak a pillanat heve és visszafogtam magam. Nem akarok kötődést.
A műszerfalon észrevettem egy óvszert. Megfogtam és elraktam. Erre felém fordult és a kulcsot megcsörgetve mosolygott. Én is mosolyogtam majd ismét kicsit viccesen, megjegyeztem:
- Mégis mehetünk haza! Hurrá…

Bár megcsókoltam volna szívesen, hirtelen ötlettől vezérelve, szembe az ölébe ültem. A lábaim épp hogy elfértek kétoldalt. A szemébe néztem, majd a füléhez hajoltam. A fülcimpáját kezdtem nyalogatni, csókolgatni, majd haladtam a nyakához, kulcscsontjához.
A fenekemet kezdte simogatni. Ahogy csókolgattam, és a mellkasát simogattam, éreztem egyre jobban nedvesedő puncimmal, az egyre jobban feszülő ágyékát.
Megemeltem a fenekem, hogy közelebb férhessek a nadrág cipzárhoz. Miközben próbáltam elővenni a szerszámát, ő feljebb húzta a ruhámat. Mikor sikerült a művelet, leengedtem a csípőm, félrehúzta a bugyim, és már a gumiba öltöztetett ismerős alakra ereszkedtem.
Kezemet a nyaka mögött kulcsoltam össze, és ő a csípőmet fogta erélyesen. Fel-le kezdtem mozogni, egyre gyorsabban. Ahogy sietve mozogtam sóhajtozni kezdett, szinte zihált, mint aki beveszett. Folytattam, hátha hamarabb megy csak el, de hirtelen átfordított az anyósülésre hanyatt fekve, majd kitépte a lábamat a kis szűk helyről ahol az előbb volt, nem beszélve, hogy a sebváltó majdnem belém állt. Újra berakta, majd olyan erővel, gyorsan mozgott bennem, hogy nem tudtam türtőztetni magam, egyre hangosabban kezdtem nyögni. Olyan volt, mint aki elvesztette a fejét. Végül addig csinálta, míg nem szinte együtt mentünk el. Még mikor abba hagyta is és feküdt rajtam, csak szorítottam hátul, mind a két kezemmel, mint ha nem tudnám elengedni. Percekig úgy maradtunk és csak lihegtünk egymás fülébe, szótlanul.
- Ne haragudj, hogy durva voltam…
Súgta a fülembe még mindig zihálva.
Annyira szerettem volna mondani valami, annyira jó volt. De ehelyett azt mondtam:
- Mostmár mehetünk haza.

Felkelt rólam, rendbe szedtük magunkat ismét és elindultunk. Útközben nem szóltunk egymáshoz, még is ránéztem akaratlanul többször is. Nem tudom miért, de ő folyamatosan előre figyelt.
A lámpafények az úton megvilágították az arcát, ami most komoly volt. Lesütöttem a szemem, majd mikor beértünk a városba, megkérdezte, hogy hol tegyen ki. A házunktól messzebb rakattam ki magam.
Elköszöntünk egymástól. Ő elhajtott, és én is elindultam. Útközben egyfolytában a történteken gondolkoztam. Hazaértem és lefeküdtem aludni.
Másnap nem beszéltem róla senkinek. Egyáltalán nem említettem senkinek. Nem kellettek a negatív kritikák és a különböző vélemények.
Napokig járt a fejemben minden ezzel kapcsolatban. Néha sajnáltam, hogy nem kérdeztem róla, olykor viszont nem bántam. Lehetségesnek tartottam, hogy ha úgy szólított le, ahogy tette, nem éppen én hiányzok az életéből. Lehet többször is csinált már ilyet.
Lehet, hogy hiányozni fog a mosolya?

Már három hónap is eltelt, alig jutott már eszembe is.
Egyik nap két barátnőmmel járkáltunk a városban, mikor az egyik parkban haladtunk át. A távolban előttünk 4 elegánsan öltözött, inges, nyakkendős férfi állt. Barátnőimmel még viccelődni is kezdtünk kicsit, hisz vonzóak az elegáns pasik. Ahogy egyre közelebb értünk, eltűnt a mosolyom. A pasik közül, különösen kitűnt, egy sötétkék inges, akivel rögtön szemkontaktus alakult ki köztünk.
Nem hittem a szememnek. Ő volt az. Az ismeretlen az éjszakából. Ahogy közel értünk, lesütöttem a szemem és úgy haladtunk el mellettünk. Barátaim után mentem szorosan. Mikor 2-3 méterre elhagytuk már őket, kezdtem fellélegezni. De nem tudtam tovább menni. Hátra néztem. Utánam jött és megragadta a csuklómat, ezért nem tudtam továbbhaladni.
Barátnőim pár méterre vették csak észre a lemaradásom. Visszafordulva csodálkozó pillantással nézték a furcsa szituációt, ezért mozdulatlanul figyeltek távolabbról.
A férfire meredtem, aki végre beszélni kezdett.
- Tudom mit mondtál akkor este. De nem akarom, hogy ne legyen többé közünk egymáshoz.
- Mit akarsz tőlem, őszintén?

Most teljesen más volt, mint akkor. Összeszedett volt. A borosta is eltűnt, ami akkor, bohókás nemtörődömséget kölcsönzött neki. A haja is szépen fésült volt. Még a sötétbarna szemei is más tekintetet mutattak.
A választ várva egy valamiben kezdtem egyre biztosabb lenni…
- Akkor?
- Azóta is csak az a vágy hajt, hogy megtudhassam ki is vagy te, és mi a neved.

…a mosolya még mindig a régi. Így borosta nélkül még szebb is.

Az elkövetkező időkben találkozgatni kezdtünk, hogy megismerjük egymást. Amit csak tudtam elmondtam neki magamról. Sok közös dolog derült ki rólunk.
Mint kiderült, én voltam az első ilyen próbálkozása, ami azt a bizonyos éjszakát illeti. Azt mesélte, akkor hagyta ott a menyasszonyát, mert megcsalta őt. Elmesélte, hogy, azóta is csak rám gondolt. Azt is megtudtam, hogy ügyvéd. De ami még fontosabb, megtudtam, hogy mi a neve és ő is az enyémet!