Iskolai szerelem 1 rész

A nevem Maya 17 éves vagyok, bár csak 4 hónap választ el attól, hogy nagykorú legyek. Egy ici.pici városban élek, amit már sokan gúnytűzésből is falunak neveznek.Az igazat megvallva én is sokáig gyűlöltem ezt a várost addig a napig, amig meg nem láttam azt a bizonyos lányt-

Szeptember elseje volt, az utcán mindenki az iskolába igyekezett, persze kivéve engem. A szüleimnek reggel hat órakor kellett munkába menniük, persze ezt én rendes tinédzserként kihasználva mindig később keltem, bár a tanáraim úgy is megszokták hogy mindig kések a legelső óráról, ez most sem történt másképp.
Amint be értem az iskola épületébe előtört a sok emlék,amit az iskola falai között éltem át.
Az iskolának két épülete volt, egy ahol csak szak óráink voltak és egy ahol a többi tantárgyat tanitották.
10 perccel becsengetés után kopogtattam az osztályterem ajtaján és hallottam az osztályfőnököm hangját: tessék, szabad.
Én a ma már megszokott mosolyomat felvéve beléptem az osztályterem ajtaján bocsánatot kérve az osztályfőnökömtől a késésért, aki csak meg forgatta a zzemét és a helyemre küldött. Egy számomra hosszú egy órás osztályfőnöki óra után ki engedtek szünetre. Én és a dohányzó barátaim ki mentünk az iskola kapuin kívül, ahol megengedett volt a dohányzás, ez az iskola mellett elhelyezkedő kicsi üzlet mellett volt található.
Ahogy ki értünk az üzlet mellé mindenki rágyújtott egy szál cigarettára, én meg egy egyik osztálytársam elmentünk kávét venni az üzlet automatájáből, amikor egy hirtelen lökést éreztem és forróságot a hátamon, mikor meghallottam egy roppant aranyos hangot
- Jaj, ne haragudj , rádboritottam a kávémat.- Mondta az ismeretlen hangforrás.
Arra gondoltam, hogy a vadiúj indegemet, amit pont évkezdésre vettem leöntötték és hirtelen dühbe gurultam mire hátra fordultam és ezt válaszoltam.
-Nem tudnál egy kicsit jobban odafigyelni? Vannak szemeid nem?- kérdeztem nagyon felháborodva, de amikor bele néztem a szemeibe ennek a lánynak a gyönyörség majdnem elvakitott.
-Tényleg ne haragudj.- Mondta megijdeve a lány - Tehetek valamit amivel helyre hozhatnám ezt? Kérdezte.
Én meg még mindig elvarázsolva néztem rá, nem reagálva semmit, a barátnőm lökdösése téritett vissza a jelenbe, mire én hrtelen csak azt tudtam mondani, hogy: Ööö.. Kávé úgy-e? Mennyi idős is vagy?- Hirtelen ledöbbentem a válaszomon, hol van az eszem, ennek mi köze hozzá? Gondoltam magamba.
A lány zavarba jött és ennek az okát mire ezt válaszolta: Csak 15, most kezdtem ebben az iskolában, de tényleg ne haragudj csereébe meg hivlak egy kávéra.
Leesett ez csak egy gyáva kislány volt, aki félt a tőle nagyobbaktől és ez ettől még szimptikusabbá vált. Volt már dolgom lánnyal tetszett is már lány, de amikor megláttam őt a vér meg állt bennem. Egy 165 cm magas lány lehetett gesztenyebarna hajjal és őrjítően karcsú alakkal.
Mire feleszméltem ő már meghivott egy kávére, mire nem tudtam mit válaszolni, csak hogy : De csak akkora, ha a velem fogyasztod el. Mire a lány szeme felcsillant és azonnal bemutatkozott: Andrea vagyok.

Lesz folytatása is, ha igényelitek. Kommentbe várom a véleményeket és kritikákat, meg persze irjátok meg azt is, hogy legyen folytatása a történetnek.